Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-10 / 35. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 19G1. február 10. Csőmbe, Mobutu és belga gazdáik igyekeznek elébe vágni a kongói kérdés megoldásának Johannesburg (MTI). Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kongói vitá­jának szünetében mint ez a Reu­ter jelentéséből kiderül — tovább ra is lázas sietséggel folyik Csőm­be, a kongói Katanga-tartomány belgabérenc „miniszterelnöke” idegenlégiójának szervezése. Jo­hannesburgba ugyanis megérke­zett Csőmbe újabb titkos ügy­nöke, még pedig azzal a feladat­tal, hogy kétezer zsoldost szerez­zen megbízójának a Délafrikai Unió volt katonái és pilótái kö­zül. Elisabeth viliében Csombét ret­tegéssel töltötte el még a lehető­sége is annak, hogy a szovjet és amerikai ENSZ-küldöttek tanács­kozása nyomán az Egyesült Álla­mok tálán közeledik a kongói kér­dés megoldására tett szovjet ja­vaslat egyes pontjaihoz. Ezért szerdán „nagygyűlést” tartott, amelyen élesen kikelt az ENSZ ellen, de ez alkalommal nem fu­karkodott az Egyesült Államok bírálásával sem. A gyűlés után több száz embert vonultatott fel „ki az ENSZ-szel!” feliratú táb- j Iák alatt, akik később köveket do­báltak az amerikai konzulátus épületére — mindenesetre tapin­tatosan, mert károkat nem okoz­tak. A felvonulókat — biztonsá­guk kedvéért. — három csendő­rökkel megrakott gépkocsi követ­te Ugyanakkor Leopoldvilleben Mobutunak, a katonai diktátor szerepére áhítozó lázadónak sem tetszik, hogy esetleg nem lesz töb­bé alkalma a zavarosban^ halász­ni.. Ezért azzal kívánt elébevágni a kongói kérdés bármiféle meg­oldásának, hogy „készenlétbe he lyezte” zsoldosait és kitiltotta az ENSZ-katonákat a zsoldosok ke­zén lévő „létesítményekből”, Az amerikai kormány szerdán juttatta el Hammarskjöld ENSZ- főtitkárhoz több mint 19,5 millió dolláros csekkjét, ami hozzájáru­lást az ENSZ kongói rendfenn­tartó erők 1960. évi költségeinek fedezéséhez. Újabb imperialista manőver Kongóban Hírügynökségi jelentések sze­rint Kaszavubu és társai újabb manőverre készülnek, hogy bitor­ló rendszerüket törvényesnek pró­bálják feltüntetni. A UPI jelenti, hogy Kaszavubu sürgősen új kormányt” akar alakítani, -lén ugyanazzal a Jo­seph Ileoval. akit már egyszer „miniszterelnöknek” kikiáltottak, amikor Mobutuval, a lázadók ve­zetőjével egyetértésben Kaszavu­bu önkényesen „eltávolította a hatalomból” Patrice Lumumba, törvényes kormányát. Az új „kormánynak” — Kasza- vubu elképzelése szerint — át kel­lene vennie a kormányzást a Mo­butu féle „főbiztosok tanácsától”. A tudósító jelentése szerint Ileo „új kormánya” nem szándékozik bizalmat kérni a parlamenttől az­zal az „indokolással”, hogy a par­lament legutolsó ülése óta „any- nyi képviselőt letartóztattak, meg öltek és nyomtalanul eltüntettek, hogy nem lehet összegyűjteni kö­zülük annyit, amennyi a szava­záshoz szükséges lenne.” Ugyanakkor Mobutu jól fel­fegyverzett fejvadászaival hadjá­ratra indult a Kongó folyón föl­felé. Az egyenlítői tartományba igyekszik, hogy onnan indítson tá­madást Stanleyville ellen. A je­lentésekből kitűnik, hogy Mobutu akcióját az ENSZ-csapatok pa­rancsnokságának tudtával hajtja végre, s az ÉNSZ-parancsnokság — mint már annyiszor — most is a „be nem avatkozás” álláspont ' jára helyezkedik, amellyel gya-' kórlatilag segíti a lázadókat. A szovjet főváros közvéleménye elítéli az imperialisták kongói ag- j resszióját, követeli ennek a meg- ' szüntetését és Patrice Lumumba szabadonbocsátását. A moszkvai dolgozók képviselőinek szerdán tartott nagygyűlése határozatba! foglalta ezeket a követeléseket t Washington kongói terve, A laoszi hazafias erők folytatják előrenyomulásukat A Laoszból érkező jelentések beszámolnak arról, hogy a tör­vényes kormány és a Patet Lao csapatai Sala Pou Khoun közle­kedési csomópont térségébén si­keres hadműveleteket folytatnak az ellenforradalmárok bandái ellen. A harcok során — mint az AFP jelenti — a hazafias erők megsemmisítettek száz ellenséges katonát, lelőttek két repülőgé­pet és számos katonai járművet robbantottak fel. Kong Le kapitány és a Patet Lao egységei Xieng Khoang tar­tományban körülzárták és meg­támadták a lázadók egyik leg­fontosabb stratégiai pontját, Tha Thom helységet. Kennedy elnök sürgős tanács­kozásra hívta össze legfőbb dip­lomáciai és katonai tanácsadóit — jelenti a Reuter és az AP. A megbeszélésén részt vett Den Rusk külügyminiszter, Mcnamara hadügyminiszter, valamint a Fe­hér Ház több más bennfentese. Salinger, az elnök szóvivője újságíróknak nem volt hajlandó nyilatkozni a tanácskozás tárgyá­ról. Kennedy, azonban korábban kijelentette, reméli, hogy a ta­lálkozón sikerül körvonalazni az Egyesült Államok »új álláspont­ját a laoszi kérdésben-«. Hz amerikai kormánynak a közeljövőben állást kell foglalnia a konkrét problémákban NATO hadgyakorlat — halálos áldozatokkal Bonn: (MTI) A Bajorországban tartott NATO hadgyakorlaton is­mételten sor került taktikai atomfegyverek »színlelt beveté­sére«. A NATO-tábornokok ösz- szesen 31 »színlelt atomcsatát« rendeltek el a hadgyakorlat tér­ségében. A hadgyakorlat miatt rengeteg közlekedési baleset történt, s azoknak több halálos áldozata is volt. Egy nyugatnémet házaspár például életét vesztette, mert az autót, amelyben ültek, egy harc­kocsi elgázolta. A szántóföldeken és az épületekben okozott káro­kat mir' egy hatmillió márkára becsülik. Washington (MTI). Az MTI washingtoni tudósítója, Polgár Dénes írja: Kennedy elnök szerdai sajtó- értekezletén külön nyilatkozat formájában foglalkozott a NATO problémájával. Több tényező rejlik annak hát­terében, hogy Kennedy szüksé­gesnek tartotta, hogy ilyen nagy hangsúlyt adjon ennek a kérdés­nek. Az egyik tényező: Nyugat Európában különböző találgatá­sok folytak arról, hogy az Egye­sült Államok esetleg kivonja csa­patait a nyugat-európai támasz­pontokról, vagy legalábbis lénye­gesen csökkenti haderőit a fizeté­si mérleg egyensúlyba hozása ér­dekében. E találgatások máris a légkör bizonyos elhid-egülését eredmé­nyezték Washington és egyes nyu­gat-európai szövetségesei között. Ennek ellensúlyozására mondotta az elnök, hogy „továbbra is tel­jes értékű és energikus partnerek leszünk a NATO-ban és a jelen­legi szinten tartjuk katonai erőin két az Atlanti Szövetségben”. Vannak azonban más tényezők is, amelyek szükségessé tették, hogy az Egyesült Államok át­vizsgálja NATO-politikáját. Ilyen tényező az, hogy a NATO egyik „fiókszervezetében” a SEATO-ban komoly repedések jelei mutatkoz­nak. Ismeretes, hogy a laoszi kér­déssel kapcsolatban ellentétek rob bánták ki az Egyesült Államok és Anglia, valamint Franciaország kormánya között. Most Serrano, Fülöp-szigeti külügyminiszter nyíl vánosan kijelentette, hogy a SE- ATO-t bukott intézménynek tartja és azt hiszi, hogy a szövetségi rendszer nem éli túl a SEATO már­ciusi külügyminiszteri értekezle­tét. Serrano azt mondta, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok „megbénította” a pak­tum tevékenységét a laoszi ügy­ben. Ilyen körülmények között — hangoztatta a Fülöp-szigeti kül­ügyminiszter — kormánya azt fogja javasolni, hogy a SEATO dél kelet-ázsiai tagállamai kössenek kétoldalú katonai szerződéseket az Egyesült Államokkal, s mel­lőzzék Angliát és Franciaorszá­got. Ez gyakorlatilag egyértelmű lenne a SEATO megszüntetésével. A Fülöp-szigeti kormány „láza­dását” Washingtonban homoly do­lognak tartják. Szó van arról, I hogy Serranot meghívják tárgya- ] lásokra az Egyesült Államokba, még a SEATO márciusi értekez­letének megkezdése előtt. Egy harmadik probléma azzal az Ei­sen hower-kormány által annak­idején felvetett javaslattal kapcso latos, amely szerint a NATO-t építsék ki önálló atomhatalommá. Az új amerikai kormány — mint jói tájékozott körök közlik — tanulmányozza és kidolgozza a javaslatot, de az a vélemény, hogy a terv gyakorlati megvaló­sítása attól függ, történik-e „meg­felelő haladás” a jövendő lesze­relési megbeszéléseken és az atomfegyver-kísérletek megszün­tetéséről tárgyaló konferencián. Az Egyesült Államok elnöke egyébként a sajtóértekezleten megerősítette, hogy ez a hét „a nagy tárgyalások hete” és több nemzetközi kérdés tanulmányo­zása hamarosan befejeződik Wa­shingtonban, ami után konkrét amerikai lépésekre kerül sor. A legnagyobb érdeklődés termé­szetesen a szovjet—amerikai vi­szony kialakulása felé fordul. Kennedy e héten többször tárgyal Thompson moszkvai nagykövettel, s a tárgyalásokon részt vesz két volt moszkvai nagykövet, Bohlen és Kennan is. Kennedy szerdai sajtóértekez­letén egy figyelemreméltó mondat hangzott el. Az elnök azt mondta: „Véleményem szerint több dolog van, amit meg kell tenni és amit meg is tehetünk, ha azt akarjuk, hogy a szovjet—amerikai viszony továbbra is gyümölcsözően ala­kuljon.” Az elnök a továbbiak során megemlítette a kongói és a loszi kérdést is. Mindkettővel kapcso­latban a legközelebbi jövőben nyilvánosságra kerül az új ameri­kai kormány álláspontja is. Ez a két kérdés, valamint a márciusi genfi tárgyalások fogják megmu­tatni, hogy az Egyesült Államok valóban komolyan akarja-e a nemzetközi feszültség enyhítését, amelyet: nyugati sajtótudósí­tók »jól tájékozott forrásokra« hivatkozva ismertettek, a Ker- nedy-kormány első határozott külpolitikai megnyilatkozásá­nak ígérkezik. A Biztonsági Ta­nács kongói , vitáját emiatt ha­lasztották el, s bár a tervezet teljes egészében még nem is­meretes, főbb vonásai azt mu­tatják, hogy az Egyesült Álla­mok új kormánya sem akarja elmozdítani a holtpontról a kongói kérdést, amely ma már nemcsak a kongói nép ügye, hanem, amint, Nkrumah gha- nai elnök kijelentette, egész Afrikáé. A terv lényege az, hogy sem­legesítsék az összes kongói fegyveres erőket, tehát nem­csak Mpbutu, Csőmbe és Ka- londzsi garázda bandáit. ha­nem a központi kormányhoz hű séges csapatokat is. Az összes kongói haderő lefegyverzése ez­által nemcsak azt jelentené, hogy a törvényes kormányt megfosztják fegyveres erejétől, jóllehet a Gizenga által veze­tett kormány az ország egyre nagyobb területére terjeszti' ki hatalmát, hanem azt is. hogy a törvényes kormány alól ki­csúszna a talaj s az ország az ENSZ segédletével a lázadó bandák1 kezére . kerülne. A washingtoni terv annál inkább is meglepő, mert az amerikai lapok úgy igyekeznek feltün­tetni. hogy ez a Nyugat részé­ről »komoly engedményt« je­lentene. Közismert tény, hogy a Kongói Köztársaság tragédiáját kizá­rólag az imperialista hatalmak durva beavatkozása idézte elő. Mindenki tudja, hogy a Biz­tonsági Tanács határozatai el­lenére a belga csapatok és »szakértők« nem vonultak ki Kongóból, sőt az elmúlt hóna­pokban mind több belga állam­polgár lopakodott vissza. Ugyanakkor Csőmbe, az impe­rialisták bábja, Belgiumban Baudouin király előtt tisztel­gett s szolgálatai jutalmául ma­gas belga kitüntetést kapott. Mobutu nyugatnémet zsoldoso­kat toboroz, a Délafrikai Unió­tól vásáro't repülőgépeket és pilótákat s az imperialisták pénzén tartja fenn zsoldosha­dait. Figyelemreméltó Nehru indiai miniszterelnök nyilatkozata, aki arról beszélt, hogy Kongó­ban »fasiszta diktatúra veszé­lye fenyeget«, miután nagy ha­talom összpontosul katonai sze­mélyek kezében, akik »nagy pénzösszegeket kapnak isme­retlen forrásokból. Megdöb­bentem, — tette hozzá Nehru — amikor megtudtam, mekkora összegekről van szó.« Nem kétséges, hogy ezek a nagy pénzösszegek milyen for­rásból származnak s kik azok, akiknek érdeke, hogy fasiszta diktatúrát hozzanak létre a so­kat szenvedett Kongóban. Az sem kétséges, hogy abban az imperialista összeesküvésben, ami ma Kongóban folyik, csak a törvényes kormány — amely mellett a kongói nép túlnyomó többsége áll — tud rendet te­remteni. Maguk az amerikaiak is kénytelenek voltak elismer­ni, hogy Kaszavubuék hatálma alig terjed túl Leopoldviíle-en és környékén, s nem szilárdabb a helyzete Csombénak sem, aki nemzetközi bűnözőkből to­borozta martalóc hadát. Ilyen körülmények között az összes kongói erők semlegesí­tése csak a fasiszta diktatúra megvalósítását segítené .elő s az Egyesült Államok kormánya részéről nem »engedményt« je­lent, hanem éppen az ellenke­zőjét :az imperialista összees­küvés kiterjesztését, Csőmbe, Mobutu és zsoldosai ingatag pozíciójának megerősítését. A washingtoni terv tehát egy lé­péssel sem vinné közelebb a kongói helyzet megoldását, s nem is nevezhető egyébnek, mint utolsó és kétségbeesett kí­sérletnek az imperialista befo­lyás megmentésére. , . Jogfosztottság, kényszermunka, középkori kizsákmányolás sújtja a gyarmati járomban sínylődő Angola népét Mint emlékezetes, Galvao ka pitány vezetésével január máso dik jelében portugál hazafiak birtokukba vették és csaknem két héten át ellenőrzésük alatt tar­tották a Santa Maria portugál óceánjárót és ezzel a bátor vál­lalkozásukkal felhívták a világ közvéleményének figyelmét a Sa- lazar-féle lisszaboni diktatórikus rendszerre, amely nemcsak a por­tugálokat, hanem Portugália An­gola nevű nyugat-afrikai gyarma­tának népét is elnyomja. Angola Portugália legnagyobb és természeti kincsekben leggaz­dagabb gyarmata. Területe 1 247 000 négyzetkilométer, vagyis annyi, mint Portugália, Spanyol- ország, Franciaország, Svájc, Bel­gium és Hollandia együttvéve. Mintegy ötmillió lakosa közül 170 000 portugál, illetve európai. Luandának, Angola fővárosának 200 000 lakosa van. A Krasznaja Zvezda részlete­sen ismerteti a teljes polgári és politikai jogfosztottságban, kímé­letlen gyarmati járomban síny­lődő angolai nép helyzetét. Az ország hatalmas termőföld­jei teljhatalmú portugál megbí­zottak és tisztviselők kezén van­nak, akik bármikor elűzhetik az angolaiakat még meghagyott nad- rágszíj-parcelláikról is. Angolá­ban ma is virágzik a rabszolga­ság és a rabszolga-kereskedelem. Minden paraszt év.ente hat hó­napon át hatósági kényszermun­kára kötelezett. Az angolaiak ez­reit szállítják erőszakkal a szom­széd országokba bányamunkára. Az ilyenformán »leszerződte- tett« angolai munkások többsége vagy az úton szerzett betegségek­ben pusztul el, vagy a kíméletlen kizsákmányolás áldozatává válik. Angola gyémánt-termelésben a negyedik helyen áll a kapitalista világban. Ezenkívül mangán-, réz-, arany-, olaj- és szénlelőhelyek kel rendelkezik. Mezőgazdasága kávét, cukornádat és kakaót ter­mel. Mindemellett az ország népe leírhatatlan nyomorral küzd és valósággal éhezik. A gyermekha­landóság több mint negyven szá­zalékos, sőt egyes vidékeken ez a szám eléri a nyolcvan százalékot is. Az egészségügyi állapotokra jellemző, hogy 280 ezer lakosra jut egy kórház és 20 000 lakosra egy orvos. Az ötmillió angolai közül mindössze hat diák foly­tatja főiskolai tanulmányait, por­tugáliai egyetemen. Angola la­kosságának 98 százaléka írástu­datlan. A szovjet lap a továbbiakban rámutat, hogy Virato Grúz, az Angola népeinek felszabadítá­sáért küzdő népi mozgalom ne­vű 1956-ban alakított párt főtit­kára az AFP tudósítójának nem­rég adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy az angolai hazafiak az algériaihoz hasonló angolai nemzeti felszabadító hadsereg megteremtését készítik elő. A második világháború óta mintegy 40 ország vívta ki poli­tikai függetlenségét. A portugál gyarmatosítók ezt nem akarják figyelembe venni, hanem köröm­szakadtáig próbálnak ragaszkod­ni gyarmataikhoz. Az afrikaiak azonban nem akarnak Salazar fasiszta pribék rabszolgái lenni. Nincs messze az idő — írja be­fejezésül a Krasznaja Zvezda —# amikor erőteljes csapásaik kö­vetkeztében kidőlnek majd sötét celláik és börtöneik kapui. Régi afrikai közmondás szerint, bár­milyen hosszú az éjszaka, bizo­nyos, hogy hajnal követi. Már pirkad Angolában is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom