Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

1961. március 12.

•TOLNÁ MEGYEI NEPÜJSÄ0

„Ha tagjaink látják, hogy amit teszünk jó és igaz, követnek bennünket”

Képek a nemzetközi nőnap ünnepségeiről

Az év első napjaiban termelőszövetkezeti községgé alakult Keselyben a napok újabb és újabb forradalmi változásokat hoznak. A nagyüzemi gazdálkodás útjára tért parasztság késlekedés nélkül fogott munkához, azzal a jelszóval: »Ho élni akarunk, dolgoznunk kell«. Januárban, ahogy az idő engedte, szántottak, szerfás istállót, sertésszállást építettek. A múlt hetekben hozzáfogtak a vetéshez. A borsó, a tavaszi árpa, a zab és a bükköny a földben van. Élni akarnak, dolgoznak.

*

A HÉT KEDDJÉN — mintegy a

forradalmi változások folyamataként — megalakult a pártszervezet a Jókai Tsz-ben. A boldogabb jövő anyagi alapjait megteremtik immár a közösben végzett szorgalmas munkájukkal. De világosan látják azt is, hogy meg kell szilárdítani a termelőszövetkezetet, a tagság körében el kell hinteni a jövőben vetett hit és a bizakodás magvát, és ez a munka a termelőszövetkezeti pártszervezetre hárul.

A regölyi parasztság az elmúlt évek helyes politikája következtében közelebb került a párthoz, de az emberek még tele Vannak kétkedéssel, hisz a kapitalista gondolkodásmód máról holnapra nem szűnhet meg.

A pártszervezet feladata lesz, hogy a sok kérdésre, amely az embereket foglalkoztatja, választ adjon, hogy a felmerülő problémákat megoldja. A pártszervezetre vár a tagság gondolkodásmódjának megváltoztatása, hogy a közösség jövőjével való törődés előtérbe kerüljön az egyéni érdekekkel szemben. Ezek a gondolatok hatották át a jelenlévőket, ez adott ünnepélyes jelleget a tagGólya helyett

A huszadik század embere sok csudálatos dolgot él át. A »technika százada« már eddig is olyan meglepetéseket produkált, amelyet az egyszerű földi halandók el sem tudtak képzelni. Évezredes tételek dőlnek meg, feltevések igazolódnak be, egyszóval sok mindenről kiderül, hogy nem úgy van, ahogyan az emberek tudatában élt.

Itt van például a gólya-kérdés.

A kisgyerekek jó szüleiktől azt tanulják, hogy a kisbabát a gólya hozza. A mesének számtalan változata ismert. A lényege: a hosz- szúlábú, piroscsőrű, feketeszárnyú gólya békára vadászva sétál a réten és a fűben egy kis pólyás- babát talál. Mit csináljon vele? Csőrébe fogja, felrepül vele egy kémény tetejére és a kéményen ledobja a szobába.

Szóval ez a mese forog közszájon és megtörténik az is, hogy a gyerek »világosítja fel« szüleit, hogy a kisbabát nem a gólya hozza.

A kisbabát hozó gólya immár szimbólummá vált — és most kiderült, hogy nem csupán a gólya hivatott erre a szerepre. Miként kiderült az is, hogy a nylonharisnya elegánsabb, mint a selyem, avagy a »kecskeméti barack« helyett egészségesebb a »Hirös«. /wvwv/vwwwwww

1

}

MOHÁCSON jó minőségű j

folyami

homokot

termel és vasúti átrakással ' i is szállít | >

a Magyar Hajófuvarozó Sző- ,1 vetkezet. i'

Az Építőanyagellátó Vállalat S a kiutalást biztosítja! t Érdeklődjék! , ’

Szállítunk!

Központ: Bp., V., Régiposta S u. 19. Távbeszélő: 187—609. Termelés: Mohács, Somogyi <[ B. út. 25. Távbeszélő: 307.

(54;

gyűlésnek, amelyen soron kívül négy új párttagot vettek fel.

*

A KÖZSÉG NAGY ÁTALAKULÁSÁVAL a regölyi pártszervezet tizenhét tagja közül többen a majsai Népszabadság Tsz párt- szervezetéhez kerültek. A községben nyolc párttag maradt: az általános iskola igazgatója, a tanács .titkára és néhány adminisztratív dolgozó, akik, miután különböző munkahelyeken dolgoznak, bizonyos tekintetben csak »kívülről« ismerik a tsz problémáit. A regölyi kommunisták, igen helyesen, azt a feladatot tűzték maguk elé: erősítik a pártszervezetet olyan tagok bevonásával, akik nemcsak számszerűen, hanem politikai szempontból is alkalmasak arra, hogy a tsz-pártszervezet betölthesse feladatát.

*

ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN

került sor K. Szabó Ferenc, Salamon Pál, Gergely Ferenc és Dömötör Géza tsz-tagok soronkívüli tagfelvételére.

K. Szabó Ferenc, a Jókai Tsz elnöke, köztiszteletben álló parasztember, aki míg egyéni gazda volt, tizenhárom hold földön dolgozott. K. Szabó Ferenc, miután maga aláírta a belépési nyilatkokanalas gém ?

(Bár nem lehet úgy üzletelni vele Csehszlovákiá ban!)

Megtörténhet tehát, hogy a kisbabát sem a gólya hozza, hanem — a kanalas gém. Dombóvárott a kötött és divatáru üzlet kirakatában, a babaholmik között ott áll egy kanalas gém — eredeti, kitömött példány, csőrében egy kis pólyásbabával.

Ámbár lehet, a kanalas gémre, azért jutott a nagy feladat, mert nem volt éppen kéznél gólya.

A tanulság tehát az, ^pgy jem- mi sem pótolhatatlan, és ha nincs gólya, a kanalas gém is jó.

(B. I.)

55.

Az értekezlet megszakadt. Mindenki sietett a helyére. Szerencsés gondolataiba merülve szedte össze feljegyzéseit és távozni készült. Benkő útját állta:

— Te Jani, beszélni akarok veled. Ráérsz ma délután, mondjuk, úgy öt óra tájban? Addig bizonyosan elmennek a vendégek.

Szerencsés kedvetlenül bólintott és némán eloldalgott. Aha. Tehát nem elég ez az összecsapás. Benkő még meg is akarja leckéztetni az osztályvezetői értekezleten elhangzott állásfoglalásáért. Még csak ez kell! Még ő akarja felróni nekem — mérgelődött —, hogy szembekerültünk egymással, ö, aki annyit sem tett meg, hogy előre szólt volna a kifogásairól.

Órákon át töprengett, hogyan is fogja visszaverni Benkő támadását. Glédába állította érveit. Megfogalmazott néhány frappánsnak vélt mondatot, amelyekben sérelmének húrjait pengette. Eltökélte, hogy nem hagyja magát. Nem neki, hanem Benkőnek kell beadni a derekát!

Alig várta az öt órát. Akkor benyitott a pártirodára. Benkő már várta. De most nem azzal a felcsillanó derűvel, áradó jókedvvel fogadta, mint máskor, ha időt tudott szakítani egy kis beszélgetésre. Fáradtas volt, sőt az arcára volt írva, hogy kellemetlen számára ez a találkozás.

— Állok elébe! — keményítette

magát Szerencsés; tüstént belevágott előre kigondolt mondókájába; ■

zatot, segítette a termelőszövetkezet megalakítását. A tsz alakuló közgyűlésén egyhangúan választották meg a Jókai Tsz elnökének.

Gergely Ferencről, Dömötör Gézáról és Salamon 'Pálról is hasonlóképpen és elismeréssel beszélnek faluszerte. Becsületes és jól dolgozó parasztembereknek ismerik őket. És' amikor Ágoston Béla elvtárs, a pártszervezet titkára egyenként szavazásra bocsátotta soronkívüli tagfelvételüket, a taggyűlés részvevői egyhangúan döntöttek arról, hogy a párt tagjai sorába felvételt nyerjenek,

*

Prantner József elvtárs beszél a tolnai ünnepi gyűlésen

K. SZABÓ FERENC ELVTÁRS.

mint párttag, első alkalommal tartott beszámolót a párttaggyűlés előtt. Hangjából a bizakodással vegyes megilletődés csengett, amikor így kezdte beszámolóját:

»Szeretettel köszöntőm pártunk tagjait!«

Beszélt az eddigi munkáról, a tagság összetartásáról, a szántás, vetés menetéről.

— A megalakulás után várakozás nélkül fogtunk munkához. Ahogy a földekre rá lehetett menni a fogatokkal, megkezdtük a talajmunkát. Most már két erőgép is dolgozik földjeinken, a gépállomás gépei. A múlt héten elkezdtük a vetést. Elvetettük tizenegy és fél holdon a borsót, huszonöt holdon az árpát, húsz holdon a zabot — mondotta.

Beszélt a nehézségekről, de nem megnyugvással és lemondóan. Úgy beszélt, hogyan lehetne a közösség erejével a nehézségeken úrrá lenni. A tsz tervei átgondoltak és reálisak.

— Házilagosan építünk istállókat, sertésszállásokat, s amennyiben a járási tanácstól megkapjuk az engedélyt, kisebb átalakítással ötven-hatvan állatot tudunk elhelyezni majd a legeltetési bizottságtól használatra megkapott épületben. A közösség ügyéért érzett felelősség hatotta át beszédét, az olyan ember felelőssége, aki tudatában van annak, hogy mint vezető és párttag, milyen felelősséggel tartozik a közösségnek. Ezt fejezte ki a beszámoló befejező része is, amikor azt mondotta: »Ha tagjaink látják, hogy amit teszünk, jó és‘ igaz, mindannyionk boldogulását szolgálja, . követnek bennünket.«

A szekszárdi ünnepség egyik legkedvesebb jelenete; Úttörők virágcsokorral köszöntik a részt vevő asszonyokat.

A Tanácsi Építőipari Vállalatnál Nagy János szb-elnök áz üzemi konyha dolgozóinak adja át a szakszervezeti bizottság ajánPozsonyi Ignácne

dékát.

Horváth József:

ARANYKALITKA

— Nézd, én úgyis tudom, mit akarsz mondani! — kezdte in- dignált hangon. — De először hadd mondjak én valamit. Sajnálom, hogy szembekerültünk egymással. . Erről én nem tehetek. Te hatalmon vagy a gyárban, és én...

— Miről beszélsz te? A délelőtti értekezletről?

— Igen, hát miről beszélnék? Te megtehetted volna, hogy előre szólsz nekem, nézd, nekem nem tetszik az idomszerüzem terve, gondoljuk csak át ezt a dolgot, de te nem szóltál semmit és nyilván szánt szándékkal rontottál nekem az értekezleten.

Benkő kissé csodálkozó, kissé bosszús képet vágott:

— Nem értelek, Janikám. Mit beszélsz te? Hogy »szembekerültünk«, meg hogy én »neked rontottam?« Mi az isten ez? Te előálltál a tervvel, ez nekem nem tetszett, összeültünk azokkal, akikre ez tartozik, meghánytuk- vetettük, s még majd vitázunk is rajta, ezzel kész. Az persze rossz érzés, ha az ember elgondol valamit és. arra nem kiáltanak »hurrát«, hanem a gyengéit firtatják,

de hát a rossz érzések elpárolognak, elpocsékolt milliókat viszont már nem lehet többé összekaparni. Most te azzal jössz, hogy én ellened vagyok. Hülyeség! Én a pocsékolás ellen vagyok.

Pillanatnyi csend támadt. Szerencsést váratlanul érte Benkő kirohanása. Hiszen Benkő mindig kényeztette őt. Tapintatos volt, kíméletes és szelíd, mint egy szülő, aki majomszeretettel veszi körül gyermekét és észre sem veszi botlásait. De éppen ez ingerelte Szerencsést további ellenkezésre. Hiszen nyilvánvaló, hogy Benkő most tele van fortyogó indulattal.

De mire Szerencsés azt így elgondolta, Benkő lehiggadt és már nyugodt hangon jelentette ki:

— Különben sem erről akartam beszélgetni veled, öreg. Hidd el, erről nem is érdemes. Holnapra kialszod a mérgedet és majdcsak megegyezünk valamiképp.

Szerencsés szeme összeszűkült. Nem erről? Hát miről akar beszélni Benkő? Alig észrevehetően összerezzent, de Benkő éles, átható tekintetét ezúttal nem kerülhette el' Szerencsés belső aggodalma: Mégis, hanghordozása

most már kissé kedélyeskedő volt: ■ _

— Panaszkodnak rád, testvét Ne, ne ijedj meg, semmi baj.

Benkő hirtelenében nehézkesen keresgélte a megfelelő szavakat, Megint visszatartotta a régi aggály, nehogy elkedvetlenítse Szerencsést. De Szerencsés agyában mindenféle félelmetes gondolat nyargalászott. Megsejtett volna valamit Benkő?

— Azt mondják — folytatta. Benkő — mostanában keveset jársz ki a munkahelyre. Begubóz-' tál. No, hát igaz ez?

Szerencsés megint izgatottan vágott vissza:

— Panaszkodnak? Az a legkönnyebb! Ha én minden rosszindulatú fajankóra hallgatnék.., (

Benkő nyersen, nyomatékosan félbeszakította:

— Mi az, hogy rosszindulatú fajankók? Hagyjuk ezt a nyegle hangot! Azt sem tudod, kiről beszélsz. Tudd meg, hogy az Öreg munkások beszélik, tisztességes emberek. Ezek a te barátaid! Ezek a te javadat akarják, és nem rosszindulat, hanem aggodalom és segítő szándék vezeti őket. ’

Szerencsés megint izgágán regi-» likázott:

— Tudom, ismerem az ilyet, Te is csupa jóindulattal égettél lie ma az értekezleten.

Benkő felállt, nagyon fújt.' Elsétált az ablakhoz. Tízig-kell. számolnom — gondolta és fegyel- met erőltetett magára.

(Folytatjuk.) . • .

»