Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

2 TOLNA MEGVET NEPCJRAO 1961. március IC. Hazaérkezett a KGST ülésszakán és a lipcsei vásár megnyitásán részt vett magyar küldöttség — Apró Antal nyilatkozata — Csütörtökön Apró Antalnak, a Minisztertanács első elnökhelyet­tesének vezetésével hazaérkezett a Német Demokratikus Köztársa­ságban járt magyar küldöttség, amely részt vett a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának 14. ülésszakán és az NDK kormányá­nak vendégeként a lipcsei tavaszi műszaki és árumintavásár meg­nyitásán. Apró Antal, a magyar küldött­ség vezetője megérkezése után nyilatkozott az MTI munkatársá­nak a delegáció útjáról és a KGST berlini tanácskozásáról. — A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának ülésszakán sok olyan napirendi pont szerepelt, amely a szocialista országok gaz­dasági együttműködésének továb­bi fejlesztését hivatott elősegíte­ni — mondotta. Ezekben a napi­rendre tűzött kérdésekben a tár­gyalások során teljesen egysé­ges álláspont alakult ki: fontos megállapodásokat kötöttünk, jegy­zőkönyveket írtunk alá. Elmond­hatjuk, hogy a berlini ülés újabb hozzájárulást jelent a KGST te­vékenysége fejlődéséhez. — Mi, magyarok, aktívan részt veszünk a hozott határozatok végrehajtásában, mert meggyőző­désünk, hogy további előrehala­dásunknak — saját erőfeszíté­seink mellett — záloga a nemzet­közi együttműködés. A lipcsei vásár magyar vonat­kozásairól szólva a Miniszterta­nács első elnökhelyettese el­mondta: — Örömmel tapasztaltuk, hogy a magyar kiállításnak szép sike­re van. Egyöntetű a vélemény: elismerésre méltóan szép, kultu­rált a magyar tárlat, s sok dicsé­retet kaptak bemutatott új gyárt­mányaink. Lipcsében egyébként a nagy-kiállítással egyidejűleg a város több pontján rendeztünk kisebb kiállításokat is — s eze­ket is nagy tetszéssel fogadták. Különösen nagy sikere van tex­tilipari, cipőipari pavilonunknak, de a magyar ipar többi termékét szemléltető részlegnek is. Talán nem tűnik dicsekvésnek, ha hoz­záteszem, — hisz mások vélemé­nye is ez —, hogy a divatbemu­tató gyönyörű volt — fejezte be nyilatkozatát Apró Antal. A kongói árulók tananarivei értekezletének első megnyilvánulása: fenyegető távirat az ENSZ-hez Csomóénak, a Katanga tarto­mány belga-bérenc miniszterelnö­kének kezdeményezésére Tanana- rivében összeült értekezlet szerdai ötórás tanácskozása után táviratot menesztett az ENSZ-közgyűlés el­nökének, valamint az ENSZ főtit­kárának. Az árulók táviratukkal fenyege­tőznek, ha az ENSZ kongói kép viselete elszánná magát, hogy ér­vényt szerezzen az ENSZ-köz­gyűlés februári kongói határoza­tának, ez „a kongói helyzet ve­szélyes kiéleződését” vonná maga után. A fenyegetőzéssel arra akar­ják rábírni a Biztonsági Taná­csot, „tartózkodjék mindenféle további lépéstől, amíg az értekez­let nem tájékoztatja az ENSZ-et elhatározásáról”. A szerdai ülés után Marcel Lihau, az Ileo-féle leopoldvillei bábkormány „igazságügyminisz­tere” sajtóértekezletet tartott. Ki­jelentéseiben nem leplezte az áru­lók főkolomposainak az a véle­ményét, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának színleges \égrehajtására tett eddigi tessék- lássék ENSZ-lépéseket is sokall­ják. Amikor megkérdezték, mi történik, ha az ENSZ nem veszi figyelembe az értekezlet döntését, kijelentette, továbbra is fennáll majd, sőt még súlyosbodik a je­lenlegi feszült helyzet, mert „olyan intézkedéseket leszünk kénytelenek tenni, amelyekkel mostani értekezletünk még nem is foglalkozik”. Gizenga nyilatkozata a tananarivei értekezletről szervének bizalmát. Az államfő és a kormány a parlamentnek fe­lelős. E törvényes kormány vélemé­nye szerint a kongói nép normális életét csak akkor lehet helyreállí­tani, ha a köztársaság egész terü­letén lehetővé teszik a törvényes kormány normális tevékenységét és megteremtik a kedvező felté­Kairó (MTI). A Kongói Köztár­saság kairói diplomáciai képvise­lete szerdán közzétette Gizenga alábbi nyilatkozatát: „A kongói vezetők” értekezle­tét, amely most Tananarivében, a Malgas Köztársaság fővárosában folyik, és amelyet meghatározott célokból az imperialisták dróton- rángatott bábjai, az áruló Csőm­be, Ileo és Kaszavubu szerveztek meg, a kongói nép szabadságának elleségei hívták össze. A törvényes kormány nem elle­nez olyan megoldást, amely vé- getvet mindannak, ami független­ségünket érinti. E megoldásnak azonban a Kongói Köztársaság igazi érdekei védelmén és nem­zeti szuverénitásán kell alapul­nia. Az alkotmány értelmében Ka­szavubu továbbra is államfő, mindaddig, amíg a parlament hi­vatalosan le nem váltja. Hason­lóképpen az a kormány, amelyet a Katangában aljasul meggyilkolt Patrice Lumumba alakított meg és amelynek élén most én állok, továbbra is törvényesen élvezi a parlamentnek, az ország legfőbb uniónak. Kennedy válaszában Az afrikai-ázsiai szolidaritási tanács tiltakozása az atomfegyverraktárak fenntartása ellen Kairó (ADN). Az afrikai—ázsiai háborús szövetségeknek felmondá- szolidaritási tanács állandó tit-1 sát. kársága nyilatkozatot adott ki, | Az imperialisták militarista amelyben tiltakozik az ellen, hogy | tevékenységének célja az atomhá- a NATO, a CENTO és a SEATOÍ ború előkészítése is — hangzik a katonai támaszpontjain a Csen-1 nyilatkozat. des-óceán és a Földközi tenger Az afrikai—ázsiai szolidaritási térségében atomfegyvereket rakta | tanács állandó titkársága követeli, rozzanak. A titkárság elítéli az i kössenek megállapodást az atom­agresszív katonai tömbök provo- fegyverkísérletek betiltásáról és kációs tevékenységét, továbbá az atomfegyverek gyártásának azokat a kétoldalú katonai szer-| megszüntetéséről. Felszólítja ződéseket, amelyeket az Egyesült Ázsia és Afrika népeit, harcolja- „ . , tűi ír t nak a külföldi katonai támaszpon­Államok Del-Korcaval, Dél-Viet- tok felszámolásáért és akadá£oz­nammal és Japánnal kötött. A 2ák meg további agresszív hábo- nyilatkozat követeli ezeknek a rús szövetségek megalakulását, teleket a kongói parlament mű­ködéséhez és a parlament a maga hatásköre alapján meghatározza a kongói nép sorsát. Ezzel kapcsolatban a kormány úgy vélekedik, hogy ha a kongói kérdést a fenti megoldások fi­gyelembevétele nélkül próbálják megoldani, akkor minden ilyen kísérlet eredménytelen marad, mert a kongói probléma megvizs­gálása a nép szabadon választott képviselőinek részvétele nélkül egyértelmű azzal, hogy a nép aka­rata ellenére cselekszenek. Antoine Gizenga” A leopoldvillei ENSZ-missziónál szerdán közölték, hogy a közel­jövőben Kongóba szállítandó in­diai dandár létszáma mintegy négyezerhétszáz katona, tiszthe- lyettes, vagy tiszt lesz, a koráb­ban tervezett háromezer fő he­lyett. A leopoldvillei repülőtérre csü­törtökön egymást követve érkez­tek az újabb tunéziai ENSZ-csa- patok anélkül, hogy a Kaszavu- bu-féle „hatóságok” megkísérel­ték volna megakadályozni az ENSZ-t a repülőtér használatá­ban. Ismeretes, hogy Kaszavubu „kormánya” a napokban követel­te, az ENSZ ezután csak hozzá­járulásával használja a kongói re­pülőtereket és kikötőket. Kennedy sajtóértekezlete Washington: (TASZSZ) Ken- | hangsúlyozta, hogy a szovjet— nedy elnök szerdán megtartott | amerikai kereskedelem kérdésé­szokásos heti sajtóértekezletén ki­jelentette, hogy tavaly decem­bertől mostanáig 3,5 millióról 6,1 millióra nőtt azoknak a szüksé­get szenvedő amerikaiaknak a száma, akik »élelmiszersegélyben« részesülnek. Kérték az elnököt magyarázza meg, hogy miért tiltotta meg nemrégiben az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma 45 szerszámgép eladását a Szovjet­ben jelenleg nehézségek mutat­koznak. Azt mondotta, hogy a Szovjetunióval megkötött min­den kereskedelmi megállapodás célszerűségének elbírálásában köz vétlenül részt vesz az Egyesült Államok hadügyminisztériuma és a Pentagon beavatkozása miatt a kereskedelemügyi minisztérium nem adott engedélyt a 45 szer­számgép kivitelére. A továbbiakban Kennedy ki­jelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok szeretné valahogy rendez­ni a szovjet—amerikai kereske­delmi kapcsolatokat. Ezzel kap­csolatban az elnök hivatkozott a nyugat-európai országokra, ame­lyek, mint mondotta, intenzív ke­reskedelmet folytatnak a Szov­jetunióval. Kennedy ezután támogatta a Szabad Európa rádió tevékenysé­gének anyagi megsegítésére szo­kás szerint ez évben is megindult gyűjtést, mert mint mondotta ez az intézmény »rászolgál a bő­kezű segítségre«. Az elnök ezután bejelentette, hogy utasítására március 9-én különleges kormányküldöttség utazik Bolíviába. A küldöttség feladata, hogy megvizsgálja az Egyesült Államok Bolívia felé irá nyúló pi'-- 'aságpolitikájának ha­tásosságát. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés New York: (MTI) Szerdán — magyar idő szerint 21,27 órakor — összeült az ENSZ-közgyűlés, hogy megválassza a gazdasági és szociális tanács hatodik új tag­ját. A betöltetlen helyre India és Belgium képviselőjét jelölték. A 15 fordulós szavazás során egyik ország sem tudta megszerezni a szükséges hatvan szavazatot. A 14. fordulóban India 45. Bel­gium 44 szavazatot szerzett, az utolsó fordulóban pedig Bel­giumra szavaztak negyvenötén, Indiára pedig negyvennégyen. Az elnök ezután javasolta, hogy térjenek át a korlátozás nélküli szavazásra, amelynél a tanácsban már képviselt országokon kívül bármely ország jelöltetheti ma­gát. Miután a következő négy for­duló során egyik ország sem tud­ta megszerezni a szükséges sza­vazattöbbséget az elnök az ülést bezárta. A France Nouvelle leleplezi az angol kormányszervek titkos jelentését az Afrikában követendő politikáról Párizs: (MTI) »A nagy össze­esküvés Afrika ellen« — ezzel a címmel a France Nouvelle teljes terjedelmében közli az angol kormány szerveinek egy titkos jelentését az Afrikában követen­dő politikáról. A múlt év decem­berében Nigéria fővárosában, La- gosban került nyilvánosságra ez a »csak az Egyesült Királyság kor­mánya tagjainak kezébe« szánt, szigorúan bizalmas okirat, amely még 1959 december 21-ről datáló­dik. A jelentés bevezetőben emlé­keztet arra, hogy az úgynevezett szabad szakszervezetek nemzet­közi szövetségének 1959 decembe­rében Brüsszelben lezajlott 6. kongresszusán súlyos konfliktus tört ki az angol és az amerikai küldöttség között. A konfliktus okainak elemzése előtt az angol kormány szervei elégtétellel álla­pítják meg, hogy a múlt évben bizalmas tanácskozások révén a kormány és a munkáspárti, vala­mint szakszervezeti vezetők kö­zösen állapították meg az angol szakszervezetek politikáját. En­nek fő célja az angol érdekek vé­delme. A szakszervezetek vezetői mindenkor készeknek mutatkoztak együttműködni a külügyminiszté­riummal, a gyarmatügyi minisz­tériummal és az Intelligence Ser­vice egyes szakértőivel«. A továb­biakban a jelentés aláhúzza: »A legutóbbi afrikai események meg­növelték a szakszervezeteknek, mint a nyugati befolyás eszközei­nek szerepét, különösen atekintet- ben, hogy fékezzék az ellenőri­zetlen politikai és nemzeti mozgal makat. »A szakszervezetek se­gítsége szükséges lesz ahhoz, hogy kudarcra kárhoztassuk a fele­lőtlen államosításokat és meg­tartsuk az ellenőrzést az újon­nan teremtett afrikai államok gazdaságának kulcsszektoraiban«. A brüsszeli kongresszust meg­előzően lefolyt szakszervezeti megbeszélések, valamint a Mo­cambique fővárosában, Luernco Marques-ben az amerikai nagy­követek és magasrangú funkcio­náriusok számára megrendezett értekezlet anyagának ismerteté­sében az angol jelentés leleplezi az Egyesült Államok afrikai cél­kitűzéseit. »Az amerikai külügyminiszté­rium és az amerikai szakszerve­zetek nem csináltak titkot abból, hogy fel fogják használni az ame­rikai szakszervezeteknek a sza­bad szakszervezetek nemzetközi szövetségében való részvételét az Egyesült Államok afrikai politi­kai és gazdasági érdekeinek tá­mogatására«. A jelentésben ez is olvasható: »Az amerikaiak célja úgy lát­szik az, hogy kihasználják az Egyesült Királyság és más eu­rópai hatalmak nehéz helyzetét, hogy ezek befolyását Afrikában közvetlen amerikai behatolással helyettesítsék, igénybe véve eh­hez a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségét«. Idézi az angol jelentés Nixon volt ameri­kai alelnöknek egy 1957-ben kelt titkos memorandumát: »Az Egye­sült Államok eljövendő afrikai érdekei oly nagyok, hogy jogot adnak nekünk arra is, hogy ne habozzunk még elősegíteni a gyár mati hatalmak távozását Afriká­ból. Ha ezen akció révén sikerül megnyernünk magunknak a benn szülött közvéleményt, biztosíthat­juk az Egyesült Államok jövő­jét Afrikában«. A Lourenco Marques-i konfe­rencián Satterthwaite külügymi­niszterhelyettes így nyilatkozott: »Mindent meg kell tennünk az afrikai népek befolyásolására. Si­kerrel megtehetjük ezt, ha kiak­názzuk az európai gyarmatosítás elleni küzdelmeket, önöknek, mint kormánytisztviselőknek ne­héz lesz nyíltan támadni azokat a hatalmakat, amelyek szövetsé­geseink a NATO-ban. Vannak azonban ennek más eszközei is és az egyik eszköz az AFL—CIO kapcsolata az afrikai szakszerve­zeti mozgalommal«. Az angol jelentés leszögezi, hogy Meany, Reuther és a többi amerikai szakszervezeti vezető »közvetlenül és nyíltan hajtja végre a kormány, különösen pe­dig a külügyminisztérium és a központi hírszerző ügynökség po­litikáját«. Afrikában a legfőbb eszköz »az amerikai hagyomá­nyok szerint a kommunistaelle­nes elemek megvásárlása a szak- szervezeti és nemzeti mozgalma­kon belül«. A jelentés felsorolja a megvásárolt afrikai szakszerve­zeti vezetőket: Tom Mboya, a ke­nyai szakszervezeti szövetség fő­titkára, Alioune Cissé, a Fekete- Afrika dolgozóinak általános szö­vetsége főtitkára Szenegálban, Jacques N. Gom és Mbille Mar- cous a kameruni szakszervezetek­ben, Macrae Ugandában, stb. Hosszan ismerteti az angol do­kumentum a szabad szakszerve­zetek nemzetközi szövetségének főtitkára, Oldenbroek ellen meg­indult amerikai kampányt, s köz­ben megjegyzi, hogy Oldenbroek a Sis angol kémszervezetnek dol­gozott... Az angol kormány szerveinek jelentése felhívja a figyelmet ar­ra, hogy »az amerikaiak megpró­bálnak beférkőzni az új afrikai államok közmunkaügyi miniszté­riumaiba és itt megkísérlik elhe­lyezni a maguk szakszervezeti szakértőit«. A jelentés végül hivatalos lé­péseket sürget az Egyesült Álla­mok kormányánál, hogy az »uta­sítsa szakszervezeti vezetőit, ne aknázzák alá az angol érdekeket Afrikában«. Egyik fontos lépés­ként pedig ezt ajánlja: »Ki kell világosan mutatnunk, hogy a Nyugatnak nem érdeke egy össz- afrikai független szakszervezeti szövetség létrejöttének engedé­lyezése. Ha ezt nem sikerült megakadályoznunk, intézkedése­ket kell tenni annak meggátlásá- ra, hogy a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségének afrikai tagjai belépjenek egy új össz- afrikai szakszervezeti mozgalom­ba«. Magyar—csehszlovák baráti est Szekszárdon Nagyszabású magyar—csehszlo­vák baráti est lesz hétfőn este fél nyolc órai kezdettel Szekszárdon a Soós Sándor Művelődési Ott­honban. Ezen a találkozón részt vesznek a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagykö­vetségének képviselői. Az üd­vözlőbeszédek elhangzása ;íán neves művészek fellépéséi' érül sor. Fellép Mátyás Mária, az Operaház tagja, Kossuth-díjas, kiváló művész, Mécs Károly szín­művész, Csákányi László színmű­vész és Szentnél Mónika előadó­művésznő. valamint Túrán László és zenekara,

Next

/
Oldalképek
Tartalom