Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-12 / 61. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1961. március 11, TAVASZa dunakömlődi Szabadság Tsz kertészetében Ingujjra vetkőzteti az embereket a márciusi nap itt lent, a lapon a dunakömlődi Szabadság Tsz szélvédett kertészetében, A hatvan melegágy üvegablakain csillog a napfény, sok üveg alatt már zöldellnek a palánták, leveleiket a nap felé nyújtogatják. A meglévő melegágyakban azonban nem tudnak annyi palántát nevelni, amennyi szükséges. A konyhakerti zöldségfélék területe ugyanis kétszeresére emelkedik idén a tavalyihoz képest és nagymértékben növekszik ezáltal majd a bevétel is kertészeti termékekből. Baumgartner Mihályné, Urbán Mihályné és Varga Pálné készíti elő a földet a melegágyakba. A juhtrágyázott földet Szalai Pál cs Karsai János kocsisok hordják a kertbe az erdőből. Itt az asszonyok megrostálják, s külön válogatják a föld javát, és ez kerül a melegágyakba. Kovács Lajos kertész, üstben előmelegített vízzel, szórófejes kannával öntözi az elvetett paprikamagot. Forster József az öntözés előtt lesimítja a melegágy földjét. A hatvanból tizenhat melegágyat vetettek már el, a munka gyorsan megy, mire e sorok megjelennek, már be is fejezik a magvak vetését a melegágyakba. A gyümölcsöskertben is megindult az élet. A 30 holdas gyümölcsös ben 2100 körte-, birs-, alma-, szilva- és meggyfát nevelnek, idén fordult termőre a legtöbb. Soczó József gyümölcskertész vezetésével dolgozik itt Németh Imre és Szilágyi Lajos. Szedik le a fa törzséről a védőpapírt, azonnal el is égetik, hogy elpusztuljanak a kártevők. Majd mészkénlével permetezik a fákat, a lisztharmat és a pajzstetű ellen vé- Üejtezve, Ne sémák szerint, hanem alkotó módon premizáljunk örvendetes, hogy megyénk termelőszövetkezetei szinte kivétel nélkül felismertek az anyagi ösztönzés nagy jelentőségét. Az elmúlt év sok hasznos tapasztalatot nyújtott, bebizonyosodott, hogy ahol a helyi adottságokat körültekintően elemezve, alkotó módon és a munka szerinti elosztást meg nem sértve alkalmazták az anyagi ösztönzést, ott, nem maradt el az eredmény. Kedvező tapasztalatok ismertetésével lapunk is sokat foglalkozott Most inkább egy kedvezőtlen jelenségre hívjuk fel a figyelmet, arra, hogy sok termelőszövetkezetünk sémák szerint premizál, anélkül, hogy a sémákat alkalmazná saját üzemi lehetőségeihez. Pedig az „ahány ház, annyi szokás” elve itt is év vényesül, mert ahány tsz, any- nyi lehetőség és annyi változó körülmény. Legfontosabb alapelvként azt kell rögzíteni, hogy prémiumot csak olyan termékből helyes adni, amelyet terven felül termelünk. Ez az elv amellett, hogy ösztönöz a tervek teljesítésére, illetve túlteljesítésére, biztosít arra Is, hogy a közös érdekeit (például a közös állatállomány takarmányalapját) ne veszélyeztesse a premizálás. Ezt az alapelvet be kell tartani, mert ez üzemi és közgazdasági szükségszerűséget fejez ki jelenlegi viszonyaink között legtöbb termelőszövetkezetünkben. Az alapelv betartása mellett azonban sokféle lehetősége van á terven felül termelt termény elosztásának. Mégis legtöbb tsz- ünk, mint valami bűvös számhoz, úgy ragaszkodik ahhoz a sémához, hogy mindenből a terven felül termelt termény 50 százalékát adja. ki prémium címén azoknak, akik a termelés kézi munkáit végzik Ez a ragaszkodás az 50 százalékhoz rejti magában a veszélyt. Ugyanis nem mindig indokolt a kézi munkásoknak 54 százalékot adni, helyes lenne juttatni ebből a gépi munkát, a foga- tos munkát végzőknek és a vezetőknek is. Másrészt vigyázni kell arra, hogy egyes növények termelésének gépesítettsége, termelési adottságai között is lehet különbség, például nem biztos az, ha helyes a kukoricából a terven felül termelt 50 százalékot kiosztani prémiumként, akkor helyes ugyanez a burgonyánál, cukorrépánál, vagy a kézi kaszálásnál és az aratásnál is. A különböző növényeknek ugyanis más és más lehet a különböző üzemekben a munkaigénye, így megsérthetjük a munka szerinti elosztás elvét és az üzemen belül aránytalanságokat hozhatunk létre a különböző területen dolgozók jövedelmében. Tulajdonképpen a sémák merev alkalmazása azt eredményezi, hogy a termelőszövetkezet egyes tagjai különbözeti földjáradékot, vagyis munka nélküli jövedelmet sajátítanak el. Példaként a tamási Széchenyi Tsz-t említjük meg. Ebben a tsz- ben a kukorica, burgonya, cukorrépa termelését, az aratást, a szénakaszálást és a betakarítást premizálták. A szokásos 50 százalékos sémát néhol célprémiummal egészítették ki. A tamási Széchenyi Tsz-ben egy munkaegység értéke 2,48 forint volt prémium nélkül. Egy tagra csak munkaegységek után 6150 forint, prémiummal együtt 9014 forint évi átlagos jövedelem jutott. Ebből is látszik, hogy a prémium szerepe nagy volt, egy tag a jövedelmének körül belül 30 százalékát prémium címén kapta. A tagok jövedelmei azonban a végzett munkával ellentétben nagy mértékben eltérnek egymástól. Két példát em lítünk erre. Kovács Sándomé, aki a növény termelésben dolgozott és főleg olyan területeken, ahol premizáltak, egész évben 124 munkaegységet teljesített, összes jövedelme 9462 forint, egy munkaegységre tehát több mint 76 forint jövedelem jut. Egész évben 112 munkanapot dolgozott, az egy munkanapra eső jövedelme több mint 84 forint. Ugyanakkor Ké- lig Vendel állattenyésztő, aki nem tudott a növénytermelésben dolgozni, egész évben 503 munkaegységet teljesített az állattenyésztésben. Munkaegységeire 10 420 forintot kapott, egy munkaegységének értéke tehát az üzemi átlag 21,48 forint volti 273 munkanapot dolgozott, így minden ledolgozott munkanapjára 38 forint jövedelem esik. A példa elég szélsőséges, de a lényeget jól mutatja, A tamási Széchenyi Tsz-ben a premizálás helytelen módja miatt aránytalanságok keletkeztek az egyes üzemrészekben dolgozók jövedelmei között, rosszul jártak az állattenyésztők, az építők és egyéb iparosok, az irodai dolgozók, a vezetők és mindazok, akik nem tudtak egyéb, a termelőszövetkezet szempontjából szükséges és hasznos elfoglaltságuk miatt az erősen premizált területeken dolgozni. Ebben a tsz-ben, ha idén nem változtatnák meg az anyagi ösztönzés módját, ha nem alkalmaznák a sémát üzemi adottságaikhoz, akkor mindenki oda áram- lana dolgozni, ahol jól lehet keresni és más, a tsz-nek ugyancsak fontos területeket elhanyagolnák. Az anyagi ösztönzésnek nem szabad ilyen feszültségeket létrehozni az üzemen belül, egyes üzemágak és termelési területek között, mert ebben az esetben a munka szerinti elosztás törvényét sértik meg, annak megsértése pedig a szocialista nagyüzemekben komoly károkat okozhat. Mi hát a tanulság? Az, amit a cikk címében megfogalmaztunk: ne sémák szerint, hanem alkotó módon premizáljunk. Minden termelőszövetkezet elemezze üzemi körülményeit és változtassa meg üzemáganként és növényenként a sémákat úgy, hogy az aránytalanságokat elkerülhesse. Ha például a burgonya kevesebb kéz; munkát igényel, mint a kukorica, akkor a kézi munkát végzőknek a burgonyából kevesebb prémiumot kell adni, mint a kukoricából. Régi termelőszövetkezeteinknek már van elég tapasztalatuk; Jól ismerik üzemi körülményeiket, ők már alkotó módon megváltoztathatják a sémákat. Az új tsz-ek még kevesebb saját tapasztalattal rendelkeznek, de mások tapasztalatait ők is átvehetik. Gy. J. Második műszak a szőlőkombinát építésénél Dolgozók a második műszakról Az első nap, amikor meglátogattam a szőlőkombinát építését, s beszélgettem a munkásokkal, nem mindegyikőjük nyilatkozott elragadón. Néhányan azt mondták: — Sötét van, hiába a reflektor, ilyen piszmogó munkát csak nappal lehet csinálni. Még utóbb valamelyikünk nyakát szegi! A daru kezelője, Gáspár Józsi, bár a második műszakot tudta már le akkor egy napon, így vélekedett: — A gépet jobban lehet kihasználni, ez gyorsítja meg az építkezést. Azt hiszem, ez a fontos. — Tudnak-e a párthatározatról? — kérdeztem több embertől. — Hallottunk róla, beszéltünk is róla. Tudjuk, hogy csak úgy érdemes építeni, ha mielőbb átadjuk a létesítményt. A szputnyikok korában nem lehet évekig piszmogni egy építkezésen. Az irodában találkoztam az egyik technikussal, az ő véleménye: — Nekünk több munkát jelent, de megéri. Úgy tervezzük, hogy ha sikerül állandósítani a második j műszakot, akkor egy épületnél egy-másfél hét előnyt kapunk. Ez 1 pedig nagy szó. Ha már az emberekről esik szó, ! az igazsághoz tartozik az is, hogy i csütörtökön este, amikor ismét az építkezésre látogattam, örömmel fogadott a főművezető, közvetlen munkatársai azonban nem. ' — Elkeresztelte Sárer szakit. Nem Imre ő, hanem József, és most nem akar fizetni József-nap- kor. Maga ennek az oka. Most íme, itt áll a helyesbítés, fizethet Sárer József egy-egy kört a brigádnak. (De sokba kerül az szegénynek.) Szerdán még különösebb baj nem volt a második műszakkal. Az első nap jól zárult. Kíváncsian várták a második napi műszakot. Munkaterületet biztosítottak mind két brigádnak. Késő este, amikor vacsorához ültek a volt présházban, én is közéjük ültem. Karfiolleves, babfőzelék füstölt hússal volt a menü Míg kanalazták a levest, Heronyányi szaktárs mondott véleményt az éjszakai műszakról. — Mi Faddról járunk be. Szó nélkül vállaltuk a munkát. Nehezebb éjszaka dolgozni, de mégis — nem tudni, mi okból — nagyobb a teljesítményünk, mint a nappalosoknak. Tehát így mi jól járunk. Brigádunk fele délelőttös, jövő héten ők lesznek este. így a bérezés is kiegyenlítődik, mert csoportbérezéssel számolnak el bennünket. — Az igaz, hogy csoportbérezéssel, de nincs olyan fizetés, hogy ne kelljen veszekedni. Soha nem úgy kapjuk a pénzt, ahogy mi számoljuk — mondja az egyik brigádtag. — Most is félek már előre ettől az éjszakai bérezéstől. Tudjuk, hogy darabbérünk van, de hogy mit tesznek hozzá, mit vesznek el belőle, azt nem. S ez a bizonytalanság kellemetlen. — Nincs itthon a munkaügyes, azért nem tudtuk még tisztázni a bérezés kérdését — mondja Pintér művezető. A vacsora végeztével elkísérem a brigádot a feldolgozó üzemhez. A tegnap felrakott panelokat faragják, készítik elő betonozásra. A BH-elemet rakó Nyisztor-bri- gád tagjai ezen a napon már betonoztak. .— Megszokjuk már az éjszakázást — így fogad az egyik Kisdo- rogról elszármazott építőmunkás. — Hozzá kell szokni, és akkor ez sem nehezebb, mint a nappali — mondja Biró Sándor. — Jobb, mert nem láthatsz az országútra, a munkára van a figyelmed. A második műszak munkásainak nagy része elégedett a beosztással. Az első nap még kissé bizonytalankodtak, másnap és harmadnap már úgy mozogtak a reflektorok vetette éles árnyékban, mintha örökké este dolgoztak volna. Amikor végigjártam az építkezést, és ismét összegezni akartuk tapasztalatunkat, az irodán már senkit nem találtam. így a második műszak értékeléséről, a tapasztalatok összegezéséről, a módszer más építkezéseken való alkalmazásának lehetőségeiről majd pénteken este hr^-é'gélünk. És erről írok legkö-- i- bb. Pálkovács Jea*
