Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

10 VOLNA MEGYEI VEPÜJSAO 1961. február 12» A helytelen káderkiválasztás eredménye Kajdacson Széthullott a sportkör — Olyan vezetők voltak a sportkör élén, akik még a mérkőzésekre sem jártak — Előkerült a 2000 forint értékű felszerelés Még a nyáron voltam Kajda­cson, de az a néhány órai ott-tar- tózkodásom kevés volt ahhoz, hogy tüzetesen megvizsgáljam: mi az oka, hogy a jó adottságok­kal rendelkező községben nincs megfelelő sportélet? Néhány éve Kajdacs a paksi járás legjobbjai közé tartozott és a labdarúgás mellett a röplabda, atlétika, asz­talitenisz, sakk sportágakban ve­télkedett a fiatalság. A nyáron a szpartakiádon vett részt a női és férfi röplabda-csapat. Néhány atlétikai számban is indultak, de ez a sportélet már nem volt olyan, mint néhány évvel ezelőtt. A téli hónapok alatt aztán vég­képp megszűnt minden élet. A napokban újból Kajdacson jártam és kerestem Dózsa Ist­vánt, aki részt vett a Pécsett megrendezett hathetes sportveze­tőképző tanfolyamon. — Ugyan kérem, hol van az már — Volt a válasz az egyik labdarúgó részéről. — Dózsa el­ment, de talán nem is baj. — Miért, mi van vele? — Hát, kérem csak azt sze­retnénk tudni, hogyan került el az iskolára. Kajdacson mindenki tudja, hogy.pem szándékozott itt­maradni, csak rövid időre, s mégis őt küldték el. — Biztos maguk javasolták — próbáltam közbevetni. — Dehogy javasoltuk mi, a já­rási TST elnöknek volt a barátja A dombóvári járási labdarúgó- bajroksógban szereplő Fatelítő SK labdarúgó szakosztálya ko­moly alapozással indítja csapatáj; a tavaszi idény küzdelmeire. Az újdombóvári általános iskola igazgatója, Kiss Ferenc elvtárs és a minden dombóvári és újdom­bóvári sportoló által kedvelt Bo- dai testnevelő tanár, megértő sportbaráti szeretette) a szakosz­tály rendelkezésére bocsátották korszerűen felszerelt iskola tor­natermüket. Szabó István edző irányításával február 3-án meg­kezdődtek az alapozó edzések. Az edző elmondta: — Munkámat tervszerűen, a fokozatosság elvét figyelőmbe véve kívánom végezni, játékos garnitúrám nem egy ki­és ő intézte, hogy elkerülhessen. Most itt van. Az államnak bele­került egy hatalmas összegbe és végül Kajdacs községnek nincs szakképzett sportvezetője. Kovács József labdarúgót a földművesszövetkezet üzletében kerestem fel — ahol dolgozik. A fiatal sportoló elmondta, hogy a községben nagyon szeretik a sportot, de az utóbbi időben nincs senki, aki törődjön velük. Teljesen magukra vannak hagy­va. Hogy mégis valami élet, moz­golódás van, az csak annak kö­szönhető, hogy van egy-két olyan lelkiismeretes sportoló, mint pél­dául Vörös Tivadar, aki a sza­badidejét is feláldozza, hogy a fiatalok sportolhassanak, ű dol­gozik a vezetőség helyett. — De hát mit csinál a veze­tőség? — A vezetőség? Hát az tulaj­donképpen nincs is. Bencze Béla JTST elnök javaslatára elkövet­tük azt a hibát, hogy a földmű­vesszövetkezet ügyvezetőjétől a nőtanács titkáráig mindenkit be­választottunk a vezetőségbe, aki­ket azóta még csak a labda­rúgó-mérkőzéseken sem látunk. — A községben több emberrel beszélgettem és nagyon megosz­lik a véleményük Dózsa István­ról. Maga mit tud róla? — Tény az, hogy agilis fiatal­ember, de az eredményeit leron­totta azzal, hogy nem szavahihe­váló, kiforrott játékosokból tevő­dik össze, sokat kell csiszolni ké­pességeiken. A fiúk nagy akarat­erővel és lelkesedéssel végzik az edzést. Kidolgoztam az évi prog­ramot, az évi és időszaki edzési tervemet, elkészítettem az évi munkatervemet, ezek figyelembe­vételével készítem edzés-vázla­taimat. Célom az, hogy játéko­saim a szocialista, erkölcsi, esz­mei, politikai nevelésen keresz­tül, valamint képességeik kicsi­szolásával sportkörünk komoly tagjaivá váljanak — fejezte be tájékoztatóját Szabó István edző. Török Gyula Dombóvári Fatelítő SK agit.-prop. felelőse. tő. Anyagi vonatkozásban is több »zűrös« elszámolást hagyott maga után. — Miért nem fognak össze ma­guk fiatalok és választanak új vezetőséget? Maguk tudják, hogy kiknek a munkájára lehet számí­tani és csak olyat válasszanak meg, aki dolgozik is a közös célért. — Igen, így kellene és úgy gon­dolom, rövidesen meg is csinál­juk ezt. A következő utam a községi tanácsházára vezetett, ahol Re- hák Lajos sportköri elnököt ke­restem. — Rehák Lajos én vagyok — mutatkozott be egy idős bácsi, de nem vagyok a sportkör elnöke. — Nem a sportkör elnöke? Hát eddig akivel beszéltem, mind azt mondta, hogy Rehák Lajos bácsi a sportkör elnöke. — Csak voltam. Három hónap­ja lemondtam, mióta elment Dó­zsa Pista. — És most ki foglalkozik a sportügyekkel? — Hát, magam sem tudom. Ta­lán próbálja megkeresni Kiss György KISZ-titkárt, úgy tudom, ő a női röplabda-csapat vezetője. Kiss György KISZ-titkárt nem találtam. Ellenben beszélgettem Vörös Tivadar labdarúgóval, aki többé-kevésbé megerősítette azo­kat a dolgokat, amiket eddig hallottam. A vezetőség nem dol­gozik, a járási TST részéről sem­miféle segítséget nem kapnak. A télen egyetlen egy esetben nem volt sportköri est, vagy hasonló sportelőadás, ami a fiatalokat összefogta volna. Amikor a volt sporttitkár felől érdeklődtem, Vörös Tivadar kö­rülbelül így válaszolt: — Hát ez egy nehéz ügy, az biztos, hogy helytelen volt elkül­deni sportiskolára egy vidékit, amikor Kajdacson találtunk vol­na helybelit is, és esetleg az ma dolgozna a sportkör érdekében. Tudomásunk van arról, hogy olyan számlák kerültek kifizetés­re, melyet a sportkör elnöke nem írt alá, sőt most tudtuk meg, hogy 2000 forint értékű sportfel­szerelés (női röplabda felszere­lések, súlygolyó, gerely stb) a sportolók lakásán találhatók. Er­ről már intézkedés történt a na­pokban és bekerül a községi sport kör szertárába. Az a furcsa hely­zet is előadódott, hogy eltűnt a sportkör bélyegzője és napok óta keressük, nem találjuk. Egye­lőre nem tudjuk kinek állt érde­kében ezt eltüntetni. Oldalakon át lehetne írni azo­kat a visszás dolgokat, melyeket a Kajdacsi Sportkörben találtam. Úgy gondolom a felsoroltakból tiszta képet kap az olvasó — és az illetékes sporthatóság, hogy Kajdacs községben milyen álla­potok uralkodnak a sport terén. — NY — 'UTUUTTUUTTTITUfUTTUfUU „Téli sport66 Udvariban Az őszi labdarúgó- és röplabdaidény befejeztével Udvariban megbénult a sportélet. A sportköri gyűlések, összejövetelek ugyan­is nem elégítik ki a sportra vágyó fiatalokat, hiszen ilyenkor jobban ráérnének, mint' a nyári nagy munkaidényben. A lehető­ségek azonban hiányoznak. A földművesszövetkezet rendelkezik ugyan egy ping-pong-asztallal, amit úgy a sportkör, mint a KISZ kért már az illetékesektől, de kérésük hiábavaló volt. Csak abban az esetben lettek volna hajlandók odaadni, ha minden fiatal vált vált 50 forintos részjegyet. Úgy látszik, egyesek jobbnak látják, ha a drága sporteszközt ott eszi meg az idő az italbolt udvarán, mint­hogy a falu fiataljainak szórakozását szolgálná. Ennek ellenére a sportkör tagsága elhatározta, hogy valami módon segit a földművesszövetkezetnek. A sportkör szertára egy hasznavehetetlen épület hátsó részében van, ami valamikor ital­bolt volt. Mivel a szikvíz-üzem is itt van, időszerű volt a ro­mok eltakarítása. A napokban össze is gyűlt 40—50 fiatal, s ne­kiláttak a könnyűnek semmiképpen nem nevezhető munkának, hiszen fagyos földdel nehéz bánni. Háromnapi fáradságos mun­kával sikerült némi rendet teremteni. Voltak, akik haza se men­tek vacsorázni, hanem mindjárt ottmaradtak színdarab próbára. Mert udvariban — hosszú évek után — végre ilyen is van. A sportkör tagsága — fiatalok és idősek vegyesen — nagy lelkese­déssel készülnek Kisfaludy Károly: Csalódások című darabjának előadására. Reméljük a bemutatkozás sikerrel jár, s némi kárpót­lást nyújt a szórakozni vágyó fiataloknak. De az is lehet, hogy a lelkesedés felolvasztja a sport iránt eddig fagyos embereket — s jövőre már ping-pongózni is lehet? TÓTH DÉNES alapító edzését a Dombévári Faleülő SK labdarúgó szakosztálya SAKK A Babits Mihály Általános Iskola úttörőinek házibajnoksága A három hétig tartó vetélkedés Után vasárnap befejeződött a Ba­bits Mihály Általános Iskola út­törőinek házi sakkversenye. Mint minden tömegverseny, ez is bebi­zonyította, hogy valamely sport­ágban eredményt elérni, vagy eredményeket megalapozni csak úgy lehet, ha az valóban tömeg­verseny. Ez adja a verseny érté­két, mely érték egyenes arányban nő a részvevők számának emel­kedésével. Ezek a szempontok ve­zérelték az iskola úttörő-csapa­tát is, amikor' minél több pajtás bevonását határozta el. A házibajnokság őrsön belüli vetélkedéssel kezdődött. így elér­hető volt, hogy a gyengébb, vagy tapasztalatlanabb pajtások is na­gyobb önbizalommal induljanak, és a verseny tömeges legyen. Ősz- szesen 46 pajtás indult és vett részt az elődöntőben. Majd a kö- zépdöntő után 13 fiú és külön cso­portban 10 leány pajtás a döntő­ben mérte össze erejét. A már ta­valyról ismert nevek mellett újak kai is találkoztunk, és bízunk benne, hogy velük még a városi bajnokságon is fogunk találkoz­ni. Eredmények. Fiúknál: 1. Mechtl Béla 12 pont, 2. Prantner János 10 pont, 3. Mártha László, 4. Du­nai Lajos, 5. Mechtl László*, 6. Leposa Dezső 7—7 pont, 7. Kővári László 5,5 pont, 8, Bors József 6,5 pont. A leány pajtásoknál jő ered­ményt értek el: Pápai Mária, Gyu- ricza Zsuzsa, Pócza Ildi, Schné- ringer Edit, Az első és a második helyezettek verseny közben. Jobboldalt Mechtl Béla első helyezett, baloldalt Prantner János második he* Iyezett. Középen Dunai János negyedik helyezett 1960. legjobb atlétikai eredményei Kalapácsvetés Egyéni Hármas ötös TizeS átlag Tízévi átlag: 36,55 33,25 31,06 27,14 1959. évi eredmények: 41,65 35,49 32,71 26,76 1960. évi eredmények: 42,04 38,54 36,89 31,02 Megyei felnőtt csúcseredmény: Zag László (bonyhádi gimnáziumi 43,78 (1956) Megyei ifjúsági csúcseredmény: Zag László (bonyhádi gimnáziumi 43,78 (1956) 1960. évi ranglista: 1. Kun János (Dunaföldvári KSK 2. Szakály István (Szekszárdi Dózsa) 3. Békeffy László (Dunaföldvári KSK) 4. Juhász István (Dunaföldvári KSK) 5. Tarr János (Szekszárdi Dózsa) 6. Taróczi Tamás (palánki technikum) 7. Kiss Béla (Dunaföldvári KSK) 8. Ruff István (Dunaföldvári KSK) 9. Bakó Ferenc (Szekszárdi Dózsa) 10, Szegedi Dezső (Szekszárdi ITSK) Vége 42.05 felnőtt 37,45 ifjúsági 36.12 felnőtt 34,82 felnőtt 34.05 ifjúsági 28.12 ifjúsági 27.17 ifjúsági 25,30 felnőtt 24,96 ifjúsági 20.17 ifjúsági Felhívás levelezőinkhez, tudósítóinkhoz ! Kérjük valamennyi tudósítón­kat, levelezőnket, hogy a ma le­játszásra kerülő barátságos mér­kőzésekről legkésőbb hétfőn reg­gel küldjenek tudósítást. Azok a tudósítóink, levelezőink, akik 1961. évre igényt tartanak szabad belépőjegyre, jelentsék be igényüket hogy azt részükre pos­tázni tudjuk, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrils Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Fá

Next

/
Oldalképek
Tartalom