Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

4 TOLNA MEGYEI TOEPtTJSAG ISST. mSrctüs 9. fl párt művelődéspolitikai irányelveinek szellemében javul a dombóvári művelődési ház munkája Alázattal könyörgünk így volt, így éltünk fl dombóvári művelődési háznál van jobb a megyében. Kiegyensúlyozottabb munkájú azonban aligha. A fej­lődés, ha kiugró eredményeket nem is, vagy csak ritkán produ­kál, egyenesvonalú, s töretlenül felfelé ívelő. A magyarázat egyszerű: alapos, jól elkészített, a művelődésügyi párthatározat szel lemében összeállított munkaterv a tevékenység alapja. A tavalyi esztendő munkater­ve nem tartalmazott különleges nagy tennivalókat, ellenben a realitás talaján maradva a tö­retlen fejlődés biztosítéka lett. De nézzük a munkatervet, s azt, mi valósult meg belőle. A mun­katerv a dombóvári népművelési munkára készült (a művelődési háznak a járás községeiben ki­fejtett tevékenységének1 ismerte­tésétől és taglalásától most el­tekintünk) s ma már le lehet mérni, mi a helyzet Dombóvá- rott, nem veszctt-e kárba a ta­valyi esztendő. A kérdéseket nem az újság­író, hanem a tavalyi munkaterv tesz; fel s Csíkos Imre igazgató, de mindenekelőtt a művelődési ház munkanaplója válaszol. Az első kérdés voltaképpen nem is kérdés, hi­szen a munkaterv bevezetőben a község művelődésügyi helyzeté­nek felmérését rögzíti s az álta­lános célkitűzéseket fogja össze. Ezek: Fokozott gondot fordítani a világnézeti nevelésre, az új, szocialista erkölcsre nevelésre, elősegíteni a dolgozók általános műveltségének emelését, igaz ha- zafiságra, proletár internacionaliz Kedden késő este, míg egyedül kerülgetem a hatalmas építke­zést, egyre nyugtalanít a gondo­lat, hogy félrevezettek. Ugyanis arról értesítettek, hogy már két műszakban dolgoznak az építke­zésen. Az éjjeliőr adott azután pontos felvilágosítást, hogy nem kedden, hanem szerdán kezdődik a második műszak. Tegnap délelőtt ismét elláto­gattam az építkezésre. Három ku­bikossal beszélgettem a műszak­ról, tőlük kaptam útbaigazítást arravonatkozóan is, hogy kit s hol találok meg, aki pontosan tá­jékoztat e kérdésről. Pintér mű­vezetőhöz utasítottak. Ö pedig el­vezetett Sárer Imre főművezetői höz az egyik legilletékesebbhez. S így hármasban beszéltük meg a riport-sorozat rájuk vonatkozó részét. Az említett párthatározat nem új az építők előtt. — 1950-ben már dolgoztam második műszakban, kőműves voltam akkor — mondja Sárer elvtárs —, de valahogy elmaradt a második műszak, senki nem szorgalmazta, mi sem, a vezetők sem, és építettünk tovább egy műszakban — lassabban, és talán drágábban is. A párthatározat ha­tására vezetjük be mi is a má­sodik műszakot. Mert most éppen az a cél, hogy gyorsítani tudják az építés üte­mét. Éppen ez a legfontosabb, amit várnak az új módszertől. A brigádok átszervezése ehhez a munkához nem ment könnyen. Az egész építkezésen nagylétszá­mú brigádokat szerveztek és a sok kis brigád megszűntével prob téma volt a vezetők »rehabilitá­musra nevelni és végül biztosí­tani a dolgozók kultúrált pihe­nését, szórakozását. Ezek után helyesebben mindezek alapján és figyelembevételével részletezi a munkaterv a tennivalókat. Ismeretterjesztés Terv: Megszervezik a munkás- akadémiát, sorozatban, havi két előadást tartanak. Teljesítés: Megtörtént. Az iskolában megszervezik a szülők iskoláját. A TIT gyer­meklélektani előadássorozatot indít, a diákotthonokban havon­ta egyszer ismeretterjesztő elő­adást tartanak. Mindezt teljesí­tették. A látogatottság egyre nö­vekszik, jelenleg egy-egy isme­retterjesztő előadáson átlag 50— 60 érdeklődő jelenik meg. Szabó-varró tanfolyam is sze­repelt a tervben. Megvalósult 15 résztvevővel. Ugyanakkor feltün­tet a terv nyelvtanfolyamokat Is (orosz, német, francia) amelyek ugyan megindultak, de időközben meg is szűntek. Megszervezték a helytörténeti múzeumot, amelyet szintén célul tűz ki a terv. Elsősorban népraj­zi. népviseleti anyagot gyűjte­nek a múzeumba. A tervbe vett kirándulások elmaradtak, vi­szont a termelőszövetkezetekben sikerrel folytak a megtervezett tanfolyamok. Az ősszel már meg­indult az ezüstkalászos tanfo­lyam is. Művészeti munka Ennek során a táncegyüttesről majd külön szólunk. A képzőmű­vész szakkor és a fotoszakkör ki­állítását megrendezték és egy­lása«, vagy ha úgy tetszik, meg­nyugtatása is. A munkások meg­értették, hogy miről van szó. Szí­vesen vállalták az éjszakai mű­szakot is. És a brigádok szervezé­sével — a brigád fele délelőtt, fele délután dolgozik — a bri- gádvezető-problémát is sikerrel oldották meg. Szervezési problé­ma az is, hogy a délutános bri­gádot ellássák megfelelő mennyi­ségű anyaggal. Mert este, már nincs szállítás. A nehéz födéme­ket, gerendákat csak géppel és iól kivilágított munkaterületen le­het rakni és szállítani. Az éjsza­kai rakodást biztonsági okokból szüntették meg. A második műszakra való át­állás sok gonddal is járt. Meg kel­lett oldani a brigádok szállítását. Egyik brigád Faddról jár be, kü­lön autóbuszt kellett nékik biz­tosítani, a másik brigád a mun­kásszálláson lakik. Az étkezést sem tudták tökéletesen megolda­ni, »tarisznyapörkölt« a vacsora. Bár az építőmunkásoknak ez nem furcsa. A második műszak bevezeté­sét különösen az a tény is sür­gette, hogy a gépek kihasználási foka igen rossz volt. A nagytel­jesítményű daruk például csak nyolc órát dolgoztak, holott az ál­lásidő majdnem többe kerül, mint a munkaidő. És a darukat másik építkezéseken is várják, ott is sürget a határidő, oda is kell a gép. Ha gyorsabban végeznek itt a szőlőkombináton, előbb jut a gép Paksra, vagy a bonyhádi építkezésre. A számítások sze­rint előreláthatólag felére csök­ken a naptári napok száma — áz építkezés ideje — a gépek két­szer rendeztek képkiállítást a Képzőművészeti Alap által köl­csönzött anyagból is. Havonta átlag kétszer került sor színielőadásra, amikor is vagy a Déryné Színház, vagy a Kaposvári Csiky Gergely Szín­ház vendégszerepeit. A színházi előadások látogatottsága hullám­zó, a Déryné Színház előadásait illetően sokat ártott a Balatoni csetepaté, azóta azonban ismét megszilárdult a színház iránt a bizalom. Terven leiül megalakították a színjátszó együttest, egyszerre két csoportot. Az egyik prózai művet, a másik zenés színművet tanul. Ugyan­csak terven felül megalakult a fototanács, amely egyrészt a fo- toszakkörök működését segíti, másrészt segít a helyes ízlés ki­alakításában. Megalakult az if­júsági fúvószenekar, a táncegyüt­tes és énekkar, s ez biztosítja az utánpótlást. Ezek, amiket felsoroltam, ada­tok. Lehetne mondani csak adatok. De az egyszerű felsoro­lás, az adatok egymás után ra­kása sokszor komoly tartalmi munkát fed és árul el. Ez a helyzet a dombóvári művelődési ház esetében is. Néhány évvel ezelőtt még el sem lehetett volna képzelni ilyen munkát. S ma? Ma már híven szolgálják a párt művelő­déspolitikai célkitűzéseit. Ha a megyében még nem a legjob­ban, de már jól, s úgy, hogy az reménytkeltő a jövőre nézve. L. Gy. I II» »■■»■ll’l'»HU MII műszakos alkalmazásával. — Felvetődik a kérdés, .milyen többlet költséget jelent a máso­dik műszak, kifizetődő lesz-e ez? Sárer elvtárs így válaszolt: — Elsősorban azt kell figye­lembe venni, hogy az építkezés meggyorsul. S ezután számoljuk a költségeket, melyek egyébként sem nagyok. A világítási, az éj­szakai pótlék költségei a jelentő­sebbek. A munkást egyébként is el kell szállítanunk, így ez nem többlet költség. Néhány nappal ezelőtt kísérletképpen már pró­bálkoztunk az éjszakai műszak­kal. Akkor azt állapítottuk meg, hogy több munkát tudnak nyolc óra alatt elvégezni, mint nappal. Éjszaka nem zavarják a munká­sokat a szállítók, a gépkocsiveze­tők, lóhajtók, csak a munkára kell figyelni. Az anyagot előké­szítve kapják. Ma délben például már megkezdjük az éjszakások anyagszükségletének előkészítését, s ezután minden nap ezt a mód­szert követjük. — Van-e remény arra, hogy az építkezés egész idején a két mű­szakot foglalkoztassák? — Bízunk abban, hogy így lesz! Sőt azt tervezzük, hogy a napok hosszabbodásával korábban kezd az első műszak és előbb befejező dik a második műszak, így nap­pal, villanyfény nélkül többet tudunk dolgozni. Bár a világítás a munkaterületen jó, de az ár­nyék zavarja a munkásokat és fo­kozottabb idegmunkát is követel. Külön érdekessége az éjszakai műszaknak — annak mondhat­juk, mert 22 óra harminc perc­kor fejeződik be a műszak —, hogy lehetőség nyílik arra. hogy olyan munkaterületen, ahol csak néhány ember tud egyszerre dol­gozni, ott egy naptári napon két munkanapot tudnak dolgozni, és ez a haszna; főleg ez gyorsítja meg az építkezést! * Következő számunkban az el­ső éjszakai műszakról írunk. PÁLKOVÁCS JENŐ III. Csak Ruzsics Jánosné volt ott­hon. Meglepett tekintettel nézett rám és bátortalanul lépkedett a kiskapu felé, amely zárva volt. A meglepetés nem volt váratlan. Gyorsan bemutatkoztam és el­mondtam jövetelem célját, hátha azzal sikerül majd megtörni a kényelmetlen bizalmatlanságot. — Annak a régi kérvénynek az ügyében jöttem, amelyet még va­lamikor nagyon régen Ruzsics bácsi küldött a földművelésügyi miniszterhez. Ez a kijelentésem érezhetően még a puszta megjelenésemnél is meglepőbben hatott. Szinte érez­tem- hogy biztosítási ügynöktől kezdve adóvégrehajtóig, minden­nek vélt, csak éppen arra nem számított, hogy fiatalember lé­temre ilyen régiségek ügyében já­rok itt. Viszont a kapott válasz engem is nagyon meglepett. — Én megmondom őszintén, már nem is nagyon emlékszem rá. Ugye- elfelejti az ember az ilyen dolgokat. Tehát ez esetben is szerencse volt- hogy az írás megmaradt, mert különben teljesen a feledés homályába merült volna az ügy. A gyors bemutatkozásommal azonban sikerült elérnem célo­mat: pillanatok alatt megnyílt előttem a kiskapu és egy kedves idős néni máris invitált a lakásba. — Elnézést, éppen nagymosás van... A Ruzsics bácsi körülbelül egy órája ment el szalmáért. Tes­sék csak helyet foglalni, majd időközben megérkezik ő is. Leültem. Ruzsics néni is. Ha már ilyen ügyben jön valaki a házhoz, akkor várhat egy kicsit az a mosás... A Ruzsics bácsi biztosan job­ban emlékszik majd arra a kér­vényre, mint én. Arra nagyon jól emlékszem, hogy hármasban gon­dolták el az egészet. Nálunk is nyolc gyermek volt. munkáskéz pedig csak kettő és bizony min­dennel meg kellett próbálkozni. Jelentőségteljesen rámnéz. mint­egy ezzel kívánja hangsúlyozni, hogy amit most mond, annak kü­lönös súlya van. — De azt hiszi- hogy lett vala­mi haszna? A szegény ember me­hetett fűhöz-fához... Kis csend következett. Ruzsics- né mereven maga elé nézett, pró­bálta felidézni a múltat. Előko­torni a sötétből azokat a dolgokat- amelyekkel ma már nem sokat törődnek, de akkor bizony nagyon is lényegesek voltak. — Ha szóltunk valapüt. mind­járt az mondták ránk az urak. hogy kommunisták... Aki panasz­kodott, az mind »kommunista­volt. Nem szabadkozásképpen, de azért megjegyzi, hogy pedig ők nem voltak kommunisták, azt sem tudták, hogy mit jelent kom­munistának lenni. Ugyanolyan elégedetlenkedők voltak ők is, mint ami akkoriban „divat“’ volt. Most sem tagja egyikőjük sem a pártnak Ezzel azt akarta hang­súlyozni, hogy akkoriban nem kellett ahhoz kommunistának A francoista Spanyolország ve­zető köreit az utóbbi időben erő­sen nyugtalanítja, hogy a spanyol szakmunkások több fizetést és jobb megélhetést keresve mind nagyobb számban vándorolnak külföldre. A kivándorlás napról napra nagyobb méreteket ölt. A mostani tragédiát az okozza, hogy a spanyol gazdasági életben depresszió figyelhető meg. Az or­szágban munkanélküliség uralko­dik. Számos ország iparában vi­szont oly nagy szükség van mun­kaerőre, hogy szívesen felveszik a külföldi munkásokat. A spanyo­lok meghallották, hogy »ott« két­szer, háromszor annyit lehet ke­resni, mint »itt«, ezért valósággal menekülnek külföldre. lenni, hogy valaki elégedetlen­kedjék. A pillanatot alkalmasnak ta­láltam arra, hogy elővegyem az egykori dokumentumot. A köny­vet fellapoztam a 173. oldalon. — Esetleg el is olvashatja az eredeti hiteles másolatát. Pillanatok alatt előkerült a szemüveg. Amikor a végére ér. Ruzsicsné elmosolyodik. Most látom először mosolyogni. — Hogy milyen is az ember... Az idő múlásával már saját ma­gáról sem akarja elhinni, hogy valamikor így élt. Ez egyszerűen hihetetlennek tűnik. Pedig így volt. Akkoriban tényleg így él­tünk. Nem színezték ki az uram kérvényét. Nem szónokol a népi demok­rácia mellett. Egyszerű falusi asszony, aki a családján kívül mással nem törődött az életben; Csak néha-néha tesz egy ilyes­fajta megjegyzést: „Mennyivel más manapság az élet.” Ezzel érzékelteti, hogy ha nem is párttagok, de vitathatatlanul a mai rendszer oldalán állnak. Megromlott egészségi állapotá­ra, szétroncsolódott idegzetére panaszkodik. Ha valamit belevesz a fejébe, attól a gondolattól az­tán nem tud szabadulni, az va­lósággal kísérti és így sok éj­szakája múlik el álmatlan nyug­talanság közepette. A könyvre mutat, amely a 173. oldalánál kinyitva még most is ott fekszik előtte, s mellette a szemüveg: — Nem tudom miért, de állan­dóan attól rettegek, hogy hátha egyszer majd oda érünk vissza..: Engem tönkretett az az élet, és ha rágondolok, már akkor is megborzongok. Próbálom megnyugtatni, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy visszafelé haladnánk. Sőt, még 1956-ban sem tudták országunk kerekét visszafordítani. Nem is vitatkozik velem, he­lyesel, igazat ad. Ezt ő is vilá­gosan látja. Deliát a rémképek, amikor megjelennek lelki szemei előtt, mindig felborzolják nyugal­mát. — Mi. akik már sok mindent megértünk, öregségünkre eljutot­tunk oda, hogy nem panaszkod­hatunk sorsunkra, már csak ar­ra vágyunk, hogy lehetőleg így is maradjon minden. Most ismét egy hangsúlyozott, jelentőségteljes megjegyzése kö­vetkezett: — Mert tudja, most az is na­gyon jó, hogy egyenlőség van. A szövetkezetben mindenki egyenlő, ha dolgozik kap, ha nem, akkor pedig nézhet. Nem úgy van mint azelőtt, amikor az egyik dolgo­zott, mégis éhezett, a másik pe­dig henyélve is jól élt. Ruzsicsék szövetkezeti tagok; Mi a véleményük erről? Ismét idéznem kell Ruzsicsnét: — Nem panaszkodhatom, elég jól kijöttünk, pedig én a nyá­ron két hónapig nem dolgozhat­tam. Beteg voltam. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Spanyolországban jelenleg 300 ezer körül jár a munkanélküliek száma. Sokmillió munkás nem teljes munkaidőben dolgozik. Csu pán az elmúlt év második felé­ben 30 ezer ember hagyta el Spa­nyolországot. Ebben a számban nincsenek benne azok a mezőgaz­dasági munkások, akik Francia- országba mennek idénymunkára — cukorrépát szedni, szüretelni, vagy rizst aratni. A Franco-kormány néhány hó­nappal ezelőtt még nem tulajdo­nított különösebb jelentőséget a spanyol munkások kivándorlásá­nak, de ma már komoly problé­mát jelent Spanyolországnak, hogyan vessen véget a szakmun­kások emi^rá.lásának. Második műszak a szőlőkombinát építésénél Mit várnak az építők az új módszertől ? Az olvasó bizonyára még alig találkozott e problémával. Uj módszer az építőiparban, hogy ahol csak lehet, bevezetik a két- műszakos termelést. Az MSZMP Központi Bizottsága múlt évi határozata is ajánlja ezt a módszert, s e határozat végrehajtásáról, első kísérleteiről számolunk be olvasóinknak. A riport-sorozat tárgyalja a módszer várható eredményét, összegezi a tapasztalato­kat, bemutatja azokat az embereket, akik a második műszakban dolgoznak. írásunkkal segítséget kívánunk nyújtani az építő vál­lalatoknak, építőipari szövetkezeteknek a módszer átvételében s alkalmazásában. Külföldre vándorolnak a spanyol munkások (Richard Scott Maurer cikke a torontói „Montreal Star”-ból.) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom