Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1961. február 9. Huligánok ügyében A betyárromantikával kezdő­dött, jó száz évvel ezelőtt, amikor Nyugaton a legrosszabb regény is biztos sikert jelentett, ha hőse magyar betyár, vagy cigány volt. A divatot nem kisebb költő fém­jelezte, mint Lenau, aki »deutsch- ungarnak-ii nevezte magát s egyéb ként kitűnő verseket írt Miscka- ról, a zseniális cigányprímásról, Miráról a tündökletes cigánylány­ról, a csárdásról, a vigadozó ma­gyar parasztokról. Nincs is más hibájuk ezeknek a verseknek, csak az, hogy kevés a közük a valósághoz. De sikerük egy olyan folyamatot indított el, amely még a kiváló Fontanét, az Effie Briest szerzőjét is elragadta s írt egy regényt — gróf Petőfy- röl! Félreértésből, romantikus be- lemagyarázásból így alakult ki egy alapjában hamis kép, amely a magyart mulatozónak, vadnak, nőcsábítónak, iszákosnak mutat­ja. Ha ezeket a tulajdonságokat megnemesítjük és felmagasztal­juk, a kép akkor is torz; elég Gobineaura gondolni, aki fajelmé leti könyvében nagyon ronkon- szenvesen beszél a magyarságról, sőt a jövő népét látja benne, vagy a filozófus Keyserling, aki »Európa spektrumában« nagyon előkelő helyet juttat, — sajnos, ugyanilyen tulajdonságok alap­ján — a magyarságnak. Száz esztendőnek kellett el­múlnia, amíg meg tudtuk értetni a világgal, hogy a magyar se nem betyár, se nem cigány, sőt a magyar emberre egyáltalán nem illenek a lezüllött dzsentriről el­lesett vonások. A magyar ember olyan, amilyennek Petőfi vagy Arany János rajzolta s igazi ér­tékét az adja meg, ami a világ minden emberének: munkája, szorgalma, tisztessége. Napjainkban egy új romantika kezd kialakulni, hatásában, kö­vetkezményeiben semmivel sem veszélytelenebb, mint a száz év előtti. .nincs nap, hogy az újsá­gok ne írnának a huligánokról, több helyen vitákat rendeztek, hogy mi jellemzi a huligánt és a jampecet, mi az azonos bennük és mi nem, a rádió időnként szinte pillanatképeket közvetít a huligánok életéből, sőt a hetek óta idült ötletszegénységben szen­IMIKE FOGADALMA Egy hónapi a közölte a Nép­újság azt a hírt, hogy a kis szál­kái Antal Tériké nem játszik többé a tűzzel, égési sebeibe be­lehalt. Azt gondolnánk, hogy ez az elrettentő példa elegendő ahhoz, hogy okuljanak az eset­ből a szálkai szülők. A tények azonban azt bizo­nyítják. hogy. a kis Tériké meg­égett teste nem hatott elégge az emberekre, mert Szálka község csendjét vasárnap délután a szekszárdi tűzoltók szirénája verte íel iámét. Most az egyik ház pajtája gyulladt ki. s a tűz ismét gyermekjátékból eredt. Mózsik Józsefék disznói, vág­tak. A négyéves Imre érdeklődve figyelte, hogyan perzselik a disz­nót. Elhatározta, hogy ezt ő is megcsinálja. Kihasználta, hogy szülei nincsenek az udvaron, egy kukoricaszárat meggyúitott az üstházban és azzal a pajtába ment. A tűzcsóvától a pajta meg­gyulladt. védő Szabó-család is jobb híján ráfanyalodott a huligánokra. Ha egy külföldi lapjainkat olvassa, vagy rádiónkat hallgatja, joggal vonja le azt a következtetést, hogy Magyarországon egy új kaszt alakult ki, a huligánok tár­sadalmi rendje, afféle Ku-Klux- Kan-szervezet, amelynek tagjai a társadalmi ranglétrának ha nem is a legelőkelőbb fokán, de feltétlenül legromantikusabb fo­kán állnak. Ha valaki a magyar rádióból, vagy újságjainkból ve­szi minden értesülését életünkről, úgy képzeli, hogy vendéglőink, szórakozó helyeink tele vannak huligánokkal, este nem tanácsos az utcára kimenni, mert lépten- nyomon huligánok állják el a gyanútlan járókelők útját, rémít- getve az embereket, veszélyeztet­ve a közbiztonságot s fittyet hányva a szocialista erkölcsnek. Persze sok baj van még ná­lunk, s az is igaz, hogy akadnak garázda alakok, akik időnként valóban kellemetlenségeket okoz­nak. De ugyanakkor van rendőr­ségünk is, amelynek nemcsak kö­telessége, hogy megfékezze a ga­rázda, a társadalmi rendbe beil­leszkedni nem tudó elemeket, ha­nem ereje is van ahhoz, hogy elejét vegye a rendbontásoknak. A baj csak ott van, hogy a kü­lönböző sajtó- és rádióközlemé­nyek holmi romantikus fenegye­rekeket csinálnak azokból, akik­nek börtönben a helyük s aki­ket igazságszolgáltatásunk kivé­tel nélkül börtönbe is juttat. De talán még nagyobb baj, hogy a garázdák egyedi esetét általáno­sítják, nem X. Y.-ról beszélnek, aki erőszakoskodott, hanem »a huligánokról«, még pedig úgy, mint egy új társadalmi rétegről, amely számában állandóan nö­vekszik s hovatovább többségbe kerül. »A huligánok« lassan le­gendás alakok lesznek, afféle mo­dern hősök, akik »bátran« szem- beszállnak istennel, emberrel és rendőrséggel. A »galeriknek« hí­rük, nevük, sőt ami nagyobb baj, tekintélyük van — ötletszegény újságírók jóvoltából. A helyzeten változtatni kell s a bűnügyi része a rendőrség dolga, amely meg is teszi a magáét. De a romantikus környezet, amit rá­diójátékok és Tiportok tálalnak köréjük, legfeljebb arra jó, hogy népszerűsítsék azokat, akik szem- benállnak a társadalommal, a renddel, az emberi tisztességgel. Sajnos, vannak ilyenek, de a mai magyar életre igazán nem ezek a jellemzők. CSÁNYI LÁSZLÓ A megfiatalodott Pörboly ii. A pörbölyi általános iskola pe­dagógusaival kulturális dolgok­ról beszélgettünk. Csakhamar kiderült, hogy nemcsak a külső látszat változott meg, hanem az emberek gondolkodásmódja, tuda ta is megújhodott. Igényességük nem merült ki a szép házak fel­építésével, a töméntelen modern ruha megvásárlásával, amint gazdaságilag kezdtek felemelked­ni, szomjazták a kultúrát is, és napjainkban egyre jobban szom­jazzák. Ismét csak azt kell monda­nom, hogy e tekintetben örven detesebb dolgokat tapasztaltam mint némelyik faluban. Vida Jápos iskolaigazgató, hogy érzékeltesse az ismeretter­jesztés iránti érdeklődést, ezt mondta: — Nincs sok idő estig, de ha van kedve egy előadást tartani, „biztosíthatom” a nagy közönsé­get. Nálunk ez az egyik leg­könnyebb dolog, mert elég, ha a? előadás híre szétfut a környéken, máris jönnek az emberek. Minden érdekli őket, ami a szokásos ismeretterjesztő előadá­sokba belefér. Mintha egyszuszra akarnák magukba szívni a kul­túrának azt a töméntelen meny nyiségét, amelyet évszázadokon keresztül kicsinyenkint kelleti volna. A dolgozók esti iskolája 18 fő­vel működik. A napi fáradságos munka után este beülnek az is­kola padjaiba és a késő esti órá kig figyelnek, tanulnak. Mind­ezt természetesen nem előírásból teszik. Egyiknek a munkaköre sincs iskolai végzettséghez kötve tehát nem az „doppingolja" őket. hogy „ha nem tanulok, kitesz­nek ...” Honti József például rakodó- munkás az erdészetnél. Előtte kocsis volt; „Ugyan kérem, miéri kellene ismerni Petőfi életrajzál ahhoz, hogy a rönköket kocsira tudják emelni.” De ő mégis úgy érzi, hogy kell a Petőfi-életrajz a tudás, amit az iskolában meg­szerezhet. Ha már Hontiéknál tartunk, hát kérem a feleségére sem lehetne azt mondani, hogy „kénytelen” tanulni — mert bi­zony ő is a dolgozók esti iskolájá­ba jár, méghozzá egy osztályba férjével. A feleség „háztartásbe­li.” Csizolczki István fejőgulyás sem lenne ..kénytelen” tanulni, de mégis tanul, mert érzi a szük­ségét. Sőt, vállalta a tanu­lást annak ellenére is, hogy minden nap hajnalban kell fel­kelnie, mert akkor kezdődik a munkája, az iskolai foglalkozás pedig este 10 órakor ér véget. Napközben a gyerekek járnak iskolába, este pedig a szülők. Ez így van Hontiéknál is és Csi- zolczkiéknál is. A kis Fokos Er­zsi — negyedik osztályos — a múltkor odaállt a tanító néni elé, és megkérdezte, hogy hogyan halad az ő apukája az iskolában, mert otthon néha közösen tanul­nak ... Mivel, hogy egy családból a felnőttek és a gyerekek is tanul­nak, érdekesnek ígérkezett a kér­dés: „A felnőttek a szorgalma­sabbak a tanulásban, vagy a gye­rekek?” — A felnőttek — volt a vá­lasz. — Komolyabban veszik a tanulást, mint a rakoncátlan gye rekek. Ezek a szülők új házat építet­tek az elmúlt években. Ezért mondom, hogy az új házalt la­kói is új emberekké válnak. Az idén még csak tizenhatan tanulnak, de jövőre már körül­belül negyvenen lesznek a fel­nőttek az általános iskolában. Ez az adat is az iskola igazga­tójától származik, aki felmérte e teluntetben a várható fejlődést. Az iskola egyébként nem va­lami megnyugtató képet nyújt. A rendben és tisztaságban nincs hiány — ezt mint váratlan láto­gató állítom Ellenben az osztály- termek túlzsúfoltak. A lélek- számban is rohamosan fejlődő Pörböly kinőtte az iskolát: a termekben alig lehet megmoz­dulni a zsúfoltság miatt és, noha most kaptak új padokat, de azért jobb híjjón még polcot is kénytelenek felhasználni, arra i9 ráültettek néhány gyermeket. Sajnos, e tekintetben csak ked­vezőtlenebbé válhatik majd a helyzet a kilátások szerint. Ugyan is az állami gazdaság például újabb családokat költöztet majd Pörbölyre — tehát az iskolaköte­les gyermekek száma is szaporo­dik. Az idén heten végzik el a nyolc osztályt és az új elsősök száma körülbelül 25 lesz. Nagyon szükséges lenne az is­kola bővítése... Van egy földművesszövetkezeti italbolt Pörbölvön. De ez nem egyszerűen italfogyasztó helyisé­get jelent, mert egyben ez Pör- bölyön a kultúra központja is, mivel nincs külön kultúrház. Itt kerül sor a filmvetítésekre. Ami­kor filmet vetítenek, az „érdekel­tek” összehordják a legkülönfé­lébb ülőalkalmatosságokat, desz­kákat, székeket — de a térem mindig zsúfolt. Az állami gazdaságban szak­munkás-tanfolyam van. Szakmun­kásokat képeznek a komlóter­mesztéshez. Ez is a kultúrálódós egyik formája. Könyvek? Ami könyv rendel­kezésre áll — szinte darabokra olvassák. Feltűnően magas a köl­csönzési arány — ez is a kultúra iránti érdeklődésre vall, ez is az emberek gyarapodását segíti. Ami pedig az erdei ember meghatározást illeti, ha valakitől meghallom, ha ismerem, ha nem az illetőt, a leghatározottabban visszautasítom. Aki kicsit is is­meri a pörbölyieket, legfeljebb dicsérő jelzővel illetheti őket, nem pedig elmarasztalóval. Bod a Ferenc Határidő előtt teljesítette szerződtetési tervét a nagydorogi dohánybeváltó A nagydorogi dohánybeváltó évi szerződtetési tervét, a kitű­zött határidő előtt két hónappal teljesítette. A környékbeli termelőszövet­kezetek eddig 1800 mázsa do­hányt szállítottak a dohánybe­váltó részére. A visszalévő 200 mázsa szállítása folyamatban van. Az elmúlt év dohánytermé­se minőségileg jobb volt, mint az 1959. évi. A dohánybeváltó dolgozói ré­szére modern üzemi konyhát lé­tesítettek s korszerűsítették az öl­tözőt és a fürdőt. Ezenkívül a közelmúltban laboratóriummal I látták el az üzemet. Jelenleg a dohány fermentálás munkáját végzik az üzem dol­gozói. — Farsangi bált rendezett a bá­taszéki II. számú iskola, vasár­nap délután három órai kezdet­tel a kultúrotithonban. A megje­lent közönséget — amely telje­sen betöltötte a nagytermet — változatos, színes műsorral szó­rakoztatta az úttörőcsapat. A kisebb pajtások különböző jele­neteket mutattak be, a VII—VIII. osztályosok pedig táncszámokkal, mókás jelenetekkel szerepeltek} A műsor után a táncterembe vo­nultak az iskolások, ahol este nyolc óráig szórakoztak. cJt hús életútja E néhány kis riport, amely csaknem másfél évtized em­lékeit eleveníti fel Mátai Antal úttörő életéről ad hiteles ké­pet. A hős ifjúkommunista, aki halált megvető bátorsággal védte ezerkilencszázötvenhatban a stúdiót az ellenforradalmár csőcselékkel szemben a tizenötödik évfordulóját ünneplő út­törőmozgalom első úttörői közé tartozott. Gyermekkora úttörő tevékenysége és élete példaképül szolgál a sok tízezer úttörő­nek, aki nyomdokába lépett. Pár pillanat múlva már az ön­kéntes tűzoltók kürtié jelezte, hogy valahol baj van. segítségre van szükség. Rövid percek alatt ott termettek a tűzoltók és Pálfi Mihály KISZ-titkár vezetésével hozzá kezdtek a tűz eloltásához. Mire a szekszárdi tűzoltók meg­érkeztek. sikerült a tüzet teljesen eloltani. A tűzeset után Kovács száza­dos elvtárs, a tűzrendészet! osz­tály parancsnoka, valamint Si­mon Péter, önkéntes tűzoltópa­rancsnok elbeszélgetett a tüzet okozó Imikével, aki fogadalmat tett. hogy nem játszik többé tűzzel. A dombra épült rövidtornyu templomból árad a harangszó. A falu utcái elevenek. Vasárnap van. Mátai Antal, a falutól észak- nyugati irányban lévő Török sáncon áll. Nézi a falut és szívja a virágillattól terhes levegőt. Kezében vaskos könyvet szoron­gat. Szereti a tájat. Imádja a fa­lut, ahol született. A völgyben meghúzódó házacskák kéményei bodor füstkarikákat eregetnek. Gyönyörködik. Úgy szívja magá­ba tekintetével a tájat, s a csend­ben lapuló házacskák emlékét, mintha messzi útra készülne. Az­tán hirtelen gondol egyet, meg­fordul és elindul az erdő irá­nyába. Lengyel község házai és a kas­tély körvonalai helyett most új panoráma fogadja. Sejtelmesen susog az erdő, a lengedező szél cirógatásától. A szélestörzsű fák kérgét fakopács ütögeti fáradha­tatlanul, és rigófütty keveredik a különféle apró madárnép csivi- telésével. Amikor az Anna-forráshoz ér, leguggol a csobogó víz mellé, töl­csért formál a tenyeréből és kor­tyolgatja az üdítő vizet. — Na végre, legalább nem le­szek egyedül! Antit váratlanul érik a szavak. Felugrik és a hang irányába for­dul. Kontság Sándor, az iskola- igazgató áll előtte vállravetett kabáttal és mosolyog. Ősz haján csillog a lombokon átszűrődő napsugár. Amikor látja, hogy a fiú kissé zavarban van, újból ő kezdi a szél. — Mit olvasol? — Az Egri csillagokat. Az igazgató bácsi leül a forrás melletti dombra és helyet mutat Antinak is maga mellett. — Szeretsz olvasni? A fiú bólint és feloldódik ben­ne a félszegség. Felnyitja a könyvet, amelyet eddig a marká­ban szorongatott és Kontság Sán­dornak mutatja. — Tessék csak nézni, már a vé­génél tartok. — Aztán mit tanultál belőle? — Hogy szeretni kell a hazá­mat! — Harcolni is tudnál érte? A fiú bólint. Majd hozzáteszi. — Egerben minden magyar összefogott. Az igazgató bácsi megint mo­solyog és végigmustrálja a tizen­négy év körüli fiúcskát. — Olvasol néha újságot is An­tiként? Mátai Anti arca most hirtelen komoly, felnőttes kifejezést ölt. — Az utolsó betűig el szoktam olvasni, ha vett édesapám! — Melyiket szoktad olvasni? — A Szabad Földet. — Ez derék dolog — nevet az igazgató —, és tovább kérdez. — Hát Mindszenty hercegprí­másról hallottál-e? — Igen. — És azt milyen magyar em­bernek tartod? — Rossznak! — Miért? — Mert azt akarja, hogy visza- vegyék édesapámtól, meg a többi lengyeli földhözjuttatottól a föl­det. Kontság Sándor egyre jobban csodálkozik a fiú talpraesett vá­laszain. Soha sem képzelte volna, hogy a mindig szerény, szótlan fiúban ilyen kiforrott politikai nézetek lappangnak. A lombok közül előkandikáló azúr égbe fúr­ja pillantását és eltűnődik. Külö­nös ifjúság a mostani! A zajos politikai élet üstjében formáló­dik. Ezerkilencszáznegyvenhetet írunk, és már megtalálható a 14 éves szegényparaszt-fiú, akinek politikai nézetei vannak. Nem túlzás ez? Nem szellemi koravén- séghez vezet majd a gyerek életében elindult folyamat? Nem! Gyorsan elhessegeti a gondolatot és aggódás helyett öröm röpdös a szíve körül. Nincs ok féltésre! Ez a politikai felfogás, ami Anti szívébe lopta magát nem eredmé­nyezhet szellemi koravénülést! Ez szárnyakat ad! A magasba rö­pít. Ujjászüli még az öregeket is. — Mindszenty rosszabb mint a törökök voltak! Anti szavai kettévágják gondo­latait. Az órájára néz. Feláll. A fiú vállára teszi kezét és csak annyit mond. — Gyere pajtikám! Itt az ebéd­idő. H. T. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom