Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

Szabad hazában...[ Befejeződött a megye mezőgazdaságának ( átszervezése t Szabály. Az éves tervet készíti a Kapos Völgye Tsz vezetősége. Öcsény. Cukorrépával vetnek be negyven holdat a 4200 Kossuth Tsz-ben a szövetkezet fogatosai. holdas Megyénk felszabadulása A térkép megyénk felszabadításának vázlatát mutatja, s közli a november 29, 30, valamint a december 1, 2, 3, és 6-i helyzetnek hozzávetőlegesen megfelelő frontok vonalát. Ugyancsak látható a fasiszta csapatok decemberi visszavonulási, valamint az 1945. már ciusi ellentámadás fő irányai, tervei. A Jugoszláviából Budapest irányába átcsoportosított 3. Uk­rán Front csapatai, amelyek novemberben Baja és Apatin között átkeltek a Dunán és híd­főt foglaltak a folyam jobb­partján, november 28. és de­cember 9. között felszabadítot­ták megyénk területét. A szov­jet csapatok első egységei Báta körzetében léptek Tolna megye területére, majd Bátaszék— Mórágy közötti szakaszon két főirányban nyomultak előre. Az egyik főirány Szekszárd, Nagy- dorog, Cece, Sárbogárd és a Duna vonala irányában, a má­sik Bonyhád, Hőgyész, Gyönk, Pincehely, Tamási, Felsőnyék és Mezőkomárom irányában csa­pott le a fasiszta seregekre, amelyek gyorsan húzódtak visz- sza a Balaton—Budapest között kiépített, többszörösen megerő­sített állások mögé. Megyénket Dombóvár térségében érintette a 3. Ukrán Front egy másik hadserege, amely Kaposvár irá­nyában tört előre. Érdekes megjegyezni, hogy a Sárbogárd irányában előretörő szovjet csapatok bekerítéssel fenyegették a Duna vonalán el­helyezkedett német és magyar egységeket, ezért a fasiszta csa­patok úgyszólván minden harc nélkül — helyi jellegű csatáro­zások után — kénytelenek vol­tak feladni állásaikat. A megye területén lezajlott hadműveletek részét képezték annak a stratégiai célnál;, amely szerint szétverve az el­lenséget a Balaton és Duna között, délről zárják le a Bu­dapest felé vezető útvonalakat. A harc megyénk területén leg­tovább Simontornya térségében volt. December első harmadában tehát Tolna megye felszaba­dult. Ez azonban nem jelenii azt, hogy a fasiszta seregek tervéből is végérvényesen tö­rölték a megyét. Első alka­lommal 1945. január 18. és 27-e között indították támadásukat Székesfehérvár délnyugati kör­zetéből Dunapentele és Duna- földvár irányában. A támadás január 18-án reggel 8 óra 30 perckor kezdődött és 20-án reg­gel a támadók Dunapentele'tér­ségében elérték a Dunát. A front déli részén is jelentős si­kereket értek el, Dunaföldvár, Paks irányában törtek előre. A helyzet súlyos volt, Tolbu- hin marsall ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: >»A dunai átkelőhelyeket elsodorta a vihar. A front törzse Pakson tartózkodott. A várost már megközelítették az ellenség páncélos felderítői. Felhatalmaz­tak. döntsük el, célszerű-e to­vább tartani a Dunától nyu­gatra levő hídfőt«. A 3. Ukrán Front parancsnoka úgy döntött, hogy megtartja a hídfőt és előkészíti a németek visszave­rését. Január 27-én kezdődött meg az ellentámadás, amelynek efedményeként csaknem telje­sen visszavetették eredeti — január 18-i helyzetnek megfe­lelő — állásaikba a fasiszta se­regeket. A németek számos kísérlet után március 6-án újabb nagy­szabású támadást indítottak há­rom irányban is a Dunántúl délkeleti részében harcoló szov­jet egységek ellen. Tervük si­keres végrehajtása érdekében a németek Magyarországra küld­ték a hatodik SS páncélos had- sere" nagy részét, hogy a Ve- lencei-tó és Balaton közötti tér­ségről kiindulva Dunapentele, Dunaföldvár, Paks, Szekszárd térségében érje el a Dunát, majd a betörést kiszélesítve észak és dél felé kellett volna tovább előnyomulniok. A szov­jetek védelmi harca március 6-tól 15-ig tartott. A szovjet egységek, amelyek aktív védel­mi harcot folytattak egyik ál­lásukat a másik után voltak kénytelenek feladni. Március 9-én a legveszélye­sebb helyzet a Sárvíz-csatorná­tól nyugatra .alakult ki, ahol áttörve a fő- és a második vé­dővonalat Simontornya irányá­ba szorították vissza a szovjet csapatokat a nagy erővel táma­dó német seregek. Március 6-tól 10-ig súlyos veszteségek árán a németek át­törték a fő- és a második vé- daimi vonalat, de a Dunát nem sikerült elémiök. Ehhez le kel­lett volna küzdeni a hadsereg és a front védőövet. Erre azon­ban a németeknek már nem volt elegendő erejük. A német támadásoknak azon­ban még volt annyi erejük, hogy 14-én elérjék, 15-én pedig elfoglalják Simontornyát. Március 16-án meginduló szovjet ellentámadás azonban végleg elsöpörte Tolna megyé­ből a fasiszta seregeket, lendü­letes támadás napok alatt fel­számolta a Velencei-tó—balato­ni védővonalat, s április 4-én hazánk területéről végleg ki­űzték a fasiszta fenevadat. K. Balog János * A regölyi Borzás-dülőben még egyénileg vetettek az ősszel a gazdák. Ma már együtt simitózzák az őszi vetéseket lovaikkal, amelyek közt nem egy díjnyertes is akad ebben a lótenyésztéséről országos hírű községben. Dunaföldvár. Napraforgó alá szántanak a traktorok a község egyik új termelőszövetkezetében, a Virágzó-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom