Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-10 / 35. szám

1961. február 10. TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG 3 A tolnanémedi tanulságokról Miért osztott 33 forint helyett csak 24 forintot egy munkaegységre a Kossuth Tsz ? Fejlődik a Simontornyai Bőrgyár Művelődési Háza Tolnanémediben ezekben a na­pokban sokat beszélnek az embe­rek a kedden megtartott zár- számadási közgyűlésről. A kívül­álló, aki először hallja az ered­ményeket elismerő szavakat mond, mert szövetkezetivé válása első esztendejében szép eredmé­nyeket ért el a Kossuth Tsz. Egy munkaegységre 24,38 forint érté­ket osztottak, létrehoztak 3 600 000 forintos tiszta vagyont, a terve­zett két és félmillió forint helyett csaknem 3 millió forint értékű árut adtak a népgazdaságnak és közel félmillió forintot fordítottak saját erőből beruházásokra. A ta­goknak még a munkaegység ré­szesedésen felül kiosztottak 67 000 forint prémiumot/ 229 000 forint földjáradékot és 170 000 forint értékű szolgáltatást és egyéb, a munkaegység értékében nem sze­replő részesedést. Minden tolnané­medi tsz-tagra 11 128 forint értékű tiszta vagyon és 9 458 forint ér­tékű egyéni jövedelem jut. Több olyan család van a tsz-ben, ame­lyek évi jövedelme 16 000—20 000 forintot is elér. Tehát ezek nem rossz eredmé­nyek egy község szövetkezeti gaz­dálkodásának első évében. Mégis azt kell mondani, hogy ennél jobb eredményeket is elérhetett volna a Kossuth Tsz, a közös gazdasá­got is jobban gazdagíthatta volna és a tagoknak is kioszthatott volna annyit minden munkaegységre, amennyit tervezett, 33 forint 17 fillért. Mi történt Tolnanémedin, miért nem tudták elérni a terve­zett eredményeket? Erre a kér­désre próbálunk egy újságcikk keretei között válaszolni. MINDEN JÓ, HA A KEZDET JÓ Kicsit megváltoztattuk a régi mondást, de így jobban áll ez a tolnanémedi eseményekre. Mert ott a kezdet volt nagyon nehéz. 1959. tavaszán alakult meg a Kossuth Tsz, őszi kezdésre, ősszel nagyon immel-ámmal kezdték meg a munkát. A kertészeti bri­gádon kívül — amelynek vezetője és minden tagja sok dicséretet és majd egy külön újságcikket ér­demel — a 400 tagból tízen-tizen- öten dolgoztak rendszeresen. Az­tán a tavaszi munkák idején a kukorica kapáláskor, a borsósze­déskor is állandó munkaerőhiány­nyal küzdött a tsz. A tagság zöme akkor még a háztáji gazdaságát tartotta elsődlegesnek, a közöst csak másodlagosnak. így fordult elő, hogy például a kukoricát csak egyszer tudták megkapálni, ezt is későn, s a tervezett 52 va­gon helyett csak 30 vagon májusi morzsolt kukoricát tudtak beta­karítani. A tagok munkakieséseit a gép­állomás gépeinek fokozottabb, sokszor indokolatlan igénybevéte­FARSANG Bonyhádion A farsang utolsó napjait Bony- hádon is igyekeznek kihasználni. A napokban egymásután hét ren­dezvényre is sor kerül a dal, tánc, vidámság jegyében. Mozgalmas tehát Bonyhádon is a farsang vé­ge. Ma a járási művelődési ház­ban az Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet, holnap az általános is­kolai szülői munkaközösség ren­dez bált. Február 12-én jelmezbált tart a művelődési ház s a legsikerül­tebb jelmezeket díjazzák. A kö­vetkező napon a Petőfi Termelő- szövetkezet rendez bált, 14-én tartják a hagyományos farsangi bált, melyen bőgőtemetés is sze­repel. A művelődési ház keretében mintegy 16 szakkör működik. Az ő báljukra 18-án kerül sor. Feb­ruár 19-én a KISZ-fiatalok ren­deznek Ifjú gárda bált. lével kellett pótolni. A lófogato­kat a múlt évben csak 50—60 százalékig használták ki, azért, mert hiány volt kocsisokban. Nagyrészt emiatt a tavaszi ve­tésből 400 hold helyett 710 holdat kellett géppel elvégezni. Aratás idején is hiányzott a munkaerő. A tervezett 200 hold gépi aratás helyett 642 holdon kellett gépi aratást végezni. A tagok munkájának hiánya egyrészt bevételi kieséseket, más­részt kiadási többletet okozott, csökkentette azt a jövedelmet, amelyet a közös vagyon gyarapí­tására és a tagok egyéni jövedel­mének emelésére lehetett volna fordítani. TANDÍJAT kellett fizetni Minden egyes tolnanémedi gaz­da tandíjat fizetett a tanulságo­kért, a tapasztalatokért. Most már mindenki tudja, hogyha a kezdet kezdetén úgy dolgoztak volna, mint ahogy például a ker­tészeti brigád dolgozott, akkor minden munkaegység legalább 10 forinttal érne most többet. A legtöbb tandíjat azonban mégis azok fizették, az a 115 ember, aki egész évben 150-nél kevesebb munkaegységet teljesített, mert tény és való, hogy a kevés mun­kaegységre kevés részesedés esik. Van egy-két gazdálkodási ta­nulság is. Az például, hogy a kapások te­rületét helyes volt személyekre, illetve családokra felosztani. A kiosztott területeket jobban meg­munkálták, ott jobb volt a termés is, mint azokon a területeken, amelyeket brigádokban műveltek meg. Tanulság az is, hogy helytelen sokfajta ipari növényt termelni. A múlt évben 12 féle ipari nö­vényt termelt a tolnanémedi Kos­suth, ezzel elaprózta a területet és nehezítette a munkaszervezést. A »kender-ügy- pedig felszínre hozta a premizálás tanulságait. A De hiszen ha csak Kurganov szemében fedné sűrű homály az ő rejtélyes sorsának kanyarula­tait. Hanem ő sem tud többet önmagáról! Három esztendeje tö­ri a fejét, erőlteti az agyát, de sejtelme sincs, mi lehetett az elő­élete. Élete a hadikórházban kez­dődött, minden ami azelőtt volt, kimosódott az emlékezetéből. Már-már belefásult a töp­rengésbe, de most, amikor min­denki izgatottan készülődik haza családjához, feleségéhez, Szeren­csés megint gyötrődik, mert ne­ki nincs hová mennie. Vagy... ki tudja, hátha őt is szívrepesve várja valahol egy család, s ő mégsem találkozhat velük egy boldog órán, mert fogalma sincs hol lehetnek ők! Benkő az egyetlen ember, aki reményekkel táplálja. Szívén vi­seli sorsát. Derék, melegszívű ember ez a Benkő, mit is kezde­ne nélküle? Hát ilyen emberek a kommunisták? Akkor jó, hogy az ő pártjuk állt Magyarország kormányrúdjához. Milyen becsü­letes, milyen önzetlen! Bejáratos Kurganovhoz is, gyakran féléj­szakán át vitáznak, s nyilván tet­szés szerint részesülhetne külön­féle előnyökben is. De nem hasz­nálja ki helyzetét, a többi fo­goly közt él, étkezik, s jár ki munkára. Sőt, amikor már min­denki pihen, 6 akkor is talpal az érdekükben. Negyednapra felkerekedtek a foglyok. A felvirágozott szerel­vény elindult hazafelé. Harsány rótaszó hömpölygött, reménység és jókedv ragyogott az arcokon, kiengesztelődtek a haragvó em­kenderbetakarítást úgy premizál­ták, hogy ez a premizálás mennyi­ségi munkára ösztönzött, nem pe­dig minőségi munkára. Nagyrészt ez is közrejátszott abban, hogy a kendert leminősítették és így eb­ből is komoly bevételi kiesése származott a szövetkezetnek. JOGOS REMÉNYEK A mostani tanulságok nem múl­nak el nyomtalanul Tolnanéme­din. A példaképek most már nem azok, akik azon spekulálnak, hogy hogyan lehetne a közös nélkül is megélni, hanem azok, akik egész évben becsülettel dolgoztak és szép egyéni jövedelmet vihettek haza a közösből. Az idő és ez a számvetés is a legszorgalmasabbakat igazolta, a kertészeti brigádot, annak min­den tagját és igazolta Joó Jánost, Boricza Istvánt, Ács Antalt, Kiss Jánost, Leitmann Andornét, Stircz Ignácnét, Gábos Antalt, Stadler Pétert, a Kecskeméti, a Sörös és Vadócz családot, meg még sok-sok embert Tolnanéme­din, akik az elmúlt évben a szö­vetkezet odaadó gazdáivá váltak. Mert az eltelt évben megsokaso­dott Tolnanémedin azoknak a száma, akik elszánt harcosai let­tek a szövetkezetnek. A szövetke­zet idei eredményei annak ellené­re, hogy jobbak is lehetnének, de mégis meggyőző bizonyítékai a nagyüzemi gazdálkodás fölényé­nek. A jövőbe vetett hit jogos. Az emberek sokat tanultak, a vezetők tapasztalatai is gazdagodtak és az elmúlt év egyik nagy eredmé­nye az is, hogy a vezetők, az el­nök, a népszerű és közkedvelt fő- agronómus; a főkönyvelő, a bri­gádvezető megnyerték az emberek bizalmát. Egészen biztosak lehetünk ab­ban, hogy amit most megtervez­nek a tolnanémediek, azt a jövő évben teljesíteni is fogják. berek, hiszen új élet kezdődik. Hazamegyünk. A határon egy pillanatra min­den szív elszorult. A haza tárt karokkal fogadta fiait. És Deb­recen! Örömteli szívvel köszön­tötte őket egy kommunista mi­niszter. Minden csupa virág és mosoly. S amikor a debreceni állomáson elhangzott az »oszolj«, mindenki Benkőt kereste. Hát mégis igaz volt minden szava. Egy kézfogás, egy ölelés, egy há­lás pillantás, aztán rohanvást ha­za. Örömre-e, bánatra-e, de haza, haza— Szerencsés János tétován nézte a színes kavargást. Ha Benkő nem fogná a kezét, mit is ke­resne itt. Hová indulna most ár­ván, egyedül? De itt van, együtt kapnak fel a pesti vonatra, s ő követi Benkőt. Milyen furcsa érzés! Úgy szorong barátjáért, mint még soha senkiért és sem­miért... Minden idegszálával azt kívánta, bárcsak Benkő jó egész­ségben, együtt találná szeretteit. Nem emlékezett, hogy valaha is így a torkában dobogott volna a szíve. Benkő még most, kétségei és aggodalmai közepette is tö­rődött vele, bátorította és tar­totta benne a lelket. Esteledett, amikor a szoba- konyhás pesterzsébeti lakás kü­szöbére értek. S amikor Benkő A Simontornyai Bőrgyár Mű­velődési Házában működő film­színháznál korszerűsítési munkák folytak, melynek befejeztével le­hetővé vált a szélesvásznú film­vetítés. Fejlődés tapasztalható a műve­lődési ház könyvtáránál is. A szak szervezeti és községi könyvtár egyesítve van. A szakszervezeti könyvtárnak jelenleg 4600, a köz­ségi könyvtárnak 1000 kötet könyve van, összesen 5600 kötet könyv áll a dolgozók rendelkezé­felesége és édesanyja karjaiba omlott, Szerencsés szeméből pa­takzott a könny. Forró érzés jár­ta át a mellét, s úgy érezte, mintha kéreg repedt volna meg a lelkén. Benkő ott marasztalta. S más­nap bevitte a gyárba. Nem té­vedett. Haraszti Pál, a derék, köz- tiszteletben álló idős munkás fo­gadta őket az igazgatói szobában. Szerencsés megindultan látta, mennyire szeretik Benkőt a gyá­riak. S amikor Benkő elbeszélte Harasztinak Szerencsés különös történetét, az igazgató tüstént barátságba fogadta őt. Nyomban alkalmazták. A gyárat bővítették és Szerencsés — szakképzettség híján — az építkezéshez kapott beosztást. Szerencsés félt, hogy majd örökké az ő históriáját firtatják. De érdekes, senki sem említette neki. Nem tudta, hogy Benkő teremtette meg körülötte a ta­pintat légkörét. Az első keresetet valóban meg­ünnepelték. Benkő egy takaros kis albérletet szerzett neki. — Tudod mit? — mondta ne­ki néhány nap múltán Benkő. — Csináltass egy fényképet magad­ról és én betetetem az újságba. Hátha felismernek és jelentke­zik valaki a családodból. Szerencsés boldogan egyezett bele. Benkő be is váltotta ígé­sére. Egy—egy könyvkölcsönzé- si napon 300—350 kötet könyvet visznek ki a dolgozók, mely azt jelenti, hogy 60—70-en látogatják egy-egy könyvtári napon a könyv­tárat. A könyvtár a könyvkölcsönzés mellett az ifjúság részére dia­filmek kölcsönzését is lehetővé teszi, amely igen nagy népszerű­ségnek örvend. rétét. A fényképes felhívás meg­jelent egy nagy pesti újság hir­detményei között. Ki tud róla? — ezt a címet viselte. Mindketten szívszorongva vár­ták, ki jelentkezik, ki ismeri fel Szerencsést? De hetek múltak el, senki sem jelentkezett. Benkő már maga is reménytelennek ta­lálta a kutatásnak ezt a módját, de hogy barátjába lelket öntsön, még kétszer megjelentette a fény­képes felhívást. Ám hasztalan, mert Szerencsésnek ezúttal sem akadt ismerője. * Borsiczky Albert fáradtan nyi­tott be a gépkocsitelep büféjébe. Kezefején és két karján éktelen foltokban feketéllett az olajos maszat. Ellenzős sapkája a feje- búbján fityegett. Kockás inge ki­lógott nadrágjából. — Szevasz, Bercikém! — rik­kantott Gyömrői, a tagbaszakadt, mackótermetű sofőr, amint meg­pillantotta Borsiczkyt. — A leg­jobbkor, apuskám. Gyere, lök­jünk be egy nagyfröccsöt. Borsiczky kedvtelenül telepe­dett az asztalhoz. Gulyás félig tréfás, félig esdeklő képet vá­gott és Borsiczky elé tartotta la­pátnyi tenyerét: — Nyolc hatvan, Bercikém, ma egy vasam sincs. Borsiczky a kezébe nyomott egy tízest. Gyömrői ábrázata fel­derült. Lomhán elcammogott a pulthoz és kihozta a két fröcs- csöt. A visszajáró pénzt is a zse­bébe csúsztatta. Borsiczky soha­sem neheztelt ezért a potyale- sésért. Mindig felülkerekedett benne az egykori úr és gálánsán fizetett. (Folytatjuk.) Gy. J. fltnáth Jóiul: | ARANYKÁLITKA mmi--------------------------------­Szepesi József Simontornya Kulturális hírek Szekszárdiról A szekszárdi bőrdíszmű üzem még annyira fiatal, hogy számot­tevő kulturális tevékenység nem tudott kialakulni az üzemen be­lül. Viszont már megkezdték a szervező munkát. A KlSZ-szer- vezet megalakult és a KISZ poli­tikai kör foglalkozásait átlag har­minc fiatal rendszeresen látogat­ja is. Tervbevették kapcsolat te­remtését az ismeretterjesztő tár­sulattal ismeretterjesztő előadá­sok szervezésére. Nemrégiben nyolctagú színjátszó csoport ala­kult, amely egyfelvonásos szín­művek előadását tekinti felada­tának. Megalakult egy ugyan­csak nyolctagú leány tánccsoport is, amelynek vezetése még nem biztosított, de az első lépés már megtörtént a fejlődés irányában. Az épület földszintjének egy ré­szét ebédlővé alakítják át, ahol Névadó ünnepség Faddon Terjed, szélesedik a mi me­gyénkben is az a szokás, hogy az újszülötteknek társadalmi ünnep­ség keretében adnak nevet. — Ilyen névadó ünnepséget tartot­tak legutóbb Faddon. Erre az alkalomra a meghí­vottak és az érdeklődők megtöl­tötték az új művelődési ház nagy­termét. Negyven egyenruhás út­klubhelyiséget is tudnak beren­dezni, igy a kulturális tevé­kenység is megfelelő helyiséget kap. * Hosszas huzavona után kezd rendeződni a szekszárd-szőlőhegyi művelődési otthon helyzete js. Hogy a legszámottevőbb eredmé­nyekről szóljunk, a közelmúltban már rendeztek egy egészségügyi tárgyú ismeretterjesztő előadást, amely iránt igen nagy volt az érdeklődés és a szőlőhegy lakos­sága kéri, más alkalommal is tartsanak hasonló előadásokat. Ezzel egy időben megkezdődött az ezüstkalászos tanfolyam is a ter­melőszövetkezetben. December hónapban harminc hallgatóval baromfitenyésztési tanfolyamot rendeztek. törő leány és fiú sorfala közt vonultak be az ünneplők. Tiszte­legve fogadták az ünnepeltet, Molnár József és felesége Pataki Mária kislányát, aki az Erika nevet kapta. Ott voltak a község párt- és állami vezetői, akik értékes aján­dékokkal kedveskedtek az újszü­löttnek. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom