Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január l'< 4 A Bonyhádi Cipőgyár pneumatikus talpprése nem volt öreg. mindössze pár esztendős. Mégis „elvette a kenyerét” egy moder- j aebb, termelékenyebb masina, az új, hidraulikus talpprés. 1 „Nyugalomba vonultak99 as óesstendőhen Mai lapunkban két teljes oldalon mutatjuk be képekben, mi épült az utóbbi három évben a megyében, milyen új gépekkel, berendezésekkel gyarapodott a népgazdaság Tolna megyében. Az újnak a térhódításával mindig együtt jár a réginek, elavultnak feleslegessé válása. Három ilyen elavult, »nyugalomba vonult« gépet, illetve szállítóeszközt mutatunk be az alábbi képeken. Szekszárdon, Tolnán és Bonyhádon autó váltotta fel a lófogatú postakocsit. A postacsomagok házhozszállítását már az új autóval végzi a posta. Még a múlt században volt „fiatal” a bonyhádi zománcgyár szerszámműhelyének öreg síkköszörű-gépe. Bár az utóbbi években sokat ésszerűsítettek, újítottak rajta, mégis megmaradt öregnek, elavultnak. Pár évvel ezelőtt még az egész műhely hosszában elnyúlt a transzmisszió, de ahogy jöttek az új gépek, mindig levágtak belőle, utoljára a transzmisszió-rendszernek is csak ez a kis darabkája maradt, ami a síkköszörűt hajtotta. Pár hónappal ezelőtt elérte a sorsa a szerszámműhely „utolsó mohikánját”, a köszörűt, a transzmisszióval együtt. Uj, korszerű gép váltotta fel. Szekszárdiak — Szekszárdról Akik nem ismerik az igazi Szekszárdot, unalmas, istenháta- mögötti kisvárosnak tartják. Nincs tucatszámra füstölgő gyárkéménye. Nincs színháza. Este 10 óra után már alig lehet embert találni az utcákon. A látszat unalmas képet mutat. Aki a valóság mélyére hatol, annak viszont sok érdekes meglepetést tartogat a város, az lüktető, formálódó, pezsgő életet talál. Hatalmas átalakulási folyamatot, rohamos fejlődést takar a felszín nyugalma. Szekszárd most növi ki magát igazi várossá. Évszázadok unalmát, mellőzöttségét, elhagyatottságát vetkőzi le magáról. A jövő, amely épülő városnegyedek, félig kész üzemek formájában a jelenben is fellelhető bizonyos mértékig, derűlátást, bizakodó hangulatot és az eddigieknél is nagyobb munkalendületet kölcsönöz a szekszárdiaknak. A munkásnő Szekszárd legfiatalabb üzemében, a »bőr- és díszműben« közel 200 helybeli asszony és lány dolgozik. • Az egyik fűzőgéphez lépek, ahol sötét munkaruhába öltözött fiatalasszony dolgozik: Keresztes Györgyné. — Tavaly hol dolgozott? — Otthon. Háztartást vezettem. — Mi volt a tavalyi újévi kívánsága? — Az, hogy munkába állhassak. — Minek köszönheti a kívánság beteljesülését? Nevet a kérdésen. — A hároméves tervnek. — Hallott arról már tavaly is, hogy létesülni fog új üzem Szekszárdon ? — Hallottam, de őszintén megmondom, kételkedtem benne. Sokszor szóbajött ez már régebben is, de a megvalósítás majdnem mindig elmaradt. Szekszárdot azóta szeretem, mióta kezd igazi várossá válni. — Meg van elégedve munkahelyével? — Meg, — körülmutat a munkatermen. — Itt csupa megelégedett asszony és lány dolgozik. — Mikor lépett munkába? — Májusban. — Mit vár az új esztendőtől? — Azt, hogy alaposabban elsajátíthassam a szakmát Az új szövetkezeti gazda Dabi József a szekszárdi felsővárosban lakik. Nemrég írta alá a belépési nyilatkozatot. — Mit vár a szövetkezeti Szekszárdiéi? — Azt, hogy gazdagabb lesz, mint eddig volt. — És mit gondol, hogy lehet ezt elérni? — Úgy, hogy ugyanakkora szorgalommal dolgozunk majd a közösben, mint eddig dolgoztunk a földjeinken. Ha gazdaggá tesszük a szövetkezetét, mi is gazdagok leszünk. A szövetkezetnek olyannak kell lenni, mint egy családnak. Ha egymás karját fogjuk, akkor erősek vagyunk. Ha külön utakon járunk, több veszélynek vagyunk kitéve. — Hány holdon gazdálkodott eddig? — Tizenkét és fél holdon. — Mint tanácstag el szokta mondani a véleményét az utcájában lévő lakóknak is? — El bizony. De akad egykét ember, aki nehezen érti meg az idők szavát. Nem-jön Az újságárusnő — Újság! Újság! Itt a mai újság! — Ilona néni, Garay téri újságárus néhány évvel ezelőtt még a szabad ég alatt kínálta újságjait. Most jól fűtött, üvegezett elejű bádögházacskából hallatszik a hangja. Odamegyek a tarkabarka újságokkal díszített házikóhoz. — Milyen újságot tetszik? Amikor megtudja, hogy ki vagyok, elmosolyodik. — Hányán állnak meg naponta a bódéja előtt? — Naponként átlagosan ezer újságot adok el. — Mi volt 1960. legnagyobb szenzációja? Sokáig gondolkodik. — Ezt nehéz eldönteni. A szekszárdiak legtöbbször akkor »rohanják meg« a bódémat, amikor a város életét érintő cikk jelenik meg az újságban. — Szokott újságot olvasni? — Keveset. A híreket szoktam elolvasni. — Az idén több újságot adott el, mint tavaly? — Többet. — Mi az újévi kívánsága? — Az, hogy növekedjék az újságolvasók száma. Félbeszakad beszélgetésünk. A hátam mögött már hárman X1lnak és türe'metlenkednek. ' z egvik vevő színes, képes válogat. Alig 'k a -—’ már mindhám ve--* ” ~n ottazú.iság. ' ■' hallom Ilona mi ha-"’' — Újság! Újságot, tessék! rá: saját érdeke, hogy mielőbb nekikezdhessünk a közös munkának. Már lehetne az istállótrágyát kihordani a földekre és az enyhe idő megengedné az őszi mélyszántást is. — Mit gondol, hogyan kellene kezdeni? — Csaknem mindegyönknek van tartalékpénze, össze kellene adni közösen a pénzt az állatállomány kialakítása érdekében. Minél nagyobb a közös állatállomány, annál több pénzelőleget lehet majd osztani. Különben nálünk eddig is a szőlő és az állatok hozták a legtöbb pénzt a »konyhára«. Az üzemvezető Az évvégi statisztika összeállításán dolgozik Varga János, a DÉDÁSZ szekszárdi üzemvezetője. — Milyen mérvű volt a villamoshálózat fejlődése Szekszárdon? A fejlődést néhány számadattal szemléltetően és mindenki számára érthetően lehet érzékeltetni. Míg a felszabadulás előtt 44,3 kilométer volt, jelenleg 66 kilométer hosszúságú kisfeszültségű vezeték szolgáltatja az áramot Szekszárdon. A nagyfeszültségű vezeték bővítése ennél még jóval nagyobb arányú volt. 1945 előtt 8,2 kilométer, 1960. év végére 23,8 kilométer hosszúságú magasfeszültségű vezeték és 52 transzformátor' biztosítja Szekszárd város villanyenergiával való ellátását. — Milyen a fejlődés a köz- világítás terén? —■ A közvilágítási lámoák száma 280-nal szaporodott. Hétszáznyolcvannégy utcai lámpa szolgáltatja a világosságot, nem beszélve az ostornyeles világításról, amellyel 1960-ban korszerűsítettük a főbb útvonalakat. — Január 1-ével lép életbe az új számlázásra való áttérés, mely szerint kéthavonként kell a villanyszámlát kiegyenlíteni. Mit üzen Varga János elvtárs ezzel kapcsolatban a város áramfogyasztóinak? — Elsősorban a családok »pénzügyminisztereihez«, az asszonyokhoz fordulok kérésemmel. Arra kérem őket, hogy az új esztendőben úgy takarékoskodjanak, helyesebben úgy osszák be a pénzüket, hogy a kéthavi villanyszámla kifizetése késedelem nélkül megtörténjék. Ez nemcsak az egyén, hanem a közösség érdekét is szolgálja. A dédanyó Városunk legöregebb asszonyát, Taksonyi Jánosnét látogattuk meg az év utolsó napjaiban, aki 1961. április 30-val századik életévébe lép. A dédanyó veje, Hauszknecht Ferenc, Zrínyi utca 49. szám alatti házában él immár huszonnégy év óta, s a család szerete- te övezi. — Nem vagyok beteg. Nem azért fekszem az ágyban, hanem a gyengeség miatt — beszél igen értelmesen. — Mostanában sokan megfordulnak nálunk, s nem is akarják elhinni, hogy már ilyen öreg vagyok. A nyáron a Statisztikai Hivatalból voltak itt. s aziránt érdeklődtek, hogyan éltem fiatal koromban. Azt mondták, bizonyára nagyon megkíméltem magamat. — Valóban, miben látja dédanyó a hosszú élet titkát? — A munkában és a jókedvben látom én a hosszú élet titkát, ezt mondtam a statisztikusoknak is, de most sem mondhatok mást. Az én fiatal koromban nem úgy éltünk, mint a mai fiatalok. Először is sokkal többet kellett dolgozni, mert ha itt Szekszárdon nem kaptunk munkát, az uradalmakba mentünk dolgozni. Az egyik nyáron Lengyeltótiban vállaltunk aratást, mert a talajvíz kiölte a szekszárdi határban a búzát. — Hányszor volt beteg, dédanyó? — Életemben eddig egyszer vol tam beteg. Negyven évvel ezelőtt orbáncot kaptam, azelőtt is, azóta is olyan egészséges voltam és vagyok, mint a makk. Egyszer-másszor az orvosok eljönnek hozzám, de csak úgy látogatóba, és ilyenkor megvizsgálják a szívemet, a tüdőmet. ' Legutóbb is azt mondták, hogy nincs semmi baj. Ha továbbra is így működik a »gépezet«, még túl is élhetem a száz évet. — Mit üzen a szekszárdiaknak városunk legöregebb asszonya? — Jó egészséget és boldog új évet kívánok minden jószándékú embernek. Az anyakönyvvezető Az anyakönyvvezető irodája dél táján Csendes. Az irodában nincs évvégi hajrá. A születéseket, elhalálozásokat, házasságkötéseket naponta vezeti be. nem lehet elmaradás. Itt dolgozik Babay Irén, a városi tanács vb anyaköhyvvezetöje, aki Í943 óta vezeti az anyakönyvet, jegyzi a születéseket, házasságkötéseket, elhalálozásokat. — Mióta végez önálló munkát? — Évek hosszú során át mint beíró dolgoztam. A felszabadulás után — éppen a női egyenjogúság megvalósulása jegyében — nyílott lehetőségem arra, hogy mint anyakönyvvezető önállóan dolgozzam. Munkám után, úgy érzem, megbecsülnek. Ennek egyik igen szép megnyilvánulása volt, hogy 1960 nyarán, amikor az 1600. házasságkötést jegyeztem bo az anyakönyvbe, a tanács vb-elnöke, Kalmár József elvtárs és munkatársaim kis ünnepséget rendeztek. Igen jólesett az elismerés, mert láttam, hogy becsülik és elismerik munkámat. — Milyen »forgalmat« mutat az elmúlt év anyakönyvi statisztikája? — Az 1960-as évben kimagasló volt az újszülöttek száma: 1203 újszülött nevét jegyeztük az anyakönyvbe. És ez a számadat is igen ékesen bizonyítja, hogy nálunk, a szocializmust építő országban a legfőbb érték az ember. Nézzük meg a háború előtti, mondjuk az 1938-as év mutatóit. 1938-ban 515 születést és 487 elhalálozást jegyeztünk az anyakönyvbe. — Hány házasságkötés volt az elmúlt évben? — A házasságkötés aránya is emelkedett, 155 fiatal párt adtunk össze az elmúlt évben. POZSONYINÉ—HAYPÁL
