Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

1961. február 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A mezőgazdasági üzemekben teljes lendülettel folyik a gépjavítás A szakemberek alkatrészhiányra panaszkodnak A mezőgazdasági üzemekben tavaszra készülnek. Az agronó- musok gondoskodnak a vetőmagvakról, üzemszervezési kérdések­ről tanácskoznak. A készülődés középpontjában azonban a gé­pészmérnökök, a gépszerelők és traktorosok állnak. Mindenki tisz­tában van azzal, hogy jórészt rajtuk, pontosabban az ő munkáju­kon múlik, hogy a koratavaszi és nyári mezőgazdasági munkák­ban milyen mértékben lehet a traktorokra és különböző munka­gépekre számítani, A gépjavítás folyik. Mindenütt most tartanak e munka kellős közepén. Valamennyi állami gazdaság, gépállo­más és ma már több termelőszövetkezet gépműhelyében reggeltől estig lázas munka folyik. Erről szereztünk tudomást megyénk négy mezőgazdasági üzemében. A Dalmandi Állami Gazdaság szerelői a pajtákban is gépeket javítanak Megyénk egyik legnagyobb me zőgazdasági üzemében, a 16 000 holdas Dalmandi Állami Gazda­ságban 74 szántótraktor, illetve talajművelő erőgép és hat teher­gépkocsi van. A leltárban szere­pel még több száz munkagép, amit a koratavaszi és nyári mun­kák megkezdéséig ki kell javí­tani. A szerelők és a gépjavítás­ba bevont traktorosok ebben a gazdaságban nagyon rossz mun­kafeltételekkel dolgoznak. Az üzem központi szerelőműhelye ugyanis kicsi, korszerűtlen, az új szerelőcsarnok pedig ez év májusában készül csak el. Dicsé­ret illeti a Dalmandi Állami Gaz daság gépjavító kollektíváját, mert amelyik gépet nem tudják a szerelőműhelyben kijavítani, azt kijavítják a pajták és fésze­rek alatt, de nem egyszer az is­ten szabad ege alatt. A nagytel­jesítményű lánctalpas traktort pél dául be sem tudják vontatni a szerelőműhelybe, annyira kicsi. A rossz munkafeltételek ellenére kijavítva, munkára készen áll már most a gazdaságban 33 szán­tótraktor és készen vannak a koratavasszal szükséges munka­gépek. A munkagépeket nemcsak a központi műhelyben, hanem a termelési kerületekben is javít­ják. Érdeklődtünk a gépműhely vezetőjétől, Szikszai elvtárstól, hogy biztosítva van-e az alkat­rész ellátás. „Sajnos e téren na­gyon sok a hiba. A főmérnök most is Pesten van, alkatrészeket próbál szerezni'’ — kaptuk a vá­laszt. A tamási Vörös Szikra Tsz maga javítja ki traktorait Megyénk egyik legöregebb kö­zös gazdasága a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet, az el­múlt három évben annyira gé­pesítette gazdaságát, hogy ma­napság már csak a csúcsmun­kák idején veszi igénybe a gép­állomás munkáját. Jelenleg tíz erőgéppel, a hozzájuk szükséges munkagépekkel és teherautóval rendelkezik a Vörös Szikra. A gépek karbantartására műhelyt rendezett be a vezetőség, ahol a villanyhegesztő és esztergapad is megtalálható. így az idei télen már a gépek generáljavítását is a szövetkezet végzi el. Till György, volt gépállomási szerelő irányí­tásával szövetkezeti gépszerelők végezték el három traktor gene­ráljavítását az idei télen. A töb­bi gép nagyjavítására ma még nincs szükség, hiszen újak. De Portugál író klasszikus mnt jelenik meg A Magyar Helikon Könyv­kiadónál a közeli napokban ér­dekes könyv lát napvilágot. Ne­ves portugál író, Queiroz — aki­nek most jelenik meg először munkája magyar nyelven — Amora atya bűnei című regényét adják ki illusztrált szép kiadás­ban. A nálunk ismeretlen, kitűnő polgári realistának regényírói művészete a Balzac, Flaubert, Zo­la és France-i vonal folytatása. Az írót Amaro atya bűne című műve emelte világhírre és a re­gény számtalan külföldi kiadást ért meg. ettől függetlenül minden trak­tort átnéznek a szerelők, hogy minimálisra csökkentsék nagy munkák idején a gépkiesést. Az ekéket, tárcsákat és boronákat pedig a szövetkezet kovácsműhe­lyében javítják. A Vörös Szikra Tsz-ben jól megy a téli gépjavítás. Fehér Jó­zsef növénytermesztési főagronó- mustól tudtuk meg, hogy legké­sőbb március 1-re kijavítanak minden erőgépet és munkagépet a Vörös Szikrában. A hőgyészi Diesel-motor javító üzemben terven felül javítják ki a 40 Hoffer-traktor motorját A Baranya megyei és Tolna megyei állami gazdaságok hőgyé­szi Diesel-motorjavító üzemében is mozgalmasak a téli napok. Ál­lami gazdasági főmérnökök egy­másnak adják Sebők László üzem vezető ajtajának kilincsét. Hoz­zák a Zetor traktor elromlott mo­torját és veszik át a felújított motort. — Nehézségekkel küzdünk mi is, mert rossz az alkatrész ellá­tás — mondja Sebők László. Megtudtuk tőle, hogy a jövő évi- alkatrész-igénylést már most benyújtják illetékes szervekhez, abban a reményben, hogy jövő­re nem ismétlődik meg az idei hiba. Mert mi a helyzet? Az üzemet gépjavításra és nem gépalkatrész-gyártásra létesítették. De szorít a cipő és kénytelenek gyártani a Diesel-motorjavító üzemben különböző tengelyeket, perselyeket és egyéb más alkat­részeket. Ezzel magyarázható, hogy már az idén 70 kijavított Diesel-motort vettek át a Bara­nya megyei, illetve Tolna me­gyei állami gazdaságok az üzem­től. Mint érdekességről, beszámol­hatunk arról, hogy Hőgyészen március végéig 40 Hoffer traktor motorját is felújítják terven fe­lül az üzem munkásai. A bölcskei gépállomáson ütemezés szerint folyik a gépjavítás — Az igazgató és a főmérnök úton vannak. Megpróbálnak al­katrészeket szerezni, mert itt áll a műhelyben hat félig kész trak­tor, nem tudjuk őket kihúzatni, mert egyikből ilyen, a másikból olyan alkatrész hiányzik — kezdi a tájékoztatást Szabó Dezső, a bölcskei gépállomás munkagép­mechanikusa. Papírokat szed elő és közli, hogy a téli gépjavításnál még tartják az ütemet. A feb­ruár 10-ig tervbe vett gépjavítá- si munkálatokat elvégezték. A koratavasszal szükséges munka­gépek nagy részét kijavították, jól halad az erő gének javítása is, bár a „kényesebb” alkatrészek egy hányadát úgy szedik össze. A bölcskei gépállomás vezetősé­gének és műszaki gárdájának nagy ügybuzgalma érthető Hi­szen miután Dunaföldvár és Paks is termelőszövetkezeti köz­ség lett, a gépállomás munkája 30 százalékkal több, mint az el­múlt évben volt. Uj gépeket pe­dig nem ígértek a gépállomás­nak. A meglévő 80 traktorral kell a gépállomáshoz tartozó régi és új termelőszövetkezeti gazdasá­gok gépi munkaigényét kielégí­teni. Ennek eredményét pedig nagyban befolyásolja a most fo­lyó gépjavítás.. A magunk részé­ről azzal szeretnénk a gépjavítás sikeréhez hozzájárulni, hogy ez­úton is felhívjuk az illetékesek figyelmét: ha egy mód van rá, intézkedjenek az alkatrészhiány megszüntetésére, vagy legalábbis enyhítésére. Dorn"i Erzsébet Továbbfejlesztik az iizemi- körzeti orvosi ellátást A munkásosztály fokozott meg­becsülését mutatja az üzemegész­ségügyi ellátás, ami azt jelenti, hogy a dolgozó a körzeti orvosi, szakorvosi és más szolgáltatáso­kat nemcsak a lakóhelyén, ha­nem a munkahelyén is megkapja, az üzemi egészségvédelmet a kormány 1961-ben állami feladat­tá nyilvánította. Az 1800—2000 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemekben és az 1200-nál nagyobb létszámú bányaüzemek­ben főállású, 500-on felüli létszá­mú üzemekben pedig mellékállá­sú üzemorvosok látják el az egészségügyi szolgálatot. A ki­sebb üzemek dolgozói, főleg a bá nyászok sérelmezték, hogy nincs saját üzemi orvosuk, hanem csak mellékállású orvosok fog­lalkoznak velük. A jogos kíván­ságnak az egészségügyi kormány zat 1959-ben helyt adott. — Az I üzemekre is. 1200-nál kisebb létszámú oánya- üzemeket úgynevezett bányaüzem mi körzetekbe sorolták. A körze­tek lélekszámúnak megállapítá­sánál figyelemmel voltak arraj hogy az üzemorvosnak a szoro­san vett betegellátáson kívül szá mos egyéb megelőzési, gondozá­si, ellenőrzési, javaslattételi, stb. feladata is van. Ezért a körzetek lélekszámát úgy állapították meg, hogy az orvosnak az üzemben és a lakókörzetben egyaránt ele­gendő ideje maradjon teendőinek megfelelő színvonalú ellátására. Eddig mintegy 80 bányaüzem! körzetet hoztak létre. A kedve­ző tapasztalatok alapján az egész­ségügyi minisztérium az üzemi- körzeti orvosi ellátás kiterjeszté­sét tervezi, ipari üzemeken kí­vül egyes mezőgazdasági nagy­JAVASLAT ^ a népviseleti hagyományok megőrzésére Nem kis eredmény az, ha va­laki, vagy valakik országosan egy nagy rendezvényen elsők lesz­nek. Különösen érdekessé válik azonban egy ilyen elsőség egy olyan «-versenyben«, ahol a ver­senyzők egyáltalán nem profik, nem sportolók. Mert sem Siebenmorgen Jo­hanna, sem Storcz János, sem Meckl Antal és felesége nem sportoló. Még csak nem is szí­nész. Egyszerű emberek ők. Mözsiek. Abból a faluból valók, InTőTlí népművészetnek sok régi mestere élt és annakidején re- Jjnekebbnél-remekebb népművé­szeti ruhaféleségeket alkotott. És ezekkel a ruhákkal nyert díjat a két mözsi pár az országos sváb­bálon, Budapesten. Ezelőtt vagy másfél évvel a Népújság hasábjain értékes ja­vaslatok születtek a hagyomá­nyok, a ritkaságok, a muzeális értékű dolgok szakszerű megőr­zésével kapcsolatban. Egy s más történt is ezen a téren, de ami a megye nemzetiségeinek viselet­kultúráját, népdal- és népmese­kincsének szervezett gyűjtését, felhasználását, dokumentálását illeti, még mindig csak a kezdet kezdetén állunk. És most következzék a javas­lat: a 900 éves forduló ünnepsé­geire helyes lenne — és a várható nagy idegenforgalom szempont­jából hasznos is lenne — ha a megye nemzetiségeinek ruháit, érdekesebb használati eszközeit, népdalait, népmondáit valami munkaközösség-féle összegyűjte- né, rendszerezné. Ebben igen nagy segítséget tudna Tolna me­gyének nyújtani a Pécsi Pedagó­giai Főiskola német tanszéke is. Véleményem szerint lehetősé­get kellene adni a megye nem­zetiségi anyagának a múzeum termeiben is, és ebben a munká­ban feltétlenül számítani lehetne a községek életét alaposan isme­rő új és nyugdíjas pedagógusok­ra, az öntevékeny művészegyüt­tesekre, a tanácsokra. Tolna megye rendkívül gazdag nemzetiségi hagyományokban, népviseleti anyagban is. De szer­vezetten, tudományos alaposság­gal kell az anyaghoz nyúlni, ne­hogy valamilyen érték elkallód­jék. És ebben a munkában — amely nem kis feladat — úgy vélem, szívesen nyújtana a szekszárdi gárdának segítséget a pécsi tu­dóscsoport is. Hiszen ez nemcsak megyei érdek. Országos. Szigeti István 28. Horváth József: Mint amikor villám hasít a ko­romfekete éjszakába, utána tom­pa sötétség hull a mindenségbe, előbb riadtan káprázik minden szem, majd tétován hunyorog megint, úgy hasított a fogolytá­bor lakóinak tudatába a gondo­lat: — Hazamegyünk... Harminchárom hónapon át Elkergették őket, s a földeket ki ezerszer megálmodtak ujjongó 0S2t0tták Ha hiszem! Abból alommal ezt az orat, aztan jött ARANYKALITKA az ébredés és az álmok sóvárgás­sá szelídültek. De most Kurga­nov alezredes, a tábor parancs­noka tudtukra adta, hogy né­hány nap múlva... Az első pillanatban felizzott minden idegszáluk. Úgy érezték a foglyok, mintha egy égi sze­kér a végtelenbe ragadná őket. De aztán lehuppantak a földi han­tokra, kétség és szorongás tolult a mellükbe. a foglyok ugyan kimaradtak. Az asszonyok pedig alighanem erőt­lenek voltak a nagy osztozkodás­nál. Igaz, Benkő szerint a hadi­foglyok részére mindenütt tarta- egész fogolytábor, lékoltak földet, mert az ország, s Benkő Antal, az ő szárnyaló, a Magyar Kommunista Párt irá- nagy örömét iparkodott megosz- nyítja otthon az ország szekerét, tani kenyeres pajtásával, Szeren- De hátha Benkő, aki kommunis- esés Jánossal. Különös szeretettel onnét ki-ki szétszéledhet haza­felé, de hát Benkő sem volt ott Debrecenben, amikor kimondták az »oszolj t«, ki tudja?. De a kétségek és kósza gondo­latok közepette is lázban égett az és barátsággal vette körül ezt a Szerencsést. Szerencsés néhány évvel idősebb nála, de kitűnően megértették egymást. Most is agitátor iskoláról tudja, ott ka- melegen átölelte: pott felvilágosítást ezekről az ál- Tehát nem élő tanú. hát hazame­tának vallja magát, mindezt csak »hazabeszélésből« mondja? Hi­szen ő maga is hadifogoly. Amit Hazamegyünk. De mit tartogat ^d’,*z a sors? Mit a megérkezés pilla­nata? Él-e, s vár-e az asszony, a menyasszony, a kedves? Mivé lapotokról. lett azóta az elárvult otthon? S Hatha fele sem igaz annak, amit mivé Magyarország, amelyet utol- heszel. Nerp azért, mintha sze- jára szörnyű sebekbe borultan me*y szerint neki nem volna hí- láttak? Megannyi kétség. tele- mert , nagyon rendes, jora­Mit higgyenek el a hírekből, való munkasember ez a Benkő, a amelyek az otthoni változásokról háború előtt a budapesti szer­szólnak? Benkő Antal, a tábor számárugyárban dolgozott, ro- agitátora csodálatos változásokról konszenves és csillogó értelmű beszél. Azt mondja, Magyaror- fickó, mindenki baját hordozó, szág szabad ország. Uj rendszer mindig a gyengék mellé szegődő, van, demokrácia, vagyis népura- s a másik igazságáért talpaló hajtott: lom. Mi is lehet az? Meg azt is, ember, de hátha ő sem tudja a — Te igen... Te hazamégy, test- hogy megújhodott az ország. A valót? Ki tudhatja azt igazán? vér, de én? Nekem nincs »haza«, háborús romokat például máris Lám, az is, hogy néhány nap Benkő gyöngéden átölelte: eltakarították. Na hiszen, ha az múlva hazaindulnak, milyen szép — Hányszor mondtam már, csak úgy menne! Azt a sok ro- és reménytkeltő tudat, de hátha hogy ahol az én otthonom, ott a mot, a rengeteg kártételt jó, ha a mégsem igaz? És ha Magyaror- tied is! Ezentúl együtt maradunk, tizenöt-húsz év alatt kiheveri szágra jutnak is, nem zárják-e az Hazaérünk, bemegyünk a gyárba. Magyarország. egész csapatot karanténba, mint Meglátod, hogy örülnek majd Azt is állítja Benkő, hogy nin- az első világháborús foglyokkal neked a cimborák! csenek már grófi birtokok, meg csinálták? Benkő szerint a fogoly- Nemrég államosították a mi botosispánok. Hát hová lettek? vonat Debrecenbe viszi őket, s gyárunkat is, Úgy bizony! Nem No, Janikám, gyünk... Szerencsés arcán árnyék suhant át. Benkő látta, hogy barátja , _ __,, t»,,„„„„„„ m ég ezt az alig észrevehető mo­úgy megy, mint régen, amikor csak robotolt az ember, de sem­mi köze sem volt a gyárhoz. El sem tudom képzelni, kik most a fejesek a gyárban, de amikor majd benyitunk az igazgatóhoz, alighanem valamelyik szaktársat találjuk ott. Érted, milyen nagy­szerű lesz ez? Az első keresetedet megünnepeljük. De meg ám! Az­tán szerzünk neked egy takaros kis lakást. Akármi legyek, ha meg nem házasítalak, te vén medve! Most lógatod az orrodat, de ne felejtsd el, majd eljön az idő, amikor kacagva emlékeztet­lek rá! Nahát, örülsz-e már? Ha­zamegyünk! Szerencsés János lehorgasztott fejjel üldögélt. Nem akarta, hogy Benkő észrevegye tengermély bá­natát. Határtalanul szerette Ben- kőt. Mindjárt azután, hogy össze­kerültek a táborban, Benkő ba­rátságot kötött vele. Honnét is tudhatta, ki ő, mi ő? Bizonyosan Kurganov alezredes mesélte neki. Kurganov az ő »keresztapja«. Igen, mert amikor valamelyik badikórházból idehozták őt, még solyt is csak a kedvéért erőlteti magára. — Fel a fejjel pajtás! — biz­tatta Szerencsést. — Hazame­gyünk, ez a lényeg. Meglátod, milyen nagyszerű lesz otthon. Az ötven év körüli férfi felsó­nem győzött csodálkozni, miféle különös história az övé?. Egy ki­ürített katonai épületben, kint a fronton egy élet-halál közt lebegő magyar katonát találtak, a szov­jet szanitécek, s amikor nagy ke­servesen megmentik, azt sem tudja mi a neve, ki fia, borja, hogyan került oda, s hol volt az­előtt? Kurganov persze nem tart­hatott a nyilvántartásban egy névtelen hadifoglyot, hát elke­resztelte szépen Szerencsés Já­nosnak. Utóvégre ritka szemcsés véletlen ennek a fogolynak a meg­menekülése, amint ezt a had-kór­ház politikai osztálya^ a kísérő iratokban közölte. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom