Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

1961. március 7. ÁPOLNA MEGYEI NEPŰ.TSAG 3 Az első év ulán Fizetik a múlt évben elért munkaegységek utáni pénzrészesedést Milyen továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségek várják az idén a fiatalokat Egy évvel ezelőtt a faluvégen kiszögezték a táblát: »-Felsőnyék, termelőszövetkezeti község«. Ez­zel új lap nyílt a község történe­tében. Véget ért az a majd tíz éves vajúdás, amely ott élt minden pa­rasztemberben, amióta először szövetkezet alakult a községben. Figyelték a szövetkezetei, ismer­ték, látták eredményeit, kudar­cait. Volt olyan, aki tán százszor is kijelentette: »Én ezek közé nem megyek« — bár tudta, hogy az élet szavának nem tud majd el­lentmondani, amikor eljön arra az idő. Egy évvel ezelőtt válaszút elé állította a nyékieket az élet. A kapuk nyitva álltak a népnevelők előtt, vitatkoztak velük napokon keresztül, volt idős parasztember, akinek arcán végigcsordult a könny, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot. — Most pedig hogyan tovább? — ez volt a kérdésük, miután túl­jutottak az elhatározáson. És mindjárt válaszoltak is. — Dolgozni szorgalmasan, úgy mint eddig. A falunak ez az átalakulása nem ment zökkenő nélkül. A meg­lévő termelőszövetkezet tagjai­ban talán régi sérelmek éltek, amikor egyik-másik kijelentette: — Nem fogunk dolgozni senKi- nek, senki helyett. Kiújultak a lappangó személyes ellentétek, amelyekről tán senki nem tudna magyarázatot adni, hogyan támadtak. Az ilyen össze- különbözések következményeként sokan, akik a meglévő Ady-ba léptek, átmentek inkább az újon­nan alakult Zöld Mező Termelő- szövetkezetbe. A Zöld Mező-beliek közt aztán feltámadt a virtus. — Megmutatjuk csakazért is. Nekünk is lesznek olyan eredmé­nyeink, mint amazoknak. Az Ady-nak majd minden évben volt alig-alig megmunkált földje. És ott volt előttük a szomszéd község, Magyarkeszi termelőszö­vetkezeteinek »példája« is. — Mindent megművelni! — ez volt a jelszó. Még a közös mun­kák megkezdése előtt végigjártak a vezetőségi tagok, brigádvezetők minden családot; ki mennyit vál­lal művelésre a kapásterületekből. A kapásokat kiosztották, ki­mérték családokra. Munkaegység és 15 százalékos premizálás húsz mázsás átlagtermésen felől - ez volt a megművelés feltétele. Az első évre munkaegység11- ként 25,38 forintot terveztek. A közös gazdaság kialakítása volt az első év fő célja. A múlt évről annyit, hogy dol­goztak szorgalmasan, mindenki úgy, ahogyan erejéből telt. Nemrég tartotta a zárszámadó közgyűlést a Zöld Mező. A pré­miumrészesedésekkel együtt 32,70 forintot ért egy munkaegység, jó­val többet a tervezettnél. És — ha sokkal nem is, de felülmúlták az Ady Termelőszövetkezetet. Két traktort vásároltak tavaly a hoz­závaló gépekkel, most egy újabb traktor vásárlását vették tervbe. Szeretnének DT-hez jutni, a domboldalak könnyebb megmun­kálása miatt. A termelőszövetkezet vezetői­vel, tagjaival az idei tervekről beszélgetünk. Mint elmondják, a fő cél a termésátlagok növelése, a nagyüzemi gazdálkodás kialakítá­sa. Csak az ősszel kezdődött meg a kisparcellás gazdálkodás fel­számolása. Tovább gépesítenek, úgy, hogy jövőre a gépállomással csak a nagyobb munkákat végez­tetik. Áprilisban megkezdik a ba­romfitenyésztést, egyelőre 1Ö00 csirkével és 500 kacsával. A tavaly megkezdett építkezé­seket is tovább folytatják. Tavaly felépült egy 50 férőhelyes szabad- tartásos istálló, egy 50 férőhelyes sertésfiaztatp, amelyet saját erő­ből bővítettek 100 férőhelyessé. Épült egy 100 férőhelyes hizlalda, amelyet saját erőből bővítettek kétszázasra. 400 férőhelyes juh- hodályt építettek, ugyancsak sa­ját erőből. Az idén állami kölcsönnel épül egy 100 férőhelyes tehénistálló, 100 férőhelyes lóistálló és 1200 férőhelyes juhhodály saját erőből. Az idén már megkezdik a szarvasmarha-törzsállomány ki­alakítását, itt a cél, 3000—3200 li­teres tej termelési átlag elérése, az előállítási költségek csökkentése mellett. V. Szabó József, elnökhelyettes itt említi meg a beszélgetés során, hogy a legutóbb leadott tíz hízó- marhánál egy kiló hús elöá látá­sa 8 forint 95 fillérbe került. Tervezik halastó létesítését is — amennyiben a vízügyi igazga­tóság hozzájárul. Van egy hosszú holt Sió-ág, azt kellene kitisztí­tani és megoldani a folyóvíz be- és kivezetését. Az itteni Sió-sza­kasz nincs is kitéve fenolos fer­tőzésnek. ,E tervek, — amelyek csak rész­letei a gazdálkodásnak — megva­lósításához már az egész község lakosságának munkája járul. A tavalyi ellentétek már eltűnőben 50. A lebzselő házibarátok odanőt­tek Szerencsés otthonához. Sze­rencsés immár tőlük szerezte be világpolitikai információit is. De az aranyifjak a belpolitika vilá­gában is otthonosan mozogtak. A legapróbb hibákról és zökkenők­ről is tudtak, ami csak a magyar gazdasági életben történt. S eze­ket nem is holmi mazsolasze­menként találták, hanem be­ágyazták roppant összefüggések­be. Abból a tényből például, hogy a kerületi tanács az idén elkésett a parkok fásításával, messzemenő konzekvenciákat vontak le a szo­cialista rendszer teljes csődjére nézve. Vagy ha megpillantották, hogy kiesett egy szemeteskocsi ke reke, habozás nélkül megállapí­tották: a magyar közlekedésügy végső válságba jutott, s a vasúti mozdonyok már alig vonszolják magukat. Bottlik Elemér és társai előtt mindig tárva-nyitva állt Szeren­csés háza. Ha őket nem is, de névjegyüket akárhányszor ott ta­lálta a gyárból hazatérő férj: mindig virággal kedveskedtek Jú­liának. Júlia szörnyű ideges volt, amikor a víg társaság valami ok­ból távol maradt és kettesben kellett eltölteniök az estét. Ámbár ezek az órák sem múl­tak el haszontalanul. Júliának mindig volt egy-egy kitűnő öt­lete, amelyet behatóan megvitat­tak. Most például éppen azzal a gondolattal vívódott, hogy vala- honnét építőanyagot kellene sze­rezni egy jóképű kis dunai vi- kendházhoz. De hát ilyen pocsék világot élünk. Volna rá pénz hál- istennek, s mégsem lehet az em­ber olyan boldog, amilyen sze­retne... Júlia csak egyetlen gondot nem "dott levenni Szerencsés János válláról. Ezt magának kellett ci­pelnie napról, napra. vannak és az akkori ellenkezők is belátták, egyesített erővel töb ) e mennek. Az Ady tagjai nyújtottak béke­jobbot, amikor zárszámadási köz­gyűlésükön határozatba foglalták: egyesülnie kell a két szövetkezet­nek. A Zöld Mező tagsága is elfo­gadta ezt az indítványt és most, ezekben a napokban az egyesíté­sen fáradoznak. Bár felvillannak még a személyi ellentétek, abban mindenki egyetért, az egész köz­ség összefogása nagyobb lehetősé­get teremt a gazdálkodáshoz. Kedvező lehetőségek vannak nagyüzemi szőlőtermelés kialakí­tására, a Sió mentán több száz holdat lehet öntözni. Olyan el­gondolások is vannak, hogy a ne­hezen művelhető domboldalakon a munkaigényes, jól jövedelmező gyógynövényeket termelnek. (Da- rányban sokan látták az állami gazdaságban). Alakul, forr a jövő Felsőnyéken. A közös gazdálkodás egy éve megmutatta, olyan a termelőszö­vetkezet, amilyenné a agok te­szik. És a nyékiek sem ellenségeik saját maguknak. Szembe kellett néznie a világ­gal, amelyet becsapott. Benkőt úgy kerülte, mint macs­ka a forró kását. Félt a vele való találkozástól. Nem is Benkő kér- dezősködésétől tartott, hanem in­kább önmagától: ha Benkő mégis kérdezősködnék, talán elhagyná az ereje, s nem tudna szemreb­benés nélkül hazudni neki. De éppen elég gondja volt má­sokkal is. Amikor új, remekbe szabott öltönyeiben megjelent a gyárban, mindenki körülvette, megcsodálta, megdicsérte, a fi­nom ruhát. Sokan őszinte öröm­mel tették, Szerencsés iránt ér­zett emberi rokonszenvtől sugall­va. Lám, mégis van igazság — mondták az emberek — mégis csak helyrebillen Szerencsés Já­nos élete. Hanem a harmadik, negyedik öltönynél ezt a nyílt együttérzést furcsa sejtelmek váltották fel. Hát mégis, miből telik ilyen vá­lasztékos öltözködésre? — tű­nődtek az emberek. Szerencsés észre is vette ezt és igyekezett a gyanakvás elébe vágni: — Képzeljétek — mondta jó­indulatú, megbocsátó mosollyal, széttárt karokkal — mit művel ez a Júlia velem! Megvonja a fala­tot a szájától, csakhogy nekem mindenem meglegyen! — Hiába, remek asszony a fe­leséged, Szerencsés elvtárs! — mondták azok, akik Júliát ismer­ték az építési osztályon. — Mi előre tudtuk, hogy ebből jó há­Az általános iskolákból ez év­ben a tavalyinál csaknem 20 000- rel több tanuló kerül ki. A közép­iskolák az idén mintegy 50 000 ta­nulót vesznek fel az első évfo­lyamra. Közülük csaknem 35 000 a gimnáziumokba, mintegy 15 000 pedig a technikumokba kerülhet. Valamivel nagyobb lehetőség nyí­lik a továbbtanulásra a szakmun­kásképzésben. Ebben az évben a különféle vállalatoknál, illetőleg a szakmunkásképző iskolákban közel 55 000 fiatalt vesznek fel — legtöbbet a népgazdaság igényei­nek megfelelően a nehézipari, vas- és fémipari, illetve az építő­ipari szakmák. Jelentősek a mezőgazdasági szakmákban megnyíló tanulókép­zési lehetőségek. Az idén több mint 4000 — közte 1000 kertész, 1000 növénytermesztő, 700 állat- tenyésztő, körülbelül 240 erdésze­ti és 950 mezőgazdasági gépszere­lő — tanuló felvétele várható. Az egyetemek és egyéb felsőok­tatási intézmények ebben az év­ben mintegy 8000 elsőéves hallga­tót vesznek fel, vagyis a középis­kolákban végzők 25—30 százalé­kát. Ezenkívül széleskörű szakkép­zési lehetőség nyílik az érettségi­zettek számára. Az ipari, kereske­delmi, illetve mezőgazdasági ta­nulóképzés keretében az érettsé­gizett fiatalok lényegében vala­mennyi szakmára jelentkezhet­nek és rövidebb — általában másfél-két év — tanulmányi idő­vel szerezhetik meg a szakmun­kás bizonyítványt. Az egészség- ügyi szakiskolákban ez évben több mint kétezer érettségizett fiatal felvételére van lehetőség. A mezőgazdasági szakoktatás te­rületén ez évben legalább négy­száz érettségizett fiatalt vesznek fel a kétéves mezőgazdasági tech­nikumok. Nem kielégítő az érdeklődés a kohászati, illetve melegüzemi I szakmák, az öntő és kovács, a la­katos, esztergályos, a hegesztő, fényező-mázoló szakmák iránt. Ezekben tavaly mintegy 3000 ta­nulóhely maradt üresen, pedig az ipar e területein feltétlenül szük­zasság lesz. Ritkaság az ilyen ön­zetlen asszony! Júlia túlzásai azonban felboru­lással fenyegették ezt az idillikus és elhihető képet, Júlia nem nyu­godott bele abba, hogy az ő Já­nosa a gyári konyhán étkezzen. Ráparancsolt, hogy délben men­jen ki a gyárból és ebédeljen meg tisztességesen egy közeli ét­teremben. Még azt is a lelkére kötötte reggelente, hogy aznap mit ebédeljen. Szerencsés min­dennap be is számolt ezekről az ebédekről. Ámde Júlia gyanút fo­gott és rajtacsípte Szerencsést a kegyes hazugságon. Mert ő bi­zony sohasem ment ki abba az étterembe. Júlia kimondta a szentenciát: ezentúl a lány min­den délben kiviszi az ebédet. — Szerencsés mindössze annyit tu­dott kiharcolni, hogy a lány ne vigye fel az ebédjét az osztályra, hanem adja le a kapunál, majd ő érte küld. Ne lássák az alkalma­zottját. Igenám, de Rostás Mancika, Szerencsés titkárnője maga is meg akarta toldani Szerencsés osztályvezető edvtárs örömeit, s ezért a kaputól felhozatott ebé­det roppant ízlésesen kitálalta, tá­nyérra szedte, olykor fel is ci- comázta, s úgy vitte be főnöké­nek. Ennek a mozzanatnak gyak­ran tanúi is akadtak, és csakha­mar híre futott, hogy nem min­denki számára van most ínséges világ, s nem mindenkire nézve kötelező az a bizonyos alapelv, séges a szakmunkáshiány kikü­szöbölése. A mezőgazdasági szak­munkásképzés lehetőségeit sem használja ki a falusi fiatalság. Az érdekelt fiatalok részletes tájékoztatásért elsősorban osz­tályfőnökükhöz, illetve az isko­lák igazgatóihoz forduljanak. A felvételi, illetőleg elhelyezkedési lehetőségekről a végző évfolya­mok osztályfőnökei, valamint az igazgatók, továbbá az illetékes egyéb szervek: tanácsok, ifjúsági szervezetek számára részletes tá­jékoztatás készül, amelyet még ebben a hónapban brosúra for­májában is kiadnak. Azok a fia­talok, akik közvetlenül munkába kívánnak lépni, — vagy a felvevő vállalatoknál, illetőleg szövetke­zeteknél jelentkezzenek, vagy pe­dig tájékoztatás és munkába irá­nyítás céljából forduljanak a te­rületileg illetékes tanács munka­ügyi osztályához, ahol megfelelő segítséget kapnak. Megalakult a nőbizottság Szétszórd város termelőszövetkezete iben Szekszárd három termelőszö­vetkezetében, a Garay Tsz-ben, a Béri Balogh Ádám Tsz-ben és a Jóreménység Tsz-ben megalakult a nőbizottság. Az alakuló gyűléseken 9—7 ta­gú vezetőséget választottak, ame­lyek már munkához is fogtak. A tsz-asszonyok részére előadá­sokat tartottak, a munkaegység- számítások ismertetése és a tsz- tagok jogai és kötelességei cím­mel. Fekete Jánosné, az SZTK alközpont dolgozója a betegellá- i tások, a különböző segélyek, csa- | ládi pótlékok folyósításával kap­csolatban tartott előadást. Győr- fy Lászlóné, a megyei tanács szociálpolitikai osztályának ve­zetője szociális kérdésekről tar­tott tájékoztatót. A tsz-asszonyok körében igen nagy érdeklődés nyilvánult meg az előadások iránt. Ezt bizonyít­ja a nagy létszámú részvétel. A mozihelyiség, ahol az előadásokat tartották, megtelt érdeklődőkkel. hogy »nem ehetjük meg ma azt a tyúkot, amely holnap aranyto­jást tojik«. Szerencsésre például ez aligha vonatkozik, mert csupa olyan ételt főz neki az az áldott jó felesége, amilyet az átlagem­berek, mi tagadás, hónapokig nem is látnak. A borjúbecsináltra még csak rá lehetett volna fogni, hogy ez az orvos előírta diétához tar­tozik, de olyan diéta nincs, amely nyárson sült rablóhúst ír elő há­romféle körettel a szegény be­tegnek. Szerencsés az idő múlásával megszokta, hogy Júliával szem­ben hiába minden ellenkezés. Be­letörődött ezekbe a meggondolat­lanságokba is, és mind keveseb­bet adott a látszatra, néha mégis kénytelen volt mentegetőzni. A gyáriak valahogyan megtudták, hogy Júlia az új lakásban egy pompás dolgozószobát rendezett be Szerencsésnek, de olyan »ren­deset«, hogy az csoda. Például egy tételben ezer kötet könyvet vásárolt, mert hogyan is festene egy dolgozószoba ezer kötet könyv nélkül? Szerencsés kínosan magyarázkodott: — Hát bizony, néha kissé könnyelmű a feleségem. Nem is tudom, mi lesz ennek a vége. Még összeroskadunk a terhek alatt! Nem jó ez a sokféle részletfize­tési kötelezettség! Turzó építésvezető nem állhatta meg szó nélkül ezt a sóhajt: — Az nem is jó, öregem. Még- szerencse, hogy nem mindenki­nek adnak részletre bútort, mi­egymást. Szerintem így helyes* hogy csak kivételesen adnak. De Szerencsés füle már eltom­pult, s nem vette észre a Turzó megjegyzésében kuncogó iróniát. Épp így eleresztette a füle mel­lett Benkő célzásait is, amelye­ket öltözékére, eleganciájára tett, (FolytaMukJ Bognár István Horvátfi József: ARANYKALITKA J------------------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom