Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-10 / 35. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1961. február lö. Asszonyoknak — lányoknak Herényi István halálára Szolgáltatások a termelőszövetkezeti tagok számára ingyenes csecsemőkelengye UTALVÁNY KELENGYÉRE A termelőszövetkezet szülés előtt álló nőtagja 400 forint ér­tékű ingyenes csecsemőkelengye juttatásra jogosult. A kelengyét abban az esetben is kiadják, ha a terhes nő, tehát a feleség vagy az élettárs nem tagja a termelőszö­vetkezetnek. A jogosultságot a tagsági könyv vei kell igazolni, amelyhez a ter­hesgondozási jelentkezőlapot is mellékelni kell. AZ UTALVÁNY KIADÁSÁNAK FELTÉTELE Az érvényes rendelkezések sze­rint ingyenes csecsemőkelengyére csak az a nő kaphat utalványt, aki terhessége idején legalább há­romszor — ezek közül is első íz­ben a terhesség harmadik hónap­jának betöltése előtt — terhessé­gi tanácsadáson megjelent, és en­nek megtörténtét terhesgondozási jelentkezőlappal igazolni tudja: Kelengyére jogosult az az anya is, aki koraszülés miatt nem ve­hetett részt három orvosi vizsgá­laton, de a koraszülött gyermek életképes. KI ADJA AZ UTALVÁNYT? A kelengyére jogosító utal­ványt — a terhesség kilencedik hónapjában — a terhes nő lakó­helye szerint illetékes községi (vá­rosi, városi kerületi) tanács végre­hajtó bizottsága adja ki, a terhes­gondozási lap bemutatása ellené­ben. AZ UTALVÁNY BEVÁLTÁSA A kiadott utalványt egyszerre, vagyis egy alkalommal kell be­váltani, méghozzá a megye terü­letén lévő üzletben. Az utalványra kötelezően: 6 darab tetra-pelenkát, 2 darab bé­biinget, 2 darab kötött réklit, 2 darab guminadrágot és 2 darab gumipelenkát adnak ki a bevál­táskor. Ezen felül a 400 forint ér­tékig választani lehet egyéb cik­keket is, mint például: bébitipe­gőt, rugdalózó nadrágot, bébi­sapkát stb. Ha a beszerezni kívánt gyer­mekholmi ára több lenne az utal­vány értékénél, a különbözetet — egy másik blokk ellenében — készpénzben kell megfizetni. Ha a vásárlás értéke nem érné el a 400 forintot, a különbözetnek készpénzben való megtérítése nem követelhető. Az ingyen juttatott csecsemő­kelengye, ha a gyermek élve szü­letett, a szülő tulajdonába megy át. Ha a gyermek halva született, a kelengyét — az utalványt ki­állító tanács végrehajtó bizottsá­gának — vissza kell adni. Ikrek születése alkalmával a kelengyét a gyermekek számának megfelelően kiegészítik. A kelen­gye kiegészítését, illetőleg az újabb utalvány (utalványok) ki­állítását — a születési értesítő bemutatása mellett — az eredeti utalványt kiállító tanács végre­hajtó bizottságától kell kérni. A kelengyét a gyermek megszü­letése előtt használni, kölcsönad­ni. elidegeníteni, vagy azzal más módon rendelkezni nem szabad. Gyermekdivat-tudósítás A gyermek fehérnemű fazonban teljesen megegyezik a felnőtteké­vel, ugyanaz kicsinyített válto­zatban. így megtalálható a boka felett végződő hálóing, a rövid és háromnegyedes nadrágos »baby doll«, és a pizsama, ingszerű fel­sőrésszel. A különbség talán any- nyi, hogy a felsőrészek zártak, s nem találkozunk merész kivágá­sokkal, viszont több a fodor, a szalag és a szegőzés. Mint minden más gyermekruhánál, itt is a könnyen kezelhetőség a fő szem­pont, így a legcélszerűbb anyag a cloké mintás és sima változata, az apróvirágos delén és az élénk színű stana és flanell. 1. rajz: Egyszínű, világoskék cloké pizsama, lefelé bővülő fel­sőrésszel. A nyaknál és az ujja végződésnél saját anyagából ké­szült 2 centiméteres szélességű fodorral, melyet rózsaszín satén paszpóllal és rolnis masnival fogunk le. Igen csinos flanellból is, de ebben az esetben keskeny csipkéből készítjük a fodrot. 2. rajz: Türkiz­fehér pettyes de­lén, vagy cloké hálóing. Az alján szélesebb, a nyak­nál és az ujjavég- ződéseknél keske­nyebb fodorral. A nyakkörletnél és a teil-magasságban keskeny fehér pán tozással, mely masniban végző­dik. 3. rajz: Térd- nadrágos »baby doll«, szegőzött bő vonalú felsőrész­szel, melyet egy­színű stana anyag­ra terveztünk. A nadrág és az ujja végződésnél laza gumizást alkal­mazzunk, vagy gu­miházba fűzött keskeny szalagot, melyet masnira megköthetünk. Lábápolás Lábunkat ugyanúgy ápoljuk, mint kezünket. Nagyobb gondot fordítsunk rá, ha nyitott szan­dált viselünk! A láb leggyakoribb szépséghi­bái a bőrkeményedések és tyúk­szemek. Ezeket legtöbbször a a szűk, nem megfelelő cipő, a lúdtalp vagy a harántsüllyedés okozza. A tyúkszemek néha meg­felelő betét viselése után gyor­san eltűnnek. A sarok bőrkemé- nyedését viszont a pántos szan­dálok okozzák. Megelőzhetjük, ha lábunkat éjszakára épp úgy be­zsírozzuk, mint kezünket. A tyúk szemet házilag is kezelhetjük: fel­puhítás után kivágjuk. Legegy­szerűbb, ha az esti lábmosás után tyúkszemtapaszt teszünk rá, majd néhány napos ilyen keze­lés után kivágjuk a felphult szaruréteget. Ha nem hordjuk to­vább a szűk cipőt, a tyúkszem néhány kivágás után meggyó­gyulhat. A lábkörmök eltorzulását és benövését rendszerint a szűk cipő, a rossz pedikürözés vagy gombás fertőzés okozza. A be­nőtt körmöt áztatás után vág­juk ki, a duzzadt bőrfelület mel­lé helyezzünk apró vászoncsíkot. Egyéb körömeltorzulások kezelé­se orvosi feladat! Gyakori szépséghiba a visszér­tágulat. Ennek gyógyítását bíz, zuk az orvosra. De megelőzhet­jük helyes életmóddal és rend­szeres testápolással: ha fárasztó, álló munkát végzünk, viseljünk már fiatal korban is betétes, ma­gasszárú cipőt, ez még mindig kellemesebb, mint később, idő­sebb korban a már kifejlődött visszértágulatok elszorítása. So­ha ne viseljünk körharisnyakö- tőt, mert ez a vérkeringést gá­tolja és elősegíti a visszértágula­tok kifejlődését. Álló munka után lehetőleg pihenjünk néhány per­cig fekve, felpolcolt lábakkal és masszírozzuk meg bokától tér­dig. Tornáztassuk is — bármi­lyen fárasztó a munkánk —, mert a torna felfrissíti a vérke­ringést, ezzel is megelőzhetjük a bajt. Kellemetlen tünet a lábizzadás. Ez gyakran még rendszeres láb­ápolás ellenére is előfordul és igen rossz szagú lehet. Ilyenkor rendszerint nemcsak egyszerű iz- zadásról van szó, hanem a láb­ujjak közének gombás fertőzésé­ről. Ez igen gyakori: eleinte eny­he kipálással, hámlással, visz­ketéssel és izzadással jár: ha a tünetek bármelyikét észleljük, forduljunk azonnal orvoshoz, aki gyorsan meg tudja szüntetni a betegséget. Ha csak egyszerűen izzad a lábunk (vagy kezünk, vagy hónaljunk), gyakori mos­dással, hintőporozással magunk is megszüntethetjük a kellemetlen tünetet. Ha ez nem elég, jó ha­tást érhetünk el a gyógyszertár­ban kapható Alumol-kenőccsel, vagy a 15 százalékos aluminium- klorid vizes oldatával ecseteljük az izzadó bőrfelületet. Enyhíti az izzadást, ha mosdás után, eny­hén ecetes vízben (1 liter vízhez 5 evőkanál háziecet) áztatjuk lá­bunkat. A láb- és kézfagyást ésszerű életmóddal megelőzhetjük. Hord­junk kényelmes, bő cipőt, puha, meleg harisnyát, nagy hidegben kétujjas kesztyűt. Cipőnk, kesz­tyűnk legyen bő, hogy kezünk, lábunk szabadon mozoghasson. Ha a legkisebb kipirulást, duzza­dást, viszketést észleljük, fokoz­zuk a vérkeringést. Például tor­náztassuk kézujjainkat igen erő­teljesen, mintha zongoráznánk. Jót tesz, ha este, mosdás után zsí­ros krémmel bekenjük kezünket, lábunkat és 5—6 percig masszí­rozzuk. Bevált gyógymód a vál­takozó meleg-hideg fürdő: ke­zünket vagy lábunkat 10—15 má­sodpercre mártogassuk felváltva meleg, majd hideg vízbe. Ha ezek az egyszerű eljárások nem használnak, idejében forduljunk orvoshoz: a fagykenőcsök, vér­keringést fokozó gyógyszerek, be­sugárzások megakadályozzák a fagvá> súlyosabb következmé­nyeit'. Csütörtökön reggel röppent szét a hír a városban, hogy Berényi István, a szekszárdi zeneélet kimagasló alakja, éle­tének 80. évében elhunyt. Fia­tal éveiben, mint hegedű szó­lista gyakran szerepelt a város közönsége előtt és szinte nem lehetett elképzelni kulturális me- nozdulást nélküle. Később, mint a Szekszárdi Szimfonikus Zenekar karnagya szerzett ma­gának érdemeket. Közel 25 esztendőn keresztül állt a ze­nekar élén, írta fáradhatatla­nul a mindig hiányzó »stimme- két«, biztatta az együttes tag­jait a próbákon való megjele­nésre és a hangversenyeken in- venciózus karmesteri pálcája nyomán éppenúgy megcsendül­tek a klasszikus muzsika alko­tásai, mint a könnyű műfaj remekei. Egy emberöltőn keresztül ne­velte a hegedűs utánpótlást ab­ban az időben, amikor még nem állt rendelkezésre zene­iskola. Rövid betegség után ragadta el a halál, amely a kórházi ágyon köszöntött rá. Temetésé­re pénteken délután 2 órai kez­dettel az újvárosi temető ben kerül sor. A város zenei életé­nek köztiszteletben álló kima­gasló alakját feleségén kívül a szekszárdi zeneélet rajongói őszinte részvéttel gyászolják. Zenekari hangverseny Bonyhádon A szekszárdi úttörők fúvós ze­nekara legutóbb a Bonyhádi Vö­rösmarty Mihály Járási Kultúr- otthonban adott hangversenyt. A változatos műsor pattogó indulók­ból, szovjet dalokból, és táncszá­mokból állt. A lelkes és hálás bonyhádi közönség Véghelyi Mik­lóst, a karmestert, mint nagyszerű zenepedagógust, nagy szeretettel ünnepelte. A zenekar nagyszerű szereplését az bizonyítja legjob­ban, hogy a kis fúvósoknak több számot meg kellett ismételniük. Az összekötő szöveget Molnár József, a szekszárdi járás tanul­mányi felügyelője mondta eh Közvetlen hangú ismertetéseivel és a kis pajtások bemutatásával a közönség és a zenekar közötti kapcsolatot meghitté, barátivá és családiassá tette. A majdnem két és félóráig tgr- tó műsor kellemes, suhanó perc­nek tűnt fel mindenkinek. A bonyhádiak mélyen szívükbe zárták a szekszárdi úttörő fúvó­sokat és várják mielőbbi bonyhá­di szereplésüket. Jegyzetfüzetemből: A hálátlanság Különös maga a szó is. De ki­fejező. Jellemzője nyelvünknek, hogy egyes szavaink olyan tömören közölnek fogalmakat, érzéseket, hogy kór, fölösleges hosszabban, körülményesebben kifejezni ér­telmüket .Ezek közé a szavak kö­zé tartozik a »hálátlanság« sza­vunk is. Még mielőtt a szó értelmezésé­nek részletes magyarázata kísér­tene, hadd mondjam el, hogy töbféleképpen lehet hálátlannak lenni, s ez magában foglalja azt is, hogy több személyhez. Lehet baráthoz, segítőhöz és lehet — a következőkben erről lesz szó — szülőkhöz is. A közelmúltban levelet kap­tunk Dombóvárról, s a levél nyo­mán ismertem meg egy ember furcsa sorsát. Már az első lépésnél megállapíthattam, hogy ehhez az emberhez a gyermekei voltak há­látlanok. A levelet egy illetékte­len ember írta, egy szomszéd, aki csupán emberi kötelességét telje­sítve lehajolt egy elhagyotthoz, egy idős emberhez, akit a saját gyermekei löktek el maguktól. A hálátlanságnak ez a — sze­rencsére egyre ritkábban tapasz­talható — formáid, amikor a gyermek megtagadja szülőjét, ap­ját, vagy anyját, megfeledkezve arról, hpgy mivel és mennyivel tartozik nekik. Emlékeztetőül egy dolgot hadd mondjak itt el. Olvastam vala­hol, hogy egy anya amíg felne­veli gyermekét, annak húsz éves koráig átlagosan 14—15 000 órát nem alszik miatta. Ennyi időt tölt álmatlanul a gyermek miatt. Eleinte annak nyűgössége, éjsza­kai sírása miatt a napi átlagos két óránál jóval többet, sokszor egész éjjeleket: később pedig a gyermek okozta munka, vele való foglalkozás, az érte, rá való dol­gozás miatt naponta már keve­sebbet, de mégis soha meg nem hálálható, meg nem fizethető időt... Ha a gyermek rossz, be­teg, felsír, a szülő az, aki fölkel hozzá bármilyen fáradt is. A napi munka bárhogy megviselte is karjait, ott mégis nyugalmat, meleget, ringó ölelést talál a gyermek.,. Ha elesik, megüti ma­gát, a szülő az aki fölemeli, óv­ja, vigyáz rá. Ha megfázik a hancúrozásban, játékban, a szülő az, aki lázban vergődő teste fölé hajol és ébren őrködik fölötte, lesi minden mozdulatát, sóhajtá­sát... Az étel legjobb, legízlete- sebb falatját a gyermek' kapja, a legszebb ruhát neki veszik... és sorolhatnám még tovább. Szabad ezt elfelejteni, szabad ezt megtagadni? Nem! S lám mégis vannak, akik el­feledkeznek róla. Az említett dombóvári esetben is két gyer­mek tagadta meg az apját. — Mindegyikük azt várta, hogy majd a másik gondoskodik róla, mindegyik a másikra hárította a felelősséget, s mindegyikük meg­feledkezett a szülő iránti tiszte­letről, háláról... Olyannyira, hogy a szomszédoknak kellett gondo­zásukba venni egy idős embert, élelemmel ellátni. Felnőtt emberek tévedtek ilyen súlyosan. Felnőtt emberek, akik­nek maguknak is van gyermekük, vagy ha tán nincs, lesz. S a gyer­mek, igaz ez a mondás — úgy becsüli meg szüleit, ahogy apjá­tól látja. Gondoltak vajon arra, hogy egyszer az ő gyermekük is megtagadja őket? Biztos vagyok abban, hogy nem, mert ha csak egy pillanatig is eszükbe jutott volna ennek le­hetősége, nem tették volna azt, amit tettek... Majdnem bírósági ügy lett az említett esetből. S hogy mégsem került bíróság elé, abban közre­játszott a tanács és a környezet, amely odahatott, hogy az egyik fiú, magához vette apját... Sze­retnék abban a tudatban meg­nyugodni, hogy azért, mert rá­döbbent, hogy hálóval tartozik apjának. Oly sok hálával, amit — bármilyen nyugodt életet biz­tosít is neki — nem tud leróni. Ma nem jellemzője az elmon­dott eset életünknek, egyre keve­sebb ember feledkezik meg kö­telezettségéről, de hogy beszél­tem róla, szükségessé tette az a tény, hogy megtörtént, amit itt elmondtam. Buui \

Next

/
Oldalképek
Tartalom