Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-09 / 34. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. február 9. »> Vila az aogal alsóltázban a szovjet-angol viszonyról London (TASZSZ). Az angol parlament alsóházának keddi ülésén N. Pentland, munkáspárti képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, »milyen intézkedéseket kíván tenni — Franciaország és az Egyesült Államok kormányával együttműködve —, hogy megjavuljon a Szovjetunió és az Egyesült Királyság viszonya?« Macmillan miniszterelnök azt válaszolta, hogy a párizsi csúcs- találkozó meghiúsulása után a nyugati hatalmak nyilatkozatot tettek közzé, amely hangoztatta, hogy e hatalmak készek részt venni bármely alkalmas pillanatban egy, a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokon. Az angol miniszterelnök szerint ez a törekvés jelenleg is megvan az angol külpolitikában. F, Allan, egy másik munkáspárti képviselő felhívta a figyelmét arra, hogy az angol külügyminiszternek az utóbbi időben Washingtonban, Párizsban, valamint az angol rádióban elmondott beszédei ellenséges hangot ütöttek meg a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal szemben. Allaun megkérdezte a miniszterelnököt: Nem magyaráz- ná-e meg ön a külügyminiszternek, hogy ő külügyminiszter, nem pedig a hidegháború minisztere, és, hogy beszédének kirohanásai nem a legjobb utat jelentik a két ország békülése felé? Macmillan ezt elutasította, de azt mondotta, az angol kormány minden minisztere »törekszik annak kihangsúlyozására, hogy mi bármely pillanatban készek vagyunk tárgyalni a Szovjetunióval«. A Daily Express cikke az angol „kék villám” rakétafejlesztési program teljes kudarcáról London (MTI). Az angol repülésügyi minisztérium közleményéből kiderül, hogy a »kék villám« rakétafejlesztési programra 67 millió fontot fordítottak 1960. március 31-ig, s a múlt év áprilisa és novembere között további 78 millió fontot irányoztak elő rakétakutatási célokra. A Daily Express keserűen panaszkodik amiatt, hogy teljes kudarccal járt az az angol törekvés, hogy bizonyos nyugat-európai országok érdeklődését felkeltse a »kék villám« rakétafejlesztési program iránt. — Most már száz százalékig biztos — írja a lap —, hogy Bonn vissza fogja utasítani Londonnak azt az indítványát, hogy az NSZK vegyen részt ebben a programban. Strauss hadügyminiszter világosan leszögezte: inkább a kék Dunába öntené a szükséges pénzt, mintsem a »kék villám«-ra fecsérelje el. — A bonni kudarc után teljesen felesleges, s csak megalázó volna Thorneycroft, angol repülésügyi miniszter tervezett »kolduló« körútja, amelynek a célja, hogy megnyerje a nyugat-európai országok támogatását a »kék villám« rakétafejlesztési program számára. — A legnagyobb anyagi áldozatok vállalása esetén is a »kék villám fellövésére 1966-nál korábban nem kerülhet sor — állapítja meg befejezésül a lap. Palme Dutt cikke a Daily Werkerben Kennedy politikájáról Események SOROKBAN j Moszkva (MTI): Február 18-an lesz 13 éves a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezménye. A Szovjetunióban megemlékeznek az évfordulóról: a szovjet—magyar baráti társaság számos üzemben, hivatalban, intézményben ünnepi esten méltatja a két ország együttműködésének jelentőségét. Ünnepséget rendeznek a barátság házában is: erre az ünnepségre meghívták a Moszkvában tanuló magyar ősz-j töndíjasokat. a magyar kolónia tagjait. * Párizs (MTI): Az algíri hadbíróság kedden két halálos ítéletet hirdetett ki, hét vádlottra pedig életfogytiglani, illetve tizenöt évi fegyházat szabott ki. A vád szerint Tipasában kézigránátos merényletet követtek el egy francia ezred tiszti étkezdéje ellen. Az Europe 1. rádióállomás közlése szerint az algériai muzulmán lakosság tüntetései nyomán az algériai börtönökben és fogházakban is tüntetni kezdtek a fogvatartottak. így a többi között az algíri Barbarossa börtönben és Bone fogházában az algériai rabok celláikban órákig tüntettek és éltették az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát. Rohamrendőröket vezényeltek a börtönökbe és fogházakba erősítésként a rabok tüntetéseinek elfojtására. * Moszkva (MTI): Mint a Kom- szomolszkaja Pravda hírül adja. a Szovjetunió ifjúsági szervezeteinek bizottsága táviratban tiltakozott Kasszem iraki miniszter- elnöknél egyes haladó iraki közéleti személyiségek üldözése ellen. * A% angolai a Santa Maria antifasiszta harcosainak akciója után fokozott mértékben fordították a figyelmet Portugália felé. Harminc éve tart Salazar fasiszta rendszere, amely a legelemibb szabadságjogok eltiprását je^nti az anyaországban, azonban ennél is súlyosabb helyzetet teremtett a portugál gyarmatokon, elsősorban Angolában. Az ENSZ ismeretes gyarmati vitájában a portugál képviselő szándékosan kerülte a gyarmati kifejezést, s helyette Portugália tengerentúli területeiről beszélt. Ez természetesen senkit sem téveszt meg, legkevésbé az angolai népet, amely a Santa Maria útjával egy időben fegyverrel tört portugál elnyomói ellen, hogy így adjon hangot szabadságvágyának. Angola, Délnyugat-Afrika egyik jelentős országa, amely a Kongói Köztársaságtól délre fekszik. Területe több mint 1200 négyzetkilométer, lakóinak száma 4,5 millió, amelyből azonban mindössze 80 000 az európai. A kizsákmányolt, iparral alig rendelkező ország rend kívül fontos a portugálok számára, mert mangánérc, réz, vasérc, arany, gyémánt, olaj és szén található bőségesen területén. A Santa Maria útja nemcsak felhívta a figyelmet arra a népellenes rendszerre, amely Portugáliában évtizedek óta uralkodik, hanem Galvao kapitány és Delgado tábornok nyilatkozataival feltárta ennek a rendszernek korruptságát is. Többek között arra is fény derült, hogy Delgadóval szemben Sa'azar csak választási csa lássál tudta megtartani uralmát. De a Santa Maria útja nemcsak figyelmeztette a világ események lelkiismeretét, hanem hatalmas erőt adott a portugál hazafiaknak, úgy, hogy a portugál ellenzék magában az anyaországban is szóhoz jutott, s az ellenzéki vezetők egy csoportját kénytelen volt az államelnök is fogadni. Mindez azért is fontos, mert Európában Spanyolországon kívül ma már csak Portugáliában van nyílt fasiszta diktatúra. Mindennél is fontosabb az, ami Angolában, a gazdag portugál gyarmaton történt. Pénteken fegyverrel támadtak az angolai hazafiak a luandai börtön ellen, vasárnap pedig, amikor az elesett hat rendőrt temették, újabb fegyveres összecsapásra került sor a függetlenséget követelő angolai hazafiak és a gyarmati rendőrök között. A gyarmati hatóságok szigorú figyelmeztetéssel hívták fel Angola népét „a nyugalom megőrzésére”, efféle fenyegetések azonban, mint az lenni szokott, elsősorban azoknak a gyengeségét mutatják, akik fenyegetőznek. Angolából eddig kevés hit érkezett a világba, mert Salazar és cinkosai igyekeztek eltüntetni minden áruló nyomot. Angóla népének hangja, a függetlenség és a szabadság hangja azonban sokkal erősebb, mint az elnyomók fegyvereinek robaja, s nem kétséges, hogy az a néhány gyarmati terület, amely ma még Afrika térképét ékteleníti, nemsokára eltűnik. A gyarmati rendszer végórája ütött, Afrika népe szabadságot követel és ki is vívja szabadságát. A gyarmati ország szívós harca, áz afrikai népek minden szabadság,szerető népének szolidaritása a garancia erre. Hanoi (MTI): Souvanna Phou- ma, a törvényes laoszi kormány miniszterelnöke felszólította az Egyesült Államokat, vonja ki csa-1 patait az ország területéről. Az j amerikai csapatok kivonása után koalíciós kormány alakulhatna,! amely döntene I.aosz sorsáról. Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülése Tirana (Uj Kína). Az Albán a párt központi bizottságának Munkapárt Központi Bizottsága munkájáról szóló jelentését, va'aLondon: (MTI) Palme Dutt, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának alelnöke írja a Daily Workerben: »Aggódva kérdezik minden oldalról, merre tart Kennedy? Vajon új korszakot nyit-e meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában a béke és leszerelés új reményével? A válasz nem egyszerű, sem nem egyoldalú. Kennedy beszédeiben ugyan gyenge célzásokat találunk a tárgyalásokra, de mellettük ott látható a régi dullesi hidegháborús formulák felújítása is. A tettek lesznek a döntők, — folytatja Palme Dutt, s rámutat: a hidegháborús jelszavak ellenére is voltak bizonyos csekély lépések a hidegháború felolvasztása felé. A továbbiakban hangsúlyozza: most jönnek még a nagy próbakövek: Laosz, Kuba, Kongó, a márciusi genfi értekezlet és az ENSZ leszerelési vitája. Vajon eltökélte-e Kennedy, hogy a Szovjetunió minden fegyverkezéscsökkentési javaslatára az Egyesült Államok' fegyverkezésének növelésével válaszoljon majd, avagy hajlandó-e programját felülvizsgálni és a fegyverkezések megszüntetéséért dolgozni? Alá- lrja-e az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló egyezményt, amelynek szövegezését már majdnem teljesen befejezték és amely készen áll az aláírásra, mihelyt az Egyesült Államok hozzájárul? Ezek a döntő gyakorlati kérdések s a közeljövőben ezekre adandó válasz mutatja meg, merre fúj a szél. A következtetés, amelyet le kell vonnunk, világos. Ne várjunk kényelmesen hátradőlve Kennedy döntésére. A világ békeerőinek nyomása kényszeríti az Egyesült Államok uralkodó köreit politikájuk felülvizsgálására. Gyorsítsuk meg ezt a haladást, növeljük a nyomást, erősítsük harcunkat a békéért, az atomleszerelésért, az amerikai támaszpontok eltávolításáért Ang liából, a szolidaritásért az imperialistaellenes küzdelemben és a nemzetközi leszerelésért. Kormányunk hidegháborús politikája elleni harcunkkal elősegíthetjük az Egyesült Államok politikájának megváltoztatását a béke irányában« — fejezte be Dutt. Nagy nehézségeket jelent az, hogy az Egyesült Államok mindig ellenezte a Patet Lao részvételét a kormányban — mutatott rá a miniszterelnök, majd hangoztatta, hogy Laosz számára az egyetlen elfogadható politikai irányelv, a szigorú semlegesség. „Ha az országban szavazást tartanának, meggyőződésem, hogy a lakosság több mint 90 százaléka a semlegesség mellett szállna síkhétfőn teljes ülést tartott és megvitatta a párt 4. kongresszusa elé terjesztendő jelentést, valamint a kongresszusi előkészítő munkát. A központi bizottság egyhangúlag jóváhagyta Enver Hodzsának, mint Mehmet Shehunak, a minisztertanács elnökének az Albán Népköztársaság harmadik ötéves terve irányelveiről szóló beszámolóját. Újabb letartóztatási hullám kezdődött a bonni államban és Nyugat-Berlinben Berlin (MTI). Kedden újabb le- tartóztatási hullám kezdődött Nyugat-Németországban és Nyu- gat-Berlinben. Az Adenauer-kormány utasította a Német Szövetségi Köztársaság egész rendőrségi és igazságügyi apparátusát, hogy a legteljesebb szigorral indítsanak eljárást mind a két német államnak az olyan polgárai ellen, akik az össznémet kapcsolatokat szorgalmazzák. Az új letartóztatási hullám első áldozatai közé számít Siegfried Kollesche, berlini lakos, aki Pfungstadtban élő rokonait látogatta meg, A rendőrség elfogta és Darmstadtba hurcolta, ahol most a bíróság megindította ellene az eljárást. Hogy miért, azt megtudjuk a Neues Deutschland szerdai vezércikkéből: »Azért, mert hiszen az NDK minden polgára annak a német államnak képviselője, amely a két német állam megegyezését és a békét javasolja. Ez azonban nem illeszkedik bele a nyugatnémet militaristák háborús terveibe«. Az újabb »fejvadászat« áldozata lett Martha Hanns, lipcsei munkásasszony iß, három gyermek édesanyja, aki Bielefeldben élő sógornőjét látogatta meg. Martha Hannsot a dortmundi bíróság hat hónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Ez év kezdetétől az NDK-nak tíz állampolgárát állították bíróság elé Nyugat-Németországban, s a bíróságok a fenti ügyekben összesen 62 hónapi börtönbüntetést szabtak ki. Hasonló nyugtalanító jelenségek mutatkoznak Nyugat-Berlin- ben is, ahol a társadalmi haladásért és a békéért harcoló dolgozók közül már a múlt évben is 289 személyt tartóztattak le. 1951. óta a múlt év végéig összesen 15 724 személyt vetettek börtönbe, politikai okokra való hivatkozással. Legutóbb — ugyancsak a szenátus közvetlen utasítására — igen átlátszó ürüggyel elfogták a demokratikus Berlinben lakó dr. Hans Értei professzort, az NDK világhírű geofizikusát, a Német Tudományos Akadémia alelnökél Az újabb letartóztatási hullám azt mutatja, hogy miközben »a nyugati szabadvilág« bonni képviselői a nagy nyilvánosság előtt a szabadság és az emberi jogok bajnokainak szerepében tetszelegnek, addig a valóságban lábbal tiporják a legelemibb emberi jogokat is. i Ponomarjov cikke a Pravdában a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról Moszkva: (TASZSZ) A Pravda szerdai száma B. Ponormarjov terjedelmes cikkét közli a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról. A cikk hangsúlyozza, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozásán kiadott nyilatkozat egész sor új elméleti tételt tartalmaz. E tételek egyike az, hogy új szakasz kezdődött a kapitalizmus általános válságában. — Erre a következtetésre — írja Ponomarjov — csakis a mai világhelyzet alkotó szellemű marxista—leninista elemzése alap ján lehetett jutni. E következtetés rendkívül fontos abból a szempontból, hogv a kommunista pártok kidolgozzák helyes taktikájukat, amely a legnagyobb sikereket biztosíthatja a dolgozók érdekeiért, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért folytatott harcban. A cikkíró ezután ismerteti azokat a legfontosabb jeleket, amelyek mutatják, hogy a kapitalizmus általános válságában új szakasz kezdődött. Alapjában véve e jelek a következők: 1. A világ küzdőterén alapvetően a szocialista rendszer javára változtak meg az erőviszonyok és megkezdődött a kapitalizmus történelmi visszavonulása a két rendszer harcának igen fontos területén: a gazdasági verseny vonalán. 2. A kapitalizmus gyarmati rendszere csődbe jutott. Az imperialistaellenes nemzeti felszabadító forradalmak csapásai alatt közeledik az az időpont, amikor végérvényesen teljesen széthull a kapitalizmus gyarmati rendszere. 3. A vezető kapitalista országok gazdasági életének militari- zálása nyomán példátlanul fokozódott a tőkés rendszer rothadásának és élősdi jellegének folyamata. Egyre erősebbé válik az a folyamat, hogy monopolkapitalizmussá válik és még tovább éleződnek az ellentétek a néptömegek és az államapparátust kezükben tartó monopolista csoportok között. 4. A kapitalista országok gazdasági és politikai fejlődésének egyenetlensége egyre kirívóbbá válik s ez még ingatagabbá teszi az egész kapitalista rendszert. Az imperialista táboron belül gyorsan változnak az erőviszonyok és fokozódnak az ellentétek. 5. Az imperializmus elvesztette döntő szerepét a nemzetközi ügyekben. Ennek oka: a) A Szovjetunió és az egész szocialista tábor egyre növekvő nemzetközi befolyása, b) új erőviszonyok kialakulása a nemzetközi küzdőtéren annak következtében, hogy megjelentek a porondon a fiatal ázsiai, közel- keleti és afrikai államok. 6. A burzsoá politika és ideológia mélybeható válságba került.
