Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
io TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január 29. SPORT A megyei labdarúgó-bajnokság tapasztalatai V. Befejező közlemény talatait. Most emlékeztetőül hadd Előző négy cikkünkben megkí- álljon itt a megyi bajnokság őszi séreltük összefoglalni az 1960 — végeredménye és szóljunk néhány 61. évi megyei bajnokság tapasz- szót az ifjúsági bajnokságról is. A megyei bajnokság őszi végeredménye: 1. Tolna 14 10 4 __ 3 5:15 24 2. Dombóvári VSE 14 9 4 1 50:17 22 3. Simontornya 14 9 2 3 43:17 20 4. Szekszárdi Dózsa 14 7 5 2 60:17 19 5. Dombóvári Szpartakusz xl4 7 4 3 20:17 17 6. Nagvmányok 14 4 7 3 28:25 15 7. Fadd 14 4 5 5 31:30 13 8. Bátaszék 14 6 1 7 31:45 13 9. Oerjen 14 4 4 6 26:29 12 10. I regszemcse 14 5 1 8 25:48 11 11. Gyönk 14 3 4 7 25:39 10 12. ICisdorog 14 2 5 7 23:36 9 13. Paks 14 3 2 9 27:38 8 14. Dunaföldvár xl4 2 5 7 24:45 7 15. Döbrököz xl4 2 3 8 16:46 6 16. Na.gydorog t ö : r ö 1 v e x Egy-egy büntetőpont levonva. Ifjúsági bajnokság: 1. Dombóvári VSE 14 12 1 1 66:12 25 2, Tolna 14 12 1 1 71:21 25 3. Sz. Dózsa 14 11 1 2 67:16 23 4. Simontornya 14 9 2 3 38:19 20 5. Bátaszék 14 9 1 4 44:21 19 6. Paks 14 8 2 4 35:21 18 7. D. Szpartakusz 14 6 3 5 32:25 15 8. Dunaföldvár 14 4 5 5 22:25 13 9. Fadd 14 5 3 6 28:41 13 10. Nagymányok 14 5 1 8 35:38 11 11. Döbrököz 14 4 1 9 19:49 9 12. Iregszemcse 14 3 — 11 13:41 6 13. Gerjen 14 2 1 11 10:62 5 14. Gyönk 14 2 — 12 25:63 4 15. Kisdorog 14 2 — 12 18:69 4 16. Nagydorog T ö r ölve Ha a két bajnoki táblázatra tekintünk. önkéntelenül látnunk kell, hogy az ifjúsági bajnokságban elöl állók azok közül a sportkörök közül kerülnek ki, amelyek a megyei felnőtt bajnokságban is az élen vannak. Sajnos, az a helyzet, hogy még mindig kevés sportkörünk értette meg az ifjúsággal való intenzív foglalkozás fontosságát és szükségességét. A megyei ifjúsági válogatott gyenge szereplése mögött látnunk kell a hibákat is. A nagy gólarányú győzelmekben és vereségekben megmutatkozó erőviszony-eltolódás károsan érezteti hatását a fejlődésben. A Dombóvári VSE, Tolna és a Szekszárdi Dózsa kiemelkedett a mezőnyből. Ezekben az együttesekben már nemcsak a szív hajtotta és vitte eredményre a csapatot, hanem itt már láttunk tervszerűségre törekvést, elgondolást is a csapatok játékában. A Petőfi Sportkör vezetőinek találkozása a szurkolókkal A Szekszárdi Petőfi Sportkör január 30-án, hétfőn délután 6 órakor a Várköz utcai klubhelyiségében ankétot rendez. A baráti kör tagjait, valamint Szekszárd város valamennyi labdarúgó szurkolóját szeretettel várja a Petőfi Sportkör. Az ankéton Sárosi Antal, a csapat edzője tart beszámolót a csapat felkészültségi fokáról, a hátralévő hetek programjáról, stb. ................................................... A niheres működén elismerése A Győréi Falusi Sportkör sok szép eredményt ért el az elmúlt évben. Sportolói részt vettek a Szpartaklád-versenye- ken, különböző járási bajnokságokon, a labdarúgó-csapat a bonyhádi járási bajnokságban szerepelt, jó eredménnyel. A györei földművessző- vetkezet vezetősége a sportkör munkájának elismeréséül egy ízlés :s kivitelezésű selyem sport zászlót adott a sportkörnek. A képen baloldalt Bá'int Teréz, job’-o'dalt Borsos Irén, a rőplabde- esapat tagjai büszkén mutatják a szép hímzésű selyemzászlót. Két simontornyai kézilabda-csapat A Simontornyai BTC női H. csapata. Középen Szép Antal edző. A Simontornyai BTC férfi II. csapata Grács sakkmester szimultánja A Mázai Bányász Sportkör ren-1 dezésében január 21-én jólsijje- rült sakkszimultán zajlott le a mázai KISZ-házban. Az Országos Sakkszövetség által küldött Grács sakkmester 31 táblás szimultánt játszott. Az ellenfelek a Mázai Bányász és a Szászvári Bányász sportolói voltak és ezenkívül egy-két sportkörön kívüli sakkbarát. Az érdeklődés igen nagy volt, mintegy 150 fő figyelte a késő éjszakába nyúló versengést. Végül is Grács mester a 31 ellenfele közül 25-öt megvert, kettővel döntetlent játszott (Sashegyi Béla Szászvári Bányász és Láng Gáspár Mázai Bányász), és csak négyen tudták megverni. (Kiss József és Jencser János Mázai Bányász, Hepp Gyula Szászvári Bányász és Sánta István a komlói vízművek első osztályú sakkozója). Ketten ülünk a szobában régi ismerősömmel, egy fiatal pénzügyőrrel. A sportról beszélgettünk, amikor a postás hangos topogással rázta le cipőjéről a havat és belépett. — Megjött a régóta várt igazi tél — szól a postás rekedtes hang ja, amikor letette az újságot elénk az asztalra. — Jó, hogy maga is itt van — mondta ismerősömnek. Van egy levele Kanadából — és már nyújtotta is a „Toronto Ontario Canada” bályegzésű levelet. Szinte egyszerre nyúltunk a különös levélért. — Az egyik iskolatársam írt Kanadából — szólt Dezső, amikor a feladó címét elolvasta a levél hátlapján. — Felsőnánán együtt jártunk iskolába, barátok voltunk. Később aztán ő kőműves-tanuló lett. Ahogy teltek az évek, úgy változott köztünk minden. Mindketten vidékre kerültünk, el a falutól. Gergely — a levél írója — Budapesten dolgozott az építőiparban és jól keresett. Vasárnaponként mindig találkoztunk, mert a labdarúgócsapatban együtt játszottunk Felsőnánán. Jól öltözködő, csinos fiú volt, aki amíg a faluban élt vezetőségi tagja volt a DTSÉ-nek. Bármilyen csinos lányok is élFelsőnánától tek Pesten, Gergely szíve csak a falubeli Ida felé vonzódott Aztán annyi sok szép együtt eltöltött év után végleg elváltunk 1956-ban. Társai és a külföldi rádió csábítására ő is elhagyta az országot — mondta Dezső, miközben ujjaival felszakította a borítékot. Két tele írt, égszínkék levélpapírt takart a fehér boríték. Kíváncsian kezdtük hangosan olvasni a tengerentúlról írt levelet. ..Kedves barátom! Tudom, meg fogsz lepődni, hogy ilyen hosszú idő után végre életjelt adok magamról. Tudatom, hogy Belgiumból már több mint egy éve eljöttem Kanadába. Sajnos Belgiumot ott kellett hagynom, mert igen nagy volt a munkanélküliség, pedig így közelebb éltem a hazához. A segély, amit kaptam nagyon kevés volt ahhoz, hogy abból megéljek”. *— Emlékszem, amikor itthon dolgozott, minden fizetéséből vásárolt valamit magának és végig feszített az új ruhákban a falun, kíváncsian nézték a lányok — mondta Dezső félbeszakítva a —Kanadáig levél olvasását. Majd ismét tovább olvasott: „Jelenleg Torontóban egy magyar származású mesternél dolgozom. Többnyire kőművesmunkát végzek. Itt is sok a munka- nélküli, főleg az építőiparban. Én is munkanélküli vagyok most, mert kinti munkát nem tudunk végezni a hideg idő miatt. így 25 dollárt kapok egy hétre, mint segélyt. Heti 10 dollárt fizetek az élelmezésért, 5 dollárt pedig a lakásért.” — Budapesten nagyszerűen berendezett munkásszálláson lakott és kitűnő étkezést kapott olcsó térítésért — vetette közbe ismét Dezső. — Nagyon megszédült a sok, külföldet dicsérő hazug frázistól és ezért ment el — mondta. Aztán tovább olvastuk a levelet: „Mostanában nagyon sokat gondolok haza. Megint kezd megjönni az olyan nehezen legyűrt honvágyam. Talán jövő karácsonyra haza tudok menni. Szeretnék már én is veletek együtt lenni, úgy, mint régen. Már több mint egy éve, hogy egyá’is’én nem sportolok, mert Kanaljában ez nagyon nehéz. Itt a labdarúgást egyáltalán nem kedvelik. Ha a levelem megkapod, légy szíves írjál mindenről, a falunkról is, meg a íocicsapatról. Mit tudsz Ida felől? öt éve nagyon sokat gondolok rá, ha még nem ment férjhez, úgy írd meg a pontos címét. Üdvözletem küldöm, baráti szeretettel Gergely”. Eddig szól a panasz, csalódás és megbánás hangján írt tengerentúli levél. „Mostanában nagyon sokat gondolok haza”. „Szeretnél! én is jövő karácsonyra közietek lenni” — írja. A hazát, szülőket és barátokat Nagy Gergelynek sem pótolja az imádott, fényes Nyugat. Csalódott és haza akar jönni. Haza. ahonnét fiatalon, meggondolatlanul elment. Az öt év, amelyet idegen honban tö’tött sok mindenre megtanította őt is, a többi hasonló sorsra jutott magyar fiatallal együtt. Szüiei, barátai hazavárják. Várják, hogy megjön egyszer a távoli nagy útról, mert a szülői ház melegét, a léces kerítést és a labdarúgó-pálya zöld gyepét, az édes anya szeretetét soha nem tudnák feledtetni vele a csillogó városok hamis fényei. Fekete A szimultán után a sakkozók éá Grács mester közös vacsorán vettek részt, a vacsora közben tovább folyt a sakkozás körüli beszélgetés. Szép volt, jó volt, csak előbb kellett volna már, és kérte a közönség, hogy ennek folytatása is legyen, mert már a sakk is az elterjedt sportok közé tartozik nálunk is. Imrő László levelező IOIOIOIOIOIOIOI