Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-06 / 5. szám
J961. január 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 8 A sióagárdi Sióagárd népe elzárkózva élt a Sárköz, Mezőföld és a tolnai dombvidék találkozásánál. A község kedvező földrajzi, köz- gazdasági helyzete sok kiaknázatlan lehetőséget rejtett és rejt még ma is magában. A fejlődés azonban lassú volt itt mindig. Sióagárd makacsul elzárkózott, megőrizte régi szokásait, kultúráját, népművészetét és társadalmi, gazdasági berendezkedését. A földművelés ezen a részen mintegy másfél évszázaddal ezelőtt bontakozott ki, s a nép tehetsége, szorgalma, rátermettsége ellenére lényeges változás nem történt azóta a föld művelésének a módjában. Nem véletlen tehát, hogy Sió- agárdon csak ezen a télen mozdultak meg az emberek. Most azonban nagy lendülettel és nagy akarással mozdultak meg, hogy kiszabadítsák magukat évszázados béklyóikból és kiemelkedjenek az elmaradottságból. Egy-két család kivételével az egész község határozott Sióagár- don is a szövetkezésről. Közgyűlésre készülődnek már az emberek, olyan gyűlésre, amilyen ebben a faluban még talán sohasem volt: az egész falut magába foglaló, az egész falu ügyei ről döntő, az egész falu életének jövőjét meghatározó gyűlésre. Mindenki a szövetkezésről beszél A tanács házában úgy nyüzsögnek, mint a méhkasban. Emberek jönnek-mennek: kucsmás fiatal és idősebb férfiak, kendős, főkötős asszonyok az alakuló termelőszövetkezet ügyeiről, tagosításról, nyugdíjról, betegsegélyezésről érdeklődnek, vezetőkre, agronómusra, a közös munkák megkezdésére tesznek javaslatokat. A tanácsi vezetők* kel, a szervező bizottsággal alig lehet szót váltani. Az - utcán népes csoportok vitatkoznak. Megálltam egy ilyen csoportnál, Molnár István állt a kör közepén, ő vitte a szót, s körülötte embergyűrű, Gabriel István, Takács József, Finta István, Virág Mihály és sokan mások. Az utcán haladók megálltak, közbeszóltak, mint egy vitafórumon. A régi athéni piacon lehetett ez így. Virág Mihály arról beszél, hogy aranykorona után kellene kivetni a közös alaphoz való hozzájárulást, mert hisz az után kapják meg a föld járadékot is. Takács József meg azt mondja, egy tsz kell a faluban, az egész falut, mintegy 3000 holdat magába tömörítő szövetkezet három üzemegységgel. S hozza az érveket is mindjárt: kevesebb vezető kell, kevesebb iroda s így nem lesz vita a földek elosztásánál, jobban ki lehet használni az adottságokat. Molnár István arról szól, hogy jó tenyészállatok vannak a faluban, ebből kell majd létrehozni a tsz törzs- állományát. Pattognak a szavak, az emberek élénkek, érdeklődőek, véleményüket nem rejtik véka alá. A kocsmában is az alakuló szövetkezetről beszél mindenki, aki ide egy pohár sörre, vagy egy fröccsre betér. Grénus János arról szól, lehet, hogy reggeltől a sötétedésig is eltart majd az első közgyűlés, de hadd tartson, hisz alaposan kell itt meg- hányni-vetni a dolgokat, ha kell, még a hajszálat is el kell hasítani. Alaposan és demokratikusan kell megfontolni az új vezetők megválasztását. Az emberek bizakodása Minden szóból, minden beszédből az emberek jövőbe tekintése és bizakodása sugárzik. Kilián János bácsi az állattenyésztés nagy fontosságát hangsúlyozza, mindenkit erről akar meggyőzni. Mert itt Sióagárdon megterem a jó széna, sokat hoz a kukorica és alom is lesz a búzaszalmából. Sok nagy istálló van itt. Neki, Kilián Jánosnak is van olyan istállója, hogy belefér 15 növendékmarha, ö szívesen átengedi a közösnek ezt az istállót, meg mások is. Grénus János azt mondja, hogy nagy pajták is vannak a faluban, nyári istállókat kell azokba berendezni. Knöller József bognár apjával és anyjával együtt lépett a tsz-be. Ő az iparosok műhelyének megszervezéséről gondolkodik. Arról, hogy kell majd egy központi műhely, ahol összedolgozik a bognár, kovács, meg az asztalos. Úgy mondanak el Sióagárdon ezek az emberek minden tervet, hogy bíznak is megvalósításában. Grénus János, Kilián János, Knöller József és mások is hangsúlyozzák, hogy az első lépéseket kell nagyon megfontolni, nagy felelősséggel kell a közös munkát, a közös gazdálkodást megkezdeni, a vezetőket megválasztani, mert ettől sok függ. Az első jó lépések hozzák majd meg a munkakedvet, s ha ez meglesz, akkor semmiben sem lesz hiány. Elejtett szavakból is kisugárzik az emberek bizakodása, helyes életszemlélete. Ocskovics Jáno- séknál fát segítettünk kidönteni. Azt mondja Ocskovics János: »Ma még tsz-tagok vagyunk, de szövetkezeti gazdák leszünk, ha megkezdjük a közös munkát«. Tóth János bácsi hét év óta beteg. Cukorbeteg, a tüdejével, meg a szívével is baj van. Hét év alatt 35 000 forintot költött orvosi kezelésre, gyógyszerre. Azt mondja, ha csak az évi orvosi kiadást takarítja meg, akkor is jól jár a termelőszövetkezettel. Honnan jönnek, hova mennek? A sióagárdiak megindultak az új úton. Megindultak nagy felelősséggel, szép tervekkel és sok bizakodással. Nagy változást hoz a faluban az új élet. Mindenekelőtt nagy gazdasági változásokat. A Sió és a Sárvíz adta lehetőségeket elaprózott erői vei kicsiny gazdaságokkal nem tudták eddig jól kihasználni. — Most majd összefogva öntözőtelepeket, halastavakat létesítenek és meghonosítják a rizstermelést. Fellendül az eddig is híres állattenyésztés, új üzemágak, új termelési kultúrák honosodnak meg Sióagárdon. Nagy társadalmi változások is várhatók. Megszűnnek a sok helyen fellelhető feudális maradványok, megszűnik az »ősi föld nimbusza«, az embereket nem földjük, hanem munkájuk, eszük és a közösért való lelkesedésük alapján ítélik majd meg. Megszűnnek a kultúra terjedésének béklyói, a babonák, az előítéletek és az az elv: »Minek tanuljak? Apám még ennyit sem tudott és mégis megélt«. Megvalósul a nők, a fogadott gyerekek és a családon belül egyéb alárendeltségi viszonyban élő személyek teljes egyenjogúsága, nemcsak hivatalosan, de ténylegesen is. Sióagárd végre belekerült népi demokráciánk lüktető életébe. Most vesz irányt a szebb, boldogabb holnap, a szocializmus felé. Gy. J. Egyetlen község sincs már Tolna megyében, ahol nem működik mozi Csaknem másfél millió forint a Szekszárdon 1960-ban végzett társadalmi munka értéke Sokszor elhangzott már az a megállapítás, mennyit fejlődött Szekszárd az utóbbi években. A fejlődésben nagy része van magának a város lakosságának, fiatalnak, öregnek egyaránt. Évről- évre tekintélyes társadalmi munkával segítik a város fejlődését. Közreműködnek különböző létesítmények építésében, virággal ültetik be az utcákat — sokat és eredményesen dolgoznak. Most készült el a számvetés a szekszárdiak által 1960-ban végzett társadalmi munkáról. Meglepő a számadat: 1 401 847 Újra beindul a nők Az elmúlt évekhez hasonlóan, a mostani télen is fokozott gondoskodással foglalkozik a tolnai nőtanács a község asszonyainak és lányainak tanulásával, ismereteik bővítésével. Ezt szolgálja a most is megszervezett főzőtanfolyam. Közben természetesen a nőket érdeklő problémákról is szó esik. Még inkább szolgálja az ismeretek bővítését a január második felében meginduló nők akadémiája. Ezek az előadássorozatok Tolnán is igen jól beváltak. Tavaly is közel 300 hallgatója volt az előadásoknak. Az idén is témagazdag előadásokra kerül sor. Néhányat például: Nevelési tárgyú lesz a „Szülők és gyermekek viszonya”, forint az értéke, majdnem kétszerese az 1959. évinek. A munkákat, amelyekben a lakosság közreműködött, hosszan lehetne sorolni. A vásárcsarnok építése, a Dózsa sportpálya, a pa- rásztai gátépítés, a tanácsháznál az emeletráépítés, a Kölcsey, a Petőfi, az Árpád, a Berzsenyi utcában útépítés, — tekintélyes munka mindegyikben. Ezek csupán a lényegesebbek. De érdemes megemlíteni azt. hogy a parkosítás értéke — amelyet ki-ki a maga háza előtt végzett — 150 000 forint. akadémiája Tolnán különös tekintettel, ha a gyermek műveltebb, mint a szülők. Igen érdekesnek ígérkezik a „Munkáshétköznapok” és a „Családi életek”-ről szóló előadás is. Kulturális tárgyú előadás közben ismerkednek meg a tolnai asszonyok Verdi életével és munkásságával. Hallanak ezenkívül előadást Semmelweissről, az anyák megmentőjéről is. Ezután a takarékosság jelentőségét, feladatait beszélik meg. S az akadémia befejezéseként a Nemzetközi Nőnap ünnepségeit tartják meg március 8-án. Ugyancsak a nők tudásának növelése érdekében indul be a napokban a hat előadásból álló baromfitenyésztési tanfolyam is. Több mint tízezer könyvtár Az ország lakosságának mintegy tizenhat százaléka könyvtárlátogató — Huszonhárom művelődési autó járja a tanyavilágot A legutóbbi statisztikák tanúsága szerint mind a tanácsi, mind a szakszervezeti könyvtárak tagjainak száma meghaladja a nyolc- százezret. A tanácsok kezelésében lévő kölcsönzőket 855 863-an látogatják. Az ország lakosságának több mint tizenhat százaléka könyvtárlátogató. A sok százezres olvasótábor 10 031 könyvtár között oszlik meg. Kiszámították, hogy hazánkban átlagosan mintegy 895 lakosra jut egy könyvtár. A hálózat azonban nem arányos. A városok külső negyedeinek és a tanyavilágnak a lakói sokáig »mostohagyerekek« voltak. Az elmúlt években jelentősen javult a helyzet: 1958-ban üzembehelyezték a művelődési autókat, amelyeknek száma ma már eléri a huszonhármat. Ezek a gördülő könyvtárak bejárják a nehezen megközelíthető, kicsiny falvakat, a tanyákat, s hónapról hónapra felfrissített könyvgyűjteményt visznek magukkal. — Apagyilkos neo-náci. Az amerikai Iowa államban a 18 éves John Rose-t 18 évi börtönre ítélték, miután hosszas tagadás után bevallotta, hogy idén májusban lelőtte az édesapját. A fiatalember barátai és iskolatársai tanúvallomásukban kijelentették, hogy John többször fenyegetőzött, hogy lelövi apját, amiért elégette Hitler-képekkel teli albumát és horogkeresztes zászlaját. Thiery Árpád: Feliratok egy történethez Az elmúlt év is jelentős fejlődést hozott a megye mozi hálózatának bővítésében, korszerűsítésében. A múlt évben érte el a megyei moziüzemi vállalat, hogy a megye valamennyi községében működik már mozi. A jelentősebb puszták és kültelkek közül is csupán Cseresznyés pusztát és a Mőcsényhez tartozó Zsibriket kell bekapcsolni a mozihálózatba. Tavaly indult be Bátaapátiban — ahol mozihelyiséget és művelődési otthont létesített a község lakossága — a normálfilmes, fix mozi. Fürgéd ugyancsak tavaly kapott normálfilmes, fix-mozit. Már a megelőző években is működött keskenyfilmes filmszínház Alsónyéken, Kurdon, Nagyszoko- lyon és Bölcskén. Ezeken a helyeken a keskenyfilmes mozi helyett a jövőben normálfilmes, sőt Kurdon szélesvásznú mozi működik majd. A normálfilmes megoldásról szélesvásznúra alakították át a bátaszéki filmszínházat Is. Azzal, hogy megyénk valameny- nyi községében rendszeresen tartanak mozielőadásokat, sőt a legtöbb helyen önálló filmszínházat hoztak létre, a jövőben még nagyobb lehetőség lesz a mozik korszerűsítésére, szépítésére, kényelmesebbé tételére. A jövőben is támaszkodni kívánnak a helyi erőkre, a helyi lehetőségek fel- használása ugyanis — mint erre az elmúlt években is számos példa volt — gyorsítja a mozihólózat fejlesztését. Tavaly már megkezdték a berendezések korszerűsítését, javítását, a többi között kétezer új széket kaptak megyénk filmszínházai. Megkezdődött a mozik falainak „gyékényesitése”, amely egyrészt a termek akusztikáját javítja, másrészt szépíti a filmszínházakat. Kölesden, Dunaköm- lődön, Dunaszentgyörgyön, és Alsónyéken végezték el tavaly a gyékényesítést. Két-három évig tart, míg valamennyi mozira sor kerül. Megyeszerte befejeződött a munka, amelynek az volt a célja, hogy egységesen rendezzék be egységes feliratokkal, fotószekrényekkel és díszítésekkel lássák el az előcsarnokokat. Kínálat van sertésből Az állatforgalmi vállalat bonyhádi kirendeltsége az elmúlt év utolsó hetében jó eredményeket ért el az állatfelvásárlás terén. Az 1960. év 52. hetére a beüte- mezés szerint 160 sertés és 40 vágómarha felvásárlása volt előirányozva. Ezzel szemben sertésből százhatvanötöt, vágómarhából pedig negyvennégyet vásároltak fel, illetve szállítottak el a bonyhádi járásból. A bonyhádi járásban egyébként kínálat van sertésből: több mint 200 hízott sertés vár eladásra. 23. Az öreg fáradtan legyint. — Maguk ezt nem értik. Csend. Négyen kiosonnak a teremből. Nő a szürke emberke a színpadon. Feje a felhőket éri. De talán az ég sötét kárpitját is. — Mi akkor nagyon szegények voltunk... Sokat éheztünk... Nem volt se ruhánk, se kenyerünk... Akkor télen bementem Pápára, és a hentes előtt elcsordult a nyálam... Én ezt nem tudom elfelejteni... Nekem olyan itt minden, ebben a közösben, mint a szülőanyám. Kiül az öreg szemébe a bánat Szép, kerek, ezüstös cseppekben. — Van olyan ember, aki leköpi az anyját?... Rongy ember az. Az emberek hallgatása megöli Kalászékat. Megöli bennük a gyűlöletet. Azok csak állnak közrefogva, fehéren, és az izzadt csend, meg az öreg a színpadon — összegyűrik bennük a szándékot. — Én benne maradok a szövetkezetben, ha kell egyedül is.. — mondja az elnök vigasztalanul. — Engem csak akkor leheJ innen kitenni, ha megölnek... Ezt megérthetik... Megmozdul, lemászik a színpadról. Az emberek elé áll. Elveszik a vállalt között. A padlóra néz, csendesen szakítja magából a sóhajokat, aztán felemeli a fejét. — És most felakaszthatnak, ha van szívük hozzá... Senki nem mozdul. Csabai ácsorog egy ideig, aztán elindul. Érzi, hogy valaki eléje áll. A harmadik szomszédja, a nagy, húsos ember, Keserű Már ton. Nem tudja üt-e majd ez az ember vagy simogat, de már nem bánja mi lesz. Fáradt, és aludni szeretne. Nagy horkanásokkal, kiölelő karokkal, szelíd kék álmokkal. Keserű ujjával megböki az elnök mellét. — Nem vagyunk mi mindnyájan gazemberek-— morogja kedvetlenül. — Azt mondta, hogy mi nem értjük magukat... Jó. De maga se ért bennünket, hogy néha kiugrik az emberből a szív a föld után... Keserű felrántja a szemöldökét és mintha csodálkozna a párnázott arc. — Aztán... Elhallgat. Röstelkedve a fejét lóbálja, krákog. Kezet nyújt. Bütykös, eres, sohasimogató kezét. — Isten áldja... Csabai elindul. Megy, halk, egymás elé rakott, puha léptekkel és mintha vele menne az élet. Fényes mosoly van a szívében. Megáll. Maga elé néz. Vállat von és tovább megy. Nem szól, nem fordítja a fejét, nem int, csak megy. Suhan, köny- nyü léptekkel. Mintha valaki elé menne. Bizalommal, derűs várakozással. Csak ahol a szeme összeér, ott a sarokban lóg a kerek, ezüstös csepp. Az ajtóban megáll. Visszanéz. Megnézi ezt a termet, amely soha nem lesz ilyen. Más volt tegnap és más lesz holnap. De ilyen, mint most, soha nem lesz. És viszi magában a termet. Az emberekkel együtt. Bucsi felnyúl a színpadra a vaspálcáért. Kabátja alá dugja és az elnök után ballag. Aztán Szücsék mennek. Hallgatagon, fáradtan. Mennek, kifelé az éjszakába, a csillagok közé. Kifelé a történetből. (Véfi&J I
