Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

1960. november 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az értelem parancsa I960, november 15. A háztetőre hulló esőcseppek egyhangú, is­mert zenéje alaposan próbára tet­te már az alsónyéki Dózsa Tsz vezetőinek idegeit. — A kintiévé cukorrépa, a fa­luban rekordtermésnek számító burgonya, a 45 hold ricinus és a 300 hold kukorica termése száz­ezreket ér. Megtermeltük, most be kellene takarítani. De nem és nem tudjuk! Amióta megkezdtük az őszi munkákat 49 nap esett az eső, vagy ha éppen nem esett, annyira nedves volt a föld, hogy nem tudtunk rámenni. Veszély­ben van a jövő évi kenyér egy része is. Az őszi búzának még alig több, mint 60 százalékát vetettük el, — magyarázza ingerültségét leplezve Horváth József, a szö­vetkezet elnöke. Sajnos ez így áll. Értelmetlen lenne szépíteni, hogy bajok van­nak Alsónyékén, ebben a termelő­szövetkezeti faluban. És ha ezek után azt volnánk kénytelenek megállapítani, hogy karbatett kézzel várják az idő jobbrafordu- lását — egy rossz szóval nem il­lethetnénk a szövetkezeti gazdákat. De örvendetes, hogy ennek ellen­kezője az igaz. Elismerést érde­melnek ezért az alsónyékiek. Helytállásban, áldozatválla­lásban olyat produkáltak, amire szövetkezeti mozgal­munkban ritkán van példa, és tegyük hozzá szükség is. A jól fűtött szobában beszélge­tünk. Közben cseng a telefon, a főagronómust kérik. Az egyik üzemegységből jelentik, hogy az esőben is folyik a munka. Sze- leczki Istvánná, Budai Istvánná, Bátori Ferencné és még hárman szedik a már korábban kiszántott burgonyát. — Látják kérem, itt domboro­dik ki a szövetkezeti parasztok öntudata — jegyzi meg Imre Fe­renc, a főagronómus. A beszélgetés témája ettől kezdve az alsónyéki szövetkezeti parasztok öntudata körül forog. Feljegyeztük, hogy Gádor József. Biró Gáspár é,s Auth István az időjárással dacolva szedik ki a földből a zellert. Tudják ők is, hogy a kintlévö 1800 négyszögöl zöldség 60 000 forintot jelent a szövetkezetnek. Ezért lábbelit és fáradságot nem sajnálva, szakadó esőben is dol­goztak. Meg kell említeni még a kocsisokat is, akik szintén hősies munkát végeztek az elmúlt napok­ban. Igaz, hogy egy fordulóra csak 3 mázsa répát tudtak a földről kivontatni két pár lóval, de mégis ott voltak és amit tud­tak megtettek. Imre Ferenc főagronómusnak- feltettük a kérdést: ebben a hely­zetben mit tudnak tenni a búza elvetése érdekében? — Túlságosan sokat nem. De már ez ügyben is intézkedtünk. Csakis önként jelentkezőkből megszerveztük a kézzel vető munkacsapatot. Holló Mihály, Zakai Jakab, Horváth Fe­renc és még néhányan beje­lentették, hogy a szemerkélő esőben, a térdig érő sár elle­nére hajlandók kimenni vet­ni. A vetőmagot még ma kiszállítjuk a táblák szélére, letakarjuk pony­vával és szalmával, s bár a mun­ka lassan megy, de azért vetünk. Ha másként nem tudunk, hat kézzel vetünk, de akkor is ve­tünk, mert jövőre is kenyeret akarunk enni — hangzott a vá­lasz. Túlságosan rózsaszín lenne a kép. ha nem tennénk említést arról, hogy az alsónyéki Dózsa Népe Tsz vezetősége nem csupán a szövetkezeti gazdák öntudatára támaszkodik, hanem anyagilag is érdekeltté tette a tagságot abban, hogy ilyen nehéz körülmények között iS a mezőn dolgozzanak. A pártvezetőség javaslatára a szövetkezet intéző bizottsá­ga a munkaegységkönyvben előírt normákat megváltoztat­ta. Vagyis: aki esős Időben, bokáig érő sárban is szedi a cukorrépát, a burgonyát, a zellert, veti a búzát, az min­den órára 0,15 munkaegysé­get kap. Meg is érdemli ezt a tagság. Per­sze elsősorban nem ezért men­nek; a határba dolgozni. Öntuda­tosak, érzik a felelősséget, amely a vállukat nyomja. Ez sarkallja őket arra, hogy minden körülmé­nyek között dolgozzanak. A gazdasági vezetők felelőssé­ge mellett megnyilvánul a párt- szervezet. a kommunisták felelős­ségérzete is. Az alsónyéki egyesí­tett pártszervezet harmincnégy tagjából húszán ugyanis a Dó­zsa Népe Tsz-ben dolgoznak. Többségük a közös gazdaság erős­sége. A maguk módján ők is megtettek mindent... Az esős idők beálltával a párt­tagok utcáról-utcára, házról-ház- ra járva mozgósították a tagsá­got a munkában való részvételre. Az értelmes, okos szó eredmény­nyel járt' esetenként 30—40 szövetkezeti tag indult egy-egy utcából a földekre, dacolva az időjárás viszontagságaival. Reggelen­ként szemerkélő esőben lát­tak hozzá a répa és a kuko­rica szedéséhez. Szedték mindaddig, amíg csak át nem áztak. — Amikor egyéni gazdák vol­tunk, akkor is előfordult, hogy fittyet hánytunk az időjárásra. Megtörtént nem egyszer, hogy az eső kint ért bennünket a földön, és mégsem hagytuk abba a mun­kát. Ezt most is kötelességünk megtenni — mondták nem egy­szer a pártonkívüli szövetkezeti parasztok. De nemcsak beszéltek^ hanem sokan példamutatóan és derekasan dolgoznak is, mindenben követik a kommu­nisták példáját, mert hiszen elsősorban a kommunisták mentek esőben is a határba. Ott van például Zakai Jakab, Szeleczki János és a többi párt­tag, akik sokszor emberfeletti munkával álltak helyt a közös gazdaságban. A pártszervezet nagyon helye­sen, mindenben támogatja a gaz­dasági vezetést. Félti, óvja a közös vagyont, s előrelátó. Egyetért ab­ban is, hogy a közös tulajdon hűtlen kezelőivel szemben eré­lyes intézkedést hozzanak. Jó példa erre Takács György (pár­tonkívüli) szövetkezeti paraszt esete is. Takács György a szövet­kezet juhásza. Ittas állapotban hajtotta ki a birkákat, azok a ti­losba, helyesebben a ricinusba mentek és itt kárt tettek. A mun­káját hanyagul végző juhász el len megtették a szükséges intéz­kedést. Azon túlmenően, hogy felelősségre vonják, kötelezik a kár megtérítésére. A termelőszövetkezet párttag­sága nagy erőt képvisel. összefogásra, fegyelemre, a közös vagyon védelmére ne­veli' a szövetkezeti tagokat, kommunisták szüntelenül han- goztatják: »Jól felfogott érde­künk, hogy dolgozzunk, mert csakis munkánk alapján várha­tunk az év végén jövedelmet. — összefogni, dolgozni, ez most az értelem parancsa«. • Kintjártunk óta négy nap telt el. Elállt az eső. pirkad a föld. az idő alkalmas arra, hogy a me­zőn dolgozzanak az alsónyéki szövetkezeti parasztok is. Ezt is teszik. Telefonon kaptuk az ér­tesítést, hogy teljes lendülettel folyik a burgonya, a cukorrépa és kukoricaszedés, vetik a jövő évi kenyérnek valót. POZSONYI IGNÁCNÉ MOLNÁR LÁSZLÖNÉ Ünnepélyes megnyitóval kezdték a szekszárdi légoltalmi sták az 1960—61. kiképzési évet Több mint hatszáz légoltalmis­ta részvételével szerdán este ünnepélyesen megkezdődött Szekszárdon az 1960'61-es kikép­zési év. Városunk légoltalmistái, fáradtságot nem ismerve, sza­bad idejükben vettek részt a múlt évben is a kiképzéseken, és el­sajátították a kiképzési tervezet anyagát. Héthónapos szünet után, szerdán ismét megkezdődött a légoltalmi önkéntesek kiképzése. A városi művelődési házban az ünnepélyes kiképzési évnyitóra eljöttek a tanács, a párt vezetői. Kalmár József elvtárs, Szekszárd légoltalmi parancsnoka üdvözölte a légoltalmistákat, az új kikén- zési év megnyitása alkalmából. Gádor elvtárs, légoltalmi törzs­parancsnok ismertette az elmúlt kiképzési’ év tapasztalatait. El­mondotta többek között, hogy si­keres volt az oktatás. A lemor- I zsolódás szinte minimális volt. A Taggyűlés a szekszárdi KlOSZ-ban Szerdán este a KIOSZ szek­szárdi helyi csoportjának tagjai taggyűlést tartottak. A második félévi taggyűlésen részt vett Nagy János, a KIOSZ országos vezetőjének helyettese. A szek­szárdi magánkisiparosok a fél­évi munkáról, szervezeti kérdé­sekről tárgyaltak. Megbeszélték az 1960-as év második felében a szervezeti munka, a termelés, anyagellátás, stb. kérdésekben szerzett tapasztalatokat, és ha­tároztak a helyicsoport további munkáját illetően. légvédelmista elvtársak az elő­adásokon rendszeresen részt vet­tek, és az első kiképzési év — alapkiképzésen vesznek részt elő­ször — tapasztalatai nyomán az idén ismét szerveznek alap- és továbbképző-tanfolyamokat is. A törzsparancsnok ezután ismertet­te az 1960/61-es kiképzési év ter­vezetét. Gádor elvtárs felolvasta Szekszárd város légoltalmi pa­rancsnokának hatos számú pa­rancsát. A parancs megállapítja, hogy a kiképzési év eredményes volt, tovább kell haladni a meg­kezdett úton. Az ünnepi évnyitón jutalmaz­ták meg a légoltalmi kiképzésben élenjáró elvtársakat. Fábián Im­re, Péterfi Kálmán és Vadász János légoltalmista ötszázforintos pénzjutalomban részesült. Több mint húsz légoltalmistát a pa­rancsnokság okleveles parancs­noki dicséretben részesített. Az ünnepség második részé­ben a Szekszárdi Garay János Gimnázium Irodalmi Színpadá­nak ta°iai adtak színvonalas mű­sort. Ezt követően két rövid fil­met vetítettek. A szekszárdi légoltalmisták ki­képzési éve megkezdődött. — Az idén ismét több száz lakos sajá­títja el a védekezés technikáját, készül fel esetleges támadás ká­rainak gyors helyreállítására, vé­delemnyújtásra. II jövő évben szeptember 8 és 24-e között rendezik meg az Országos Mezőgazdasági Kiállítást A 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 1961. szeptem­ber 8—24-e között kerül megren­dezésre. A jövő évi kiállítást — a ko­rábbi kiállításoktól eltérően — döntő jelentőségűvé teszi az a kö­rülmény, hogy a szocializmus erőinek falvainkban kivívott győ­zelmét tárja dolgozó népünk és a kiállítást megtekintő külföldi lá­togatók elé. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás főfeladatát képezi a me­zőgazdasági termelés és kutatás terén elért legújabb eredmények bemutatása, valamint a második ötéves tervben előirányzott célki­tűzéseknek, s a legkorszerűbb ter­melési, tenyésztési és üzemszerve­zési módszereknek illetve tapasz­talatoknak ismertetése. Ennek ke­retében bemutatja a kiállítás a kemizálás jelentőségét és lehető­ségeit a belterjes nagyüzemi gaz­dálkodásban, valamint a mező- gazdaság gépesítése terén elért újabb eredményeket. A bemutatásra kerülő legkivá­lóbb üzemi, termelési, tenyészté­si és kutatási eredmények, vala­mint a gyakorlatban bevált új, s az eddigieknél gazdaságosabbnak bizonyult eljárások, módszerek és technikai eszközök (gépek, beren­dezések, műszerek, stb.) díjazás­ban részesülnek. A kiállításon való részvétel fel­tételeit és a díjazás módját a rö­videsen megjelenő Szabályzat tar­talmazza. A kiállítás célkitűzéseinek meg­valósítása érdekében a földműve­lésügyi miniszter felhívja a ter­melőszövetkezetek elnökeit, a mezőgazdaság valamennyi dolgo­zóját, hogy kiváló eredmények elérésével már most készüljenek szocialista mezőgazdaságunk jövő évi nagy seregszemléjére: a 64; Országos Mezőgazdasági Kiállítá­son való részvételre. Felhívja a mezőgazdasági szak- igazgatási szervek vezetőit és dol­gozóit, hogy segítsék elő a gazda­ságok és üzemek kiállításon való sikeres részvételét, s az ezzel kap­csolatos előkészítést kezdjék meg. (15) — Idefigyeljen, Morrow! A Kozmoszplán fogvatartását állan­dóan ellenőrzik! Érthető? Az ak­cióra körülbelül 5—6 óra múlva kerül sor. Hastings jókedvűen Morrow vállára csapott. — Fiam, csak ügyesen! — Bí­zunk magában. Morrow ész nélkül ugrott fel és kapta vigyázzba magát. A fő­nök kitüntető szavai egészen megzavarták, azt se tudta, mit mondjon, így aztán csak egy-két szót tudott kinyögdécselni. — Tábornok úr... mindent.... elkövetek... Hastings vigyorgott. — Leülni! A radar-ernyőn le­gyen a szeme! A négy tiszt kedélyes hangu­latban távozott a laboratórium­ból, és Hastings szobájába sie­tett, ahol azonnal rádiókapcsolat- bn leptek az elnökkel. Hastings jelentette a fejlemé­nyeket, közölte, hogy az RB— 285-ös már »fogja« a Kozmosz­plánt. Percek alatt indult meg a terv végrehajtásának gépezete. Az Űrhajózási Centrum a hír- ügynökségek útján hivatalos köz­lést adott ki, melyet a világ va­lamennyi televíziós és rádióállo­mása pillanatok alatt átvett és beolvasott. »Figyelem! Az Amerikai Űrha­józási Centrum jelenti: Az egy esztendővel ezelőtt fellőtt RB— 285-ös műbolygónk kísérleti ra­kétáit néhány órán belül kilőj- jük a Mars felszínére. A cent­rum tudósai azt kívánják tanul­mányozni. hogy milyen körülmé­nyeket teremt a nukleáris rob­banás más égitesteken. A kísér­let előkészületeiről óránként L SASS ERVIN z aláLb&lyqá v □ □ adunk ki tudósítást«. A világ közvéleménye felhör­dült a hír hallatára. Mindenki tudta, hogy a kísérlettel a Koz­moszplán útját akarják megne­hezíteni, hiszen egy nukleáris robbanás a Marson beláthatatlan veszélyeket rejthet magában az űrhajó utasai számára. Az igaz­ságot, azonban senki sem sej­tette. Az uráli tudományos állomá­son is megdöbbenést keltett az amerikaiak bejelentése. Batalov azonnal megbeszélésre hívta ösz- sze az űrhajó állandó követésé­vel megbízott tudóscsoport vala­mennyi tagját, csak . Sztepán Groncsevics maradt a nagy ve­zérlőteremben, hogy a Kozmosz­plán utasaival is közölje az Ame rikai Űrhajózási Centrum kísér­letének hírét. A kapcsolat-kérő hívásra meg­világosodott a vezérlőasztal kép­ernyője és Pjotr Zsukov jelent­kezett. — Hívást vettem! Hívást vet­tem! Itt Zsukov, a Kozmoszplán­ról. Távolság 12 millió 560 ezer kilométer. Minden rendben... — Itt Groncsevics, az uráli ál­lomásról. A helyzetjelentést kö­szönöm. Jegyeztem. Üdvözlet, Pjotr Zsukov! A képernyőn tisztán ragyogott az iszonyú távolságból sugárzott kép. — Jónapot, vagy jóestét, öreg harcos! — mosolygott Zsukov ar­ca a képernyőn — önre került az ügyeleti sor? Groncsevics izgatottan szakí­totta félbe Zsukov szavait. — Fontos közlésünk van a Kozmoszplán számára. Zsukov felemelte a kezét. — Egy pillanat, hívom Remi­ző vöt is. Mihail Remizov arca is feltűnt a képernyőn. — Köszöntöm, Groncsevics — bólintott Remizov. — Parancsol­jon! Groncsevics egy negyedív­nyi papírlapot emelt fel a ve­zérlőasztalról. — Az Amerikai Űrhajózási Centrum jelentette ezelőtt tíz perccel: Az RB—285-ös műbolygó kí­sérleti rakétáit néhány órán be­lő' kilövik a Mars felszínére. A Centrum tudósai a különböző égi­testeken végrehajtott nukleáris robbanás utóhatásait kívánják megvizsgálni. Zsukov és Remizov szinte egy­szerre kiáltottak fel. — Sztepán Groncsevics, ne űzzön velünk rossz tréfát! Ez le­hetetlen! Ezt tiltja a nemzetközi szabályzat, mely a bolygók fel­derítésével és az űrrepülés meg­engedett és meg nem engedett körülményeivel foglalkozik. Remizov felháborodottan foly­tatta: — Ki biztosít minket arról, hogy ki tudjuk kerülni a nukleá­ris bomba robbanásának hatá­sát? Kérem, azonnal vegyék fel a kapcsolatot a centrummal és je­lentsék be tiltakozásunkat! — Batalov most tárgyal erről — mondta Groncsevics — termé­szetesen azonnal tiltakozunk. — Máris! — kiáltotta a belépő Batalov, úgy hogy a televízió mikrofonja is felvette hangját és továbbította a 12 millió kilomé­ternél is messzebb száguldó űr­hajóba. — Zsukov! — Nyugalom, nyu­galom, nyugalom! Tiltakozásun­kat már továbbítottuk az Ameri­kai Űrhajózási Centrum főnöké­nek és a kormánynak is. Nem tűrjük az űr-kalózkodást! A szédületes iramban rohanó űrhajó minden utasa pillanatok alatt értesült a hírről. Remizov Donszkovra bízta a Kozmoszplán haladásának ellenőrzését, Elisa és Pista a rádió-televíziós központ­ba siettek. Zsukov még Batalov- val tárgyalt. Batalov arcán nyu­galom tükröződött. Ez lecsillapí­totta az űrhájó utasait is. — Az eddigi 10 percenkénti rá­dióhívást öt percre sűrítjük. Ha rendkívüli esemény történik, azonnal hívás kötelező! — Értem, úgy lesz — vála­szolt Pjotr Zsukov, a Kozmosz­plán parancsnoka. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom