Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

e

TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG

1961. április 3.

TCíujdíIL L&eiűláj Sú^fdLuum.

Húsvétvárás Váralján

A SÜLŐ KALACS és a fövő sonka szaga terjed a levegőben. Az egyik házból rézmozsár csörömpölése hallatszik, a másik ház udvarában a kutya csaholva kergeti a levágásra kiszemelt baromfit. A falut eleven nyüzsgés tölti be. Készülnek a háromnapos ünnepre.

Váralja .bányászközségben a felnőtteket, a gyerekeket egyaránt a húsvétvárás öröme hatja át. Sokan vidéki vendégeket várnak, s a legritkábban fordul elő az, hogy valaki elhagyja a falut a húsvéti ünnepek alatt. Egy hagyományos, régi szokás az, ami a faluban tartja őket. Váralján még a mai napig is, meglévő kedves húsvéti népszokás a hímestojás-csere.

Húsvét első napján, délután az úgynevezett Magyar-dombon gyülekezik a falu apraja-nagyja, s kezdetét veszi a tojáscsére. A keresztanyák egész kosárra való hímestojást visznek ki magukkal, s estére kelve a hímestojások háromszor-négyszer is gazdát cse rélnek. Váralján c'isj szokás szerint még a mai napig is viasz- szal írják és vöröshagyma héjával festik a tojásokat. Nagypénteken a tojáshímző asszonyok, Újhelyi Jánosné, Szősz Sándorné, Tóth Sánderné és a többiek, — ki győzné a neveket felsorolni — egész nap a tojáshímzéssel foglalkoznak.

ÖZVEGY TÓTH SANDORNE

kezeügyében egy szakajtó kosár tojás van. Ezeket a tojásokat mind ki kell hímezni, Jutkának, az unokának huszonnégy keresztanyja van, s ahány gyerek van, annyi tojást kell hímezni. Igaz, hogy a tojások kicserélődnek, mert ahányat ad, annyit kap Jutka is ajándékba. Beszéd közben egy pillanatra sem áll meg a keTavaszra fordult a világ. Tojásfestés, ünnepi tervezgetés hirdeti, hogy közeledik a húsvét. Míg a gyerekek azt találgatják, mit hoz a nyuszika, a serdültebbek locsolni készülődnek, vagy ha a »gyengébb« nemhez tartoznak, várják a locsolókat. Persze, az idősebb korosztály is várja már az ünnepet. Számukra sonkát, jó bort, pihenést hoz a füles.

A szomszédos Csehszlovákiában kedves szokás még napjainkban is a tojáskutatás. Húsvét hajnalra virradóra pirostojást és egyéb ajándékokat rejtenek el a kert különböző helyeire, s aki megtalálja őket, azé lesz a »nyuszik ai ándéka«.

A gyermekek számára ezt a játékot nyúlnak öltözött felnőttek közreműködésével teszik vidámabbá. Az ő feladatuk az. hogy tréfás útmv' 'sukkal előbb eltereljék. majd nyomravezessék a keresőket.

ze és az íróka nyomán kialakulnak ezernyi ötlettel a szebbnél szebb — ahogy ő nevezi — a récetalpas, gereblyés, kötőfékes minták.

— Arra kell nagyon vigyázni, hogy még csak véletlenül se legyen két egyforma hímzés — mondta.

— Hogy honnan tanultam, honnan veszem a különböző ötleteket? Bennem van és úgy csinálom, ahogy az anyámtól tanultaim

KOVÁCS SANDORNE a tsz

baromfitelepén dolgozik, s mint mondja kevés a ráérő ideje, de ha fél éjszakája rámegy is. ő is készít egy fél szakajtóra való hí- mes tojást, mert harag származnék abból, ha ne adj Isten, elmulasztaná keresztanyái kötelességét.

— Most már nem olyan a tojáscsere ünnepély, mint a mi időnkben volt, amikor még a fehérnép apraja-nagyja cifra ruhában járt és bodorból szőtt színes szalvétában vittük a tojásokat. A szalvéta helyett most karkosarakat, szatyrokat használunk, s a kisgyerekeket nem a karon tartják a fiatalasszonyok, hanem szép, modern kocsikban tolják maguk előtt. Bár változott a divat, de az a népszokás, a tojáscsere még most is megvan.

A VARALJAI TOjASlRAS

művészetének éppen úgy, mint a sárközinek, régi hagyományai vannak, bár motívum-kincseik í különböznek a sárközi motívumoktól. Az idei évben pedig különös gonddal készülnek a húsvéti hímestojások azért is, mert a legszebb és a legművészibb hí- mestojásokat összegyűjtik és bemutatásukra kiállítást rendeznek.

Pozsonyiné

Azok számára — akik szeretik az effélét — ott a húsvéti »csapd meg« ját&k Régebben szijostor- ral játszCUfSxtc, illetve igazi ostorral csapott végig a legény azon a lányon, akit jövendőbelijének szemelt ki. Hogy a boldog kiválasztott mit szólt a »csípős«

leánykéréshez, nem tudom. A lá- njok ekkor még biztosan edzet- ebbek voltak. Napjainkban ez az ostor színes cellofánból készül. Bár ezzel az ütés nem fáj olyan ".agyon, de ha valakit megcsapnak vele, tudja a kislány, hogy készítheti a kelengyéjét.

Láthatjuk, hogy a nőknek húsvét ünnepén mindenütt kijut. Nálunk vizet, máshol verést kapnak. Lehet választani.

Mégis nagy örömmel várjuk az ’én is. Rajtunk, nőkön már nem 'hét segíteni.

M. E.

Megállt az ajtóban és várt; Mintha elfelejtette volna, hogy mit is akar tulajdonképpen itt. Pedig tudta, de nem akart rágondolni. Belekapaszkodott az ajtószárfába és úgy markolta a görcsös, durván ácsolt szárfát, mintha megszédült volna. Belépjen?

Még korán van. Alig pirkad. A kakas is még ott kuporog az eperfa ágán. Behúzza a nyakát, hogy csak a taraja látszik. Az is úgy, mintha a hátából nőtt volna ki. A csőre meg a begyéből.

Korán van még. Hat órára mondták, hogy kell menni. Minek is kelt fel ilyen korán? Talán megszokásból. Tavaly ilyenkor már itt kinn sürgött az udvaron: etetett, almozott, mert korán akart indulni. De most? Most miért? Talán mert nem tudott aludni. Az való igaz. Felébredt már két órakor. Pedig éjfél is volt már, amikor elaludt. S azóta forgolódott az ágyon.

| Minden perc egy félórának és a két félóra, amit így forgolódva töltött, két nap hosszúságúnak tűnt. Mintha két napig fetren- gett volna ágyba kényszerítetten. Ott kint az ablak alatt a kertből lassan az utca felé osont a hajnal.

Tovább nem bírta. Szédülten fordult le az ágyról és húzni kezdte a nadrágját. Már az egyik szárába belebújt, amikor a má sik ágyon megszólalt mellette az asszony.

— Hová?

— He!?

Kelletlen, indulatos volt a hangja. Pedig hát nem akarta bántani. Talán jól esett volna neki, most egy kicsit odabújni melléje, annyi év után. Vagy talán nem is hozzá. Mindegy, hogy kihez, de valakihez oda- bújni és egy nagyot sóhajtani, hogy valaki hallja. Talán köny- nyebb lenne.

Már majdnem sóhajtott is, hogy talán az asszony megkérdezi mi baja van, és nyújtotta volna a kezét oda a meleg dunna alá, de az asszony már aludt, és furcsán jmrko't. Most valóban elfutotta a harag. Feketén, mélyen lódult a fejébe, mint az éjjel, ha sötét felhőkbe bukik este a nap. — Alszol? — morgóit hangosabban, mint előbb.

— Aludnék — válaszolta álmosan a másik. Kövér karját Kihúzva a takaró alól. kinyújtotta a feje fölé.

— Kimegyek.

— Jól van.

— Nem tudok aludni.

— Én tudnék.

— Na jó ... Többet nem szólt. Az asszony utolsó szavai után haragja is elszállt. Arról is elfeledkezett, hogy egyáltalán ott fekszik a szomszéd ágyon. Csak azt érezte, hogy az asszony nem érti meg. És örült, hogy az előbb nem sóhajtott. Hiába mondaná el neki, hogy mi is szállt volna el azzal a sóhajjal, úgysem értené meg.

És most itt állt az istálló ajtajában, fogja az ajtószárfát és nézi a két lovat. A Sári még fiatal, hároméves sincs. November 12-én született. Én november 15-én születtem. Csak öt ven évvel korábban... És az asszony? Ejnye, nem tudom. Restelite magát, hogy elfelejtette, valamikor szeptemberben, de hogy hányadikán? A csoda tudja. A pej, az idősebb a Sárinál, két évvel. Két évvel. De. jó ló.

Korán van még. Harmat üli a fűszálakat, s még csak éppen rózsaszínű az ég alja, ott, a kertvégi szilvafákon túl. Égj óra múlva kel majd talán a Nap.

Beásít az istállóajtón, aztán mint aki nagy vívódás után határoz, mély sóhajtás közepette belép. Mintha most nyögte volna ki azt a sóhajt, ami már bent a szobában, az ágyszélen ülve kiakaródzott belőle.

A Sári hátraveti a fejét és nagy lószemeivel megnézi a gaz

BŰCSŰ

dát, azután visszafordul a jászolhoz és majszol valamit. Suhint a farkával föl, a háta közepe felé, s erre a zajra mintha megélénkülne bent az élet. Az üsző feltápászkodik fektéből és böffent egyet, kérődzni kezd. A Böske tehén is hátrapislant gyanakodva és nyög álmosan.

De őt nem érdeklik a szarvasjószágok. Csak a két ló. A Sári, meg a pej. Közülük is inkább a Sári van közelebb a szívéhez.

Odalép a farához és rácsap a tenyerével. A kezét ottfelejti a ló langyos testén és kinyújtott karjára lehajtja a fejét A ló hátranéz, odapislant a másik is. Értelmesnek látszó nagy lószeme könnyesen csillog a félhomályban. Talán szólna is, ha tudna beszélni. És neki akkor elmondaná mindazt, ami a szívét nyomja. Meghallgatásra is találna. Mert senki más nem értené meg a bánatát, csak a Sári.

Nézi a ló nedves, nagy szemét. Olyan az, mintha mondani akarna valamit. így még soha nem nézett rá. Vagy csak képzelődik? Nem. Ez a ló érez valamit. Nagyon szomorú a szeme. És ettől még ő is szomorúbb lesz.

— Sári... Sári... — sóhajtja és a ló feléje kap a fejével, de nem éri el. Közelebb lép hozzá. Az oldalához simul és ráhajtja a fejét a ló hullámozva emelkedő, süllyedő bordáira.

És sír.

Sír, nagyon szomorúan, és könnyein keresztül látja csak, hogy a Sári milyen nagy lószemekkel nézi. Mintha sajnálná. Éppen olyan a szeme, mintha nagyon sajnálná, és ő is sírva akarna fakadni. A fejét hátraveti. Orrát odanyomja annak borzas, fésületlen hajához, aztán elkapja a fejét, mintha megcsiklandozták volna az orrát. De isidét visszaha- jol. Most már a gazda homlokát szaglássza. És hűvös, nedves orrát odanyomja a gazda homlokához. Kitágult orrlyukakkal szimatol. Füleit hol hátracsapja, hol meg idegesen kifeszíti. És figyel. Nem érti a gazdát. Ilyent még soha nem csinált. Korábban is jött, mint máskor szokott és olyan furcsán viselkedik. Várja, hogy hozza a vakarót és végighúzza az oldalán, a hátán. Mert az jó. Minden reggel ezzel szokta kezdeni a munkát. Mindig ő volt az első, utána a szomszédja, a pej, és csak azután a marhák. Érezte ő is ezt. És büszke volt rá, hogy azok amolyan másodrendűek. És ő a legelső az egész istállóban.

— Vezetlek Sári a szövetkezetbe. Itthagysz — mondja a gazda és ingujjával letörli arcáról a könnyeket.

A ló csak néz, idegesíti az egész. Nem az, hogy sír a gazda, az ő.t nem érdekli, hanem hogy még mindig az oldalának támaszkodik, s a könyökével nyomja a bordáit. És. egy pillanatra el is felejtkezik mindenről, mert égetően viszketni kezd a bőre ott a gazda könyöke körül. Mintha darázs csípné. Topog, hogy vasalt patkói alatt keményen koppan a tégla, s amikor már a fülében sajog, az idegesség, farkával odasuhint az oldala felé. Tehet ő róla, hogy a gazdát találja képen farkának csillogó fényesre kefélt szőrzetével? Csak azt látja, hogy a gazda egy pillanatig megtántorodik, az arcához kap és fejét a két tenyerébe temetve kitámolyog. Még vissza se néz az ajtóból.

Elmúlik két óra is mire visz- szajön. A szemében nem is harag, inkább durcásság. Odapislant a ló felé, az meg egy kicsit bűntudatosan rá. Mintha

érezné, hogy valami kellemet* lenséget okozott a gazdának* Megveri talán? Az ostort nem látja a kezében. A baj csak akkor szokott kezdődni, amikor már hallotta az ostor suhintását. És olyankor hiába húzta a fülét, csak végigcsapott a hátán. De mostanában nem bántotta. Érezte, hogy szereti. Megpacskolta a farát minden reggel, fésülgette a sörényét, néha gyöngéden bele is kapaszkodott az utóbbi időben, mintha szédülne.

Most is úgy áll ott mellette, ismét oldalához támaszkodva, mintha ő akarna bocsánatot, kérni. Úgy simogatja, hogy csiklandozik az egész gerince. Jó lenne egy nagyot rúgni hátra, de nem lehet, mert hátha eltalálja a gazdát.

— Na, Sári, hát akkor induljunk. — Csak a nevét érti, hogy Sári, a többit nem. Felkapja a fejét és nézi a gazdát; Nem tudja, hogy mit kellene tenni. Miért mondja a nevét? Ha eloldta volna már a jászoltól elmenne ő magától is a kocsi mellé, beállna a helyére, a rúd jobboldalán. De így nem indulhat. Talán mégis, mert a gazda oldozza a kötelet. Már indulna is, de az visszatartja és maga vezeti. Az ajtón kilépve a szérű felé akar indulni nagy dobogó léptekkel, de a gazda az utca felé húzza. Ki az útra. És szép lassan ballagnak a falu központja felé. Járt ő már erre sokszor. A kocsma előtt is álldogált szép türelme- , sen, amíg a gazda bent volt. ylött haza gazda nélkül is, amikor az csak elindította, de nem ült fel a kocsira. Szép lassan ballagott a pejjel haza, s amikor a kapuhoz érték, egy nyerítéssel jelezték a ház asszonyának, hogy itt vannak, s az kaput nyitott.

Most ig oda mennének?

Hátrapillant és látja, hogy a pej ott baktat lehorgasztott fejjel mögöttük.

Már a szövetkezet majorjának az udvarán járnak Sári orrát már messziről csiklandozza a nagy istállóból kiáradó szag. Orrlyukait kitágítja és idegesen szaglász. Az istálló előtt pedig már ott áll néhány ló. A fejét megrántja, mert egy pillanatig azt is elfelejtette, hogy a gazda kezében van a kötőfék.

— Sári, Sári — morogja a gazda ismert hangja és ő ismét nem tudja, hogy mit kell tennie. Csak azt érezte, hogy szívesen szaladna egyet a nagy udvarban. Egyszerre túlságosan melegnek, sósnak érzi a vérét, mintha minden porcikáját csípné, égetné. Szaladni, futni kellene.

A gazda pedig fogja a nyakát. Már nem a kötőféket, csak a nyakát, öleli, fejét beletúrja az ő sörényébe, s valamit motyog. A pej már ott is hagyta őket. Ott baktat az istálló előtti nagy téren, az itatóvályú felé.

— Isten veled Sári. Ezután itt laksz. Ki vakar, ki fésülget meg?

Meleg nedvességet érez a nya kán, érzi azt is, hogy a kötél ott lóg előtte szabadon Szabad ő is, csak éppen a nyakát öleli a gazda és dörmög érthetetlenül.

Nem bírja tovább. Topog, vájja a földet patájával. Azután gondol egyet, hirtelen nagy szökelléssel rohanni kezd az istálló felé, ahonnét éppen az itatóvályuhoz ügetnek a lovak.

A gazda megtántorodik, amint a támasz elrohan karjai alól, egyet utána lép, de az már ott nyerít a többi ló között.

— Megállj hálátlan. Ha én dolgozom veled, ezért még elverlek, — mondja és elindul az iroda felé. Utoljára, mielőtt belépne az ajtón, még hallja a Sári jókedvű nyerítését.

Buni Géza

Csehszlovák húsvéti népszokások