Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

1961. február 16. — TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s A fegyelem, az emberség és a jó munkaszervezés eredménye: Janya-pusztán minden munkaegységre 54 forint 50 fillért osztottak Néhány héttel ezelőtt Sárpilisen jártam. Az egyik itteni ter­melőszövetkezeti gazda azt kérdezte: »Miért tud egyik-másik ter­melőszövetkezet 40—50 forintot osztani egy munkaegységre, s ná­luk miért csak fele ennyi a tagok részesedése?« Akkor még kevés közös gazdaságnak volt kész a mérlege, nem volt tiszta kép arról, hogyan is állunk. A konkrét válasszal, tehát adós maradtam. De mikor elváltunk megígértem a szekszárdi járásból egy olyan közös gazdaságról írok, ahol az 50 forintot is meghaladja az egy mun­kaegység értéke és a sárpilisiek a maguk számára levonhatják be­lőle a következtetéseket. A Harc—Janya-pusztai tsz-ről lesz az alábbiakban szó. Amit elmondok, abból a sárpilisiek is okulhat­nak, tanulhatnak... 50 fillér értékű terményt kaptak év végi elszámoláskor minden munkaegységre az Uj Élet Tsz tagjai. Szólni kell a jó gazdálkodás, a jó eredmények egyik feltételéről, a szövetkezeten belüli fegyelem­ről, az emberségről. A Janya- pusztai Uj Élet Tsz-ben ugyanis van egy háziszabály. A közös munkából késni, vagy igazolatla­nul mulasztani nem szabad. .Aki ezt mefis megteszi, az nagyon rá­fizet. Rácz Mihály tehenésztől egy-egy gazdasági évet, hogy a szövetkezetben meg kell találni a számítását mindenkinek, A közös gazdaság tulajdonosai láttak munkához. Mindenki tud Harc Janya-pusztán szeretne'; ta, hogy mennyi búzát, kukoricát, például lelkiismeretfurdalás nél- dolgozni, értik a földművelés mód cukorrépát, stb. kell termelni egy kül levontak 5 munkaegységet, ját, rendet és fegyelmet tartanak hold földön. Tudta azt is, ha töb- mert egyetlen napon »elfelejtett« a szövetkezetben. Mindig reális bet termel a betervezettnél, an- munkahelyén megjelenni. Kárt célokat tűztek maguk elé és azzal nak 25 százalékát vagy termé- okozott a közösségnek, megbün- a szilárd elhatározással kezdenek szetben, vagy pénzben prémium- tették. Ez pedig akárhogy is szá­ként megkapja. Ez így is lett. A móljuk, 272 forint 50 fillért je- gabonabetakarítás után 90 mázsa lent Rácz Mihálynak, az egyetlen búzát kaptak prémium címén a napi mulasztás. Megtették ezt tagok, év végén pedig 3 forinttal mással is Harc Janya-pusztán. de emelte meg minden munkaegység csak egyszer, mert több alkalom- aki lelkiismeretesen dolgozik. Ez értékét, a készpénzben kifizetett mai nem kellett. Van a házisza- az Uj Életben így van évek óta. prémium. (Volt, akinél 6 forint- bálynak egy olyan pontja is, A kollektív munka eredménye- tál, de volt akinél csak 2 forint- amely kimondja, hogy egy műn­ként a tavalyi termelés alapján tál emelte egy-egy munkaegysége kaegységet egy nap mindenkinek 54 forint 50 fillért ér minden értékét a prémium, mert ezt is a meg kell keresni, aki 10 órát munkaegység. A férfiak havi át- végzett munka arányában ősz- munkával töltött el. Ha 25 napon lagkeresete 2112, a nőké pedig tották el.) Áruként a szövetkezet keresztül mégse keresi meg napi 1300 forint volt az elmúlt észtén- takarmányt nem értékesített. Az átlagban az egy munkaegységet, döben. Ezt az eredményt a Ja- évi áruértékesítési tervet mégis 17 kérheti áthelyezését más munka- nya-pusztaiak nem valami csoda- százalékkal túlteljesítette a szö­szerekkel érték el, még csak azt vetkezet. Igen, mert a búza, az se lehetne mondani, hogy maxi- ipari növények és zöldségféléken málisat hoztak ki a földből. — kívül sok húst. a többi között Egész egyszerűen arról van szó, 233 hízott sertést adott el a tsz, át hogy lelkiismeretesen elvégeztek lagban 130 kiló volt egy-egy. minden munkát, a takarmányt ál­rsISvet“n1Egy hold szántóíöldhöz viszonyítva kafegyelem, mindenkit egyénileg 100 KÍIÓ SCTtSSnUSt is érdekeltté tettek abban, hogy többet termeljen a betervezett- adott az államnak a szövetkezet, nél. A vezetőség emberséges, min- a szekszárdi járásban a legtöb - denkor segít a kollektíva egy- bet. Jó a közösség szarvasmarha- egy társuk gondja-baja megoldá- állománya is; átlagban 3600 liter sában. Elmondok erre is néhány tejet fejtek tavaly minden tehén­jellemző esetet. tői. De adtak el hízott marhákat, A Harc Janya-pusztai Uj Élet meg baromfihúst is. így aztán jól Tsz-ben 1959 őszén idejében el- alakult a tagok jövedelmének területre. Harcon óramű pontossággal minden hónap 5-én az előző hó­napban végzett munka szerint 15 forint munkaegység előleget fi­zettek. Egyetlen egyszer sem for­dult elő, hogv elmaradt voJna az előlegosztás. November 1-én a vezetőség mégis megkérdezett minden szövetkezeti gazdát, van-e pénze, hogy téli ruhával lássa el családját. Akinek nem volt, az a közösségtől kapott Fejlődik az egészségügyi ellátás megyénkben Ezernyi tanúbizonysága van annak, .hogy megyénkben állan­dóan javulnak az egészségügyi körülmények. Amint az a megyei tervekből kitűnik, az idei évben is jelentős előrehaladás várható. Megyénkben három kórház van. Szekszárdon a megyei, ezen kí­vül a bonyhádi és a pincehelyi. Fenntartásukra, működtetésükre a megyei tanács a megyei költség- vetés adatai szerint az idei év­ben mintegy 3 100 000 forinttal többet fordít, mint tavaly. Ebből fedezik a létszámemelkedéssel és a bérrendezéssel kapcsolatos több letkiadásokat. Javítani kívánják az élelmezési normákat, az éte­lek minőségét. ami ugyancsak jelentős többletkiadással jár. A megyében 6 tüdő- és 3 ne- mibeteggondozó intézet működik. Ezek fenntartására nagyobb ösz- szeget fordítanak az idén, mint tavaly. A többletkiadás e téren meghaladja az 1 millió forintot; Növelik az egészségügyi dolgo­zók létszámát és ezáltal javítani kívánják a betegellátást. A körzeti orvosi ellátásra mintegy 1 400 000 forinttál for­dítanak többet a tavalyinál. Eb­ben szerepel többek között az idén beállítandó új körzeti be­tegápolók fenntartása. A megyé­ben kilenc szociális otthonban több mint hatszáz rászorulót gondoznak. Egy-egy gondozott évi kiadása meghaladja a 13 000 fo­rintot. Erre a célra a tavalyinál mintegy háromnegyed millió fo­rinttal fordítanak többet. Mindez természetesen csak egy­két adat a sok közül, mert hi­szen mint ahogyan tavaly, úgy az idén községfejlesztési alapból és egyéb keretekből is nagy erő­feszítéseket tesznek majd az egészségügyi körülmények javítá­sára. Zárszámadás Tengelicen A tengelici kultúrotthonban egyéb apróbb juttatások. A tag- még a tűt sem lehetne leejteni, ság tudja, hogy a juttatásokat is annyian szoronganak. Egy évi ko- beszámítva, közel 40 forintot ér moly munka eredményét kell egy munkaegység. most mérlegelni. Erről számol be Hosnyánszky János tsz-elnök. Jobb az eredmény, mint tavaly volt. »Harminc forintot terveztek be egy munkaegységre és 33 forin­tot osztanak« — hallom, összeg­szerűen nem nagy a szám, mégis jelentős az eredmény, mert ha fi­gyelembe vesszük, hogy Pa pp József állatgondozó egymaga 740 munkaegységet teljesített, látni kell: 2000 forintnál több jut ré­szére havonta. Rácz István ser­tésgondozó havi átlagos keresete 2008 forint. A 33 forintba nincs beszámítva a prémium és más Kocsis József például 3000 forin­tot vett akkor fej, mert négy apró zetben gazdálkodni, ilyen rendet . , „ ,, , .. . _ . „ , __ . gyermek téli felruházásáról kel- kell tartani és ilyen emberséges­v egeztek a mélyszántást. Tavasz- aranya. Egy-egy munkaegységre jett gondoskodnia. Természetesen nek kell lenni egymással szem­szal percnyi késedelem nélkül 35 forint készpénzt és 19 forint Ellesett párbeszéd Sokszor adódik úgy, hogy az ember akaratlanul is fültanúja két ember között folyó beszél­getésnek. A beszélgetés után aztán saját magában véleményt alakít ki a beszélőkről és a hallottakról. Amikor a minap két paraszt­bácsi párbeszéde megütötte a fülemet, elcsodálkoztam. El­gondolkodtam tájékozottságu­kon és igazat adtam magamban nekik. — Én nem szoktam politizál­ni, valahogy nem szeretem a politikát, de azért elolvasom az az újságot, elejétől a végéig. Szeretem megfigyelni azt, hogy mi történik^a nagyvilágban, de politizálni, azt már nem, — mondja az egyik. — De amit ezek a franciák csinálnak, ez aztán mégis csak sok. Hallatára az ember szinte kijön a béketűrésből, — mond­ja a másik. — Igaza van magának telje­sen, — helyesel az előbb be­szélő. És látja még azt merik állítani, hogy véletlen volt az egész. De még azt is lehetett zik! — hallatszott a kalauz fi­gyelmeztetése. A két ember előre furako- dott, hogy leszállhasson. ; (b) az év végi elszámoláskor ezt az ben a szövetkezeti gazdáknak. Ez összeget levonták keresetéből. De az 54 forint 50 fillér munkaegysé- nemcsak egy alkalommal fordult genkénti részesedésre a magya- elő, hogy az elnök megkérdezte rázat. Mindjárt hozzáteszem, az a tagoktól; szükségük van-e va- 54 forint 50 fillér nem olyan sok. mire. Ez Harcon rendszeres, s ha olyat kér a közösségtől, egyik, vagy másik családhoz tartozó, amit teljesíteni lehet, sohasem utasítják vissza. Valahogy így kell a szövetke­hogy a szekszárdi járás, vagy Tolna meeve bármeb'ik t—melő- szövetkezetében ne érhetnék ezt el. De persze meg kell érte dol­gozni. DOROGI ERZSÉBET MEGELÉGEDETT A TAGSÁG A teremben megelégedett arco­kat láthatunk. A háztáji földek szétosztásával kapcsolatban me­rül fel egy-két kérdés, de ez is — közmegelégedésre — tisztázódik. A JOBB EREDMÉNYEK ALAPJA A Petőfi Tsz jobbára saját erő­ből — többszázezres beruházáso­kat eszközölt. Két autót vásárolt. Több erőgépet szerzett be. így is kétmillió forint került kiosztásra. A beruházások azonban megté­rülnek és a jövő évi jobb ered­mények zálogai. »Fogjunk össze továbbra is!« — mondja egy idő­sebb tag, aki két évvel ezelőtt még egyéni gazda volt. "Ha a falu egységes, egy az alcarat, a jelenlegi eredményt ma­gasan túl fogjuk szárnyalni« — folytatja. Dörgő taps fogadja a felszólalást. Tengelic község la­kossága bizakodva néz az új gaz­dasági év felé. Az elnök kezét szorongatják végül, örülnek az eredménynek, s bíznak a sikeresebb év elkövet- kezésében. BATI Horváth József: ARANYKALITKA 34. — Nézd, Janikám, vedd úgy, hogy én a múltkor semmit sem mondtam. Rájöttem, hogy nem volna helyes, ha beleszólnék. Jól gondold meg, mit csinálsz.) De ha elveszed, én éppen olyan... éppen úgy tekintek majd rá, mint rád. Baráti szeretettel. Mintha varázsvesszővel érin­tették volna az arcát, oly hirtelen felderült Szerencsés:- - Hát igazán nem haragudnál érte? Hiszen az jó! Benkő nyakába borult és meg- ölelte. Bottlik Jenő, a Bottlik-féle — Hát ez az' —• sziszegte Jú- ma. Mit csináljunk? Ilyen a vi- són, mint soha. És szentül hiszik, rum- és likőrgyár egykori tulaj- lia. — Én nem játszom tovább lág. Én megértém Júliát, hogy hogy egy szép napon véget ér a donosa majdnem hanyattesett, a gyárosdit. Én reggel hatkor ke- most már férjhez akar menni proletárdiktatúra, valaki’ jön a amikor Júlia, egyetlen dédelge- lek és megyek a gyárba. Nem minden áron. Valószínűleg im- fehér lovon, de jöhet akármin, tett gyermeke közeli házasságkö- az én gyáramba! Gürcölök, mert gonál neki a főnöke. Istenkém, egyre megy, csak jöjjön és itt tésének híre a fülébe jutott. S kenyeret kell keresnem. És férj- ha egyszer ez idő szerint jobb legyen, adja vissza kinek-kinek amikor Bottlik mama megtudja, hez megyek, hogy ne kelljen parthie nem kínálkozik? hogy a vőlegény egy bárdolat- többé a gyárban gürcölnöm, mert — Te vén szamár! — szikrázott lan fickó, egy senkiből lett vál- elegem volt belőle. a mama szeme. — És mi lesz ak­elvehették, de azért mi ugyan­azok vagyunk, akik voltunk! Ebből nem engedtünk és nem is fogunk! Majd fel virrad még ne­künk! És te? Mi lesz akkor te­veled, egyetlen gyermekem? — Jobb, ha belenyugszunk, mama. Úgysem tudunk segíteni Majd megszokjuk a vőnket. — Soha! — kiáltott harciasán Bottlikné. — Ugyan, ne hepciáskodj, ma­Júlia ezt nem tudta volna elvi­selni. Bottlik kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett a burzsoá alvilág­ban. Különös világ az. Egykori pénzemberek, volt nagykereske­dők. gyárosok, bankárok, akik „valaha jobb napokat láttak” — egy láthatatlan érdekszövetségbe tömörülve várják a sorsfordu­lót, amikor visszaáll a „törvé­nyes jogrend” és a vagyonukat ismét birtokba vehetik. Számuk­ra csak egy szörnyű, de átme­neti megrázkódtatás a szocialista rendszer, amit nem lesz köny- nyű kiheverni, de azért jobb ké­' pe vonalról. ! — a fenét — kontrázott rá a másik. Csak nem hiszi el ezt a mesét. Dehogy tért le a szovjet repülőgép az útról. Pontosan ott haladt ahol kellett, azon az úton, amelyet már jó előre meg beszéltek és kijelöltek a hatósá­gok. Nem tért az le! Nem olyanok azok a szovjetek, mert azok mindig és mindenben az egyenes utat járják. Egy szó, mint száz, ez a támadás, ame­lyet a szovjet repülőgép ellen elkövettek, ez útonállás volt — mondja a másik. — Kakasd, megálló követke­hallani, hogy a szovjet küldött, • , , ...... _ a Brezsnyev elvtárs repülő- lalatl osztályvezető, akinek so- És ez neked egy parthie, kislá t ért le a megjelölt út- hasem volt semmije, elájult, nyom? — sajdult fel Bottlik. Szegfűszeggel spékelt birsalmát — Igenis, ma ez egy parthie. • kellett vele szagoltatni, hogy fel- Ez az ember még karrier előtt ocsúdjék. áll. Pár éve segédmunkás volt, 1 Júlia toporzékolt és keményen ma osztályvezető. Holnap talán leckéztette jó szüleit: miniszter. ' — Mit képzeltek ti? Meddig — Megőrülök! — fogta a fe­játsszuk még itt kisded játé- jét Bottlik Jenő. — Egy kommu- kainkat? Ez a ház most már ki- nista miniszter, mint az én lá- bírhatatlan! Te, papa úgy teszel, nyom férje! És ez téged ambi- mintha mi sem történt volna, cionál? Mintha a mai napig is dúsgazdag — Igenis ambicionál. És külön- gyáros volnál! / Bottlik mama felzokogott: — Szerencsétlen gyermek! — Nem vagyok gyermek — renli'-ázott Júlia. kor, ha jön a fordulat? Mit kez­dünk mi egy ilyen vőurammal? i’fujj' Bottlik gőgös ábrázatot öltött: — Nekem a lányom boldogsá­ga mindent megér. Akkor majd én felemelem magunkhoz ezt a Szerencsést. Legalább elmondhat­ja, hogy „nomen est omen”. Ne­kem erre elég pénzem lesz és befolyásom is. a vagyonát. Ebben a burzsoá alvilágban más a terminológia, s mások a fogalmak, mint a föld felett. Itt ki-ki úgy beszél hajdani gyárá­ról. mintha ma is zavartalanul birtokolná. Mindenki felnyerít, aki hírét veszi, hogy volt üzemé­ben, vállalatánál az állam be­ruházást eszközölt és el­könyveli, az értéknövekedést. De egyszersmind társai szemé1':n is megnő. „Milyen szerencsés íló— tás ez a Tihanyi — mondta Bott­lik Jenő Weinbergnek a volt ben is, szeretem. János nagyon érdekes ember. Bottlik Jenő belátta, hogy Jú­liát nem lehet eltéríteni szándé­kától. Amikor Bottlik mamával — Ö, szerencsétlen! —folytatta magukra maradtak, még ő ví- Bottlik mama. — A vagyonúnkat gasztalta; Bottlik Jenő, miután gyárát ál- textilkirálynak — ma már há­lamosították, még mindig igen jelentős készpénz- és ingatlan­vagyont mondhatott magáénak. Júliának is csak azért kellett el­mennie dolgozni, hogy ne páljon ki a semmittevésben. Éppenség­gel győzték volna kenyérrel, de romszor annyit ér az a koszos üzem, mint amikor elvették. Lát­ja milyen peches vagyok? Az idén bővíteni akarták nálam a szeszfőzdét, hát nem kihúzták a tervből a nyomorultak?” (FolytatjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom