Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1961. február 16. A községfejlesztési munka eredményei és tanulságai Légikalózok Mint ismeretes L. Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke 1961. február 9-én Moszkvából a Guineái Köztársaságba utazott. A 8000 méter magasságban repülő IL—18- as mintájú polgári repülőgépet, amely Brezsnyevet szállította, a Budapest—Rabat közötti útvonalon Algír városától északkeletre 130 kilométer távolságban, nemzetközi vizek felett francia lök- hajtásos vadászrepülőgép megtámadta és tűz alá vette, annak ellenére, hogy a gép útvonala a francia hatóságok előtt isme­retes volt. A nemzetközi jogszabályokat többszörösen is megsértő súlyos provokáció világszerte óriási felháborodást keltett. Térképünk Brezsnyev elvtárs repülőgépének útvonalát és a provokáció szín­helyét ábrázolja. Czámadatok sora bizonyítja, ^ hogy a tanácsok a múlt év során is eredményesen dolgoztak a községek fejlesztése érdekében. Több mint 57 millió forintot for­dítottak községfejlesztési célokra, jóval többet, mint az előző esz­tendőben, és csaknem tizenötször annyit, mint 1955-ben, amikor a tanácsok szervezni kezdték a he­lyi erőket a falu fejlesztése érde­kében. A számadatok sokasága mögött ott áll az élő valóság. Megyeszer- te fellelhetők az eredményes munka nyomai. Nincs olyan köz­ség, ahol ne gyümölcsöztették volna az összefogásban lévő lehe­tőségeket. Hadd jegyezzem meg mindjárt, nem is apróságokról van szó. Művelődési otthonokat létesítettek, amelyek költsége nem egy esetben meghaladta az 1—1,5 millió forintot. Nagy, korszerű épületekkel gazdagodtak a falvak, olyanokkal, amelyek szemre is impozánsak, s a régiek között ke­vés hasonlót lehet találni. Ahol pár évvel ezelőtt az ember bokáig sáros lett, vagy majd a nyakát törte a régi, omladozó téglajár­dán, ma korszerű beton-, vagy be- tónlapós járdán sétálhat. Uj óvo­dai, iskolai tantermek épültek. Nálunk a televízió még csak most kezd terjedni, de elterjesztésében a tanácsok nagy szerepet játsza­nak. Legtöbb községben az első televízióvásárló a tanács volt. A készüléket beszerelték a művelő­dési otthonba, s ott mindenki lá­togathatja. A terem minden adás­kor zsúfolt. Mindebből feltétlenül levon­hatjuk azt a tanulságot, hogy a tanácsok hasznos célokra fordí­tották a községfejlesztésből be­folyt összeget: a lakosság összefo­gása minden tekintetben a lakos­ság érdekeit szolgálja. ]Vf őst készülnek az idei évre a községfejlesztési tervek. Ismét kikérik a lakosság vélemé- • nyét a jól bevált módszer szerint, és így a tervek tulajdonképpen az egész község tervei lesznek. A ta­nácsok végrehajtó bizottságai már mindenütt elkészítették a javas­latot, és sok helyen már a taná­csok is megvitatták, elfogadták azt, tehát elkészült a terv. Még nem mutatható ki szám­adatok, statisztika formájában, hogy a tervek szerint az idei év­ben hány millió forintot fordíta­nak községfejlesztésre. Nem lehet tehát párhuzamot vonni a hiúit év és az idei tervek között. Minden jel arra mutat azonban, hogy erő­feszítésben az idén sem lesz hiány. Megyénk ma már termelő­szövetkezeti megye, és a szövet­kezeti közösségek a tanácsok irá­nyításával — a hagyományokhoz híven — az idén is sokat kíván­nak tenni a falufejlesztés érdeké­ben. De nemcsak a szövetkezeti közösségek. A pénzösszegben ott találjuk szinte az egész falusi la­kosság forintjait, és a társadalmi munkából ugyancsak kiveszi a ré­szét legtöbb ember. Nem árt azonban egy-két ta­nulságot is levonni az elmúlt évek tapasztalataiból éppen a további sikerek érdekében. A községfejlesztési munkánál a legtöbb gondot az építkezések­hez szükséges anyag szokta okoz­ni. A rendelkezésre álló pénz­összegből megterveztek egy léte­sítményt, de nem tudtak építő­anyaghoz jutni, vagy csak sok utánjárással sikerült előteremte­ni azt. Nos, a kilátások szerint az1 idei évben sem lesz építő- anyag-eldorádó. Olyan sok és nagy méretű építkezés folyik or­szágszerte és olyan sokra lenne még szükség, hogy a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudnak elegendő anyagot biztosítani. Kö­vetkezésképpen az idén is szá­molni kell majd bizonyos nehéz­ségekkel. Mindenekelőtt tudomá­sul kell venni, hogy nem lehet mindent a központi kerettől vár­ni. A probléma megoldására azonban többnyire lesz lehető­ség. Sok község példája igazol­ja, hogy megyeszerte található még bőven kihasználatlan helyi anyagforrás. Persze sokkal köny- nyebb vontatóval, vagy teherau­tóval megjelenni a tüzép-telepe- ken és felrakni a kívánt anya­got, mint mondjuk a romos épü­letet felkutatni, megvásárolni és lebontani. Dehát ha nincs más megoldás, ezt is meg kell tenni. Inkább ezt a módszert kell al­kalmazni. mint tegyük fel, évekig várni egy-egy szükséges létesít­mény kivitelezésével — anyag­hiányra panaszkodva. A kisebb jellegű helyi építkezések jelen­tős részéhez biztosítani lehet az anyagot különböző helyi erőforrá­sokból. Természetesen erre nem­csak akkor kell majd gondolni, amikor már szeretnék megkez­deni az építkezést, hanem már most amikor lényegében még az előkészítés folyik. IV agy összegű községfej leszté 1 ’ si létesítmények nem egy esetben kismértékű és látszatra jelentéktelen anyag és tartozék miatt nem voltak befejezhetők Annak rendje és módja szerint javában folyt az építkezés és „menet közben" derült ki, hogy még hiányzik valami s azt a va­lamit csak hónapok múlva tud­ják majd megszerezni így kény- telkiek voltak leállítani az épít­kezést. Szükséges tehát, hogy a tanácsi vezetők, szakemberek, akik irányítják, szervezik ezt a munkát, a lehető legelőrelátób- bak, körültekintőbbek legyenek, mert így legtöbb esetben meg­előzhető a hasonló probléma. Előfordult, hogy egyes vezetők a községfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységet szinte kiadták „al bérletbe” valamelyik előadónaK és maguk csak akkor értesültek a problémákról, nehézségekről, amikor az előadót tanácsülésen, vagy vb-ülésen beszámoltatták A különböző reszort-feladatokat természetesen meg kell osztani, de ez nem azt jelenti, hogy a vezető ezzel már le is tette róla a gondot és másra hárítja a fe­lelősséget. A tanácselnöknek, tit­kárnak szinte minden nap figye­lemmel kell kísérnie a község­fejlesztési munkát, ellenőrizni a tevékenységet s egyben szervez­ni, mert sok mulasztás, hiányos­ság csak így előzhető meg. Az elkövetett hibák nem a reszort­felelősnek, az előadónak a hibái, hanem legalább annyira a tanácsi vezetőké is. A társadalmi munka megszer­vezésénél kevesebb, de a munka megszervezésénél a munkára való mozgósításnál már több hiányos­ság szokott előfordulni. Vagyis a megvalósítás már nem nyújtott olyan megnyugató képet, mint a tervezés. Nem mintha a lakosság ból időközben kiveszett volna a közérdekű feladatok megoldása iránti lelkesedés, hanem mert a tanács sajnálta a fáradságot a mozgósításra, szervezésre. He­lyette könnyebbnek mutatkozott a fizetés. Csakhogy így olyan pénzt fizettek ki segédmunkára, ami megtakarítható lett volna. Az igaz, hogy nem lehet minden létesítménynél társadalmi mun­kát végezni, de az is igaz, hogy ott sem mindenütt végeztek tár­sadalmi munkát, ahol lehetett volna. Ezt a tényt sem árt fi­gyelembe venni a következő mun kálinál. — Négytantermes iskola épí­tését kezdik meg a tavasszal Má­zán. Nagy szükség van az isko­lára, hiszen jelenleg is négy he­lyen folyik tanítás. Az iskolaépí­tésre a községfejlesztésből is jelentős összeget fordítanak. — A tavasz folyamán három utcában kezdődik meg Döbrökó- zön a vízvezetékhá 1 ózat építése. A vízvezeték lefektetéséhez az árokásást társadalmi munkában végzi el a lakosság. — mintegy 2700 köbméter földet mozgatnak meg. Mozgalmas az élet a kakasdi KISZ-szervezetben Élénk, mozgalmas élet folyik a kakasdi KISZ-szervezetben, amely 56 tagot számlál. A fiatalok szorgalmasan részt vesznek A világ térképe előtt po­litikai előadássorozaton. Megala­kították a tánccsoportot, s nagy lendülettel készülnek a Mátai Antal kulturális seregszemlére. Igen népszerűek és látogatottak a TIT rendezésében megtartott ismeretterjesztő előadások Kakas- don. A lányok kívánságára meg­szervezték a kézimunka-szakkört is. Fellendülőben van a sportmoz­galom is. Szó van arról, hogy a közeljövőben megrendezik az asztalitenisz házibajnokságot és a sakkversenyt. A kakasdi fiatalok a társadal­mi munka végzéséből is részt kérnek. Már többször segítettek az Egyetértés Tsz-nek a tavaszi magvak előkészítésében. A fia­talok tsz-ben végzett munkájá­ról elismeréssel emlékeznek meg faluszerte. Dicsérettel beszélnek Hucker Katalin, Bigler Teréz, Palkó Zsuzsa, Darabos Gergely, Sebestyén Dezső, Molnár Teréz, Schmidt József és Illés Antal munkájáról, akik mindenben élen járnak. A fiatalok a fásítási munkából is kiveszik részüket. Úgy terve­zik, hogy a község arra alkal­mas részén parkosítanak, de se­gítenek az utak és utcák rend­behozásánál is. A dombóvári népi táncegyüttes nagysikerű bemutatója Gyünkön Nagy élményt jelentett a gyönki közönség számára a dom­bóvári járási művelődési ház tánc együttesének vendégszereplése. Nem túl nagy létszámú közön­ség előtt került sor az előadás­ra. amit az magyaráz, hogy a népi táncbemutatók általában alacsony színvonalon mozogtak az elmúlt időkben s most is bi­zalmatlan volt a közönség. Akik azonban megjelentek, kellemesen csalódtak. Példás gyorsasággal pergett a kétórás műsor, az iga­zán művészi teljesítmény nyo­mán igen sokszor csattant fel a vastaps. Az ország különböző vi­dékeinek népi táncait gyűjtötték csokorba a dombóvári táncosok Boda József vezetésével, aki ok­tatója és koreográfusa a csoport­nak. A gyönki közönség elismerés­sel nyilatkozott az előadásról, s remélhetőleg ez a község népi táncmozgalmának fellendülését is maga után vonja majd. A rakéta valahol a világűrben száguld a Venus felé, útját mil­liók kísérik figyelemmel, s -az az érdeklődés, amely vele kapcsolat­ban megnyilvánul adta az ötle­tet, hogy megkérdezzek valakit arról, hogy rá milyen hatással van a világraszóló esemény. Kí­váncsi lettem volna valakinek a véleményére, a hatásra, amelyet belőle kiváltott a világraszóló hír, amelyet a szovjet tudomány — mint annyiszor, most is — első­nek vívott ki. Arra gondoltam, hogy valakit, hozzáértő embert kell megkérdeznem, aki szak­szempontból is véleményt tud fűzni az eseményhez. Ki lenne erre alkalmasabb, mint egy ta­nár, szaktanár, aki járatos a ké­miában, fizikában, csillagászat­ban... De amit tőle hallottam, valahogy idegen volt a számom­ra. Csupa szám, vonzás, sző,kési sebesség, hipotézis volt, amit el­mondott, s kezében ceruzával, maga előtt papírral az asztalon, ellipszist, kört rajzolt. A Venus egy gondosan kirajzolt pont volt, a Nap egy nagyobbacska kör, a Föld pedig egy másik pont, a vi­lágűrben rohanó rakéta pedig egy szaggatott vonallal jelölt pá­lyán, ugyancsak egy pont. Őszin­tén: nem sokat értettem belőle és valahogy nem ilyennek kép­zeltem el a beszélgetésünket. Csüggedten ballagtam, a hár- mashíd környékén két idős néni dugta össze a fejét. Egyikük — Margit néni — nagymama. Négy unokája van. s közülük a legidősebb gimnázium­ba jár. A másik, akit Margit né­Jegy zetfüzetemból: A rakéta ni Rózsinak szállított, egyedülál­ló hölgy. Beszélgetésük néhány szava, amire fölfigyeltem, a rakéta ki­lövésének ténye volt. Erről be­széltek, s erről kérdeztem én is őket. A nagymama válaszolt először, mintha csak az előbbi beszélget test folytatná. — Elhiszem én fiam most már. De mégis csak csoda. Nem?... Milyen messze le­het ez a Venus? Messzebb van, mint Amerika biztos, de mennyi­vel? Próbáltam megmagyarázni, hogy a földi hasonlatok túlságo­sán kicsinyek ebben az esetben. A rakéta előtt álló út nagyon sokszor többszöröse az egyenlítő hosszának. Rózsa néni erre köz­beszólt, nagyon megfontoltan és elgondolkozva. — A mennyországon is túl me—• ez? Mert az is ott lehet va­lahol — Édesem... — nevette el ma­gát a nagymama. — Ott még nem volt senki, de ez a csoda­gép elmegy a Venusra... Hát nem csoda, amit ezek az oroszok csi­nálnak?... Azt mondják róluk, hogy nem hisznek istent. Majd most megnézik, hogy igaz-e, hogy ott fönn van-e. Rózsi néni ezen elgondolkozott, majd a hideg szélre hivatkozva indulni készült. Nagymama cso­dálatosképpen nem tartóztatta. Mintha örült is volna neki, hogy elmegy. — Szegény, mindent az isten­től váré — mondta, amikor Rózsi néni már hallótávolságon túl volt. — Én pedig csodálom eze­ket a rakétákat. Emlékezni látszott, kutatott va­lami után a gondolatai között. — Tudja fiam, nagy dolgok ám ezek. Emlékszem: Az én korom­ban, amikor annyi idős lehettem, mint most maga, hogy csodál­koztunk az első autón. Még az első fakerekű bicikli is ámulatba ejtett bennünket. Hát akkor a léghajó... Most meg? A repülő már senkit sem érdekel, már ra­kétákat csinálnak és maholnap ember utazik rajtuk a Holdba, meg Venusra. És ezeket mind emberek találják ki. — Igen, nagymama, ezeket mind emberek találják ki. Ezt ön is megjegyezte tegnap, és hozzátette még azt, hogy csodá­kat művelnek ezek az oroszok. Én csak annyit mondanék itt, hogy nem csodákról van szó. Egyszerűen a tudomány eredmé­nyeiről. Az emberiség egyetemes tudományának eredménye, hogy most a Venus felé száguld a szovjet tudósok által fellőtt ra­kéta. S hogy szovjet tudósok al­kották ezt a rakétát, abban talán az jut kifejezésre, hogy a szocia­lista rendszerben a tudomány is nagyobb lépésekkel halad előre, mint a kapitalizmusban... Nem csodák ezek, hisz emberek, élő, alkotó emberek viszik véghez. BÜNI

Next

/
Oldalképek
Tartalom