Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

io TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január 29. SPORT A megyei labdarúgó-bajnokság tapasztalatai V. Befejező közlemény talatait. Most emlékeztetőül hadd Előző négy cikkünkben megkí- álljon itt a megyi bajnokság őszi séreltük összefoglalni az 1960 — végeredménye és szóljunk néhány 61. évi megyei bajnokság tapasz- szót az ifjúsági bajnokságról is. A megyei bajnokság őszi végeredménye: 1. Tolna 14 10 4 __ 3 5:15 24 2. Dombóvári VSE 14 9 4 1 50:17 22 3. Simontornya 14 9 2 3 43:17 20 4. Szekszárdi Dózsa 14 7 5 2 60:17 19 5. Dombóvári Szpartakusz xl4 7 4 3 20:17 17 6. Nagvmányok 14 4 7 3 28:25 15 7. Fadd 14 4 5 5 31:30 13 8. Bátaszék 14 6 1 7 31:45 13 9. Oerjen 14 4 4 6 26:29 12 10. I regszemcse 14 5 1 8 25:48 11 11. Gyönk 14 3 4 7 25:39 10 12. ICisdorog 14 2 5 7 23:36 9 13. Paks 14 3 2 9 27:38 8 14. Dunaföldvár xl4 2 5 7 24:45 7 15. Döbrököz xl4 2 3 8 16:46 6 16. Na.gydorog t ö : r ö 1 v e x Egy-egy büntetőpont levonva. Ifjúsági bajnokság: 1. Dombóvári VSE 14 12 1 1 66:12 25 2, Tolna 14 12 1 1 71:21 25 3. Sz. Dózsa 14 11 1 2 67:16 23 4. Simontornya 14 9 2 3 38:19 20 5. Bátaszék 14 9 1 4 44:21 19 6. Paks 14 8 2 4 35:21 18 7. D. Szpartakusz 14 6 3 5 32:25 15 8. Dunaföldvár 14 4 5 5 22:25 13 9. Fadd 14 5 3 6 28:41 13 10. Nagymányok 14 5 1 8 35:38 11 11. Döbrököz 14 4 1 9 19:49 9 12. Iregszemcse 14 3 — 11 13:41 6 13. Gerjen 14 2 1 11 10:62 5 14. Gyönk 14 2 — 12 25:63 4 15. Kisdorog 14 2 — 12 18:69 4 16. Nagydorog T ö r ölve Ha a két bajnoki táblázatra te­kintünk. önkéntelenül látnunk kell, hogy az ifjúsági bajnokság­ban elöl állók azok közül a sport­körök közül kerülnek ki, ame­lyek a megyei felnőtt bajnokság­ban is az élen vannak. Sajnos, az a helyzet, hogy még mindig ke­vés sportkörünk értette meg az ifjúsággal való intenzív foglal­kozás fontosságát és szükségessé­gét. A megyei ifjúsági válogatott gyenge szereplése mögött lát­nunk kell a hibákat is. A nagy gólarányú győzelmekben és ve­reségekben megmutatkozó erő­viszony-eltolódás károsan érez­teti hatását a fejlődésben. A Dombóvári VSE, Tolna és a Szekszárdi Dózsa kiemelkedett a mezőnyből. Ezekben az együt­tesekben már nemcsak a szív hajtotta és vitte eredményre a csapatot, hanem itt már láttunk tervszerűségre törekvést, elgon­dolást is a csapatok játékában. A Petőfi Sportkör vezetőinek találkozása a szurkolókkal A Szekszárdi Petőfi Sportkör január 30-án, hétfőn délután 6 órakor a Várköz utcai klubhelyi­ségében ankétot rendez. A baráti kör tagjait, valamint Szekszárd város valamennyi labdarúgó szur­kolóját szeretettel várja a Petőfi Sportkör. Az ankéton Sárosi An­tal, a csapat edzője tart beszá­molót a csapat felkészültségi fo­káról, a hátralévő hetek prog­ramjáról, stb. ................................................... A niheres működén elismerése A Győréi Falusi Sport­kör sok szép eredményt ért el az elmúlt évben. Sportolói részt vettek a Szpartaklád-versenye- ken, különböző járási bajnokságokon, a labda­rúgó-csapat a bonyhádi járási bajnokságban sze­repelt, jó eredménnyel. A györei földművessző- vetkezet vezetősége a sportkör munkájának el­ismeréséül egy ízlés :s kivitelezésű selyem sport zászlót adott a sportkör­nek. A képen baloldalt Bá­'int Teréz, job’-o'dalt Borsos Irén, a rőplabde- esapat tagjai büszkén mutatják a szép hímzésű selyemzászlót. Két simontornyai kézilabda-csapat A Simontornyai BTC női H. csapata. Középen Szép Antal edző. A Simontornyai BTC férfi II. csapata Grács sakkmester szimultánja A Mázai Bányász Sportkör ren-1 dezésében január 21-én jólsijje- rült sakkszimultán zajlott le a mázai KISZ-házban. Az Országos Sakkszövetség által küldött Grács sakkmester 31 táblás szi­multánt játszott. Az ellenfelek a Mázai Bányász és a Szászvári Bányász sportolói voltak és ezen­kívül egy-két sportkörön kívüli sakkbarát. Az érdeklődés igen nagy volt, mintegy 150 fő figyel­te a késő éjszakába nyúló ver­sengést. Végül is Grács mester a 31 ellenfele közül 25-öt meg­vert, kettővel döntetlent játszott (Sashegyi Béla Szászvári Bányász és Láng Gáspár Mázai Bányász), és csak négyen tudták megverni. (Kiss József és Jencser János Mázai Bányász, Hepp Gyula Szászvári Bányász és Sánta Ist­ván a komlói vízművek első osz­tályú sakkozója). Ketten ülünk a szobában ré­gi ismerősömmel, egy fiatal pénz­ügyőrrel. A sportról beszélget­tünk, amikor a postás hangos topogással rázta le cipőjéről a havat és belépett. — Megjött a régóta várt igazi tél — szól a postás rekedtes hang ja, amikor letette az újságot elénk az asztalra. — Jó, hogy maga is itt van — mondta ismerősömnek. Van egy levele Kanadából — és már nyúj­totta is a „Toronto Ontario Ca­nada” bályegzésű levelet. Szinte egyszerre nyúltunk a különös levélért. — Az egyik iskolatársam írt Kanadából — szólt Dezső, ami­kor a feladó címét elolvasta a le­vél hátlapján. — Felsőnánán együtt jártunk iskolába, barátok voltunk. Később aztán ő kőmű­ves-tanuló lett. Ahogy teltek az évek, úgy változott köztünk minden. Mindketten vidékre ke­rültünk, el a falutól. Gergely — a levél írója — Budapesten dol­gozott az építőiparban és jól ke­resett. Vasárnaponként mindig találkoztunk, mert a labdarúgó­csapatban együtt játszottunk Felsőnánán. Jól öltözködő, csinos fiú volt, aki amíg a faluban élt vezetőségi tagja volt a DTSÉ-nek. Bármilyen csinos lányok is él­Felsőnánától tek Pesten, Gergely szíve csak a falubeli Ida felé vonzódott Az­tán annyi sok szép együtt eltöl­tött év után végleg elváltunk 1956-ban. Társai és a külföldi rádió csábítására ő is elhagyta az országot — mondta Dezső, mi­közben ujjaival felszakította a borítékot. Két tele írt, égszínkék levél­papírt takart a fehér boríték. Kíváncsian kezdtük hangosan olvasni a tengerentúlról írt leve­let. ..Kedves barátom! Tudom, meg fogsz lepődni, hogy ilyen hosszú idő után végre életjelt adok ma­gamról. Tudatom, hogy Belgium­ból már több mint egy éve el­jöttem Kanadába. Sajnos Belgiu­mot ott kellett hagynom, mert igen nagy volt a munkanélküli­ség, pedig így közelebb éltem a hazához. A segély, amit kaptam nagyon kevés volt ahhoz, hogy abból megéljek”. *— Emlékszem, amikor itthon dolgozott, minden fizetéséből vá­sárolt valamit magának és végig feszített az új ruhákban a fa­lun, kíváncsian nézték a lányok — mondta Dezső félbeszakítva a —Kanadáig levél olvasását. Majd ismét to­vább olvasott: „Jelenleg Torontóban egy ma­gyar származású mesternél dol­gozom. Többnyire kőművesmun­kát végzek. Itt is sok a munka- nélküli, főleg az építőiparban. Én is munkanélküli vagyok most, mert kinti munkát nem tudunk végezni a hideg idő miatt. így 25 dollárt kapok egy hétre, mint segélyt. Heti 10 dollárt fizetek az élelmezésért, 5 dollárt pedig a lakásért.” — Budapesten nagyszerűen be­rendezett munkásszálláson la­kott és kitűnő étkezést kapott olcsó térítésért — vetette közbe ismét Dezső. — Nagyon megszé­dült a sok, külföldet dicsérő ha­zug frázistól és ezért ment el — mondta. Aztán tovább olvastuk a levelet: „Mostanában nagyon sokat gondolok haza. Megint kezd meg­jönni az olyan nehezen legyűrt honvágyam. Talán jövő kará­csonyra haza tudok menni. Sze­retnék már én is veletek együtt lenni, úgy, mint régen. Már több mint egy éve, hogy egyá’is’én nem sportolok, mert Kanaljában ez nagyon nehéz. Itt a labdarú­gást egyáltalán nem kedvelik. Ha a levelem megkapod, légy szíves írjál mindenről, a falunkról is, meg a íocicsapatról. Mit tudsz Ida felől? öt éve nagyon sokat gondolok rá, ha még nem ment férjhez, úgy írd meg a pon­tos címét. Üdvözletem küldöm, baráti szeretettel Gergely”. Eddig szól a panasz, csalódás és megbánás hangján írt tenge­rentúli levél. „Mostanában na­gyon sokat gondolok haza”. „Sze­retnél! én is jövő karácsonyra közietek lenni” — írja. A hazát, szülőket és barátokat Nagy Ger­gelynek sem pótolja az imádott, fényes Nyugat. Csalódott és haza akar jönni. Haza. ahonnét fia­talon, meggondolatlanul elment. Az öt év, amelyet idegen hon­ban tö’tött sok mindenre meg­tanította őt is, a többi hasonló sorsra jutott magyar fiatallal együtt. Szüiei, barátai hazavárják. Vár­ják, hogy megjön egyszer a távoli nagy útról, mert a szülői ház me­legét, a léces kerítést és a lab­darúgó-pálya zöld gyepét, az édes anya szeretetét soha nem tudnák feledtetni vele a csillogó városok hamis fényei. Fekete A szimultán után a sakko­zók éá Grács mester közös va­csorán vettek részt, a vacsora közben tovább folyt a sakkozás körüli beszélgetés. Szép volt, jó volt, csak előbb kellett volna már, és kérte a közönség, hogy ennek folytatása is legyen, mert már a sakk is az elterjedt spor­tok közé tartozik nálunk is. Imrő László levelező IOIOIOIOIOIOIOI

Next

/
Oldalképek
Tartalom