Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

4 TOI,VA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. március 7. OLVASÓINK HANGJA Hozzájárulás a város 900 éves jubileumához A múlt évben örömmel olvas­tuk a Tolna megyei Népújságban dr. Pataki József kezdeményezé­sét a 900 éves Szekszárd ünnep­ségei alkalmából megrendezendő Tolna megyei természettudomá­nyi kiállításról. Tekintettel arra, hogy a gyűjteményen belül a ki­állítandó anyag legnagyobb ré­szét a Gemenci erdő növény- és állatvilága alkotja, a szekszárdi erdészet dolgozói örömmel csat­lakoznak a kezdeményezéshez Különös örömmel működünk közre az erdészeti anyag össze­gyűjtésében és ehhez a Soproni Erdészeti Főiskola tudományos irányítását is megpróbáljuk meg­szerezni. A kiállítás azért is nagy jelentőségű, mert ez lenne ha­zánkban az első állandó jellegű erdészeti kiállítás. A szekszárdi erdészet nevében: Papp László és Juharos László erdőmérnökök Becsületes vasutas dolgozók Az elmúlt napokban a buda- pest—bajai esti gyorsmotorvonat­tal Szekszárdra utaztam. Kétnapos értekezlet után eléggé fáradt vol­tam és elaludtam. Szekszárd előtt felébredtem és felöltözköd­tem, majd leszálltam, mivel meg­érkeztem. Másnap vettem észre, hogy belső zsebemből hiányzik az igazolványtok, amelyben éves bérletem, posta ellenőrző igazol­ványomon kívül 100 forint is volt. Másnap a vasutas dolgozók megtalálták igazolványtokomat. Köszönet és minden elismerés mindazoknak a vasutas kartár­saknak. akik az igazolványaimat haza, a lakásomra eljuttatták. Jászkúti Sándor postafelügyelő Szekszárd totósainak életéből Mint a városi művelődési ház fotókörének tagja, március 5-én Halász Rezső fotóművész előadá­sán vettem részt. Sok — külföldi kiállításon is szerepelt — képe magával ra­gadta még a felületes szemlélőt is. Ö és képe; döbbentettek rá, hogy mily sok szép van az élet­ben, csak meg kell tudni „fog­ni”. Halász Rezső fotóművész, a „Mecseki Fotoklub” alelnöke megmutatta nekünk az utat és a Vezetőségválasztó taggyűlést tartott legutóbb Bátászéken a község egyik legnagyobb tömeg­szervezete, a vöröskeresztes szerve zet. A kultúrotthon nagytermé­ben dr. Tüzes József elnök ked­ves szavai, üdvözölték, a taggyű­lést és a vendégeket. Antal Károlyné titkár elmon­dotta az elmúlt év eredményeit és küzdelmét, amíg a szervezet 96 tagból 470 tag lett. Stany Sán­dor a gazdasági eredményekről módot, amelyen és ahogyan a i számolt be. Beszámolójában az új EGYÜTT DOLGOZUNK Alig néhány hete, hogy egyik alapszervezeti taggyűlésünkön felvetődött a gondolat, felvesszük a kapcsolatot valamely üzem vagy intézmény KISZ-csoportjával. Választásunk a baktai szőlő- gazdaságra esett, hiszen két B-osztály tölti ott a hét egy-egy napját mezőgazdasági gyakorlaton. Az együttműködés igazán jól indult. A program bő és gazdag. Egy sakkverseny már volt, s ezt még több követi. Nemsokára meg­tartjuk a visszavágót, és más sportágakban is összemérjük majd tudásunkat. Mi irodalmi előadásokat tartunk, a gazdaságiak pedig szakmai kérdésekkel és problémákkal ismertetnek meg bennünket. Együttes klubdélutánokat is rendezünk. Társadalmi munkaverrenyt Lógunk szervezni, aminek eredményét június 1-én értékeljük, és az első három helyezetett megajándékozzuk. Ez még csak az alap, a program újabb és újabb javaslatokkal bővül, s ezeket igyekszünk megvalósítani. Az első állomás az ismerkedő volt. Ezt a kellemes délutánt — nem utolsósorban — Ábrahám Lászlónak (IV. b) is köszönhetjük, aki ügyesen, ötletesen, sok hu­morral és igazán szívvel-lélekkel irányította a játékot, a műsort, és az egész összejövetelt. A kezdés jó volt. Remélem, vendégeink is jól érezték magu­kat. Most már csak tőlünk függ, hogy milyen lesz a folytatás. Endrődi Olga Garay Gimnázium III. b. * Újjávarázsolják a régi óvodát Nagy volt a sürgés-forgás, ké­szülődés legutóbb a szakcsi kul- túrházban, mert a kis apró „szí­nészeink”, az óvodások minden­kit meghívtak a faluból, „Jön a nagyapám, a nagyanyám is a színdarabra, óvó néni” — hang­zott a válasz napokkal az elő­adás előtt. Voltak olyan idősebb nagypapák, nagymamák, akik csak mpst látták az új kul túr­házat. Zsúfolásig megtelt a nagyte­rem. Nagy Jánosné és Balog Vil- mosné óvónők nem is tudták örömükben melyik apró kis szí­nészt öleljék, csókolják, hiszen olyan szépek, okosak voltak mind nyáján és mindketten a szülők­nek, a szülői munkaközösségnek köszönték ezt a szép élményt, hi­szen a szülői munkaközösség az. amely aktívan támogatja, dajkál­ja az óvodát. Másnap szülői értekezletet hív­tunk egybe, ahol megtárgyaltuk, hogy mennyi is a bevétel és mit is vegyünk az összegen. Egyhan­gú a válasz: vásároljunk függö­nyöket, szőnyegeket, hiszen gyer­mekeink is szeretik a szépet. Van köztünk sok ügyes asszony, akik jól tudnak varrni, mint Ferenczi Ferencné. Major Gyuláné és Hangyáné, akik megvarrják, hogy egészséges, szép. tiszta, rendes legyen a régi öreg óvoda. A szü­lők segítségével azonban újjáva­rázsoljuk. mert mér dolgoznak az udvar, a kert rendbehozaialán is. A kis apróságok pedig alig vár- I ják, hogy megint lehessen szere­pelni. mert a dicsérettől, tapstól úgy érzik, hogy nagyra nőttek. A szülői munkaközösség nevében: Királyné, Szakcs Vöröskeresztes taggyűlés Bátászéken szépségek elérhetők. Köszönet ér­te, akik ezen élményekben gaz­dag előadást részünkre megszer­vezték. Sotkó János Decs vezetőség részéré utat mutatott az elkövetkezendő időszakban, melyben 60 gyermek kéthetes in­gyenes üdültetését kell megvaló­sítani a balatonlellei központi vöröskeresztes üdülőben. Unoka a nagyapáról Hűvös, ködös az idő. A Csa­pó-kastély szélső szobájában, az iskolaterembe tizenhat alsóta­gozatos jár. Kormányzatunit gondoskodott róluk. Nem keli télvíz idején, esőben, fagyban. bevánszorogniok a három ki­lométerre fekvő Tengelic köz­ségbe. A három csöpp elsős a nagy betűk rejtelmeit kutatja. Bi­zony, küszködnek is vele. Óvo­dába nem jártak, mert az messze van... A három máso­dikos arról ír, miért kell meg­becsülni a postás bácsit? A harmadik osztálynak »hi­vatalos« dolgozatírása van. »Mii csinálnak most otthon?« Ez a dolgozat címe. A három harmadikos erősen gondolko­dik. Kettő közülük — ősrégi diákszokás — a tollszár végét rágja. Egymás tekintetéből sze­retnének jó gondolatot kiol­vasni. A tollszárrágásnak nem tudom van-e valami bűvös ere­je? Tény az, hogy a Jóska gye­rek kiveszi egyszer a tollszár vénét fogai közül. A tollhegy végével megcélozza a füzet bal felső sarkát és írni kezd. Las­san a másik kettő is követi pél­dáját. Beadják a három füzetet. Kiengedem őket. Elfog a kí­váncsiság Mit írtak a gyere­kek? Persze, nem 'sokat. He­lyesírási hiba is akad benne bőven! A Jóska gyerek három utolsó mondata mégis érdekes. Leírom hát szó szerint. »Nagyapám a sarokban üldögél. Békésen pipázik. Eleget dolgo­zott életében!-« Elgondolkodom... Józsi nagy­apja 72 éves öregember. Urasá­gi cseléd volt valamikor. Most tsz-nyugdíjas. Hát dolgozhatott eleget! Egy szó hiányzott még talán a dolgozatból, a »megér­demli« szó. De én tudom, hogy az én kis örökmozgó, csillogó­szemű Jóskám ezt úgy is oda­gondolta. Pipázzék hát a mun­kában megtört, volt cseléd bé­késen! S amit a fiú nem irt oda, odaírom helyette én azt a hiányzó sz&t: megérdemelte. BATl Majd Vajda Gyula állomásfő­nök számolt be a vasutas vörös­keresztes szervezet munkájáról. Mióta a vöröskeresztes szervezet működik — másfél év óta — nem volt személyi baleset. Vöröske­resztes jegyvizsgólóink őrködnek az utazó diákok felett. Molnár Mária köszöntötte dr. Szentlőrinczi Géza orvost nvug- díjbamenetele alkalmából és a vöröskeresztes szervezetnél vég­zett munkájáért. Ezután átadták Szentlőrinci doktornak ,,A Vörös- kereszt érdemes dolgozója” kitün­tetést. A Magyar Vöröskereszt báta- széki alapszervezete az egész község nevében táviratban tilta­kozott az imperialisták kongó], gaztette miatt. Pásti József levelező, Bátaszék Újból megkezdte működését«a kölesdi énekkar A kölesdi kultúrotthon-avatá- son tapasztaltuk, hogy a hőgyészi, a simontornyai és a gyönki ve­gyes énekkar szép énekszámaival igen nagy tetszést aratott. Akkor azt mondta Moharos elvtárs, re­méljük, a kölesdi énekkar is részt vesz majd a járási versenyeken. Ez most valóra is vált. Kölesden az énekkar megalakult. Eddig csak férfikar volt, de most már örömmel jelenthetjük, hogy a kö­lesdi vegyes énekkar megkezdte működését. Az első próbát feb­ruár 22-én tartották, amikor is 40 fő már részt vett az énekpróbán. A próba jól sikerült, és Farkasfal­vi József karmester nagy örömé­re, a vegyeskar megállta a pró­bát. Kölesden a vegyes énekkar a felszabadulás óta nem működött. Reméljük, hogy még több tagja lesz az énekkarnak. Ehhez kívá­nunk sok sikert. Németh Vilmos levelező OaSacsa: elpusztult Árpád-kori falu Boyyfszió határában Bogyiszlón 1958-ban több hóna­pon keresztül ásatások folytak a Duna töltésének építésével egy­idejűleg. A Tolna megyei Népúj­ság több ízben beszámolt arról, hogy három szarmata (i. u. III.— V. század) és egy törökkor végi magyar települést tártak fel a régészek. A munkálatokkal pár­huzamosan egy Árpád-kori falu helyét is megtalálták, de tekin­tettel arra, hogy történetét ho­mály fedte, erről nem írtak az újságok. Amikor a faluban híre ment, hogy a határban régészeti ásatá­sok folynak, sorra jelentkeztek bogyiszlói öregek, akik elmesél­ték, hogy a Duna felé volt egy­szer egy nagy templom és egy igen gazdag falu. Ezt a falut a törökök meglepték. A lakók egy darabig védekeztek, de látván, hogy a túlerővel szemben tehe­tetlenek. leszedték a templom ha­rangját, belehelyezték az egyházi arany-ezüst kincseket, aztán be­ledobták az egészet egy kútba. „Ott van az ma is lelkem — biztatta a régészeket Szabó Éva néni — csak meg kell keresni.” A bogyiszlóiak egész legendá­kat meséltek a dalacsai kincsék­ről. Egyszer aztán megsokalltuk a dolgot. Nézzük már meg — gondoltuk. A falutól délkeletre egy régi vízmederrel körülvett dombra ve­zettek. Felszíni vizsgálódással is meg lehetett állapítani, hogy ma­gyar település és templomkörü­li temető van e helyen. Am hiá­ba kerestük a régi okmányok­ban Dalaesa nevét, nem talál­tunk rá adatot. Néhány heti ke­resgélés után beraktuk feljegyzé­seinket a fiókba. Ott pihennének ma is, ha néhány héttel ezelőtt nem akadt volna a kezünkbe egy olyan adat, melynek nyomán fel lehetett deríteni a falu eddig ho­mályos történetét. Moys nádor 1272-ben egy cisz­tercita apátságnak adományozta a Bogyiszlón, valamint a Da- lacsában fekvő birtokát a halas­tóval együtt. Ez az adat kétség­telenné teszi, hogy mindkét hely­ség már az Árpád-korban fenn­állott. 1384-ből és közvetlenül a török bejövetele előtt, 1517-ből van még okleveles adatunk a helység­re vonatkozóan. Neve azért sze­repel ilyen ritkán, mert folya­matosan az apátság birtokában volt és a király így nem ado­mányozhatta híveinek. Az elpusztult községet már 1831-ben kereste Mindszenti An­tal .utazó, de nem találta meg. Érdekes Pesty Frigyes, kitűnő tu­dósunk adata, mely szerint 1880- ban még a templom romja lát­ható volt. Nyilván ez a magya­rázata a rendkívül erős népi ha­gyománynak is, mely nem alap­talan. Bizonyos, hogy egy régészeti ásatás komoly templomot, tele­pülést és temetőt tárna fel ezen a helyen. Kőhegyi Mihály a Egyéves a bonyhádi kórház Hivatalosan egyéves a Bonyhá­di Járási Tanács Kórháza, bár működése előbb kezdődött. Erede­tileg trachoma-kórháznak épült. Ezt a bonyhádi járásra jellemző szembetegséget közben sikerült annyira felszámolni, hogy . célsze­rűbbnek látszott az épüíetet kór­házként felhasználni. Az első évben sok nehézséggel kellett megküzdenie a négy osz­tályra berendezett kórháznak, és a vezetők, dolgozók dicséretére le­gyen mondva, sokat fejlődött. A múlt évben felszerelték a la­boratóriumot, bővítették, átalakí­tották a rosszul megépített mű­tőt, a kórtermekbe fülhallgatós rádiót szereltek, műtős segédi ügyeletes szobát létesítettek, or­voslakásokat, új műszereket sze­reztek be, így röntgenhez tho- mográf-asztalt, fotométert, la- paroscopot, oscillometert, árnyék­mentes műtőlámpát, rövidhullá­mú gépel és egyéb felszerelése­ket^ ^Lerakták az alapját az orvosi 'szakkönyvtárnak is, jelenleg há­romszáznál több magyar és kül­földi tudományos mű áll rendel­kezésre. Tizenegy magyar nyelvű szakfolyóirat mellett 12 szovjet, német, angol, amerikai, svájci és francia szakfolyóirat érkezik rendszeresen. A szakszervezet és a vöröskereszt segítségével az idén szépirodalmi és politikai művek­kel akarják gyarapítani a könyv­tárat. A kórház legrégibb osztálya a szemészeti és trachoma osztály. Évi betegforgalma 636 ápolt, 8478 ápolási nappal. Az osztályon vég­zett műtétek száma 418 volt, szemben az 1959. évi 271-gyel. A műtétek 55 százaléka szaruhártyá­ba ékelt idegen test eltávolítása volt — szembaleset gyógyítása. Az osztály két új trachomaeset mel­lett 547 régi kezelt, vagy gyógyult beteget tart nyilván. A belgyógyászaton az ágyki­használás 106.1 százalék volt. 570 fekvőbeteget kezeltek 9362 ápolási napon. A betegek közül 127 emész­tőszervi, 115 szív- és. keringési; 95 lágzőszervi betegségben szenve­dett. A sebészeti osztályon kellett a legtöbb nehézséggel megküzdeni, mert márciusig egyedül a főorvos végezte a műtéteket. Az ápoltak száma 816 volf, 10 081 ápolási nappal. Az osztályon az elmúlt évben 586 nagyműtétet végeztek. A szülészeti qsztály 1959 ele­jén mint szülőotthon kezdte mű­ködését. Az osztályon 1960-ban 615 szülésből 618 csecsemő szüle­tett. A kórház a nehézségek leküz­déséhez sok segítséget kapott a megyei egészségügyi osztálytól, a járási tanácstól, a járási és a köz­ségi pártbizottságtól. Pénteken este hat órai kezdettel a Béke Szálló emeleti termében számolt be a kórház igazgatója, főorvosai a meghívott vendégek­nek az egy év alatt végzett mun­káról. Szekszárdi színjátszók vendégjátéka Kaposvárott és Pécsett A szekszárdi városi művelődé- mutatta be a színház Tabi Lász- si ház és a megyei rendőrfőka- ló vígjátékát, igy a közönség ér- pitányság egyesített színjátszó- deklődése váltotta ki a meghí- csoportja nagy sikerrel mutatta vast, de hozzájárult a színvona- be a megyeszékhelyen Tabi Lász- las előadás, a szereplők magas ló: Különleges világnap című víg színvonalú teljesítménye is, játékát. A szekszárdi előadás si­kere nyomán az együttest meg­hívták több Tolna megyei köz­ségbe. Külön érdekesség, hogy a szekszárdi színjátszókat vendég- szereplésre hívták Kaposvárra és Pécsre is, Egyik városban sem MÁGNESES MŰFOGSOR Egy stockholmi fogorvos kísér­letképpen mágneses műfogsort készített egyik páciense számárai A fogsort az alsó állkapocsban műtéti úton elhelyezett apró mágnesek tartják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom