Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

(■ 'T Újszülött, „aki” egy év alatt felnőtt — Tessék, itt a terv. A má­sodik negyedévben kétmillió forint értékű árut kell termel­ni. írja alá. Az anyavállalat, a Rákospalo­tai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat irodájában kész tervet tettek Hajdú Sándor fiatal mű­vezető elé. S a terv mellé az utasítást: "gyárat kell szervez­ni Szekszárdon, a megyeszék­helyen, segítséget kap mun­kájához...« Több mint egy évvel ezelőtt történt ez, 1960. március kö­zepén. — És aláírta a tervet? Nem gondolt arra, hogy milyen ne­hézségek lesznek, és lesz-e majd a tervéből valóság? A kérdést, már a gyárban te­szem fel, az ideiglenes telep­vezetői irodában Hajdú Sán­dornak. — Aláírtam, bíztam magam­ban és a város vezetőiben. — Tudtam, hogy kormányhatáro­zat intézkedik így, és jöttem gyárat, alapítani... Próbálom összeszedni a jubi­leum apró epizódjait. Lássuk csak, mi történt egy év alatt. őket üres kézzel. És ahogy egyre több név került a belépők könyvébe, úgy bontakozott ki a termelő gyár képe. Április 11-én már felzúgtak az első villanymotoros varrógépek. Tö­megcikket készítettek. S ter­mészetes, hogy Budapestről jött segítés: Bauer Vilmos műveze­tő, Löw Jánosné tűzőnő, Pin­tér József és Várdai György művezető. Néhány hét után Bauer és Löwné — mikor be­tanították a dolgozókat — visz- szameritek az anyavállalathoz. Nyolcvan dolgozó, többségében nő, készítette ekkor már a kü­lönböző termékeket az átalakí­tott munkatermekben. Két bri­gád alakult, az »A« és a »B«. Pintér és Várdai művezetők ve­zetésével. Mennyi álmatlan éj­szaka, húszórás munkaidő rej­tőzik meg a számok mögött, mert ekkor már tervteljesítési számok is voltak. Hajdú, Pintér, Várdai.' E há­rom fáradhatatlan szakember volt ekkor a gyár. Portás, mo­tozó, személyzetis, karbantartó, meos, anyagbeszerző, művezető és tanító volt mind a három egy személyben. S a kétmilliós terv megvalósult. Ismerkedési estet rendeztek ebből az alkalomból a Szabadság Szálló nagytemé- ben. fiz első munkakönyvek Hosszú és nehéz út Március végén, amikor elő­ször jött bemutatkozni Szek- szárdra a leendő gyár vezetője, a selyemgyár öreg épületének portása bizalmatlanul fogadta, olyannyira, hogy még éjszaká­ra szállást sem adtak az új vezetőnek, a leendő gyárban. S természetes, hogy költözködni kezdett a »Herbaria«, és jöttek az első munkások. A belépők könyvét lapozgatom. Galág Já­nosné és Kurucz Jánosné mun­kakönyvé került elsőnek a ve­zető táskájába, (nem volt ek­kor még iroda). Most egy éve, pontosan április elsején már sepregettek a leendő gyárban. Ettől számít lényegében a gyár létezése. Igaz csak április ti­zenegyedikén kezdődött a ter­melés, de egy hét múlva már két műszakban dolgoztak. S addig történt egy és más fel­jegyzésre méltó dolog. Gyárszervezés Nem könnyű dolog egy gyá­rat szervezni. Próbálja csak meg valaki. Itt, néhány elvtárs megpróbálta, nekik sikerült. Igaz, támogatta őket szinte az egész város. A hivatalok, in­tézmények minden lehető se­gítséget megadtak. A tanács és a pórt soha nem engedte el amíg egy olyan asszonyból gyá­ri munkás lesz, aki annakelőt- te soha nem dolgozott gyárban. A főzőkanál mellől kerültek legtöbben a gyárba. S itt tanul­ták meg a munkát, a szakmát; sokszor sírva, földhözvágva a munkadarabot, mert nem megy; és mennyi türelmes szó, nevelő munka kell ennyi em­ber gyárhoz-szoktatásához. Ah­hoz, hogy a nyolc órát végig kell dolgozni, hogy a gyárból még egy kis darab bőrt sem szabad elvinni, hogy itt fegye­lem van! S most már három­százharmincöt dolgozó, két mű­szakban készíti a különböző árucikkeket. És ismét a beléppk könyvét lapozom; 380 belépő volt egy év alatt. Negyvenöt fő lépett ki különböző okok miatt. A legtöbb azért, mert nem tudta megszokni a munkát, és csak az összes belépők egy szá­zalékát kellett elbocsátani! Pe­dig áldozatot is követel az új munkástól a gyár. Az első há­rom hónapban 3,5—4 forintos órabért kaptak, s azután tértek csak át darabbérre. Az átlag­keresőt, még most sem magas, alig több mint ezer forint. De a háromszázharmincöt alkalma­zottnak együttesen nincs hat­száz évnél több gyakorlata a ... szobád nép Befejeződött a megye mezőgazdaságának átszervezése szakmában. S ezt figyelembe véve, a kereset egészen jónak mondható. S hogy mennyi vita, nézet- eltérés keletkezik egy ilyen forrongó környezetben, az mint várható, itt csak az első hóna­pokban volt. Pletykáltak itt is, mint másutt, ahol az alkalma­zottak 75 százaléka nő. Volt itt is példa arra, hogy egymástól elvitték a szerszámot— és még ki tudja mi nem volt itt— De mór egyre kevesebb a panasz, a gond. S ennek az őszinte szó- kimondás az oka. A munkásnő és a vezető nyíltan beszél. — Nincs itt mit takargatni. Meg­mondja mindenki véleményét, a munkáról, egymás jelleméről — mert így kezdték nevelni őket, a kapu átlépése óta. Kevés a szakmunkás Amikor a gyár termelni kez­dett, három szakmunkás volt. Most sem sokkal több. Híre ment a város környékén ha­mar, hogy gyár épül, s jöttek a szakmunkások. Balogh Jó­zsef Öcsényből, Berta János Szakosról. Csoportvezető lett mindkettőjükből. S amikor a BELSPED megszűnt Szek­szárdon, Jäger János is jelent­kezett munkára, valamikor fe­leségével együtt dolgozott az anyavállalatnál, most mindket­ten itt dolgoznak az új gyár­ban, Tíz-tizenkét liyen szak­munkás jött. És még így is kevés a szak­munkás. Mit lehet ilyen eset­ben tenni? Meg kell szervezni az iparitanuló-oktatást. Huszon­négy fiatal jelentkezett szíj­gyártó és bőröndös szakmát ta­nulni. Matuz Andor kitűnő szakember és pedagógus vette kezébe a fiatalok oktatását. S már nevelődik az új generáció. Két fiatal különösen érti a szakmát, belőlük kiváló . szak­ember lesz. Nem minden fénylik, nem minden megy úgy, mint a karikacsapás. Itt ebben az új gyárban is gyakori az anyag­hiány — most is több mint tíz­ezer aktatáskát csathiány miatt nem tudnak átadni. Probléma itt is van bőven. De ahogy je­lentkezik, úgy szűnik meg. Küz­delmes egy év volt. De megér­te a fáradságot. Uj gyár szüle­tett Szekszárdon. S az új gyár­nak ma van az első éves szüle­tésnapja. Kívánunk sok sikert ebből az alkalomból a pillanat­nyilag legfiatalabb gyár dolgo­zóinak. Pálkovács Jenő Decs. Uj, hatvanholdas kertészetet hoztak létre az Alkotmány Tsz-ben. Káposztapalántát gyomlálnak a kertészeti munkacsapat tagjai. Harc, Cukorrépa alá szórják a szuperfoszfátot a szövetkezet tagjai a Bolti-dűlőben. Paks. Az első közgyűlés a megnagyobbodott Vörös Sugár Ter­melőszövetkezetben Szekszárd. A Jóreménység Tsz-ben már az alakulás utáni első he­tekben megkezdték a közös állatállomány kialakítását. Néhány darab a leendő anyakocákból. Ozora. A Petőfi Tsz területe három és félszeresére nőtt az t. elején. Uj tsz-tagokból alakult építőbrigád építi a baromfitelepen a 800 férőhelyes tojóházat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom