Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁO 1961. február 5. Íz UJlfCi AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG irodájában találkoztunk. Nem vetett rám ügyet, amikor beléptem. Annyira el volt merülve az újításról szóló kézikönyv tanulmányozásában, hogy szinte se látott, se hallott. Szemüvegét hol feltolta a homlokára, majd visszaillesztette az orrára. Elnéztem gyors mozdulatait, ahogy a könyv oldalait lapozta, s hallgattam ahogy eközben Petrits Máriával, a tolnai textilgyár üzemi bizottságának titkárnőjével beszélt. — Nézze, Marika. Én tisztában vagyok a dolgokkal, de a többiek is szeretnék tudni, hogy még mennyi pénzt kapunk az újításért. Elvinném ezt a könyvet, ha odaadná, hogy közösen áttanulmányozhassuk a rendeletet. így hozott össze a véletlen Szúnyog Józseffel, a tolnai textilgyár lakatosával, aki négy munkatársával egy újításon dolgozott, amelyet a bizottság elfogadott és alkalmazott is. — Áz üzemben rendszeresen foglalkozunk a benyújtott újítások elbírálásával — mondja az űzetni bizottság titkárnője. A közeli napokban kerül sor Szúnyog bácsi és a munkatársai által benyújtott újítás végleges díjazására, miután most már lemértük az újítás gazdasági eredményeit, s látjuk, hogy mit jelent a népgazdaság számára. SZÚNYOG JÓZSEF társaival a meghibásodott csévék végére új vasalást készített. Hetek, hónapok türelmes munkája eredményeként készítettek egy olyan szerkezetet, amellyel a vasalást gyorsan fel tudják szerelni. — Hogy mi késztetett bennünket az újításra, erre kíváncsi az elvtársnő? Elmondom. — Mindannyiónk előtt ismert az, hegy a faanyagot import útján tudja csak biztosítani népgazdaságunk, amelyért valutát kell adnunk. Tudjuk azt is, hogy évente több ezer csévére van szüksége a gyárnak ahhoz, hogy zavartalan legyen a termelés. Egy-egy ilyen cséve új állapot>mmnm mrrTTn ban — mutatja a kezében lévő munkadarabot — 10 forint 20 fillérbe kerül. Az állandó súrlódás következtében a vasalás megy tönkre leghamarabb és miután így hasznavehetetlenné vált, eltüzeltük — mondotta. Azon törtük a fejünket, hogyan lehetne a csévék használati idejét meg- hasszabbítani és a vasalást pótolni, így született meg az ötlet. Ez az újítás lényege — mondotta szerényen. Amikor egyik munkatársa a türelem fogytán úgy nyilatkozott, „hagyjuk a fenébe, kár vele az időt fecsérelni”, Szúnyog bácsi műszak után fúrt-faragott, mindaddig, amíg elgondolását a gyakorlatban is sikerült megvalósítani. TÖBB MINT EGY ÉV TELT EL az újítás bevezetése óta, s azóta, ahogy a csévék meghibásodnak, folyamatosan ki is javítják azokat. Volt olyan nap, amikor 500—600 csévén újították fel a vasalást és tették használhatóvá. — Szúnyog József, Főfai Sándor és két társa újítását — bár nem vehetjük 100 százalékosnak — jelentőséggel bír. Az iparigazgatóságnak ugyanis nagy gondot okoz a csévék beszerzése, pótlása. Mint értesültünk, kísérletek folynak olyan irányban, hogy a faanyagot műanyaggal helyettesítsék. Addig is, amíg ez a kísérlet eredményre vezet. Szúnyog bácsi újításával jelentős megtakarítást értünk el — mondotta az üzemi bizottság titkárnője. A beszélgetés — amelyet most közreadok — két, vagy három hete történt. Két nappal ezelőtt telefonon beszéltem az újító Szu nyög bácsival, aki arról számolt be, hogy mire a riport megjelenik az újításért járó pénz is a zsebükben lesz és a végleges elszámolásnál több mint 2000 forintot kapnak. Hangjából az őszin te öröm érzése csengett ki, amikor az mondta: „örülünk az elismerésének, de az a kis pénz is jól jön.” Pozsonyi Ignácné Mérlegen A történet, amit leírok, igaz valóság. így történt meg, ahogy itt leírom. A neveket nem szerepeltetem és azt sem írom meg, hogy hol történt. Akik ismerik az esetet, azok úgy is tudják, mások meg tanulhatnak belőle. kJ orva János ott állt az * ■ istálló előtt és gondolkodott. Megállóit a kezében a villa, feltolta fején a kalapot, homloka ráncba húzódott. Még azt sem vette észre, hogy egy idegen ember lépett be az udvarba és közelít feléje. Csak akkor döbbent meg, amikor az idegen ráköszönt. Zavartan fogadta a köszönést, kötényébe törölte meg a kezét és nyújtotta az idegennek. — Morva János vagyok. — Galamb Péter, — így az idegen, s mint aki nagyon otthonosan érzi magát, megindult az istálló ajtaja felé. — Jó ez a két pejkó, eladhatná, megvenném... Morva elcsodálkozott. Ki ez az ember, aki ilyenkor lovat venne? — Ne viccelődjön! Majd meg veszi ezt a csoport. Én is beléptem... — Éppen ezért jöttem magához. Én nem vagyok csoporttag. Fuvarozgatok, abból élek és nem is rosszul. Kell most nekem két jó ló. Amit én ezekért kifizetek, abból nem von le senki semmit és akár most leolvasom a pénzt az asztalára. így kezdődött Morva János és Galamb Péter ismerkedése és a beszélgetés, amely végül is fehérasztal és pohár bor mellett alkudozásba csapott át. Az alku vége megegyezés lett, hatezer forintért eladta Morva János a lovakat. Az utcában a hír hamar elterjedt. Volt, aki azt mondta: »Eszes ember ez a Morva, amit tud pénzzé tesz«. Volt olyan is, aki azt mondta: »Ravasz ember ez a Morva és furfangos. Ha már egyszer aláírta a be- miimnnniti-jtt mm Hatszáz új tagot vett fel a paksi Vörös Sugár Tsz A járási kultúrotthon nagyterme is kicsinynek bizonyult. Sokan az előcsarnokba szorultak ki, mert nemcsak a beiratkozott új tagok jelentek meg a paksi Vörös Sugár Tsz rendkívüli közgyűlésén, amely az új tagok felvételéről döntött, hanem megjelentek a családtagok is, sok asz- szony, fiatal lány is szorongott a székeken. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt a járás és a község több vezetője és a szövetkezeti gazdák mellett Rév András elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Paksi Járási Bizottságának titkára. A jelentkező 600 új tagot Polányi Máté elvtárs, a szövetkezet elnöke üdvözölte és ismertette a tsz anyagi helyzetét. — Régi tagjaink közismerten jól dolgoztak, a munkának megszületett az eredménye — mondotta Polányi elvtárs. Nem üres kézzel várjuk az új tagokat, van csaknem 2 és félmillió forint értékű tiszta vagyona szövetkezetünknek. Egy-egy régi tagra több mint 20 000 forint jut ebből a tiszta vagyonból. Az elnök szavai után került sor az új tagok felvételére. Hatszáz név felolvasása nem kevés ideig tartott, de a gyűlés résztvevői figyelmesen hallgatták a neveket. Az új tagok felvétele után a vezetőség kibővítéséről és küldöttek választásáról is döntött a közgyűlés. A régi 7 tagú igazgatóságot 15 tagra egészítették ki és új tagokat választottak a különböző bizottságokba. Minden egyes vezető megválasztását alaposan megvitattak. A közös ügyek eldöntése után többen felszólaltak: Rév András elvtárs üdvözölte a Vörös Sugár Tsz új gazdáit, s a következőket mondotta: — Úgy kell gazdálkodni a szövetkezetben, hogy mindenki jobban éljen, mint ahogy eddig élt. A régi tagok sem éltek rosszul a Vörös Sugárban. Ebben is példát lehet venni róluk, meg abban is, ahogy megállták a helyüket a közös munkákban. A nagyszámú női résztvevőt üdvözölte Molnár Istvánná elvtársnő, a járási nőtanács titkára. Felszólalásában az asszonyok munkájának jelentőségéről beszélt többek között. A közgyűlés végén több fontos határozatot fogadtak el Paks legnagyobb termelőszövetkezetének, a 4000 holdas Vörös Sugárnak gazdái. lépésit, akkor nem becsületes dolog eladni a lovakat«. Az eszmecserét aztán az emberek hamarosan komoly fórumon folytatták le Morva János lóeladásáról. »1« Ü nneplőruhás emberek tódultak a kultúrház felé. A nagy esemény ünnepélyessége ült az arcokon, első alakuló közgyűlése volt a termelőszövetkezetnek. Az új termelőszövetkezeti gazdák mindent figyelmesen meghallgattak, megtapsolták a szónokokat és szót kértek, sokan, rendben. Elmondták gondolataikat, terveiket és aggályaikat is. Sok kérdésre kértek választ. Amíg ez a beszélgetés folyt a gyűlésen, addig a vezetőséget jelölő bizottság egy csendes szobában vitázott a javasolt vezetőkön. A jelölő bizottság egyik tagja, Morva Jánost is javasolta az igazgatóságba. A jelölő bizottság tagjai összenéztek. A tekintetekből rosszallást lehetett kiolvasni, de nem szólott senki sem ellene. Fiatal, értelmes, okos gazdának ismerték Morvát, ám legyen ő is tagja az igazgatóságnak! A közgyűlés figyelmesen hallgatta a javasolt neveket, mozdulatlan arccal, de amikor Morva János nevét is felolvasták, az emberek megmozdultak. Fészkelődtek a helyükön, sugdostak egymásnak, olyan volt az ülésterem, mint a tó, amelyet megborzol a szellő. Az elnökség tagjai is összenéztek. Itt valami nincs rendben... Amikor aztán vitára bocsátották a javasolt vezetők nevét, egy ember, az utolsó sorból, tisztes, őszbajszú, őszhajú, pirosképű bácsi emelkedett szólásra, — A mi vezetőinknek nagyon tiszta embereknek kell lenniök! Tisztáknak, egyenesek nek, nyíltaknak, becsületeseknek. Nekünk bízni kell majd a vezetőkben, bízni abban, hogy csak a közösség javát akarják mindig, még akkor is, ha ez saját hasznuk rovására menne időlegesen. No, már most beválaszthatunk-e mi egy olyan embert a vezetőink közé, aki még a tsz alakulása előtt megkárosította a közöst. A tömeg felzúdult, az emberek nyugtalankodtak. — Mert — folytatta az ősz ember — a jelölő bizottság javaslatában egy ilyen név is szerepel, a Morva János neve, aki lovait eladta még mielőtt eldöntöttük volna, hogy nekünk arra szükségünk van-e... Én nem javasolom Morva Jánost a vezetőségbe. Nagy taps tört ki és többen felszólaltak, hangot adván annak: megvonják a bizalmat Morva Jánostól. Morva összetörtén ült székén. Súlyosak voltak a szavak, de igazságuk ellen nem volt helye a fellebbezésnek. A közgyűlés mást javasolt helyette a vezetésbe. Újra felállott az ősz ember és újra szólott. — Mérlegre tettünk Morva János, nyíltan, mindenki előtt. Nincs jogod haragudni ránk, mert a közösség érdekében, mindannyiónk érdekében igazságosan cselekedtünk. Dolgozzál és viselkedjél úgy, ahogy azt mi elvárjuk a jövőben tőled. Fiatal vagy és okos, lehet még belőled is vezető ember a termelőszövetkezetben. * így történt. így tette mér- 1 legre egy alakuló közösség Morva Jánost. Két dolgot igazol ez a történet. Először azt, hogy a vezetőnek feddhetetlennek kell lennie, másodszor pedig azt, hogy az új termelőszövetkezeti gazdák nagy felelősséggel kezdik el új életüket és már az első lépéseket is alaposan megfontolják. —is—os— Változatos program februárban a bonyhádi járási művelődési házban Változatos programmal szolgálja a közönség művelődését, szórakozását a bonyhádi járási művelődési ház február hónapban is. A színjátszó csoport a helyi előadás után Kakasdon. Bátaszé- ken és Regölvben is bemutatja Moliére: Tartuffe-iét. A Déryné Színház a hónap folyamán egy alkalommal vendégszerepei Bony- hádon. Táncmulatságot három ízben tartanak, köztük egyszer jelmezbált. A járási művelődési házban rendezi meg közgyűlését a Petőfi Termelőszövetkezet. Változatos az ismeretterjesztő program, de nemcsak helyben, hanem a járás községeiben is szerveznek ismeretterjesztő előadásokat. Közel harminc előadásra kerül sor a hónap folyamán Bonyhádon és a különböző községekben A program szerint a hónap valamennyi napjára jut egy jelentősebb. nagyobb szabású rendezvény a bonyhádi járási művelődési házban. Hatvanöt kukoricatermelő munkacsapatot és 30 ifjúsági silózó brigádot szerveznek a termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek A termelőszövetkezetek kukoricatermelő 'ifjúsági munkacsapatéinak országok versenyébe áz idén a megye termelőszövetkezeti KISZ-szervezetei 65 munkacsapatai neveznek be. A 65 munkacsapat 1500 holdon termel kukoricát. Cél a 30 mázsás holdanként! kukoricatermés elérése. Megyénk termelőszövetkezeteiben a KISZ az . idén 30 if júsági silózó brigádot szérvez. A brigádok 20 000 köbméter jó ntinőségű siló készítését tűzik 'ki- célul, s ezáltal a termelőszövetkezetekben számosállatonként 10 köbméter silótakarmány lesz biztosítva. Halálos baleset áldozata lett, mert szeszesital hatása alatt közlekedett Képünk a résztvevők egy csoportját ábrázolja Antal Fábián 52 éves zombai lakos Gáspár nevű fiával lovaskocsival Harc községben voltak ismerősöknél. Baráti társalgás közben nagyobb mennyiségű szeszesitalt fogyasztottak. Hazafelé : űyekezve bementek a Diófa csárdába. ahol többen tartózkodtak szórakozás céljából. Egyszer csak Antal Fábián meggondolta magát, felült a lovaskocsijára és nagy sebességgel elhajtott Zomba község irányába. A rázós úton leesett a kocsiról, de a lovak nem álltak meg. hanem tovább szaladtak, és a kocsi Zomba községben árokba borult. Ekkor látták a járókelők, hogy a lovak hajtója nem tartózkodik a kocsin. Gyorsan keresésére indultak, meg is találták az úttesten, fejéből folyt a vér. de már ekkor halott volt.
