Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-31 / 26. szám

4 fOLNÁ MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január 31. Acélidegekkel A történet mindennapi. Fel­jegyzése ez ideig nem történt meg, pótolandó, álljon itt ez az írás. Hétköznapi, nem különös történet... Amióta a vállalat úgy rendel­kezett, hogy a vidéki kocsivezető­ket lehetőség szerint közel, lakó­helyükhöz osszák be munkára, Horváth Péter is szívesebben, nagyobb kedvvel végezte munká­ját. A tanács épített négy évvel ezelőtt egy garázst, ahol a kocsi is viszonylag védett helyen volt, nyugodtan hagyta ott a jármű­vet, megbízható, jó erős gép volt. Este, amikor az utolsó járat után beállt a szűk garázsba, havazni kezdett. Meleg, disznótoros vacsora vár­ta. Utána forralt bor, s meleg szoba, örökké csivitelő két gye­rekkel. Mindig öröm hazajönni ebbe a kis családba. Néhány órát tölt csak együtt a gyerekekkel, de addig mást nem tud csinálni, fe­leségével is csak akkor beszél, amikor leül a tűzhely elé a kis székre, kezébe veszi az újságot, nézi, s csak úgy az újságba ha­jolva kérdi: »Mi újság?« Sazasz- szony beszélni kezd, mesél, a gye­rekekről, a szomszédról, a divat­ról, még a kubai események is szóba kerülnek, mert a rádió egész nap szól, s annyi meg any- nyi hírt, eseményt mond egy dél­előtt a főzés idején... Az újság- olvasás másnapra marad, két já­rat között, a pihenőszobán... Reggel mindig az asszony éb­red először. A család még bent alszik a szobában, de pattogó tűz mellett már készül a reggeli. Pé­ter hatkor kel. Álmosan nyújtó­zik, beletúr kezével kuszáit kó­cos hajába. Egy-két tornamozdu­lat következik, s utána a nagy prüszkölés, fröcskölés a mosdó­vízzel. A reggeli tejeskávé, né­hány falat friss húsoshurka. Az asszony egy evésre való ételt csomagol. Az étel mellé állítja a táskába a kis termoszt forró cit­romos teával.:. — Vigyázz magadra, várunk! Az éjjel esett hó összekevere­dett a tegnap délelőtti esővel, s most márványsíkossá vált a kes­keny gyalogjárda. Péter a kerí­tés mellett megy, ott nem csúszik annyira. Araszpyi hó magasodik a ga­rázsajtó előtt. Lapáttal tér vissza, s kotorja az útból a fagyos, alul páncéllá fagyott havat. Amikor a nagy kétszárnyas ajtót nyitja, lépteket hall. A kalauz jön. Ő rendszerint indulás előtt negyed­órával érkezik. — Péter bácsi, nehéz napunk lesz! — bácsinak szólítja ő is, mint a törzsutasok. — Hát nehéz lesz, az biztos, majd lassabban megyünk. A motor beindítása percekbe telik. Előbb felkavarja a kézi Indítókarral a megsűrűsödött ola­jat, forgatással, azután beül a volán mögé, bekapcsolja a gyúj­tást, izzani kezd a kis égő, rálép az önindító-gombra. A villany- motor felbúg. Másodpercekig csak a villanymotor sivalkodása hallik, majd közte dörren egy-egy henger, és egy perc múlva duru­zsol a hathengeres motor... A megállónál a bérletes diá­kok toporognak, néhány munkás szájában cigaretta parázslik. A kocsi fékez az utasok mellett. Szisszenve nyílik az ajtó, a fel­szállók cipőjükre ragadt havat a kocsi lépcsőjén verik le. Két rövid csengetés. Péter hátranéz, látja az ismerős arcokat, int ne­kik, úgy mint minden reggel. Né­hányszor lábával megnyomja a fékpedált, sziszeg a levegő, az el­lenőrző égő a működést mutat­ja. Túráztatja néhány pillanatig a motort, kapcsol, s a nehéz kocsi lassan elindul. A falu szélén, ahol a gépállo­mási nehéz traktorok törték fel a fagyos földet, s kihordták az út­ra, a gépkocsi billent egyet. A hátsó kerék félméternyit csúszott. A kormányt a csúszásnak fordí­totta, a gázt levette, azután fo­kozatosan nyomta a pedált, a ko­csi egyensúlyba jött. ösztönös mozdulattal a nyakkendőjéhez nyúlt, meglazította, az ing felső gombját kigombolta. Reflektort a kora reggeli szürkületben nem lehet használni, élesebb a látás a fehér csillogó havon lámpa nél­kül. Az úton egy kocsi vörös lámpája jelezte, hogy ott elöl va­laki igencsak bajlódik a síkos úton, mert hol az út egyik fe­lén, hol a másik felén izzott a vörös stoplámpa. A megállókon egymásután száll­tak fel az utasok. Már minden ülőhely foglalt. Hárman az ülé­sek között állnak. Érezte, hogy most már jobban »üli« a kocsi az utat. A legkisebb mozdulatra is mint kezesbárány fordult, vagy éppen csúszott a közel százötven- mázsányi tömeg a hat keréken. A kétyi tanácsháznál még két piacra utazó asszony szállt fel. A kalauz csengetett, a kocsi elin­dult, fel a községen túli emel­kedőn. A domb aljában harma­dik sebességre kapcsolt vissza. Középgázzal duruzsolt felfelé az autóbusz, szemben Csepel teher­gépkocsi ereszkedett le. A teher­kocsi a »kijárt« útról kissé lehú­zott, Péter is félméternyit jobb­ra. Azután ismét egy fél métert, a motor hörögni kezdett, még fél­perc és leáll, gyorsan visszakap­csolt a kettesbe, mintha tonnák százai húznák a kocsi jobb kere­két, érzi, hogy megpördül s csú­szik a szakadék felé. Még min­dig csúszik! Na most, most mint­ha előre is jönne, újabb döccenő, a kocsi megugrik, a kerék szét­szórta az út mellé ősszel kihor­dott apró murvát, a terepgumik kapaszkodnak a fagyos kődara­Pályázati hirdetmény A Vas megyei Tanács Egészség ügyi Szakiskola Szombathelyen 1961. március hónapban bentla­kásos szülésznőképző tanfolyamot indít. Jelentkezhetnek 18—32 éves érettségizett nők, vagy akik az általános iskola nyolc osztá­lyát legalább jó eredménnyel el­végezték. A tanfolyam 2 éves. Érettségivel rendelkezők előny­ben részesülnek a felvételnél. A pályázathoz szükséges ira­tok: utolsó iskolai bizonyítvány,! anyakönyvi kivonat, orvosi bizo­nyítvány, sajátkezűleg írt részle­tes önéletrajz, vagyoni bizonyít­vány. Az így felszerelt kérvénye­ket az Eü. Szakiskola Igazgatóság címére kell megküldeni: Szom­bathely, Paragvári út 13. szám. A kérvényeket 1961. március 1-ig lehet beküldeni. Az iskola teljes ellátást és a gyakorlathoz munkaruhát ad díjtalanul. A tan­folyam sikeres elvégzése után az állás biztosítva van. Számtanpélda A törtek jönnek, egyre jönnek, szeretnek pajkos hányadrészek; én meg csak várok, várok, várok, és nem találom az egészet. Egy egész számot keresek, és nem találom, nem találom. Miért voltál te is kevesebb, — nem kéne újra másra várnom. bős úttestbe, már az út közepén cammog a nehéz alkotmány fel a hegyre, a motor fuldokolni kezd ismét, visszakapcsol az el­ső sebességbe, az út felén van. Még ötszáz méter és felér a te­tőre. A tetőn ismét egy teher­kocsi bukkan elő. Ismét kezdő­dik az idegek, az akarat, a gya­korlat, a kötelességtudás harca. Az utasok mit sem sejtenek a vezető elkeseredett küzdelméből, csak azt érzik, hogy néha billen egyet jobbra, egyet balra a kocsi, hörög a motor, füst kíséri út­jukat felfelé a hegyre. A tetőn túl meggyorsul a kocsi futása. A megállókon több utast már nem vesznek fel. Majd a követ­kező kocsi behozza őket, félóra múlva jönni kell annak is. Már látszik a hatos út. Mind több gépkocsival találkoznak. Az­után mintha megszűnt volna a forgalom. Sehol egy kocsi, csak a távolban egy billegő, táncoló nagy katonai tehergépkocsi. A teher­gépkocsi táncol a síkos úton. Gyorsan haladnak! Azután a ka­nyarban eltűnik a kocsi, csak amikor közelebb ér, látja, hogy az árokba fordult, az autóbusz nem áll meg, távolabb, ötven méterre fékez csak — ne lássák az utasok az esetleges tragédiát — gyalog megy vissza, gémbere- dett lábainak jólesik a mozgás. Mire visszaér, már az út szélén vánszorog előre, ki az árokból el­ső, hátsó meghajtással a nagy autó. A katonák intenek, köszö­nik, nem kell segítség. Visszabal­lag az autóbuszhoz, az utasok mind ott toporognak körülötte. — Mi újság? Mi történt? Nem kell segítség? — Nem, nincs semmi baj! Me­gyünk. Felszállnak az utasok, elindul az autóbusz. Kicsúsztak a menet­időből is. Nem baj! De épségben érkeztek a célhoz. Az utasok ki­szállnak a Kocsiból. A kalauz el­számol a • pénztárnál. Azután el­mennek a garázsba, tankolnak, pihennek és indulnak vissza. Ha­zafelé is küzdelem volt minden kilométer megtétele. Hátán nyir­kossá válik az ing, homlokán kö­vér izzadságcseppek jelennek meg egy-egy nehéz előzéskor. Este, amikor a kocsit beállítja a ga­rázsba, és a lakatot rányomja a zárra, úgy indul haza, mint teg­nap. Még fütyürészni is van ked­ve... Hétköznap volt, egyszerű hétköznap. —Pj— \AAAA< ÉRTELMISÉGIEK Gyárunk ifjúsága örömmel fogadta az Ifjúság a szocializmusért próba beindulását Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban részt venni szán­dékozó fiatalok minden évben négy követelményt teljesítenek, amely után jogosultak a díszes jelvény viselésére. Azok, akik az utolsó év- után érdemrandszeríi jelvényt kapnak. A négy követelmény a követ­kező: 1. Vegyen részt a KISZ va­lamely termelési mozgalmában, vagy társadalmi munkaakciójá­ban. 2. Tanuljon a párt-, vagy KISZ-ok tatás keretében, illetve az állami, vagy szakmai képzés valamely formájában. 3. Növelje műveltségét, rendszeresen bő­vítse irodalmi és művészeti is­mereteit, azaz vegyen részt az ötéves terv kulturális szemle va­lamelyik ágában. 4. Rendszeresen sportoljon, illeve vegyen részt a Kilián testnevelési mozgalom­ban. E feltételek teljesítését KISZ- szervezetünk az alábbiak alap­ján kívánja biztosítani: Az első pontban foglalt köve­telmények teljesítéséhez biztosít­juk, hogy minden próbázó fiatal részt vehessen a számára legked­vezőbb termelési mozgalomban. Üzemünkben 26 ifjúsági brigád, 19 párosversenyző és 61 egyéni versenyző van. Az 1960-as évben két ifjúsági brigád küzdött a Szocialista munka ifjú brigád cí­mért. Az elért eredmények alap­ján a termelési tanácskozás meg­szavazta részükre a Szocialista munka ifjú brigád címet. Most, az 1961-es évben újabb három brigádunk indul a Szocia­lista munka ifjú brigád cím el­nyeréséért. KISZ-szervezetünk ve­zetősége nagy örömmel veszi a szocialista brigád cím elnyerésé­ért folytatott versenymozgalom kiszélesítését, hisz KISZ-szer ve­zetőnknek egyik legnagyobb se­gítője. Ök járnak élen minden feladat megoldásában, ami persze természetes is, hisz ők azok, akik igyekeznek szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni. Úgy élik a jelent, hogy benne a jövőt is látják. A társadalmi munkaórák megszerzéséhez is megvannak a lehetőségek. Üze­münknek eddig nem volt klub- helyisége, leányszállása, sport­pályái. Most megvan a lehetőség ahhoz, hogy az eléggé elhanya­golt épületet, amit most, ez év­ben kaptunk meg, társadalmi munka segítségével rendbe te­gyük. Ez elsősorban a mi felada­tunk és persze a mi érdekünk, hisz saját otthonunk megteremté­séről van szó. De ránk vár az üzem parkosítása is. A második pont teljesítéséhez is megvannak a feltételek. Üze­münkben KISZ politikai kör van, három csoportban, ahol 89 fiatal rendszeresen részt vesz az okta­tásban. Sok fiatalunk volt, akik nem végezték el a nyolc általá­nost, ennek érdekében megszer­veztük az 5, 6, 7 és 8. általános is­kola esti tagozatát. Vannak tex­tilipari technikumot végző má­sodéves hallgatóink, közgazda- sági technikumba is járnak fia­taljaink, valamint gimnáziumba. Az idén például három fiatalunk fog érettségizni. Most indul be egy 6 hónapos szövőipari szak- tanfolyam, 46 fővel, lesznek is­meretterjesztő előadásaink, vala­mint az üzemi pártszervezet ok­tatásában is KISZ-szervezetünk vezetőségi tagjai és kiszes párt­tagjaink részt vesznek. A harmadik pont teljesítéséhez is biztosítva vannak a feltételek. Beindítjuk a József Attila olvasó­mozgalmat, 1500 kötetes könyv­tár áll a fiatalok rendelkezésére, amelyben mindenki megtalálhatja kedvenc íróját, kedvenc könyvét. Van lehetősége színjátszóként, szavaiéként részt venni a kultúr- csoport munkájában, de akinek tehetsége van, az énekelhet, tán­colhat, vagy ha valamilyen hang­szeren tud játszani, részt vehet az üzemi zenekar munkájában. A negyedik pont teljesítéséhez is biztosítva vannak a feltételek, az üzem; sportkörrel közösen igyekszünk az üzem fiataljainak megadni a sportolási lehetősége­ket. A most beinduló »Ifjúság a szocializmusért« mozgalomba KISZ-szervezetünk vezetősége 150 fiatalt szeretne beszervezni. Ez a létszám meg is lesz, mivel az üzem olyan dolgozói is jelentkez­tek, akik annak ellenére, hogy már a 30 éves kort meghaladták, részt kívánnak venni a mozga­lomban, a feltételek megismerése után úgy érezték, hogy mint KISZ-en kívüliek is eleget tud­nak tenni a követelményeknek. Thész Mária, a tolnai selyemfonógyár KISZ- titkára A% eldugott falu fiatal tanítónője Ha valaki megkérdezi Klieber Különösen pedig akkor, ha ezt az ját is, de szorgalmával, hivatás- Katalin bátaapáti tanítónőtől, állást nem is valami átmeneti szeretetével leküzdi a nehézsége- hogy milyen társadalmi munkát szükségmegoldásnak, hanem hi- ' végez a községben, egész listát kell felsorolnia: — Tanácstag vagyok. — Én vagyok a községi műve­lődési otthon igazgatója. — A KISZ-szervezetnek én va­gyok a titkára. — A Hazafias Népfrontnak is én vagyok a községi titkára. Ezután szerényen meg szokta jegyezni: vatásnak tekinti, mint Klieber Katalin. A járási tanács művelődésügyi osztályán hívták fel rá a figyel­memet. A legszorgalmasabb, leg- hivatásszeretőbb nevelők közé tartozik a környéken. — Több okból is érdemes len­ne erről a leányról néhány elis­merő szót írni — mondották. — Mindenekelőtt figyelembe kell — Elsősorban pedig természe- venni, hogy sokan hajlamosak le­BÖSZ JENŐ tesen pedagógus lennék, mert hát mégis csak az az első számú munkám, a többi csak amolyan »ráadás«. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy mindez nemcsak egyszerűen cí­meket jelent. Ugyanis Klieber Katalin minden megbízatását igyekszik példásan teljesíteni. Tudni kell, hogy Bátaapáti a ki­sebb községek közé tartozik s ez is közrejátszott, hogy egy sze­mélyre ilyen sok feladat jutott. Értelmiségi alig akad ebben a kis községben. Tennivaló, munka viszont annál több. Bátaapáti az elmaradottabb községek közé tartozik, a villanyt is csak ta­kicsinylően beszélni a fiatal ne­velőkről. Igaz, van köztük olyan is, akinek a munkájával nem le­ket. A hivatásbéli munka az első nála és azt nem hanyagolja el az egyéb társadalmi tennivalók miatt. Azt tartja, hogy nem elég csak az iskolában jól tanítani, a pedagógusnak az egész községre hatással kell lennie, hiszen a ne­velés, az oktatás ma már nem korlátozódhat kizárólag az isko­la falai közé. A felnőttek is igénylik, várják a kultúrát. Gyakorló pedagógusként kezdte a községben. A »bemutatkozás« jól sikerült, hiszen a bátaapátiak csakhamar észrevették, hogy hetünk megelégedve, ^ de észre Klieber Katalin személyében egy olyan nevelőt kaptak, aki min­denben segítségére lesz majd a községnek. Amikor megválasztot­ták tanácstagnak, az a munka el­ismerése, az áldozatkész tevé­kenység megbecsülése volt s egy­kell venni a Klieber Katalinéhoz hasonló példákat is. Az iskola igazgatónője, akinek már több évtizedes szakmai gya­korlata van, elismeréssel beszél a fiatal pedagógusnőről. — Nagy erénye a kezdeti bi- ben újabb megbízatást jelentett, zonytalankodás után — mondotta immár az államhatalom helyi róla —, hogy igen sokat kísérle- szervében is képviseli a lakossá- tezik. Ez pedig nagyon fontos egy got. kezdő nevelőnél. Méltó volt a bizalomra, hiszen Kísérletezik, hogy eredménye- azóta is egy cél lebeg előtte: se- sebben nevelhesse a falu fiatal- gíteni a község kulturális fejlő­jait — ez igen becsülendő dolog. valy vezették be. A falu való- Bátaapátiban sokkal nehezebb Sággal elbújt a Mecsek nyúlvá­nyai közé Már magában véve azért is dicséretes annak az ér­telmiséginek a tevékenysége, amiért ilyen eldugott kis falucs­kában egyáltalában állást vállalt egy pedagógus feladata, mint legtöbb másik községben. Itt még nincs osztott iskola és a pe­dagógusnak egyszerre több osz­tállyal kell foglalkoznia. Ez ne­hezíti Klieber Katalin munká­dését. Az egyik nap azzal, hogy a késő estébe nyúló órákig szín­darabot tanít a fiataloknak, a másik nap előadást tart és mind­ez »csak« olyan »mellékes« a ne­velői munka mellett. BODA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom