Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

19bi. Január I. TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG 3 Folytatódik a tüntetési hullám Brüsszel: (MTI) Belgiumban országszerte óriási felháborodást keltett a rendőrség és a katona­ság önkénye. A kormány pénte­ken még abban reménykedett, hogy az új esztendőre sikerül megfékezni a sztrájkokat és a tüntetéseket. A legutóbbi véreng­zés után azonban ez a remény meghiúsult. A szocialista szakszer vezetek közölték, hogy szomba­ton, vasárnap és hétfőn újabb tüntetések lesznek. A munkások délelőttönként a szocialista párt brüsszeli székhaza előtt gyüle­keznek és onnan indul el a tün­tetők menete. A szocialista akcióbizottság keddre szintén hatalmas méretű tömegmegmozdulást tervez. Is­meretes, ezen a napon ül össze a parlament, hogy ismét tárgyal­jon Eyskens »takarékossági-« programjáról. Szombaton délelőtt — jelenti az AFP — a sztrájkolok gyász- menete vonult^ végig a főváros utcáin, hogy tiltakozzék a rend­őri önkény ellen. A Belga Kommunista Párt fel­Belgiumban hívást intézett a szocialista szak- szervezetekhez, hogy keddre hir­dessenek általános sztrájkot és újabb tömegmegmozdulásokat, A kommunista párt jvasolja, hogy a parlamentben és országszerte egyperces csönddel adózzanak Van Steppen, a pénteki tünteté­sek során megölt munkás emlé­kének. A szocialista párt, nyilatkozatá­ban ítéli el a rendőrség és ka­tonaság példátlan .brutalitását. A szocialista párt hangsúlyozza, a munkabeszüntetés tovább tart. A sztrájk célja: a kormány gazda­sági programjának megbuktatása — mondja a nyilatkozat. Péntek délután és este Brüsz- szelen kívül az ország más' vá­rosaiban is heves tüntetések vol­tak. Verviersben , a sztrájkolok a város központja felé nyomultak. A csendőrség könnyfakasztó bőm bákkal és tűzoltófecskerídőkkel próbálta szétoszlatni a tömeget. A Reuter értesülése szerint Charleroi ban, a »vörös övezet« egyik központjában húszezer munkás tüntetett a -kormány adó­emelési és bércsökkentési politi­kája ellen. A sztrájkolok lámpa­vasakra akasztották az Eyskens- rői mintázott bábukat. ■ A Liege melletti' Oreyeben sú­lyos összetűzés volt a roham- rendőrség és a sztrájkolok kö­zött. Többen megsebesültek. Antwerpenben a tüntetők fe­kete zászlók alatt vonultak fel és így tiltakoztak a brüsszeli gyil­kosság miatt. Az ADN értesülése szerint az Eyskens-kormán y most - a rend­kívüli állapot kihirdetését mér­legeli. . f - ­A belga dolgozók hősi harca a nemzetközi munkásság, elismeré­sét és csodálatát váltotta ki. A Szovjetunió, az NDK, Kína, Franciaország. Nagy-Britaania, Olaszország, Jugoszlávia és Nyu- gat-Németország szakszervezetei szolidaritásukról biztosították a belga sztráikolókat. Nagv-Britan- nia.és Franciaország kikötő- és szállítómunkásai megtagadták a Belgiumból érkező hajók kiraká­sát, ezzel is kifejezve együttérzé­süket harcoló belga munkatár­saik iránt. 1960-ban tovább erősödött a béke tábora Egy esztendővel ezelőtt világ­szerte derűs bizakodással nézték az emberek az új év elé, mert minden jel arra mutatott, hogy kedvező irányban változik még a nemzetközi helyzet. Emlékezetes, hogy Hruscsov elvtárs amerikai látogatása után mindenütt „Camp David szelleméről« beszéltek, ami nemcsak a szovjet—amerikai viszony gyors javulását ígérte, hanem ezzel együtt az egész nem aetközi feszültség enyhülését, a népek gyümölcsöző együttműkö­dését. Emlékezetes, hogy Eisenhower barátságos sza­vakat mondott Hruscsovnak, a barátságos szavakat azon­ban barátságtalan tettek kö­vették. Május 1-én, nem sokkal a ter­vezett párizsi csúcstalálkozó előtt, Szverdlovszk felett megsemmisí­tették az U—2 kémrepülőgépet. Az egész világ azt várta, hogy a leleplezett amerikai agressziót kö vetően Eisenhower és az Egye­sült Államok kormánya legalább igyekszik valami elégtételt nyúj­tani a Szovjetuniónak, ugyanak­kor biztosítékot az egész világ­nak, hogy hasonló bűnös cselek­ményekkel nem fenyegeti a bé­két. Eisenhower és az Egyesült Államok vezető körei azonban ezek helyett olyan kijelentéseket tettek, amelyek csak rontottak a szovjet—amerikai kapcsolatokon és az egész nemzetközi helyzeten. Magától értetődő, hogy ilyen kö­rülmények között a párizsi csúcs- találkozót megtartani nem lehe­tett. Azok a szép remények, ame­lyekkel az 1960-as esztendőt kezdtük, májusra szétfoszlottak, s úgy nézett ki, hogy a hideghá­ború bajnokai kerekednek felül. Fokozta a helyzet súlyosságát, hogy a tervezett párizsi csúcsér­tekezlet előestéjén Gates, ameri­kai hadügyminiszter mozgósítot­ta az Egyesült Államok hadere­jét. Az imperialista hatalmak azonban egyet hagytak ki szá­mításaikból, éspedig azt, hogy napjainkra a béke és a há­ború híveinek erőviszonya félreérthetetlenül a békét kö­vetelő százmilliók javára vál­tozott meg. A párizsi csúcsértekezletet meg lehetett hiúsítani, ez azonban csak azt jelentette, hogy elodáz­zák az égető nemzetközi kérdé­sek megoldását, azonban nem jelentette azt, hogy ezeket a vi­tás kérdéseket fegyverekkel kell megoldani. Az amerikai agresszív külpoli­tikát Párizs után több oldalról is csúfos kudarc érte. A függet­lenségét kivívott Kuba ellen hiá­ba állítottak hadba diverzánso- kat és szabotőröket, hiába vonul­tatták fel az amerikai tengeri és légiflottát, a kubai nép csak ftnnái elszántakba« védelmezte függetlenségét és szabadságát. A rosszemlékű- Dulles nyomdokai­ban haladó Eisenhówer-kormány politikai kudarcát élénken bizo­nyította az is, ami a' japán fő­városban zajlott le. Ismerétes, hogy az Egyésült Állaríiok elnö­ke a nyáron távol-keleti útján Japánt is fel akarta keresni. A japán nép elemi erővel feltörő tiltakozása azonban megakadályozta, hogy az ag­resszív politikát képviselő amerikai elnök Japán földjé­re lépjen. Iía az amerikai agressziók át­menetileg be is borították a nemzetközi élet égboltját, ez a borulás nem lehetett tartós. Az események az bizonyították, hogy minden imperialista ag­resszió és cselszövés ellenére az 1960-as esztendő a népek szabad­ságának és függetlenségének éve volt. Igaz ugyan, hogy a szeren­csétlen Kongói Köztársaságot a legnagyobb zűrzavarba és nyo­morúságba taszították az impe­rialista cselszövések, azonban en­nek az esztendőnek egyik törté­nelmi eseménye, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében a Szovjetunió kez­deményezésére határozat szü­letett a gyarmati rendszer felszámolására. A dolgozók milliói megmozdul­tak a nyugati tőkés országokban is. Gyakorlatilag már megbukott de Gaulle politikája, amit csak elősegít az ENSZ politikai bizott­ságának az a határozata, amely szerint népszavazást kell tartani Algériában. A belgiumi események pedig arra szolgának figyelmeztető példának, hogy a tőkés országok dolgozói' nem tűrik a hatalmon levők törvénytelenségeit, s elszán-' ták magúkat arra, hogy kivívják demokratikus jogaikat. Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban jelent meg a Moszkvai Nyilatkozat, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy századunk egyik rendkívül fontos okmánya. A 81 ország kommunista és mun­káspártjának közös nyilatkozata a béke fontos dekrétuma, s egy­ben megmutatja azt az utat is, amelyen a világ dolgozóinak' jár­niuk kell. A Moszkvai Nyilatko­zat nem fenyeget senkit/ hanem épp ellenkezőleg, nemcsak egv boldogabb új esztendő, hanem egy boldogabb jövendő üzenetét viszi el minden elnyomott népnek, minden szabadságszerető ember­nek. flz óév utolsó napján egy új tsz alakult, az új év első napjaiban még két új tsz alakul Dunaföldváron Szombaton, az óév utolsó nap­ján közgyűlést tartottak Duna- földvárott az alvégi szövetkezeti gazdák. Megalakították Duna- gyöngye - néven az alvégi új ter­melőszövetkezetet, megválasztot­ták a tsz vezetőit, tanácskoztak a közös munkák megkezdéséről és az egyéb időszerű feladatok megoldásáról. f Hétfőn, január 2-án a felvé­gen, kedden január 3-án a kül- végen alakul ' új termelőszövet­kezet. A hét elején közgyűlést tart a már 11 éve működő Al­kotmány Tsz is. Felveszi az oda jelentkező tagokat és több olyan kérdésben határoz, amely jelen­tős felfejlődést állít a tsz elé. A jelek szerint az Alkotmány Tsz lesz Dunaföldvár legnagyobb szövetkezeti gazdasága. Szövetkezeti község lett Regöly Jókai néven új tsz alakult a községben A tamási járás egyik legna­gyobb határú községében, Re- gölyben, forradalmi átalakulás van e napokban. Ezen a télen mintegy 550 regölyi egyéni ter­melő lépett a társas gazdálko­dás útjára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy most már nagy­üzemi gazdálkodás folyik a re­gölyi határban. Alapos megfontolás után a re­gölyi gazdák lényegében két ter­melőszövetkezetbe tömörültek. A községhez tartozó Majsa-pusztai Népszabadság Termelőszövetke­zetbe 288 család kérte felvételét a december 29-én megtartott köz gyűlésen. Az új belépők elfogad­ták a Népszabadság Tsz alapsza­bályát, kibővítették a vezetősé­get és bizalmat szavaztak Nagy Sándornak, aki eddig is elnöke volt a tsz-nek. December 30-án pedig a re­gölyi termelőszövetkezeti tagok egy másik csoportja új közös gazdaságot alakított, amelyet Jó­kai Mórról neveztek el. A Jó­kai Tsz alakuló közgyűlésén ün­nepélyesen mondták ki, hogy Regöly is a termelőszövetkezeti községek sorába lépett. Az új kö­zös gazdaságnak 191 tagja van, s mintegy 2000 hold földet mon­danak magukénak a szövetkezet tagjai, Az alakuló gyűlés után az el­nöknek megválasztott K. Szabó Ferenc kérésére megtartotta el­ső gyűlését az intéző bizottság; Beadvánnyal fordultak a megyei tanács elnökéhez, melyben kér­ték a tagosítást, az általános földrendezés azonnali megkezdé­sét. Az idén már száz termelőszövetkezetünk számít rendszeresen önköltséget vedelmez és leginkább megfelel adottságainak. Felfedi az önkölt­ségszámítás a gazdaság hibáit és a lazaságokat. Azok a tsz-ekj amelyek idén is végeztek önkölt­ségszámítást, már felismerték en­nek nagy jelentőségét és gondo­san végezték el a számítási munkát. Különösen kitűnt á döb- röközi Zöld Mező, a kurdi Uj Élet, a dunaföldvári Alkotmány és a nagydorogi Uj Barázda. Az idei évben nemcsak aa önköltségszámítás terjedelme bő­vül, hanem a számítás minősé­ge és gazdasági hatékonysága is jobb lesz. így például az éves szinten való számítás helyett idén már havonként számítják az önköltséget és egyes fonto­sabb termékek költségeinek ala­kulását járási szinten is megfi­gyeli a Földművelésügyi Mi­nisztérium. 1960-ban húsz termelőszövet­kezetünk szolgáltatott adatokat a Földművelésügyi Minisztériumnak önköltségszámítás céljából. Az adatokból éves szinten számítot­ták ki az egyes termékek, továb­bá az állattenyésztés és hizlalás önköltségét. A Földművelésügyi Minisztérium az idei évben to­vább feleszti megyénkben a termelőszövetkezetek önköltség­számítását. Több segítséget ad ehhez a munkához és így lehetővé teszi, hogy mintegy 100 tsz szá­mítsa ki legfontosabb termékei­nek önköltségét. Az önköltségszámítás sok segít­séget ad a termelőszövetkeze­teknek a gazdálkodás jövedel­mezőségének fokozásához. Min­den termelőszövetkezet olyan termelési szerkezetet alakít ki a termékek önköltségének ismerete nyomán, amely a legjobban jö­19. Az öreg ledobja a kukorica­csutkát. Szomorúan gomolyog be­lőle a hang. —- Mit gondolsz? Csak a ter­melőszövetkezetre lehet ..ezt ér­teni? — Hát mire? „ Az öreg nézi egy ideig a má­sikat, aztán mélyen sóhajt. — Szóval ezt mondta... — mo­tyogja halkan, alig érezhető bor­zongással. — Ezt. Mi mást mondhatott volna? Az öreg egyik szeméből ,a má­sikba ér a szomorúság. Széthullik benne a gondolat. Nem tudja megfogni egyiket se. Egy csipetnyit se. Síkosak, alat­tomosak, ádázán röhögnek az agyában. Minden röhög benne. Minden őt röhögi. A fehér-kesztyűs pap. A temp­lomi harang súlyos ércnyelve. Az asszony, sajtárral a tehén alatt. Ez a csupasz, agártekintetű em­ber itt a széken. Minden nevet. Gúnyosan. Csabai. A rádió. A hercegprí­más. Az ősz. Ezerkilencszázöt- venhat november harmadrka. A nyolc hold föld. Ennek is nyolc holdja van. Ott hordja a szíve alatt mind a nyolcat, mint a lány, akit anyá­vá csókoltak. Csak érzi, de nem hallja a hangját. . , — Igaz is, Mi mást mondhatott volnál Thiery Árpád : Feliratok egy történef'hez Szétfeszíti Sós agyát az öreg. Nem, fér bele. Szemébe a hintá­zó termet, agyába a halkan per­getett szó. — Az is lehet, hogy Mind- szerity nem jól mondta — bólo­gat Bicó András. !— Nem jól mondta? — Alighanem rosszul mondta — rágja az öreg a szája szélét. Felkapja a fejét. Belehunyorít a lámpába. Ott a szomorúság a szemében. Egyikben is, másikban is. Mert ő is hallgatta a rádiót. A rádió­ban Mindszentyt. Nem szereti Csabait. A tavasszal megkérdezte tőle, hogy mindenható-e az isten. Bicó teleszívta a tüdejét levegővel, aztán kiengedte. A papra gon­dolt, a vasárnapi ministrálások- ra, a hajnali imákra, a gyerek­telen asszonyra és csendesen, né­mán bólintott. Erősebb, megrá- zóbb volt ez a szónál. Ez a der­medt bólintás. Csabai nevetett. Széles szájjal, magabiztosan, gúnyosan. — Akkor mondd meg nekem, hogy tud-e olyan követ terem­teni, amit fel se tud emelni? Mert ha tud, akkor nem min­denható. Miért nem tudja fel­emelni?... Ugye? Ha meg nem tud olyan követ teremteni, akkor, hagyás lehetne mindenható.. _ Szó nélkül otthagyta Csabait. Azóta elkerülte, átnézett rajta. A múlt pénteken mozdult meg először. Amikor az ököl és az el­nök közé állt. Nem szereti az asszonyt Csak él mellette élettelenül. Miatta érzi ezt a nagy öreg­séget Mert nagyobb az öregség, súlyosabb, há nincs gyerek. Utá­latos öregség, átkozott, nyomo­rult öregség. Nincs gyerek, csak a harangok vannak. Pisti meg a Juliska. Hajnalonként, esténként halkan becézi őket. Húzza a kö­telet és a harangok válaszolnak. így fektetik majd a koporsóba. Az asszonyt nem szereti csak a szürke haranggyerekeket. És utoljára mostohaapa kezétől si­ratják majd. Kullog majd utána a hangjuk, aztán kullog a pusz­tába. Az égre. Meghalt a haran­gok apja... Meghalt a harangok apja. Meghalt a harangok apja..; Bicó András. Nem szereti Mindszentyt. Évekig várt a színtelen, hideg kőhomlokra. Évekig várta, amíg szemére húzódik az éjszaka és nem hallatszik a sóhaj. Az isten az égben van. Mindszenty a földön. Félórája beszélt a rádió­ban. Hallotta.' Nem értette, csak érezte. Finom ösztönnel. Mért neki még az állatokénál is fino­mabb ösztöne van. Csak le kell hunynia a szemét, csak ki kell ülnie a csendes verandára, csak ki kell húzni ezt az öreg testet a világból és mindent megérek. A hercegprímás beszédét iß megérezte. De nem lehet így élni! Meghal az, aki nem szeret, Megöli a közöny. Nem lehet így élni! Megöreg­szik. Súlyosan, halálöisan, hanem szeret. Semmit nem tud magának megmagyarázni. Csák a nagy jelzőtüzek égnek a hatvannyolc év oldalában. Belenyalnak a sú­lyos, szeretetlen öregségbe, áztán rájuksüt a hajnal és minden el­tűnik, mint a üdére, utánuk nyúl és nem égeti meg a kezét. Sós kiveszi zsebéből a cigaret­tásdobozt. Bókülékenyen az öreg felé nyújtja. Bicó András látja a mozdula­tot, de úgy tesz, mintha észre se vette volna. Sós visszadugja a dobozt. — Andris bátyám, miből gon­dolja, hogy a prímás úr nem j<M mondta? Az öreg alatt megreecsen a sámli. Feláll. Szétvetett lábai előtt a szakajtó. Olyan, mint egy szo­morú tengeri isten, aki a legna­gyobb hullám taraján áll, s csak egy pillanat, csak égy mozdulat és az örök hullámsírba veti magát. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom