Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-09 / 34. szám
1961. február 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A mezőgazdasági üzemekben teljes lendülettel folyik a gépjavítás A szakemberek alkatrészhiányra panaszkodnak A mezőgazdasági üzemekben tavaszra készülnek. Az agronó- musok gondoskodnak a vetőmagvakról, üzemszervezési kérdésekről tanácskoznak. A készülődés középpontjában azonban a gépészmérnökök, a gépszerelők és traktorosok állnak. Mindenki tisztában van azzal, hogy jórészt rajtuk, pontosabban az ő munkájukon múlik, hogy a koratavaszi és nyári mezőgazdasági munkákban milyen mértékben lehet a traktorokra és különböző munkagépekre számítani, A gépjavítás folyik. Mindenütt most tartanak e munka kellős közepén. Valamennyi állami gazdaság, gépállomás és ma már több termelőszövetkezet gépműhelyében reggeltől estig lázas munka folyik. Erről szereztünk tudomást megyénk négy mezőgazdasági üzemében. A Dalmandi Állami Gazdaság szerelői a pajtákban is gépeket javítanak Megyénk egyik legnagyobb me zőgazdasági üzemében, a 16 000 holdas Dalmandi Állami Gazdaságban 74 szántótraktor, illetve talajművelő erőgép és hat tehergépkocsi van. A leltárban szerepel még több száz munkagép, amit a koratavaszi és nyári munkák megkezdéséig ki kell javítani. A szerelők és a gépjavításba bevont traktorosok ebben a gazdaságban nagyon rossz munkafeltételekkel dolgoznak. Az üzem központi szerelőműhelye ugyanis kicsi, korszerűtlen, az új szerelőcsarnok pedig ez év májusában készül csak el. Dicséret illeti a Dalmandi Állami Gaz daság gépjavító kollektíváját, mert amelyik gépet nem tudják a szerelőműhelyben kijavítani, azt kijavítják a pajták és fészerek alatt, de nem egyszer az isten szabad ege alatt. A nagyteljesítményű lánctalpas traktort pél dául be sem tudják vontatni a szerelőműhelybe, annyira kicsi. A rossz munkafeltételek ellenére kijavítva, munkára készen áll már most a gazdaságban 33 szántótraktor és készen vannak a koratavasszal szükséges munkagépek. A munkagépeket nemcsak a központi műhelyben, hanem a termelési kerületekben is javítják. Érdeklődtünk a gépműhely vezetőjétől, Szikszai elvtárstól, hogy biztosítva van-e az alkatrész ellátás. „Sajnos e téren nagyon sok a hiba. A főmérnök most is Pesten van, alkatrészeket próbál szerezni'’ — kaptuk a választ. A tamási Vörös Szikra Tsz maga javítja ki traktorait Megyénk egyik legöregebb közös gazdasága a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet, az elmúlt három évben annyira gépesítette gazdaságát, hogy manapság már csak a csúcsmunkák idején veszi igénybe a gépállomás munkáját. Jelenleg tíz erőgéppel, a hozzájuk szükséges munkagépekkel és teherautóval rendelkezik a Vörös Szikra. A gépek karbantartására műhelyt rendezett be a vezetőség, ahol a villanyhegesztő és esztergapad is megtalálható. így az idei télen már a gépek generáljavítását is a szövetkezet végzi el. Till György, volt gépállomási szerelő irányításával szövetkezeti gépszerelők végezték el három traktor generáljavítását az idei télen. A többi gép nagyjavítására ma még nincs szükség, hiszen újak. De Portugál író klasszikus mnt jelenik meg A Magyar Helikon Könyvkiadónál a közeli napokban érdekes könyv lát napvilágot. Neves portugál író, Queiroz — akinek most jelenik meg először munkája magyar nyelven — Amora atya bűnei című regényét adják ki illusztrált szép kiadásban. A nálunk ismeretlen, kitűnő polgári realistának regényírói művészete a Balzac, Flaubert, Zola és France-i vonal folytatása. Az írót Amaro atya bűne című műve emelte világhírre és a regény számtalan külföldi kiadást ért meg. ettől függetlenül minden traktort átnéznek a szerelők, hogy minimálisra csökkentsék nagy munkák idején a gépkiesést. Az ekéket, tárcsákat és boronákat pedig a szövetkezet kovácsműhelyében javítják. A Vörös Szikra Tsz-ben jól megy a téli gépjavítás. Fehér József növénytermesztési főagronó- mustól tudtuk meg, hogy legkésőbb március 1-re kijavítanak minden erőgépet és munkagépet a Vörös Szikrában. A hőgyészi Diesel-motor javító üzemben terven felül javítják ki a 40 Hoffer-traktor motorját A Baranya megyei és Tolna megyei állami gazdaságok hőgyészi Diesel-motorjavító üzemében is mozgalmasak a téli napok. Állami gazdasági főmérnökök egymásnak adják Sebők László üzem vezető ajtajának kilincsét. Hozzák a Zetor traktor elromlott motorját és veszik át a felújított motort. — Nehézségekkel küzdünk mi is, mert rossz az alkatrész ellátás — mondja Sebők László. Megtudtuk tőle, hogy a jövő évi- alkatrész-igénylést már most benyújtják illetékes szervekhez, abban a reményben, hogy jövőre nem ismétlődik meg az idei hiba. Mert mi a helyzet? Az üzemet gépjavításra és nem gépalkatrész-gyártásra létesítették. De szorít a cipő és kénytelenek gyártani a Diesel-motorjavító üzemben különböző tengelyeket, perselyeket és egyéb más alkatrészeket. Ezzel magyarázható, hogy már az idén 70 kijavított Diesel-motort vettek át a Baranya megyei, illetve Tolna megyei állami gazdaságok az üzemtől. Mint érdekességről, beszámolhatunk arról, hogy Hőgyészen március végéig 40 Hoffer traktor motorját is felújítják terven felül az üzem munkásai. A bölcskei gépállomáson ütemezés szerint folyik a gépjavítás — Az igazgató és a főmérnök úton vannak. Megpróbálnak alkatrészeket szerezni, mert itt áll a műhelyben hat félig kész traktor, nem tudjuk őket kihúzatni, mert egyikből ilyen, a másikból olyan alkatrész hiányzik — kezdi a tájékoztatást Szabó Dezső, a bölcskei gépállomás munkagépmechanikusa. Papírokat szed elő és közli, hogy a téli gépjavításnál még tartják az ütemet. A február 10-ig tervbe vett gépjavítá- si munkálatokat elvégezték. A koratavasszal szükséges munkagépek nagy részét kijavították, jól halad az erő gének javítása is, bár a „kényesebb” alkatrészek egy hányadát úgy szedik össze. A bölcskei gépállomás vezetőségének és műszaki gárdájának nagy ügybuzgalma érthető Hiszen miután Dunaföldvár és Paks is termelőszövetkezeti község lett, a gépállomás munkája 30 százalékkal több, mint az elmúlt évben volt. Uj gépeket pedig nem ígértek a gépállomásnak. A meglévő 80 traktorral kell a gépállomáshoz tartozó régi és új termelőszövetkezeti gazdaságok gépi munkaigényét kielégíteni. Ennek eredményét pedig nagyban befolyásolja a most folyó gépjavítás.. A magunk részéről azzal szeretnénk a gépjavítás sikeréhez hozzájárulni, hogy ezúton is felhívjuk az illetékesek figyelmét: ha egy mód van rá, intézkedjenek az alkatrészhiány megszüntetésére, vagy legalábbis enyhítésére. Dorn"i Erzsébet Továbbfejlesztik az iizemi- körzeti orvosi ellátást A munkásosztály fokozott megbecsülését mutatja az üzemegészségügyi ellátás, ami azt jelenti, hogy a dolgozó a körzeti orvosi, szakorvosi és más szolgáltatásokat nemcsak a lakóhelyén, hanem a munkahelyén is megkapja, az üzemi egészségvédelmet a kormány 1961-ben állami feladattá nyilvánította. Az 1800—2000 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemekben és az 1200-nál nagyobb létszámú bányaüzemekben főállású, 500-on felüli létszámú üzemekben pedig mellékállású üzemorvosok látják el az egészségügyi szolgálatot. A kisebb üzemek dolgozói, főleg a bá nyászok sérelmezték, hogy nincs saját üzemi orvosuk, hanem csak mellékállású orvosok foglalkoznak velük. A jogos kívánságnak az egészségügyi kormány zat 1959-ben helyt adott. — Az I üzemekre is. 1200-nál kisebb létszámú oánya- üzemeket úgynevezett bányaüzem mi körzetekbe sorolták. A körzetek lélekszámúnak megállapításánál figyelemmel voltak arraj hogy az üzemorvosnak a szorosan vett betegellátáson kívül szá mos egyéb megelőzési, gondozási, ellenőrzési, javaslattételi, stb. feladata is van. Ezért a körzetek lélekszámát úgy állapították meg, hogy az orvosnak az üzemben és a lakókörzetben egyaránt elegendő ideje maradjon teendőinek megfelelő színvonalú ellátására. Eddig mintegy 80 bányaüzem! körzetet hoztak létre. A kedvező tapasztalatok alapján az egészségügyi minisztérium az üzemi- körzeti orvosi ellátás kiterjesztését tervezi, ipari üzemeken kívül egyes mezőgazdasági nagyJAVASLAT ^ a népviseleti hagyományok megőrzésére Nem kis eredmény az, ha valaki, vagy valakik országosan egy nagy rendezvényen elsők lesznek. Különösen érdekessé válik azonban egy ilyen elsőség egy olyan «-versenyben«, ahol a versenyzők egyáltalán nem profik, nem sportolók. Mert sem Siebenmorgen Johanna, sem Storcz János, sem Meckl Antal és felesége nem sportoló. Még csak nem is színész. Egyszerű emberek ők. Mözsiek. Abból a faluból valók, InTőTlí népművészetnek sok régi mestere élt és annakidején re- Jjnekebbnél-remekebb népművészeti ruhaféleségeket alkotott. És ezekkel a ruhákkal nyert díjat a két mözsi pár az országos svábbálon, Budapesten. Ezelőtt vagy másfél évvel a Népújság hasábjain értékes javaslatok születtek a hagyományok, a ritkaságok, a muzeális értékű dolgok szakszerű megőrzésével kapcsolatban. Egy s más történt is ezen a téren, de ami a megye nemzetiségeinek viseletkultúráját, népdal- és népmesekincsének szervezett gyűjtését, felhasználását, dokumentálását illeti, még mindig csak a kezdet kezdetén állunk. És most következzék a javaslat: a 900 éves forduló ünnepségeire helyes lenne — és a várható nagy idegenforgalom szempontjából hasznos is lenne — ha a megye nemzetiségeinek ruháit, érdekesebb használati eszközeit, népdalait, népmondáit valami munkaközösség-féle összegyűjte- né, rendszerezné. Ebben igen nagy segítséget tudna Tolna megyének nyújtani a Pécsi Pedagógiai Főiskola német tanszéke is. Véleményem szerint lehetőséget kellene adni a megye nemzetiségi anyagának a múzeum termeiben is, és ebben a munkában feltétlenül számítani lehetne a községek életét alaposan ismerő új és nyugdíjas pedagógusokra, az öntevékeny művészegyüttesekre, a tanácsokra. Tolna megye rendkívül gazdag nemzetiségi hagyományokban, népviseleti anyagban is. De szervezetten, tudományos alapossággal kell az anyaghoz nyúlni, nehogy valamilyen érték elkallódjék. És ebben a munkában — amely nem kis feladat — úgy vélem, szívesen nyújtana a szekszárdi gárdának segítséget a pécsi tudóscsoport is. Hiszen ez nemcsak megyei érdek. Országos. Szigeti István 28. Horváth József: Mint amikor villám hasít a koromfekete éjszakába, utána tompa sötétség hull a mindenségbe, előbb riadtan káprázik minden szem, majd tétován hunyorog megint, úgy hasított a fogolytábor lakóinak tudatába a gondolat: — Hazamegyünk... Harminchárom hónapon át Elkergették őket, s a földeket ki ezerszer megálmodtak ujjongó 0S2t0tták Ha hiszem! Abból alommal ezt az orat, aztan jött ARANYKALITKA az ébredés és az álmok sóvárgássá szelídültek. De most Kurganov alezredes, a tábor parancsnoka tudtukra adta, hogy néhány nap múlva... Az első pillanatban felizzott minden idegszáluk. Úgy érezték a foglyok, mintha egy égi szekér a végtelenbe ragadná őket. De aztán lehuppantak a földi hantokra, kétség és szorongás tolult a mellükbe. a foglyok ugyan kimaradtak. Az asszonyok pedig alighanem erőtlenek voltak a nagy osztozkodásnál. Igaz, Benkő szerint a hadifoglyok részére mindenütt tarta- egész fogolytábor, lékoltak földet, mert az ország, s Benkő Antal, az ő szárnyaló, a Magyar Kommunista Párt irá- nagy örömét iparkodott megosz- nyítja otthon az ország szekerét, tani kenyeres pajtásával, Szeren- De hátha Benkő, aki kommunis- esés Jánossal. Különös szeretettel onnét ki-ki szétszéledhet hazafelé, de hát Benkő sem volt ott Debrecenben, amikor kimondták az »oszolj t«, ki tudja?. De a kétségek és kósza gondolatok közepette is lázban égett az és barátsággal vette körül ezt a Szerencsést. Szerencsés néhány évvel idősebb nála, de kitűnően megértették egymást. Most is agitátor iskoláról tudja, ott ka- melegen átölelte: pott felvilágosítást ezekről az ál- Tehát nem élő tanú. hát hazametának vallja magát, mindezt csak »hazabeszélésből« mondja? Hiszen ő maga is hadifogoly. Amit Hazamegyünk. De mit tartogat ^d’,*z a sors? Mit a megérkezés pillanata? Él-e, s vár-e az asszony, a menyasszony, a kedves? Mivé lapotokról. lett azóta az elárvult otthon? S Hatha fele sem igaz annak, amit mivé Magyarország, amelyet utol- heszel. Nerp azért, mintha sze- jára szörnyű sebekbe borultan me*y szerint neki nem volna hí- láttak? Megannyi kétség. tele- mert , nagyon rendes, joraMit higgyenek el a hírekből, való munkasember ez a Benkő, a amelyek az otthoni változásokról háború előtt a budapesti szerszólnak? Benkő Antal, a tábor számárugyárban dolgozott, ro- agitátora csodálatos változásokról konszenves és csillogó értelmű beszél. Azt mondja, Magyaror- fickó, mindenki baját hordozó, szág szabad ország. Uj rendszer mindig a gyengék mellé szegődő, van, demokrácia, vagyis népura- s a másik igazságáért talpaló hajtott: lom. Mi is lehet az? Meg azt is, ember, de hátha ő sem tudja a — Te igen... Te hazamégy, test- hogy megújhodott az ország. A valót? Ki tudhatja azt igazán? vér, de én? Nekem nincs »haza«, háborús romokat például máris Lám, az is, hogy néhány nap Benkő gyöngéden átölelte: eltakarították. Na hiszen, ha az múlva hazaindulnak, milyen szép — Hányszor mondtam már, csak úgy menne! Azt a sok ro- és reménytkeltő tudat, de hátha hogy ahol az én otthonom, ott a mot, a rengeteg kártételt jó, ha a mégsem igaz? És ha Magyaror- tied is! Ezentúl együtt maradunk, tizenöt-húsz év alatt kiheveri szágra jutnak is, nem zárják-e az Hazaérünk, bemegyünk a gyárba. Magyarország. egész csapatot karanténba, mint Meglátod, hogy örülnek majd Azt is állítja Benkő, hogy nin- az első világháborús foglyokkal neked a cimborák! csenek már grófi birtokok, meg csinálták? Benkő szerint a fogoly- Nemrég államosították a mi botosispánok. Hát hová lettek? vonat Debrecenbe viszi őket, s gyárunkat is, Úgy bizony! Nem No, Janikám, gyünk... Szerencsés arcán árnyék suhant át. Benkő látta, hogy barátja , _ __,, t»,,„„„„„„ m ég ezt az alig észrevehető moúgy megy, mint régen, amikor csak robotolt az ember, de semmi köze sem volt a gyárhoz. El sem tudom képzelni, kik most a fejesek a gyárban, de amikor majd benyitunk az igazgatóhoz, alighanem valamelyik szaktársat találjuk ott. Érted, milyen nagyszerű lesz ez? Az első keresetedet megünnepeljük. De meg ám! Aztán szerzünk neked egy takaros kis lakást. Akármi legyek, ha meg nem házasítalak, te vén medve! Most lógatod az orrodat, de ne felejtsd el, majd eljön az idő, amikor kacagva emlékeztetlek rá! Nahát, örülsz-e már? Hazamegyünk! Szerencsés János lehorgasztott fejjel üldögélt. Nem akarta, hogy Benkő észrevegye tengermély bánatát. Határtalanul szerette Ben- kőt. Mindjárt azután, hogy összekerültek a táborban, Benkő barátságot kötött vele. Honnét is tudhatta, ki ő, mi ő? Bizonyosan Kurganov alezredes mesélte neki. Kurganov az ő »keresztapja«. Igen, mert amikor valamelyik badikórházból idehozták őt, még solyt is csak a kedvéért erőlteti magára. — Fel a fejjel pajtás! — biztatta Szerencsést. — Hazamegyünk, ez a lényeg. Meglátod, milyen nagyszerű lesz otthon. Az ötven év körüli férfi felsónem győzött csodálkozni, miféle különös história az övé?. Egy kiürített katonai épületben, kint a fronton egy élet-halál közt lebegő magyar katonát találtak, a szovjet szanitécek, s amikor nagy keservesen megmentik, azt sem tudja mi a neve, ki fia, borja, hogyan került oda, s hol volt azelőtt? Kurganov persze nem tarthatott a nyilvántartásban egy névtelen hadifoglyot, hát elkeresztelte szépen Szerencsés Jánosnak. Utóvégre ritka szemcsés véletlen ennek a fogolynak a megmenekülése, amint ezt a had-kórház politikai osztálya^ a kísérő iratokban közölte. (Folytatjuk)