Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

1961. február 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Új üzemszervezési rendszer állami gazdaságainkban Nagy változások történtek az elmúlt hetekben megyénk állami gazdaságaiban. A termelés növe­lése és az üzemviteli költiégek csökkentése érdekében a dombó­vári és hőgyészi állami gazda­ságot, az új üzemszervezés kö­vetkeztében megszüntették. A Juhé-pusztai és a Hőgyészi Álla­mi Gazdaságból lett a Hőgyészi Állami Gazdaság, amelynek a központja Hogy észen van. A dombóvári és az alsólnperdi ál­lami gazdaságból lett a Dal- mandi Állami Gazdaság, amely­nek a központja Dalmandon van. Az ilyen átszervezés folytán a Hőgyészi Állami Gazdaság lett megyénk legnagyobb szocialista mezőgazdasági üze­me. 19 000 holdon folytat ter­melést. A Dalmandi Állami Megkezdődtek a falusi téli tanfolyamok A megyei pártbizottság agit.- prop. osztályának rendezésében harmincnyolc községben kez­dődtek el a kéthetes falusi téli tanfolyamok. A tanfolyamokat budapesti elő­adók, pártmunkások, tanácsi, vál­lalati, tömegszervezeti vezetők tartják. Előadásokat tartanak nemzetközi és hazai politikai, gazdasági kérdésekről, továbbá segítséget nyújtanak a budapesti elvtársak a helyi aktuális gazda­sági és politikai feladatok meg­oldásához. Gazdaságnak pedig 15 000 holdja van, és az állami gaz­dasághoz tartozik a hibridku­korica feldolgozó üzem is. Megyénk két legnagyobb állami gazdaságában más alapvető vál­tozások is vannak. Az üzemegy­ségeket teljesen megszüntették. Az üzemegységek helyett terme­lési kerületeket szerveztek. A Dalmandi Állami Gazdaságnak négy termelési kerülete van, az eddigi hét üzemegységgel szem­ben. A Hőgyészi Állami Gazda­ságban pedig hét termelési kerü­letet szerveztek. A termelési ke­rületekben a központokból irá­nyítják a termelést, de ugyanak­kor bevezették a termelési kerü­letek önelszámolását, amely a központ felé történik. A Hőgyészi Állami Gazdasághoz tartozik még. mint önálló termelési egység, a megye állami gazdaságainak so­ros motorjavító üzeme, a mag­tisztító, az asztalos és lakatos­üzem. A felsorolt üzemek önál­lóan vállalnak munkát az állami gazdaságoktól, a termelési kerü­letekhez hasonlóan önelszámolást vezetnek és a központ felé szá­molnak el. Ujrendszerű — megyénkben ed­dig ismeretlen — üzemszervezést hajtottak vékre a fornádi. a ka- nacsi és a dunaföldvári állami gazdaságokban. Ennek lényege, hoey a terme­lési ágakat specializálták, az üzemegységeket farmokká szervezték át. cbe±zt>JjQ£th Egy társaságban arról beszél­gettünk nemrég, hogyan éltek az emberek a múltban. Egyi­künk megjegyezte: — Amikor a gyerekeimnek otthon arról beszélek, milyen nehéz körülmények között él­tünk, nem hiszik el. Nem akar­ják elhinni azt, hogy nagyon sok gyerek azért nem mehetett iskolába, mert nem volt láb­belije. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor a minap a Garay téren az autóbuszra vár­tam. Néhány lépésre tőlem ko­pott felöltös fiatalember állt. Lábán csaknem új barna cipő. Odalép hozzá a szolgálatos rendőr, megszólítja. — Kérem a személyi igazol­ványát. A fiatalember szó nélkül át­adja. Az őrmester nézi, köz­ben kérdezgeti az adatait. — Neve? — Molnár István. — Mivel foglalkozik? — Fejőgulyás vagyok a vár­dombi téeszben, kint a Nyéki tanyán. A rendőr visszaadja az iga­zolványt és most már nem hi­vatalos hangon folytatja a kér- dezgetést. Csak arra figyelek fel, amikor a fiatalember ezt ittondja: — Tizenöt év óta vagyok pásztor egyfolytában. Voltam juhász, kanász, tehenes. Leg­jobban szeretek juhásznak len­ni. Az voltam a legtöbbet. A rendőr is meglepődik, hi­szen a fiatalember nem sokkal múlhatott húsz éves. Meg is kérdezi: — Hány éves most, hogy 15 év óta pásztorkodik? — Huszonnégy. Kilenc éves voltam, amikor bojtár lettem. Az apám is pásztor volt, így lettem az én is. Muszáj volt elmennem, mert tizenhatan vol­tunk testvérek. Tudja, ha egy­szer összetalálkoznék egy új­ságíróval, nagyon sokat tudnék mesélni az életemről. Nagy volt a szegénység nálunk. — Mennyi iskolája van? — Az első osztályt jártam félig. Tudja, szeretnék most tanulni, de nem tudom, kihez forduljak. Az agronómusnak szóltam már, segítsen hozzá, hogy elvégezzem most az is­kolát. Megígérte, hogy segít, de aztán nem szólt felőle. — Én ajánlok valamit — mondja a rendőr. — Az lesz a legjobb, ha elmegy az iskola- igazgatóhoz, az megmondja magának milyen lehetőség van az iskola elvégzésére, vagy ar­ra, hogy tanuljon. — És most hogyan keres? — Nem panaszkodhatok. Bár ilyenkor, a téli hónapokban nem lehet úgy keresni, de azért meglehetősen. Így beszélgettek még jóidéig. A fiatalember elmondotta azt is, milyen ügyben jár Szek- szárdon. Én csak figyeltem a beszélgetést, és csak azt saj­náltam, hogy nem hallják az ismerősöm gyerekei. B. 1. Vagyis mostantól specializált ku­korica, kenyérgabona, takar­mánygabona, cukorrépa üzemág lesz, és így tovább. Ennek megfe­lelően egy-egy specializált terme­lési ágat a központból kinevezett szakember irányít. Az üzemegy­ségekben állattenyésztési farmok vannak, ezek élén a farmvezető áll. így lehetőség van arra, hogy a specializált termelési egységek termelési, üzemviteli költségeit külön számolják, s bármikor ki­mutassák. Az a helyzet ugyanis, hogy az új üzemszervezéssel egy­idejűleg a könyvvitel eddigi for­máját is megszüntették. A köny­velés az újonnan szervezett, spe­cializált üzemágakhoz igazodik. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy az új üzemszervezési rend­szer bevezetésétől milyen ered­mények várhatók. Az Állami Gazdaságok Tolna megyei Igaz­gatóságának vezetői meggyőző­déssel vallják, hogy ily módon csökkenteni lehet a termelési és üzemviteli költségeket, s emelni a terméseredményeket. Persze ez majd csak egy év múlva derül ki, amikoris összehasonlítjuk az új és régi üzemszervezéssel termelő állami gazdaságok eredményeit. Ez nem lesz nehéz, hiszen öt ál­lami gazdaságban nem módosí­tották lényegesen az eddigi üzem- szervezést. De eredmény máris van. Az, tudniillik, hogy — elsősorban a termelés ilyen megszervezése kö­vetkeztében — megyénk állami gazdaságai húsz jól képzett agrár- és pénzügyi szakembert tudnak a termelés irányításában nél­külözni. akik a termelőszö­vetkezetekben helyezkedtek munkába. így került Balázs Ferenc, a volt Dombóvári Állami Gazdaság igaz­gatója a közel 10 000 holdas szakcsi termelőszövetkezetbe el­nöknek. A Sárközi Állami Gazda­ságban is történtek személyi vál­tozások, amelyek kapcsán a volt igazgató, OSztermeyer János a ; szekszárdi Jóreménység Terme­lőszövetkezet főagronómusa lett. De van a húsz szakember között, — akiket az állami gazdaságok napjainkban irányítanak a ter­melőszövetkezetekbe — pénzügyi szakember, állattenyésztési és nö­vénytermesztési a"ronómus. Ülést tartott a megyei KISZ-bizottság Szerdán délelőtt a megyei párt- bizottság nagytermében kibőví­tett ülést tartott a KISZ megye­bizottság. A KISZ megyebizottság meg­tárgyalta a KISZ I. kongresszusa határozataiból adódó feladatok 1961. évi programját. Tatár Lajos elvtárs. a KISZ megyebizottság titkára tartott előadást, majd a vita után fontos határozatok születtek. A legfontosabb határozati pon­tok értelmében 1961 folyamán a megye üzemeiben az anyagtaka­rékossági verseny fellendítése kö­vetkezményeként a fiatalok 2 500 000 forint értékű megtaka­rítást tűztek ki célul. A termelő- szövetkezetekben 65 kukoricater­melő munkacsapatot szerveznek 1500 holdon, és 30 fiatalt küldenek továbbtanulás céljából a lengyeli mezőgazdasági szakiskolába, 45-öt pedig a palánki mezőgazdasági technikumba. — A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Tolna megyei Szervezete felkéri mindazokat, akik a régi Természettudományi Társulat tagjai voltak, a társulat 120 éves évfordulójával kapcso­latban szíveskedjenek nevüket és pontos címüket közölni. TIT me­gyei titkársága, Szekszárd, Hu­nyadi utcá 5. (Postafiók 46.) Itt járt a tél Három héttel ezelőtt jött meg az igazi téli időjárás, és egy héttel ezelőtt meghozta a havat is. Sajnos, a gyerekek öröme csak pár napig tartott, a képen látható, vidáman szánkózó gyerekek kényte­lenek voltak eltenni a népszerű "'Sporteszközt-. Előveszik-e még az idén? — Vagy csak jövőre lesz rá szükség? — Talán a Meteoro­lógiai Intézetben tudnák megmondani. Vagy tán ott sem?... 22. Már begörbült az ujja, már megfogta volna a kincseket, hogy odaadja Borsiczky részét, de mi ez? Nem érzi. nem tapintja az aranyat, nem éri el, akármint erőlködik. Kinyitotta a szemét. Penészes, sűrű félhomály vette körül. Akkor vette észre, hogy karja lehanyatlik, erőtlenül csüng le a priccsen. Hát nem lehet megszabadulni ettől az átkozott aranytól...? öntudatlan álomba merült. Borsiczky benyitott a lakására. Mária várt rá. A tiszt mohó ki- váncsiságg.'d fürkészte az asszony arcát. De Mária lehorgasztotta a fejét. —■ Nos? Mindent átkutattál? — Mindent. A lakást, a fás­kamrát, a padlást is. Még az ágyakat is szétszedtem. Az egész ház összecsődült. — Hülyeség. Mondtam, hogy ne kelts feltűnést. — Nem tudom, hova dugta a nyomorult gazember! — tárta szét a karját az asszony. Borsiczky gyilkos indulattal sziszegte: — Hát jó. Majd megmondja ez a briganti, tudom Istenemre. Ma már kapott egy kis leckét. — Mit tettél vele? — emelte fel pillantását az asszony. A kérdés végképp felborzolta a tiszt idegeit. Mintha aggoda­lom, vagy éppenséggel részvét bujkált volna Mária hanghordo­zásában. Megragadta az asszonyt és mélyen a szemébe nézett. — Sajnálod, mi? — Megőrültél? rándította meg vállát az asszony és elfutott. — Rábám akarod kárpótolni maga­1 dat a tehetetlenségedért? Iste­Horváth József: ARANYKAUTKA nem, mi lesz még ebből... Át­kozott, ezerszer atkozott... De mit tegyen a konok pallér­ral? Akárhogy, akármit, dűlőre kell vele jutni! — tökélte el a főhadnagy, miközben megsajnál­ta a síró asszonyt. Matejka képtelen volt vissza­emlékezni, mennyi időt töltött már a helyőrségi fogdában. Ta­lán tíz, vagy tizenegy napja gyöt­rődik itt. Súlyos függelemsértés címén zárták be. A század na­piparancs fegyelmi rendelkező részét — fütyülve a szabályzatra — minden kihallgatás nélkül már a fogdában közölte vele a napos­tiszt. Úgy látszik, Borsiczky úgy akarja, hogy ne lássa többé a napvilágot. A pallér lélekben összeroskad- va hevert a priccsen. Időnként újra meg újra látomások roha­mozták meg. Lázálmaiban Bar- talis építész alakja rémlett fel előtte. Szűkölve várta lesújtó bosszúját. De Bartalis csodálatos­képp nem a megrabolt bosszú­álló képében jelent meg víziói­ban. Torz, gúnyos vigyor terült szét áttetsző ábrázatán. Minden szava Matejka idegeit hasogatta. — Ne rémüldözz, te féreg, ne­kem immár semmi közöm sincs az árnyékvilághoz! Még a holt­testemet sem fogadta be az anya­föld. Engem egv földöntúli hata­lom megragadott és mindenestől fölrepített a nagy semmibe. Ne tőlem, hanem önmagadtól resz­kess, Matejka pallér. Látod, mit tesz az arany őrjöngő szeszélye? Tudom, szeretnéd már megtagad­ni az aranyaidat, megrontott éle­ted roncsait. Hohó, ha csak úgy lehetne! Az aranyat felhajszolni — kín és gyötrelem. De megvál­ni tőle szintúgy pokoli szenve­dés! Az arany a lelkedhez for- rad, beveszi magát a véredbe, befészkelődik a velődbe, minden sejtedet, kénye-kedve szernit gyúrja át. Ha szabadulni akarsz tőle, ki kell tépned lelked egy darabját, fel kell tárnod ereidet bele kell vájnod velőd fészkei­be. Csak ezen az áron menekül­hetsz! Matejka eltorzult arccal hal­lotta, mint forrósodik fel az őt kísértő szellem hangja, látta, mint nyújtja felé izzó, csontos ujjait, érezte, mint rázza a vál­lát. Hirtelen felült. Borsiczky főhad nagy ott állt szétvetett lábakkal a prices oldalánál. A pallér sze­me előtt összefolyt a tiszt és Bar­talis szellem-alakjának képe. Me­gint itt van. Minden nap itt van. Úgy mint ígérte: egy perc nyu­galmat sóm hagy neki! — Föl! — Csattant a főhad­nagy parancsa. Matejka feltápászkodott, s amennyire tudta, összekapta ma­gát. — Nos, Matejka? — hallotta földöntúli messzeségből a főhad­nagy hangját. — Meggondolta magát végre? Hadd hallom. Hol a rejtekhely? Matejka szája széle hangtala­nul mozgott. Mostanában már csak egyszer kapott enni napjá­ban. Ereje kimerült. A főhadnagy kegyetlen, metsző pillantással fi­gyelte a pallért. Talán végre célhoz ér. Sikerül összeroppan- tania a konok pallér gerincét. — Hová dugtad? Felelj? A la­kásodon, vagy egyebütt!? Mi? Kinek adtad oda megőrzésre? — Várt egy kicsit. — Még mindig hallgatsz? Hát jó, Matejka má­tól kezdve egy falat zabálni va­lót sem kapsz. Ha még mielőtt megdöglenél, lesz valami monda­nivalód, üzenhetsz a fogdással. Magára hagyta a pallért. Ma­tejka lerogyott a prices tövébe. Borsiczky egész lényét égette, feszítette a magatehetetlen düh; Példátlan ez a makacsság. S a dolog most már égetően sürgős; A szovjet csapatok már a Du­nántúl térségein harcolnak. Bor­zasztó, hát valóban lehetetlenség feltartóztatni őket? Csókaváron egyelőre békességes csönd vám Úgy látszik, a 6. német páncé­los hadsereg megmenti a helyze­tet. A hadműveleti tájékoztatóból úgy tudta, hogy a 6. német pán­célos hadsereg Székesfehérvártól és a balatoni körzettől keletre hatalmas lendülettel szorítja visz sza a szovjet erőket a Dunához; Remélhetőleg Budapestet is sike­rül megmenteni. De hogy mi lesz holnap? Ki tudhatja? S az átko­zott pallér hallgat, mint a sír. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom