Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
1961. február 5. TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG s „II békeszerető erők közös erőfeszítéseivel el lehet hárítani a világháborút“ 108 szakkör 1400 részvevővel működik a Tolna megyei művelődési otthonokban 609 tanfolyamon 13 ezren művelődnek A Kommunista és Munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata a szó legszorosabb értelmében véve hatalmas érdeklődést váltott ki az egész világon. A Nyilatkozat minden pontja az egész emberiséget érintő problémák egész sorát vizsgálja meg és ezzel párhuzamosan feltárja e problémák reális, gyakorlati megoldásának lehetőségeit is. Különös jelentőségre tesz szert ebből a szempontból a Nyilatkozat III. pontja, mely korunk egyik legégetőbb kérdését, a háború és béka kérdését vizsgálja. Aligha lehet kétséges, hogy a Nyilatkozatnak ezt a fejezetét tanulmányozzák a világ minden táján államférfiak és egyszerű dolgozó emberek a legalaposabban. Lehet ugyanis eltérés az emberek között világnézetükben, politikai és erkölcsi felfogásukban, lehet valaki kommunista vagy pártonkívüli, de a háború és béke kérdésében, ennek megnyugtató megoldásában minden tisztességes és becsületes ember csak a háború tagadásának és a béke igenlésének álláspontjára helyezkedhet. A Nyilatkozat állásfoglalása a háború és béke kérdésében egyenes folytatása azoknak a hatalmas erőfeszítéseknek, amelyeket a kommunista és munkáspártok mindig kifejtettek a béke érdekében. Egyenes folytatása azoknak a hatalmas erőfeszítéseknek, amelyeket a Szovjetunió diplomáciája, az egész szocialista tábor évek óta kifejt a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása érdekében, azért, hogy az emberiség végérvényesen kiküszöbölje a vitás nemzetközi kérdések megoldásából a háborút, mint eszközt. A béke állandósítása mindenkor évezredes vágya volt az emberiség légjobbjainak. De míg ki nem alakultak »azok a reális erők, amelyek meg tudják hiúsítani« a háborús erők agresszív 1 érvéit, az általános béke megvalósítása lehetetlen volt. Ma azonban »elérkezett az az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorok azon kísérletét, hogy világháborút robbantsanak ki. A szocialista vi lágtábor, a nemzetközi munkás- osztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfeszítéseivel el lehet hárítani a világháborút«. kus az, hogy ezek az energiák, amelyek a gazdaság és a termelés korlátlan lehetőségeit képesek biztosítani az egész emberiség számára, olyanok kezébe is kerültek, akik azt egy egyetemes világkatasztrófa, az atomháború szolgálatába kívánják állítani. — Éppen ezért »az összes demokratikus és békeszerető erőknek jelenleg nincs fontosabb feladatuk, mint az emberiség megvédése a termonukleáris világkatasztrófától«. A fő feladat az, hogy idejében megfékezzük az agresszorokat, elhárítsuk a háborút, elejét vegyük kitörésének. »Ezért harcolnak a világ minden táján, minden országban kommunisták és nem kommunisták, materialisták és nem materialisták, azért, hogy szüntessék be a fegyverkezési hajszát, tiltsák el az atomfegyvereket, szüntessék meg a katonai támaszpontokat és fékezzék meg az agresszív, háborús erők feléledését bárhol is jelentkezzék az«. A történelmi fejlődés során szükségszerűen két társadalmi rendszer alakult ki a Földön: a szocialista világrendszer és a haladó, minden nappal nagyobb gon dokkal küzdő imperialista gazdasági és társadalmi rendszer. A jövő hordozója a szocialista világrendszer, mely a XX. század döntő tényezője lett. Ez a szocialista világrendszer győzni fog és győzni is akar az egész Földön, de nem fegyverekkel, hanem békés egymás mellett élésben kibontakozó gazdasági és kulturális versenyben. Ez a verseny a gazdasági fellendülés, az élet- színvonal emelkedésének nagyszerű programja. Ezért érdeke ennek megvalósítása az imperialista országok dolgozóinak is. akik súlyosan érzik a fegyverkezési hajsza súlyos terheit. — A kommunista és munkáspártok áltál javasolt általános és teljes leszerelés megvalósításakor a fegyverkezésre fordított, a szó szoros értelmében vett csillagászati kiadásokat, a békés termelés. a közszükségleti cikkek, az életszínvonal emelése, iskolá’- és kórházak építésére lehet fordítani. A távozó Eisenhower elnök mondotta fennhéjázóan egyik kongresszusi üzenetében, hogy az amerikai hadsereget olyan Atlas rakétákkal szerelték fel, melynek darabja 35 millió dollárba kerül és »vannak olyan speciális bombázóink, amelyeknek előállítási költsége egyenlő akkora tömegű arannyal, mint saját súlyuk«. Az emberiség milliói, a becsületes emberek sokasága összeveti az ilyen Eisenhower-féle megnyilatkozásokat és a Moszkvai Nyilatkozat követeléseit és ezért növekedtek meg szerte a világon a béke szervezett erői. Nem táplálunk illúziókat. Tisztában vagyunk azzal, hogy a háború veszélye még nem múlt el. Éppen ezért »nem szabad, hogy politikai, vallási vagy egyéb kérdésekben fennálló bármiféle különbségek akadályozzák a munkásosztály összes erőinek tömörülését a háborús veszéllyel szemben. Ütött az órája annak, hogy szembeállítsuk a háború erőivel a nemzetközi proletariátus összes osztagainak és szervezeteinek hatalmas akaratát és egységes akcióit, egyesítsük összes erőit, a háború elhárítására és a béke megőrzésére!« A magyar nép helye ebben a történelmi harcban adott: a szocialista társadalmi rend adta a reális lehetőségeket a kezünkbe. Uj városaink, új gyáraink, újjá formálódó falvaink, szebbé, gazdagabbá váló életünk minden mozzanata ennek a békés harcnak eredményeit igazolják. A béke biztosítása az egyes emberek hősi erőfeszítéseiből tevődik ösz- sze: az olcsóbb, a termelékenyebb munkából, a megszilárdult nagyüzemi mezőgazdaságból, sokasodó iskoláinkból, kórházainkból, színházainkból, a könyvek ezreiből sugárzik szét az országban az erő. A szocialista társadalom ezen ez úton fogja és akarja is legyőzni a kapitalizmust. Jogos büszkeséggel és felelősségtudattal kell, hogy minden becsületes ember a magáénak tudja és érezze a Moszkvai Nyilatkozat szavait: »A kommunisták történelmi küldetésüket nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntesse': a kizsákmányolást és nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom ciciéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új háború réméből. A világ kommunista pártjai minden erejüket és energiájukat e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik«. KASZÁS IMRE országgyűlési képviselő A Tolna megyei művelődési otthonok fejlődését mutatja az a statisztika is, amely a szakkörök munkájáról számol be. összesen 108 szakkör működik a Tolna megyei művelődéi otthonokban. A szakkörök foglalkozási köre igen változatos, húszféle különböző szakkörben tanulnak, szórakoznak, találnak kellemes és hasznos időtöltést a megye lakói. A mezőgazdasagi szakkörök a leglátogatottabbak, tizenöt működik a megyében, átlag harminc fős létszámmal. A fotoszakkörök száma 18, közülük a legkiemelkedőbb eredményt a bonyhádi érte el több helyi és megyei kiállításával. Ismét kezd fellendülni a szép múltra visszatekintő szekszárdi fotókör munkája is. A 108 szakkörben mintegy 1400 fő munkálkodik, művelődik. Bár a Az elmúlt évben eredményes munkát végzett "a városi tanács egészségügyi osztálya, s az egészségügyi állandó bizottság. Az osztályvezető főorvos a közelmúltban számolt be a városi tanács végrehajtó bizottságának. Az egészségügyi osztály a vöröskereszttel, az állandó bizottsággal és a rendőrséggel együttműködve rendszeresen ellenőrizte a város kereskedelmi egységeiben az egészségügyi jogszabályok betartását. 1960-ban 488 élelmezés-egészségügyi ellenőrzést végeztek vendéglőkben, üzletekben üzemi konyhákon. Az egészségügyi brigád vizsgálata nyomán 19 esetben róttak ki 50—500 forint pénzbírságot. Néhány helyen. csak többszöri, erélyes figyelmeztetés és bírság után volt tapasztalható változás. A Szabadság Szálló söntése és büféje ellen különösen sok kifogás merült fél, míg az ugyancsak a szállóhoz tartozó borkóstoló a példás tisztaság miatt többször kapóit dicséretet. Az egészségügyi osztály az elmúlt évben behatóan vizsgálta a három szekszárdi termelőszövetkezet — a Béke, a Szabadság és a Haladás — egészségügyi helyszakkörö számának és az azokban részt vevők számának ilyetén való alakulása fejlődést jelent az elmúlt évekhez képest, a helyzet korántsem mondható jónak. A megye mintegy száz művelődési otthonában sokkal több szakkörnek kellene működnie, hiszen így is egy .művelődési otthonra mindössze egy szakkör jut. A népművelési szervek a többi között feladatuknak tekintik á szakkörök tartalmi munkájának további javítását, de a szakkörök és az azokban részt vevők számának növelését is. Különböző tanfolyam, általános iskolai osztály 609 működik a megyében. A tanfolyamok résztvevőinek és az általános iskola esti tagozatán tanulóknak a száma meghaladja a 13 ezret. zetét, ellátottságát. Most, hogy a város dolgozó parasztsága is termelőszövetkezetekbe tömörült, az egészségügyi osztály és az állandó bizottság tervet dolgoz ki, milyen segítséget nyújthatnak ilyen tekintetben a termelőszövetkezeteknek. A tsz-átalakulással egyidejűleg tekintélyes számmal szaporodott az SZTK-igényjogosul- tak száma, s ehhez kevés a meglevő öt körzeti orvos. A végrehajtó bizottság éppen ezért utasította az egészségügyi osztályt; a megyei tanácson keresztül kérje az Egészségügyi Minisztériumtól két újabb orvosi állás engedélyezését. A város egészségügyi hálózatának eredményes munkáját igazolja a csecsemőhalálozások számának alakulása is. Szekszárdon a csecsemőhalálozások aránya mindössze 25 ezrelék volt, mélyen az országos átlag alatt. E mögött, a világviszonylatban is jelentős számadat mögött az állj hogy új ellenőrzési módszert vezettek be a terheseknél. A védőnők a terhesség első hónapjától már rendszeresen ellenőrzik a leendő anyákat, és szükség esetén akár gyógyszer, akár pénz, vagy anyagi segítséget is nyújtanak. 1960-ban 25 ezrelék volt a csecsemő- halálozás aránya Szekszárdon — jóval az országos átlag alatt A szocialista világrendszer korunk fejlődésének fő ereje és ennek a világrendszernek politikáját a béke fenntartása és biztosítása határozza meg. Ebben a táborban éppen azok a népek egyesültek, amelyek évszázadokon keresztül a legtöbbet szenvedtek a háború borzalmaitól. Nem szabad elfelejtenünk mindazt, amit a szovjet nép, magyarok és lengyelek, csehek és albánok, ro mánok és bolgárok szenvedtek akárcsak a még emlékezetünkben élő I. és II. világháborúban. De ma már ennél többről van szó. A szocialista társadalmi rendszer lényege az, hogy minden nappal többet ad a dolgozó népnek, jobb és boldogabb életet teremt. És mindez a béke biztosítását követeli meg. A z általános és örök béke reális lehetőségét biztosítja az a tény is, hogy szerte a világon szervezett erőként lépnek fel minden háborús agresszióval szemben az emberek százmilliói. A függetlenségüket elnyert gyarmatok, az imperialista országok munkásai és parasztjai, a legnagyobb gondolkodók emelik fel tiltakozó szavukat a háborús próbálkozásokkal szemben. Több, mint egy évtized gazdag történelmi tapasztalatai igazolják a Nyilatkozat szavainak igazságát, hogy »az összes békeszerető erők egyesült erőfeszítéseivel megőrizhető a béke és elhárítható a háború«. A tudomány és technika hat évtizedes erőfeszítése az emberiség kezébe soha nem látott energiákat adott, az atom- és a termonukleáris energiákat. A tragi25. Matejka még egyet lépett, már egészen közel volt az asztalhoz. Nem volt ereje, hogy jobb karját kihúzza Borsiczky szorításából. Ehelyett balkezével nyúlt a méregpohár után. Borsiczky vad izgalommal figyelte. Matejka ujjai begörbültek a pohár körül. A főhadnagy torkát sírás fojtogatta. Őrjöngő tehetetlenségében ellökte a pallér karját, s hátralépett. Matejka szájához emelte a poharat. A szemét sem hunyta le, amikor kortyolni kezdte a sűrű folyadékot. Egy • korty, Héttő, három.,, Borsiczky megbúvói-» ten'nézte a jelenetet. A »pallér fenékig ürítette á pohárat. Aztán leengedte a karját, a pohár csörömpölve hullott az asztalra. Kifejezéstelen nézésében valami mélységes megnyugvás lapult, megbékélés mindennel az égvilágon. Borsiczky melléből sípolva tört elő a levegő. Moccanni sem tudott. Az riasztotta fel önkívületéből, hogy Perlaky zászlós felrántotta az ajtót. — Gyere, de azonnal! Rohannunk kell, az utca végén lövöldöznek! A zászlós is megdöbbent azon, amit odabent látott. De csak egy pillanatig habozott, megragadta Borsiczky karját és kifelé húzta a szobából. — Várj még! — eszmélt fel Borsiczky. — Hátha civilbe kell öltöznünk... Gyorsan a zsebeit! Matejka úgy állt ott, raint Horváth József: I ARANYKALITKA egy élő halott. Borsiczky oda- A két tiszt felszisszent. Hátulugrott mellé és izgatottan beletúrt a pallér zsebeibe. Minden iratát kiszedte és zsebrevágta. Átfutott az agyán, hogy a pallérnak úgyis Végé, s az irataival bármikor menekülhet, talán új életet kezdhet. A' két tiszt' vad futásnak erécfíT 1 Amikor bevágódott mögöttük az ajtó, Matejka András összerogyott a kimerültségtől. Végignyúlt a földön és mély álomba zuhant. Borsiczky és Perlaky egyetlen ugrással felkapaszkodott a lent várakozó parancsnoki gépkocsira. — Mi vagyunk a legutolsók... — jegyezte meg a zászlós. A sofőr gázt adott a motornak. A kocsi meglódult. Köröskörül gyalogsági fegyverek lövedékei pattogtak. Borsiczky hátranézett. Négyszáz méternyire idegen katonákat látott, amint derékben meghajolva futottak át egyik oldalról a másikra. Valahol kézigránátok is robbantak, s egy géppuska eszeveszetten kelepéit. Az emberek behúzódtak a házak mélyére, a pincékbe és a hevenyészett óvóbunkerekbe. ról géppisztoly sorozatok kopogtak, s néhány lövedék — ezt jól érezhették — a parancsnoki gépkocsi hátsó csomagtartóján csat- 'tant. ...... * .v . <■ Ebben- - a '.pillanatban Perlaky megragadta Borsiczky főhadnagy karját: — Odanézz! Előttük, vagy háromszáz méternyire egy asszony futott velük szemközt, az úttesten. A két tiszt azonnal megismerte Máriát. Pongyola volt rajta, nagy rózsás pongyola és sebtében a tetejére öltött szürke ballonkabót. Teljes erejéből futott. Haja zilál- tan lobogott a szélben. Nyilván megrémült a harcok zajától, és a parancsnokságra igyekezett, Borsiczky oltalmába. Az asszony megbotlott futtában, de villámgyorsan talpra- szökkent. Ziháló mellel futott tovább, szemben a közelgő gépkocsival. Mindenfelől lövedékek csipogtak, befúródtak a falba, villanyoszlopokba. Mária észre sem vette, hogy tűzbe rohan. A gépkocsi mór húsz méternyire volt tőle. Az asszony oldalt félrehúzódott, de kérő, könyörgő tekintettel bámult a gépkocsiban ülőkre. Bizonyosan megismerik, s magukkal viszik. Albert is nyilván útrakész azóta. Perlaky megszorította a főhadnagy karját: — Felvesszük! — Nem! — csattant Borsiczky szava. — Tovább! Gázt! A kocsi az asszony mellett suhant el. Mária úgy érezte, ég és föld rászakad. Megpillantotta Borsiczky arcát a sofőr mellett. Az ügyet sem vetett rá, egy pillantásra sem méltatta. A kocsi bőgve tovább száguldott. Mafia megtántorodott. Nem, ez -nem lehet! Ez képzelődés! Ez nem lehetett Albert. Ez egy vadidegen tiszt volt, persze, hogy nem ismerte meg őt! Ismét vad futásnak eredt. Még vagy száz méter és odaér a parancsnokságra. Albert már bizonyosan nagyon várja, majd ő megvédi... Sűrűsödtek a robbanások, s mind elviselhetetlenebb lett a géppisztoly-sorozatok fülyülése. Mária egy lelket sem látott, sem az utcán, sem az ablakok mögött. Mintha kihalt volna az egész város. Még egy kicsit... Mindjárt odaér. De akkor megtorpant futtában. Széttárta karját, rémült csodálkozó tekintete előtt minden egybefolyt. Vér buggyant ki a torkán. Jajszó nélkül vágódott, el, élettelenül. (Folytatjuk
