Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. február 9. »> Vila az aogal alsóltázban a szovjet-angol viszonyról London (TASZSZ). Az angol parlament alsóházának keddi ülé­sén N. Pentland, munkáspárti képviselő megkérdezte a minisz­terelnököt, »milyen intézkedése­ket kíván tenni — Franciaország és az Egyesült Államok kormá­nyával együttműködve —, hogy megjavuljon a Szovjetunió és az Egyesült Királyság viszonya?« Macmillan miniszterelnök azt válaszolta, hogy a párizsi csúcs- találkozó meghiúsulása után a nyugati hatalmak nyilatkozatot tettek közzé, amely hangoztatta, hogy e hatalmak készek részt venni bármely alkalmas pillanat­ban egy, a Szovjetunióval folyta­tandó tárgyalásokon. Az angol miniszterelnök szerint ez a törek­vés jelenleg is megvan az angol külpolitikában. F, Allan, egy másik munkás­párti képviselő felhívta a figyel­mét arra, hogy az angol külügy­miniszternek az utóbbi időben Washingtonban, Párizsban, vala­mint az angol rádióban elmon­dott beszédei ellenséges hangot ütöttek meg a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal szem­ben. Allaun megkérdezte a mi­niszterelnököt: Nem magyaráz- ná-e meg ön a külügyminiszter­nek, hogy ő külügyminiszter, nem pedig a hidegháború minisztere, és, hogy beszédének kirohanásai nem a legjobb utat jelentik a két ország békülése felé? Macmillan ezt elutasította, de azt mondotta, az angol kormány minden minisztere »törekszik an­nak kihangsúlyozására, hogy mi bármely pillanatban készek va­gyunk tárgyalni a Szovjetunió­val«. A Daily Express cikke az angol „kék villám” rakétafejlesztési program teljes kudarcáról London (MTI). Az angol repü­lésügyi minisztérium közlemé­nyéből kiderül, hogy a »kék vil­lám« rakétafejlesztési programra 67 millió fontot fordítottak 1960. március 31-ig, s a múlt év ápri­lisa és novembere között további 78 millió fontot irányoztak elő rakétakutatási célokra. A Daily Express keserűen pa­naszkodik amiatt, hogy teljes ku­darccal járt az az angol törekvés, hogy bizonyos nyugat-európai or­szágok érdeklődését felkeltse a »kék villám« rakétafejlesztési program iránt. — Most már száz százalékig biztos — írja a lap —, hogy Bonn vissza fogja utasítani Londonnak azt az indítványát, hogy az NSZK vegyen részt ebben a programban. Strauss hadügyminiszter világo­san leszögezte: inkább a kék Du­nába öntené a szükséges pénzt, mintsem a »kék villám«-ra fecsé­relje el. — A bonni kudarc után teljesen felesleges, s csak megalázó volna Thorneycroft, angol repülésügyi miniszter tervezett »kolduló« kör­útja, amelynek a célja, hogy meg­nyerje a nyugat-európai országok támogatását a »kék villám« raké­tafejlesztési program számára. — A legnagyobb anyagi áldoza­tok vállalása esetén is a »kék vil­lám fellövésére 1966-nál koráb­ban nem kerülhet sor — állapítja meg befejezésül a lap. Palme Dutt cikke a Daily Werkerben Kennedy politikájáról Események SOROKBAN j Moszkva (MTI): Február 18-an lesz 13 éves a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság barátsá­gi és kölcsönös segélynyújtási egyezménye. A Szovjetunióban megemlékeznek az évfordulóról: a szovjet—magyar baráti társa­ság számos üzemben, hivatalban, intézményben ünnepi esten mél­tatja a két ország együttműkö­désének jelentőségét. Ünnepséget rendeznek a barátság házában is: erre az ünnepségre meghívták a Moszkvában tanuló magyar ősz-j töndíjasokat. a magyar kolónia tagjait. * Párizs (MTI): Az algíri had­bíróság kedden két halálos ítéletet hirdetett ki, hét vádlott­ra pedig életfogytiglani, illetve tizenöt évi fegyházat szabott ki. A vád szerint Tipasában kézi­gránátos merényletet követtek el egy francia ezred tiszti étkezdé­je ellen. Az Europe 1. rádióállomás közlése szerint az algériai mu­zulmán lakosság tüntetései nyo­mán az algériai börtönökben és fogházakban is tüntetni kezdtek a fogvatartottak. így a többi kö­zött az algíri Barbarossa börtön­ben és Bone fogházában az algé­riai rabok celláikban órákig tün­tettek és éltették az Algériai Köz­társaság ideiglenes kormányát. Rohamrendőröket vezényeltek a börtönökbe és fogházakba erő­sítésként a rabok tüntetéseinek elfojtására. * Moszkva (MTI): Mint a Kom- szomolszkaja Pravda hírül adja. a Szovjetunió ifjúsági szerveze­teinek bizottsága táviratban tilta­kozott Kasszem iraki miniszter- elnöknél egyes haladó iraki köz­életi személyiségek üldözése el­len. * A% angolai a Santa Maria antifasiszta har­cosainak akciója után fokozott mértékben fordították a figyel­met Portugália felé. Harminc éve tart Salazar fasiszta rend­szere, amely a legelemibb sza­badságjogok eltiprását je^nti az anyaországban, azonban en­nél is súlyosabb helyzetet te­remtett a portugál gyarmato­kon, elsősorban Angolában. Az ENSZ ismeretes gyarmati vitá­jában a portugál képviselő szándékosan kerülte a gyarma­ti kifejezést, s helyette Portu­gália tengerentúli területeiről beszélt. Ez természetesen sen­kit sem téveszt meg, legkevés­bé az angolai népet, amely a Santa Maria útjával egy idő­ben fegyverrel tört portugál elnyomói ellen, hogy így adjon hangot szabadságvágyának. Angola, Délnyugat-Afrika egyik jelentős országa, amely a Kongói Köztársaságtól délre fekszik. Területe több mint 1200 négyzetkilométer, lakói­nak száma 4,5 millió, amelyből azonban mindössze 80 000 az európai. A kizsákmányolt, ipar­ral alig rendelkező ország rend kívül fontos a portugálok szá­mára, mert mangánérc, réz, vasérc, arany, gyémánt, olaj és szén található bőségesen terü­letén. A Santa Maria útja nem­csak felhívta a figyelmet arra a népellenes rendszerre, amely Portugáliában évtizedek óta uralkodik, hanem Galvao kapi­tány és Delgado tábornok nyi­latkozataival feltárta ennek a rendszernek korruptságát is. Többek között arra is fény de­rült, hogy Delgadóval szem­ben Sa'azar csak választási csa lássál tudta megtartani ural­mát. De a Santa Maria útja nemcsak figyelmeztette a világ események lelkiismeretét, hanem hatalmas erőt adott a portugál hazafiak­nak, úgy, hogy a portugál el­lenzék magában az anyaor­szágban is szóhoz jutott, s az ellenzéki vezetők egy csoport­ját kénytelen volt az államel­nök is fogadni. Mindez azért is fontos, mert Európában Spa­nyolországon kívül ma már csak Portugáliában van nyílt fasiszta diktatúra. Mindennél is fontosabb az, ami Angolában, a gazdag por­tugál gyarmaton történt. Pén­teken fegyverrel támadtak az angolai hazafiak a luandai börtön ellen, vasárnap pedig, amikor az elesett hat rendőrt temet­ték, újabb fegyveres összecsa­pásra került sor a függetlensé­get követelő angolai hazafiak és a gyarmati rendőrök között. A gyarmati hatóságok szigorú figyelmeztetéssel hívták fel An­gola népét „a nyugalom meg­őrzésére”, efféle fenyegetések azonban, mint az lenni szokott, elsősorban azoknak a gyenge­ségét mutatják, akik fenyege­tőznek. Angolából eddig kevés hit érkezett a világba, mert Sala­zar és cinkosai igyekeztek el­tüntetni minden áruló nyomot. Angóla népének hangja, a füg­getlenség és a szabadság hang­ja azonban sokkal erősebb, mint az elnyomók fegyvereinek robaja, s nem kétséges, hogy az a néhány gyarmati terület, amely ma még Afrika térké­pét ékteleníti, nemsokára eltű­nik. A gyarmati rendszer vég­órája ütött, Afrika népe sza­badságot követel és ki is vív­ja szabadságát. A gyarmati ország szívós harca, áz afrikai népek minden szabadság,sze­rető népének szolidaritása a garancia erre. Hanoi (MTI): Souvanna Phou- ma, a törvényes laoszi kormány miniszterelnöke felszólította az Egyesült Államokat, vonja ki csa-1 patait az ország területéről. Az j amerikai csapatok kivonása után koalíciós kormány alakulhatna,! amely döntene I.aosz sorsáról. Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülése Tirana (Uj Kína). Az Albán a párt központi bizottságának Munkapárt Központi Bizottsága munkájáról szóló jelentését, va'a­London: (MTI) Palme Dutt, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának alelnöke írja a Daily Workerben: »Aggódva kérdezik minden ol­dalról, merre tart Kennedy? Va­jon új korszakot nyit-e meg az Egyesült Államok és a Szovjet­unió viszonyában a béke és le­szerelés új reményével? A vá­lasz nem egyszerű, sem nem egy­oldalú. Kennedy beszédeiben ugyan gyenge célzásokat találunk a tárgyalásokra, de mellettük ott látható a régi dullesi hideghábo­rús formulák felújítása is. A tettek lesznek a döntők, — folytatja Palme Dutt, s rámutat: a hidegháborús jelszavak ellenére is voltak bizonyos csekély lépé­sek a hidegháború felolvasztása felé. A továbbiakban hangsúlyozza: most jönnek még a nagy próba­kövek: Laosz, Kuba, Kongó, a márciusi genfi értekezlet és az ENSZ leszerelési vitája. Vajon eltökélte-e Kennedy, hogy a Szovjetunió minden fegyverkezés­csökkentési javaslatára az Egye­sült Államok' fegyverkezésének növelésével válaszoljon majd, avagy hajlandó-e programját fe­lülvizsgálni és a fegyverkezések megszüntetéséért dolgozni? Alá- lrja-e az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló egyez­ményt, amelynek szövegezését már majdnem teljesen befejezték és amely készen áll az aláírásra, mihelyt az Egyesült Államok hoz­zájárul? Ezek a döntő gyakorlati kérdé­sek s a közeljövőben ezekre adandó válasz mutatja meg, mer­re fúj a szél. A következtetés, amelyet le kell vonnunk, vilá­gos. Ne várjunk kényelmesen hátradőlve Kennedy döntésére. A világ békeerőinek nyomása kény­szeríti az Egyesült Államok ural­kodó köreit politikájuk felülvizs­gálására. Gyorsítsuk meg ezt a haladást, növeljük a nyomást, erősítsük harcunkat a békéért, az atomleszerelésért, az amerikai támaszpontok eltávolításáért Ang liából, a szolidaritásért az impe­rialistaellenes küzdelemben és a nemzetközi leszerelésért. Kor­mányunk hidegháborús politiká­ja elleni harcunkkal elősegíthet­jük az Egyesült Államok politi­kájának megváltoztatását a béke irányában« — fejezte be Dutt. Nagy nehézségeket jelent az, hogy az Egyesült Államok min­dig ellenezte a Patet Lao részvé­telét a kormányban — mutatott rá a miniszterelnök, majd han­goztatta, hogy Laosz számára az egyetlen elfogadható politikai irányelv, a szigorú semlegesség. „Ha az országban szavazást tar­tanának, meggyőződésem, hogy a lakosság több mint 90 százaléka a semlegesség mellett szállna sík­hétfőn teljes ülést tartott és meg­vitatta a párt 4. kongresszusa elé terjesztendő jelentést, valamint a kongresszusi előkészítő munkát. A központi bizottság egyhangú­lag jóváhagyta Enver Hodzsának, mint Mehmet Shehunak, a mi­nisztertanács elnökének az Albán Népköztársaság harmadik ötéves terve irányelveiről szóló beszá­molóját. Újabb letartóztatási hullám kezdődött a bonni államban és Nyugat-Berlinben Berlin (MTI). Kedden újabb le- tartóztatási hullám kezdődött Nyugat-Németországban és Nyu- gat-Berlinben. Az Adenauer-kormány utasí­totta a Német Szövetségi Köz­társaság egész rendőrségi és igaz­ságügyi apparátusát, hogy a leg­teljesebb szigorral indítsanak el­járást mind a két német állam­nak az olyan polgárai ellen, akik az össznémet kapcsolatokat szor­galmazzák. Az új letartóztatási hullám első áldozatai közé szá­mít Siegfried Kollesche, berlini lakos, aki Pfungstadtban élő ro­konait látogatta meg, A rendőr­ség elfogta és Darmstadtba hur­colta, ahol most a bíróság meg­indította ellene az eljárást. Hogy miért, azt megtudjuk a Neues Deutschland szerdai vezércikké­ből: »Azért, mert hiszen az NDK minden polgára annak a német államnak képviselője, amely a két német állam megegyezését és a békét javasolja. Ez azonban nem illeszkedik bele a nyugatné­met militaristák háborús tervei­be«. Az újabb »fejvadászat« áldo­zata lett Martha Hanns, lipcsei munkásasszony iß, három gyer­mek édesanyja, aki Bielefeldben élő sógornőjét látogatta meg. Martha Hannsot a dortmundi bí­róság hat hónapi börtönbüntetés­sel sújtotta. Ez év kezdetétől az NDK-nak tíz állampolgárát állították bíró­ság elé Nyugat-Németországban, s a bíróságok a fenti ügyekben összesen 62 hónapi börtönbünte­tést szabtak ki. Hasonló nyugtalanító jelensé­gek mutatkoznak Nyugat-Berlin- ben is, ahol a társadalmi haladá­sért és a békéért harcoló dolgo­zók közül már a múlt évben is 289 személyt tartóztattak le. 1951. óta a múlt év végéig összesen 15 724 személyt vetettek börtönbe, poli­tikai okokra való hivatkozással. Legutóbb — ugyancsak a szená­tus közvetlen utasítására — igen átlátszó ürüggyel elfogták a de­mokratikus Berlinben lakó dr. Hans Értei professzort, az NDK világhírű geofizikusát, a Német Tudományos Akadémia alelnökél Az újabb letartóztatási hullám azt mutatja, hogy miközben »a nyugati szabadvilág« bonni kép­viselői a nagy nyilvánosság előtt a szabadság és az emberi jogok bajnokainak szerepében tetsze­legnek, addig a valóságban láb­bal tiporják a legelemibb emberi jogokat is. i Ponomarjov cikke a Pravdában a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról Moszkva: (TASZSZ) A Pravda szerdai száma B. Ponormarjov ter­jedelmes cikkét közli a kapita­lizmus általános válságának új szakaszáról. A cikk hangsúlyoz­za, hogy a kommunista és mun­káspártok képviselőinek moszk­vai tanácskozásán kiadott nyilat­kozat egész sor új elméleti tételt tartalmaz. E tételek egyike az, hogy új szakasz kezdődött a ka­pitalizmus általános válságában. — Erre a következtetésre — írja Ponomarjov — csakis a mai világhelyzet alkotó szellemű marxista—leninista elemzése alap ján lehetett jutni. E következtetés rendkívül fontos abból a szem­pontból, hogv a kommunista pártok kidolgozzák helyes takti­kájukat, amely a legnagyobb si­kereket biztosíthatja a dolgozók érdekeiért, a békéért, a demokrá­ciáért, a nemzeti felszabadulá­sért, a szocializmusért folytatott harcban. A cikkíró ezután ismerteti azo­kat a legfontosabb jeleket, ame­lyek mutatják, hogy a kapitaliz­mus általános válságában új sza­kasz kezdődött. Alapjában véve e jelek a következők: 1. A világ küzdőterén alapve­tően a szocialista rendszer javá­ra változtak meg az erőviszonyok és megkezdődött a kapitalizmus történelmi visszavonulása a két rendszer harcának igen fontos te­rületén: a gazdasági verseny vo­nalán. 2. A kapitalizmus gyarmati rendszere csődbe jutott. Az im­perialistaellenes nemzeti felsza­badító forradalmak csapásai alatt közeledik az az időpont, amikor végérvényesen teljesen széthull a kapitalizmus gyarmati rendszere. 3. A vezető kapitalista orszá­gok gazdasági életének militari- zálása nyomán példátlanul foko­zódott a tőkés rendszer rothadá­sának és élősdi jellegének folya­mata. Egyre erősebbé válik az a folyamat, hogy monopolkapitaliz­mussá válik és még tovább éle­ződnek az ellentétek a néptöme­gek és az államapparátust kezük­ben tartó monopolista csoportok között. 4. A kapitalista országok gaz­dasági és politikai fejlődésének egyenetlensége egyre kirívóbbá válik s ez még ingatagabbá teszi az egész kapitalista rendszert. Az imperialista táboron belül gyor­san változnak az erőviszonyok és fokozódnak az ellentétek. 5. Az imperializmus elvesztet­te döntő szerepét a nemzetközi ügyekben. Ennek oka: a) A Szovjetunió és az egész szocialista tábor egyre növekvő nemzetközi befolyása, b) új erőviszonyok kialakulása a nemzetközi küzdőtéren annak következtében, hogy megjelentek a porondon a fiatal ázsiai, közel- keleti és afrikai államok. 6. A burzsoá politika és ideoló­gia mélybeható válságba került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom