Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-14 / 38. szám

1961. február 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 8 A faddi Lenin Tsz zárszámadási közgyűlése a számok tükrében Eredményesen folyik a politecEinikai oktatás a Tolna megyei Termelőszövetkezetünk február hónap első hetében tartotta zár- számadási közgyűlését. Közsé­günk új művelődési háza zsúfo­lásig megtelt az érdeklődőkkel: közel 600 tag jelenlétében folyt le a közgyűlés. A közgyűlés elnökségében he­lyet foglalt Somi Benjamin elv­társ, a szekszárdi járási pártbi­zottság titkára, Flautner Gyula elvtárs, a MOM pártbizottságá­nak titkára, Miklós József elv­társ, a szekszárdi járási tanács vb-elnökhelyettese, Somogyi Jó­zsef elvtárs, a budapesti XII. ke­rület pártbizottságának munka­társa, Posch Gyula elvtárs a MOM igazgatója, Gyarmati Lász­ló, a XII. kerületi tanács vb-el- nöke, Kovács Sándor elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank képvise­letében, a helyi párt, tanács és a termelőszövetkezet vezetői. Homok István elvtárs, a faddi Lenin Tsz elnöke beszámolójában értékelést adott a termelőszövet­kezet egyéves működéséről, mun­kájáról. Rámutatott arra, hogy egy évvel ezelőtt milyen nehéz­ségeket kellett leküzdeni. A je­lenlegi 840 tagból mintegy 300— 350 tag dolgozott. A pártszervezet és a vezető­ség fáradhatatlan és értelem­hez szóló nevelő munkája eredményeként a tavaszi mun ka megkezdésekor emelkedett a munkában résztvevők szá­ma. A helytelen nézetek ellen is eredményesen vettük fel a har­cot. A fentiek mellett azonban komoly objektív okok is adódtak, amelyek megnehezítették a tsz megszilárdítását. Az objektív okok között első­sorban említjük meg azt, hogy a tsz gyenge gazdasági alapokkal rendelkezett. A közel 8000 hol­das gazdaságnak mindössze 87 ve­gyesállományú anyakocája, 809 sertése, 217 tehene, 81 lova és 1200 juha volt. A nehézséget még csak fokozta az, hogy ehhez az állatállományhoz nem volt meg a szükséges takarmányalap sem. Egy évvel ezelőtt a kukoricát, a szárastakarmányt és a silót vá­sárlás útján szereztük be. Gép­parkunk mindössze három Hof- fherr traktorból és egy eléggé rossz állapotban lévő teherautóból ál­lott egy évvel ezelőtt. E nehézségek ellenére is 1959. őszén időben elvetettünk 1693 hold kenyérgabonát és 997 hold Az 1960-as évben 321 szarvas- marhát értékesítettünk szer­ződéses alapon. Sertésállományunk 1765, ebből tenyészkoca 278. Sertésből 1219-et szállítottunk le értékesítésre. Ba­romfi-állományunk egy évvel ez­előtt még nem volt. Az év vé­gére kialakítottuk a baromfi-ál­lományt. s azon túl, hogy 21 505 különféle baromfit értékesítet­tünk, a jelenlegi állományunk több mint 5000. Árutermelési tervünk végrehajtása során har­minc vagon kenyérgabonát szaba dón értékesítettünk. Ezen kívül 36 és fél vagon burgonyát, 8 és fél vagon napraforgót, 31 és fél vagon fűszerpaprikát, több mint 43 vagon rostkendert, 50 vagon fehér csemegepaprikát, 33 vagon paradicsomot, 15 és fél vagon dinnyét, 727 110 liter tejet érté­kesítettünk többek között. Pénzügyi bevételünk 20 534 435 forint volt. Ezen a téren bizo­nyos lemaradás mutatkozik, amely részben a rossz időjárás és egyéb okok miatt keletkezett. Növeltük gépparkunkat, s az el­múlt év folyamán vásároltunk 5 darab Utos és 1 darab Mauwulf traktort. Vásároltunk még 3 te­herautót és saját erőből 4 Ze- tort. Gépparkunkat a lehetőség­hez mérten a jövőben még to­vább fejlesztjük, mert ezzel igen sok megtakarítást érhetünk el. Termelőszövetkezetünk vagyoni helyzete is sokat változott az el­múlt egy év alatt. 1960. december 31-én a tsz vagyona összesen 45 206 214 forintot tett ki, ezen belül az állóeszközök értéke 26 019 213 forint, amely az 1959 évihez viszonyítva 43 százalékos növekedést jelent. A munkaegységrészesedés érté­ke termelőszövetkezetünkben nem érte el a tervezettet, ennek elle­nére érdemes vizsgálni azt, hogy a zárszámadás mérlege alapján milyen részesedés jutott tagsá­gunknak. Termelőszövetkezetünk­ben az 1960-as gazdasági évre a tagságnak részesedésként tizen egymillió-ötszázharmincegy- ezer-háromszáznyolcvankilenc forintot fizettünk ki, eb­ből a természetbeni érték 2 547 852 forintot tesz ki. A tagság jövedelmét emelte a földjáradék is. Földjáradékra 794 389 forintot fizettünk ki. A fentiek alapján a földjáradék és a háztáji terület jövedelmének kivételével az egy munkaegység­re eső részesedés 32 forint volt. Bár a tervet nem tudtuk teljesí­teni, tagságunk meg van elégedve az eredményekkel, s ez a köz­gyűlés beszámolója felett indított vitában érvényre is jutott. Lacza György fogatos 701 munkaegysé­get teljesített, s ezért 22 432 fo­rint évi jövedelemre tett szert. Potyondi József tehenész 825 munkaegysége után havi 2200 fo­rint átlagos keresetet ért el. Ma­darász Pál, aki már éltesebb ko­rú, 413 munkaegységének teljesí­tése után havonta 1020 forintot keresett. Az asszonyok közül is többen megelégedettségüket fejez ték ki. Bitter Józsefné növény- termelési dolgozó 357 munkaegy­sége után 11 424 forintot kapott. Kozári Györgyné a kertészetben dolgozott és 348 munkaegységet teljesített. Kozáriné jövedelme 11136 forint volt. A faddi Lenin Tsz ma már — ahogy a fenti számadatok is iga­zolják — megfelelő gazdasági ala pókkal rendelkezik és megvan a biztosíték arra. hogy a jövőben még tovább növelje gazdaságát, s ezen keresztül a tagság jöve­delmét. A lelkeshangú közgyűlésen so­kan kértek szót és mondták el véleményüket Jóleső érzés volt hallani azt, hogy tagjaink a szö­vetkezet gazdáinak érzik magu­kat. így beszéltek az elmúlt év munkájáról, az eredményekről, de ugyanakkor bátran bírálták a fogyatékosságokat is. Tombor György elvtárs, tsz-tag arra hív­ta fel a vezetőség figyelmét, hogy a jövőben gyakran tájékoztassák a tagokat. Horváth István tsz-tag a közös vagyon védelmével fog­lalkozott és azt kérte, hogy a hanyagokat, s azokat, akik a kö­zösségnek kárt okoznak, vonják felelősségre. Sokan foglalkoztak a munkaszervezés problémáival és számos javaslatot tettek. Báli János és Tóth György tsz-fiatalok a KISZ-szervezet és a fiatalok problémáit tárták fel. A beszámoló felett indított vi­ta és a tagság aktivitása azt mu­tatta, hogy a faddi Lenin Tsz tagsága szereti a tsz-t, bízik a vezetőségben és elismeri a 100 tagot számláló pártszervezet munkáját, amely sokat tett a tsz megszilárdításáért . Eigner György tsz-párttitkár Két évvel ezelőtt vetődött fel az a gondolat, hogy a középisko­lai oktatásnak az élethez köze- lebbvitele érdekében, úgy szer­vezzék át a gimnáziumi osztályo­kat, hogy a tanulók öt napon át tanuljanak az iskolában, egy na­pig pedig ipari vagy mezőgazda- sági jellegű szakmunkát végez­zenek. Ezt szükségessé tette az, hogy a gimnázium után egyre több tanuló került a termelő- munkába, az élet, a technika ro­hamos fejlődése megkövetelte, hogy szakképzettséget is kapja­nak az iskolában a diákok. De megkövetelte az is, hogy a diákok megszeressék, megbecsüljék a fi­zikai munkát, szükség van arra a jó hatásra, amely a diákokat a munkásosztállyal való érintkezés közben éri. A terv találkozott a szülők egyetértésével és helyes­lésével. 1958-ban négy középiskolában indult meg az öt + egyes tanul­mányi héttel dolgozó osztályok szervezése. Jelenleg, ebben a tan­évben 33 gimnáziumi és technikumi osztályban tanulnak ezzel a szer­vezéssel a diákok. Ezek közül az osztályok közül kettő négy + ket­tes szervezésű mezőgazdasági szakközépiskola. A gimnáziumi tanulók közül összesen 1261 vesz részt ilyen típusú oktatásban. Ez a gimnáziumi tanulók 39 száza­léka. A kísérlet helyesnek bizonyult, ennek alapján ebben az évben a megye valamennyi középiskolája, felnövekvős rendszer szerint, át­tért erre az oktatási formára. Sok társadalmi segítséggel, de Kibővített ülést tart a népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront-bizottsá­gok tevékenysége kiterjed arra is, hogy ismertessék a nemzetközi helyzet eseményeit és felsorakoz­tassák a dolgozó tömegeket a bé­ke megvédése érdekében. A bizottságok elmúlt évi béke­munkája eredményes volt, de ez nem ok a megnyugvásra, hiszen az idén még nagyobb erővel kel], hogy folyjék. Éppen ennek érdekében a Ha­zafias Népfront megyei elnöksége csütörtökön Szekszárdon a nép­front megyei titkárságán kibőví­tett ülést tart. Értékelik a béke­munka eddigi eredményeit és megbeszélik a további feladato­kat. mindenekelőtt a megyei tanács támogatásával az iskolák mellé tanműhelyeket szerveztek. így a szekszárdi, a tolnai, a bonyhá­di és a dombóvári gimnázium­ban, valamint a dombóvári 12 évfolyamos iskolában létesült tanműhely. Ebben az évben még Dunaföldvárott és Tamásiban lé­tesítenek lakatos tanműhelyt. Tolnán és Szekszárdon a műve­lődésügyi minisztérium olyan elektrotechnikai tanműhely léte­sítését is engedélyezte, ahová a tanulók egész tanulmányi idő alatt járhatnak. Ez azért kívána­tos, mert már most szükségessé válik az épülő mérőműszergyár részére káderek nevelése. Nagy segítséget jelentett a szak­oktatás megszervezésében az üzemek támogatása. Különösen a bonyhádi zománcgyár és cipő­gyár, a tolnai selyemgyár és a textilgyár, valamint a megyei építőipari vállalat nyújtott jelen­tős támogatást. Tavaszi hírek A teveli Kossuth Tsz-ben ja­nuár 4-én 5000 csirkével kezdték meg a korai baromfinevelést. A tsz baromfigondozói nagy lelkiis­meretességgel látták el feladatu­kat. A téli nevelés jól sikerült, az elhullás alig 2 százalékos volt. A Kossuth Tsz március köze­pén már több ezer rántani való csirkét értékesít. A tolnai baromfikeltető állo­más megkezdte a korai napos­csirkék szállítását. Az első kel­tetésből származó csirkékből ed­dig már 10 ezret adtak át a tsz-eknek, de a beérkezett igé­nyek sorrendjében hetenként fo­lyamatosan történik a szállítás. Tolna megyében 20 termelőszö­vetkezet foglalkozik korai csibe- neveléssel. Ülést tartott az SZMT Munkavédelmi Bizottsága A szakszervezetek megyei ta­nácsa mellett működő munkavé­delmi bizottság, melynek tagjai orvosok. mérnökök, ügyészek, vállalati igazgatók, tegnap dél­előtt megvitatta a bizottság 1960. évi munkáját. A továbbiak­ban elhatározta, hogy 1961-ben a bizottság tevékenységével a mezőgazdasági munkavédelmi problémák megoldására fordítja a fő hangsúlyt. Éth József: I ARANYKAUTKA IMII----------------------------------------­árpát. A jó munka eredményeként 10,5 mázsa búza és 15,7 má­zsa árpa holdankénti átlag­termést értünk el. Egy évvel ezelőtt 400 hold volt a pillangós vetésterületünk, ma már 750 hold van. Ez is azt bi­zonyítja, hogy a tsz megtette a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az egyre fejlődő állatállomány számára fehérjedús pillangós ta­karmányt termeljen. Nagy fejlődést értünk el az ál­lattenyésztés terén is Egy év alatt szarvasmarha-állományunk 757-re emelkedett; Tizenöt éves a Dunaföldvári Sporthorgász Egyesület A Dunaföldvári Sporthorgász Egyesület február 19-én ünnepli megalakulásának 15. évforduló­ját. Az egyesület az elmúlt 15 év alatt dicséretes munkát végzett a termelőszövetkezetek halivadék­kal való ellátásában. Több mint 140 ezer forintos költséggel 3 halivató tavat létesí­tettek, ahol kiváló növekedésű, nemes pontytörzseket ivattak le, s az így nyert pontyivadékot szükség szerint a tsz-ek rendel­kezésére bocsátották. Az egyesület tagjai nagy érté­kű társadalmi munkát végeztek: esetenként 60—70 sporthorgász dolgozott a tavak létesítésén, a haltörzsek mesterséges leivatá- sán. Klupp Ferenc egyesületi tit­kár, Nagy Sándor elnök, Jancsó Árpád és Jankó Árpád vezetőségi tagok különösen dicsérendő mun­kát végeztek. 32. — Gyere öregem, most már a kutya sem zavar bennünket. Ülj le. — Nem azért mondom, igaz­gató elvtárs, de körülötted vala­mi nincs rendjén. Van egy ciga­rettád? Köszönöm. Veled soha­sem lehet beszélni. Biztos, hogy ez csak azért van, mert rengeteg a dolgod? Haraszti hátradőlt székében: — Tudom, te nyavalyás hová akarsz kilyukadni. Nem jól szer­vezem meg a munkámat, ugye? Már utálom ezt a közhelyet. Em­lékszel a Hamupipőke meséjére? A gonosz mostoha egy zsákban babot, meg mákot, meg tudomisén mit kevert össze, aztán meghagy­ta, hogy éjfélig válogassa ki a szerencsétlen lányka. Jött a tün­dér, ugye, így valahogy szól a mese? És persze ki is válogatta helyette. De ha nem jön a tün­dér, s nem válogatja ki? Akármi legyek, ha a gonosz mostoha nem ezt vágja a kislány képébe: Ha­mupipőke, te ebadta, nem jól szervezted meg a munkádat! — Persze, helyetted semmit sem végeznek el a tündérek... — Nem ám, az istennyila üsse meg. Hát kellett nekem ez? Él­hetnék nyugodtan, boldogan gond nélkül, és most? — Hagyd el — legyintett Ben- kő — ugyanezzel állhatnék elő. Amióta "kiemeltek«, meg vagyok áldva. Ráadásul akadnak embe­rek, akik azt hiszik, hogy valami karriert csináltam, nagy »kával«. — Az helyes, hogy a pártirodá­ra kerültél, fiú. Már egy éve, amikor hazajöttél, akkor is ezt szerettem volna. De jobb későn, mint soha. Hanem idefigyelj, a barátodról, erről a Szerencsésről akarok veled beszélni. — Na ugye, milyen derék fic­kó? — Az — bólintott az igazgató. — Szerény, rendes ember. Szem­látomást fejlődik. Mohón tanul. Tudom, mert két hónapja hozzám jár szemináriumra. Szíwel-lélek- kel a mi emberünk. Az persze máig is megfoghatatlan előttem, hogyan érthet valaki ennyire egy szakmához, amely nem is targilt mestersége. Jól képzett szakem­berek elbújhatnak mellette. — Örülök, hogy neked is ez a véleményed, öreg — jegyezte meg alig palástolható újjongással Benkő. — Azt tudom, hogy amióta megtették csoportvezető­nek az építkezésnél, úgy mennek a dolgok, mint a karikacsapás. És érdekes, senki se morog ám, hogy miért nem okleveles szakembert neveztetek ki. Nagyra becsülik Szerencsést, még az öreg Kulcsár is. — Tudom. Hát most elmon­dom, mit forgatok a fejemben. Ki kellene nevezni ezt az em­bert az építési osztály vezetőjévé. — Ez nagyon jó — csillant fel Benkő szeme. — Várj. Nem olyan egyszerű dolog. Valakit felelős posztra ál­lítani, akinek nem ismerjük a nacionáléját? — Nézd — mondta ünnepélye­sen Benkő — én egyebet nem tehetek, de azt igen, hogy teljes felelősséget vállalok érte! És ha mi időnkint nem tudnánk okos kivételeket tenni, ócska bürokra­ták volnánk. Harasztit megnyugtatta Benkő állásfoglalása. — Hát jó — mondta végül. — Megbeszéljük a pártbizottsággal hivatalosan is. Még ezen a héten kinevezzük, jó? Néhány nap múlva Szerencsés megindultan vette át osztályveze­tői kinevezését. Boldognak tudta magát. Hát mégis rendbejön az élete. Ez a Benkő! Mindent neki köszönhet. A hitét, az önbecsülé­sét, a visszanyert akaraterejét. Úgy fog dolgozni, hogy ne csa­lódjék benne soha. De azért igazában sohasem tu­dott megnyugodni. Újra meg újra elővette a kínzó gondolat: ki le­het ő? Erőltette az agyát, gyöt­rődve töprengett múltján. Felte­véseket alkotott, s megpróbálta önmagát különböző helyzetékbe beleképzelni. Feltérképezte tulaj­don gusztusait, szokásait, egyéni­ségének szinte frissen felfedezett sajátosságait, és ezen a nyomon kutatta régi énjét. Hiába. Múltja fekete kérdőjellé görbült előtte. Különösen akkor lobbant fel benne a fájdalom, amikor a há­romszori újsághirdetésre sem akadt jelentkező. Hát lehetséges, hogy magányos farkas volt, aki­nek senkije, semmije? Elindulna az ország minden tája felé, mutatkozna keresgélne, de merre induljon? Csak az a gondolat nyugtatta meg valamelyest, hogy az idő nagy orvos, talán rajta is segít valaha. Benkő minden vasárnap meg­hívta ebédre. Benkőné is szívesen látta. Szerencsés érezte, hogy Ben kőék igyekeznek az otthon mele­gét nyújtani neki. De vasárnap­tól vasárnapig? Úgy él, mint egy kivert kutya. Pedig már van egy kis pénzecskéje is. Akármikor berendezkedhetne egy rendes kis lakásban. Egyébként Benkő annyira el­foglalt az utóbbi időben, hogy csak futtában találkozhatnak. Ő maga is sokat dolgozik. De Ben­kő? Amióta pártmunkás, alig van magánélete. Szerencsés mindinkább olyan társ után vágyakozott, akinek egészen kitárulhatna. Az évekig tartó hallgatagság után most any- nyi beszélni valója van... Most annyi, de annyi öröm éri. Még sincs, akivel együtt örvendezhet­ne életének sikeres fordulatai^, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom