Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-03 / 29. szám

4 TOLNA HEGYEI NÉPÚJSÁG 19GÍ. február 3, Asszonyoknak — lányoknak ÉRTELMISÉGIEK Szolgáltatások a termelőszövetkezeti tagok számára Anyasági segély A termelőszövetkezet nőtagja anyasági segélyre jogosult, ha a szülést megelőző naptári évben legalább 120 munkaegységet tel­jesített. Ha a szülő nő kisgyer­mekes anya, az anyasági segély­hez mindössze 80 munkaegységet kell igazolnia. Ebből á szempont­ból az iskolaköteles kornál fia­talabb gyermekkel bíró anyát kell kisgyermekesnek tekinteni. A termelőszövetkezetbe újon­nan belépő nőtag a reá nézve kö- telező munkaegységek elérése­kor válik jogosulttá feltéve, hogy a gyermek a belépés után szü­letett. A termelőszövetkezet nőtagjá­nak anyasági segélyre jogosultsá­gát abban az esetben is megálla­píthatják, ha a feltételként meg­határozott számú munkaegysége­ket — napközi otthon hiányában — kettőnél több, tízévesnél fiata­labb gyermek gondozása miatt nem tudta teljesíteni. Ilyen ese­tekben a jogosultság megállapítá­sához a tízévesnél fiatalabb gyer­mekek számát és a napközi otthon | hiányát illetően — a községi (vá- I rosi, városi kerületi) tanács vb- nek és a termelőszövetkezet ve­zetőségének igazolására van szük­ség. A termelőszövetkezet nőtagjá­nak járó anyasági segély összege az első gyermek után 500 forint, a második és minden további gyer­mek után 400 forint. Ikrek szü­letése esetében az 500, illetőleg a 400 forint összegű anyasági se­gélyt minden gyermek után kü­lön kifizetik. A tagként dolgozó férj jogán fizetik az anyasági segélyt, ha a feleség (élettárs) maga nem tag­ja ugyan a termelőszövetkezet­nek, de a szülést megelőző nap­tári évben családtagként dolgoz­va legalább 80, férje (élettársa) pedig legalább 160 munkaegysé­get teljesített. A termelőszövetkezetben csa­ládtagként dolgozó anyának az anyasági segély abban az eset­ben is jár, ha férje (élettársa) a a kötelező munkaegységeket ka­tonai szolgálat, vagy bentlakásos tanfolyamon való részvétele miatt nem tudta teljesíteni. A termelőszövetkezetben csa­ládtagként dolgozó feleséget (élet­Egy kis házi gyógyszertár Sokan manapság szinte szen­vedélyesen gyűjtik a gyógyszert. Pedig a legtöbb orvosság idővel hatását veszti vagy megromlik. Helyes-e tehát házi gyógyszer- tárat tartani? Nemcsak helyes, hanem kell is! De csak az le­gyen benne, amire valóban szük­ség lehet. Az alábbiakban erre adunk néhány tanácsot. Mindenekelőtt első segélynyúj­táshoz szükséges anyag: egy­két tekercs géz, egy steril seb­kötöző csomag, kis üvegben tisz­ta sebbenzin, ragtapasz, egy cso­mag vatta és egy doboz ultrasep- tyl hintőpor. A hőmérő, irrigátor és esetleg jégtömlő vagy termofor is a há­zi gyógyszertár tartozéka. Gyógyszerek közül: helyes, ha Istopirin, Kalmopyrin van a fiókban, mert enyhe láz- és fáj­dalomcsillapítóra mindig szük­ség lehet. Ha száraz helyen tart­juk, akár tíz évig is eláll. Tel­jesen felesleges azonban ké­szenlétben tartani a sokféle kom­binált gyógyszerkészítményt (Ger- micid, Karil stb.), vagy antibio­tikumokat: (penicillin, Oracillin stb.) A legtöbb ilyen készítmény idővel megromlik és az orvos amúgyis felírja, ha szükség van rájuk. Nem árt, ha van hasme­nés ellen széntabletta, székreke­dés ellen pedig hashajtó vagy keserűvíz. A kamillatea sem romlik meg: toroköblögetésre, bo­rogatásra hasznos lehet. Alsol- krémet, babakenőcsöt a feldör­zsölt bőrre finoman kenhetünk, de nyílt sebre nem. Mást nem is célszerű »raktározni«. Divattudósít a s Hajunk mindig ápoit legyen A jó ápoltsághoz és külsőhöz feltét­lenül hozzátarto­zik, hogy ne csak ruhánk legyen ren des, tiszta és a legutolsó divat szerint megvarrva, hanem az is, hogy hajunk ápolt le­gyen. Hiába vesz- szük fel legszebb ruhánkat, ha ha­junk rendetlen, fénytelen, gondo­zatlan. A hajvise­letet éppen úgy egyéniségünkhöz, arcunk karakteré­hez kell megvá­lasztanunk, mint ahogy ruhadarab­jainkat is testal­katunkhoz, egyéni­ségünkhöz mérten varratjuk. Arcunk karakterén, kifeje­zésén egy helye­sen, vagy helytele­nül megválasztott igen sokat javíthatunk, vagy ront­hatunk. Ne sajnáljuk arra az időt és fáradságot, hogy leüljünk a. tükör elé és kritikus szemmel bírálva magunk próbáljuk meg különböző fésülésekkel arcunk­ból ki, homlokunkba be, hátul összefogva, hosszú hajunkat rö­vidre, vagy kontyba feltéve meg­találni azt a frizurát, amely leg­jobban áll nekünk. Arra se saj­náljuk az időt, hogy esténként, lefekvés előtt 5—10 percen ke­resztül jól kifésüliük hajunkból hajviselettel a napi port. A fenti képeken né­hány új frizurát közlünk az 1961. tavaszi hajviseletből. 1. rajz: Rövidre vágott haj elöl a homlokba és az arcba fésülve. 2. rajz: Ugyanaz, mint az előb­bi, csak a homlokból a haj félol­dalt, és az arcból hátra fésülve. 3. rajz: Félhosszú hajviselet, a vége enyhén lefelé hajlik, hom­lokba fésült hajjal. 4. rajz: Ugyancsak félhosszú hajból készült, főleg fiatal lányok részére igen csinos viselet. társat) is megilleti anyasági se­gély. A termelőszövetkezeti tag fe­leségének (élettársának) szülése esetében járó anyasági segély összege az első gyermek után 400 forint, a második és minden további gyermek után 300 fo­rint. Ikrek születése esetében a 400, illetőleg a 300 forint ösz- szegű anyasági segélyt minden gyermek után külön megadják. Még ma is van ilyen? Amikor meghallottam, azaz el­mesélték az esetet, nem akartam elhinni, szinte lehetetlennek tar­tottam. Csak akkor döbbentem rá a tények valódiságára, amikor magam is tapasztaltam. Egy édesanyáról van szó, aki nagyon szereti a lányát. Minden vágya az, hogy boldognak lássa. Boldog, vidám, gondtalan életet szeretne biztosítani neki. A lány már felnőtt, udvarlója is akad. Komoly, életkedvtől kicsattanó barna fiú. Azelőtt fizikai mun­kát végzett, de nemrég irodába került. Amikor az édesanya tudomást szerzett lánya és a fiú közötti vonzalomról, hirtelen haragra gerjedt. Lányának erélyesen meg­mondta, hogy erről a kapcsolat­ról ezután nem akar hallani. S amikor a fiú látogatást tett a mamánál, megkérdezte, hogy mi kivetni valót talál rajta, s egy­általán mi a kifogása ellene, miért ellenzi, hogy udvaroljon a lányának, a következőket mond­ta: — Nincs maga ellen különö­sebb kifogásom. Rendes, becsü­letes fiúnak látszik. Nem iszik, nem dohányzik. Tudomásom sze­rint más káros szenvedélye sincs. Hanem azért... Én másnak szá­nom a lányomat. És ezután kö­vetkeztek a szinte már kádere- zésszerűen hangzó kérdések. Mi volt a foglalkozása azelőtt? Van­nak-e szülei? Mi a foglalkozásuk? Mik voltak azelőtt? Amikor ezeket hallottam, már tudtam, hogy mi tulajdonképpen a baj forrása, és egymásra tor­lódtak bennem a kérdéseit. Va­jon hol él ez az asszony? Még mindig a régi, »jóvilág« emlékein rágódik tán? Lányát, a hamis fényben csillogó bálokon szeret­né látni, ahol felszínes művelt­ségű, úgynevezett régi jócsalád­ból származó fűik veszik körül. Ezután tovább érdeklődött a mama. Mit tud maga biztosítani a havi 1500 forintból? Hol van a kényelem, a családnak élő asz- szonyi élet. Mikor tudja ezt biz­tosítani, mert vegye tudomásul, az én lányom nem fog »kétmű- szakos« asszony lenni, nem úgy neveltem — csengett a hangja, ellentmondást nem tűrően. Most már csak sajnálni tudom ezt a mamát és egy kicsit ne­heztelek is rá, mert szép az, hogy az anya harcol a lánya jö­vőjéért, de bocsásson meg a vi­lág, a boldogságot nem úgy kell elképzelni ahogy ő. (b) Az EAK-ban társadalombiztosítással akarnak gondoskodni az elvált asszonyokról Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya olyan társadalombizto­sítási rendszert óhajt bevezetni, amely anyagi biztonságot nyújt az elvált asszonyoknak. Kamal Eddin Husszein népjóléti miniszter az „A1 Gumhurija” című lapnak adott interjújában kijelentette, hogy az elvált asszonyok csakúgy, mint az özvegyek, ezentúl volt férjük fizetésének egy bizonyos százalékát kapják havi járandó­ságképpen. A társadalombiztosító által kifizetett összegeket rész­ben az állam, részben a házas adófizetők fedezik, utóbbiak fi­zetésük egy százalékát kötelesek erre a célra befizetni, Megsértődött emberek Ne hánytorgassuk a múltat, ne szedjük elő a régi »aktákat«, amelyek időközben a fiók aljára kerültek s belepte őket a por, mivel a »tulajdonos« nem sokat foglalkozott velük. De azért nem árt felnyitni néhány ilyen kép­zeletbeli aktát és megtekinteni, hogy mi van benne. Megsértett emberekről van szó — megsértett értelmiségiekről. Mi tagadás, akad jónéhány ilyen. — Éveken keresztül visszavonultan éltek, távoltartották magukat a közélettől, mondhatnánk azt is, hogy közömbösen szemlélték erő­feszítéseinket. Amelyik állásban volt, mechanikusan elvégezte a napi tennivalóját, amit kiadtak, vagy előírtak számára s aztán nem törődött semmivel. Ha meg­kérdezték tőlük, hogy miért ilyen zárkózottak, visszavonultak, csüg­gedten mondták: — Elegem van! Én megkaptam a magamét, amit nem érdemel­tem meg és nem akarom, hogy az megismétlődjék. Megélek így is és engem hagyjanak... Amikor próbálták őket meg­győzni arról, hogy ez a nézet azért mégsem megoldás, és más­hogyan kellene gondolkodniok, a sértett ember önérzetével utasí­tották vissza a kézfogási szándé­kot. Hogy belülről mit éreztek, miért tették mindezt, nem tudni. Kezdjük az elején. Hogy jogos volt-e a vélt sérelem, vagy nem, az esetenkint változott. Akadt:, akinél a túlzott sértődékenység, tehát tulajdonképpen lényegte­lenség okozta a zárkózottságot. Beképzelte magának, hogy meg­sértették. De — ez is igazsághoz tartozik — több embert valóban olyan sérelem ért, aminek nem lett volna szabad előfordulnia. Mechanikus ítélkezés, elfogult szemlélet, rosszindulatú szemé­lyeskedés, vagy egyéb ok miatt jogosan vélte magát megsértett embernek. Mindez most már nem lénye­ges dolog — ne is elemezgessük. A lényeg az, ami ma jellemző ezekre a valamikor megsértett emberekre. Sorra jelentkeznek és felajánlják szolgálataikat — tu­dásukat., szakképzettségüket — a köz, a szocialista társadalom ér­dekében. Pedig ebben a társa­dalomban érte őket az a bizo­nyos sérelem. A gyönki járásban a szakem­berek ankétot tartottak a közel­múltban a talajerő-utánpótlás helyi problémáiról. Itt jelen volt és okos javaslatokat tett egy olyan régi szakember is, akitől ezt »nem várták«. Már-már úgy könyvelték el, mint aki a legjobb esetben is csak közömbös lesz társadalmi rendszerünkkel szem­ben — ő is a »megsértettek« kö­zé tartozik. Összetalálkoztam egykori taní­tómmal, akinek az volt az első dolga, hogy elpanaszolta, né­hány évvel ezelőtt mennyire me» bántották. Valamikor kántor- tanító volt és egy rosszakarója azt fogta rá, hogy a renaszer ellen­sége. Mint életének egyik legna­gyobb tettét mesélte, hogy a fel- szabadulás utáni években ho­gyan szerezték meg és használták fel a grófi tulajdont az oktatás céljaira. Azaz főként a szegény gyermekek taníttatására, akik­ből azelőtt legfeljebb uradalmi kocsis, vagy napszámos lehetett volna. Nem kitalálás volt, mint tanítvány én is emlékszem mind­erre. — És most, hogy megy a sora? — kérdeztem. — Nem panaszkodhatom. A mellőzés, elkeseredés után, most már ismét tanítok, mintha mi sem történt volna. Gyere, nézd meg a tanítványaimat. Szíwel-lélekkel végzi munká­ját, mint aki éppen ezzel akar­ja bizonyítani, hogy amit állí­tottak róla, nem volt igaz. Hallottam egy mérnökről, aki elég régóta gépkocsitulajdonos és származása miatt sokáig mell ték — megsértették. Később azonban, mint jó szakember, ma­gas jövedelmű állást kapott és abban van most is. A minap be­kopogtatott az egyik társadalmi szervhez, minden hívás nélkül, és azt mondta: — Szívesen tartanék a téli estéken ismeretterjesztő előadá­sokat a községekben. Kitelik az időmből... Csupán helyszűke miatt nem sorolom a többi példákat. Mindenekelőtt tudni kell, hogy egyik értelmiségit sem az anyagi szükséglet, a megfelelő jövedelem hiánya késztette arra, hogy be­kapcsolódjon a közéletbe. Egy ankét felszólalójának nem fizet­nek, a pedagógus már a nyugdí­jas korhatárnál van, tanítóskodá­sa idején összegyűjtött mindent, amire szüksége van s különben is, fiai eltartanák, a mérnöknek pedig mellőzése idején is gépko­csija volt. Először is nagyon helyesen be­látták, hogy az egyéni sérelme­kért, amelyeket tulajdonképpen a túlkapások folytán okoztak egyes emberek, nem lehet hátat fordí­tani az egész társadalomnak és tőle elszigetelődni. Ennek felisme­rése segítette őket az első lépés megtételében. Utána pedig — mert értelmisé­giek, magas képzettségűek —ész­re kellett venniök az egész nép, az egész társadalom összefogását, erőfeszítéseit, a nagy országépítő munkánk lépten-nyomon fellelhe­tő jeleit. Észre is vették és lát­ták, hogy olyan dolgok történ­nek országunkban, amelyek min­den józan gondolkodású, jóindu­latú ember érdekeivel megegyez­nek. Következésképpen ezért min­den józan gondolkodású ember­nek dolgoznia kell a maga terü­letén, a maga módján. Ezért hát ők is félre tették az egyéni sérelmet — felsorakoztak a Hazafias Népfront zászlaja alá. BODA FERENC JEGYZET Jóleső érzés örömöt, boldog­ságot látni. Különösen azok szemében, akiknek még nagyon kevés jó volt az életükben. így van Kiss József is Tabő­dön... Nyolc gyermek apja. Kiss József keserűen emlékezik visz- sza a negyvenes esztendőkre, a nélkülözések, a nincstelenség, az ínség éveire. Hány tél múlott el anélkül, hogy disznót vágtak vol­na, s hányszor kellett magától megvonni a betevő falatot, hogy éhes gyermekeit valamennyire is ki tudja elégíteni. Kiss József a termelőszövetke­zetben találta meg boldogulását, pedig igen vonakodott a belépés­től. Még ma is emlékszik arra, amikor a tanács elnöknője szinte könyörögve mondta neki: »Jós­ka, lépjen be. Meglátja jobb lesz magának is, a gyermekeinek is, az egész családnak«. És Kiss József nem bánta meg. hogy a szövetkezeti útra lépett. Azóta is csak hálával tud gon­dolni arra a pillanatra, amikor ráébresztették arra, hogy így cselekedjék. Már az elmúlt év­ben is szépen kerestek a közös­ben. Kaptak kenyérnek valót, ta­karmányt, és disznót is tudtak vágni. Az idén pedig már hár­mat vágtak. A tavalyi részese­désből bútorra, ruhára és cipőre is futotta, a háztájiból pedig el­adtak egy szép hizlalt tinót. És ha az idei zárszámadást nézzük, ez sem ■volt rosszabb az elmúlt évinél. Kiss József készpénzben mintegy 7000 forintot kapott, nem számítva a terményt. Jó volt látni a tsz közgyűlésén Kiss Józsefet és a többieket, akik büszkén és a jövőbe vetett hittel vették fel megérdemelt munká­juk jutalmát, a gazdag részese-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom