Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-18 / 272. szám
ÍOLNA MEGYEI VEPtMSAG I960, november 18. Asszonyoknak — lányoknak A családi nevelés „SZAKASZTOTT NAGYAPJA Nem a fantázia szülte, az élet írta a történetet, amelynek tolmácsolására vállalkoztam, úgy, ahogy azt maguk, a szereplők elmesélték. — A nyomorúság kényszerített arra, hogy alig négyhónapos kisfiámat, Lacikámat örökbe adjam. Pedig nagyon fájt érte a szívem. Voltak, akik meg is szóltak ezért, de higyje el, nem volt mit tennem, mert ahogy mondani szokták — nagyon meglátogatott az »úr;, bennünket. Fiatalon maradtam özvegyen, három apró gyermekkel. A legidősebb fiam 5 éves volt, a középső, a kislány két és fél éves, Lacika, a legkisebb másfél hónapgs, amikor apjukat fiatalon, harminc éves korában szerencsétlenség érte. Tél volt, és más munkaalkalom híján. erdőirtáson dolgozott. Döntéskor egy fa rázuhant.. Nem halt meg azonnal, néhány hétig a kórházi ágyat, nyomta, de nem tudtak segíteni rajta. Meghalt. Kereső nélkül maradtam egy summa adóssággal, a kórházi költséggel és a temetési költséggel a nyakamon. Mindenki sajnált, de segiteni nemigen tudtak rajtunk. A szülök, — az enyémek és a férjemé is — szegény emberek voltak, ők is tőlünk vártak volna segítséget, mintsem adni tudtak volna. — Egyetlen kiút volt előttem: sürgősen munkát keresni, mert a három éhes száj enni kért. Az egyik munlcahelyemre, ahova mosni jártam — jószívű család volt — magammal vittem az akkor már négyhónapos Lacikát. — Nem volt mit tennem. Nem úgy volt, mint ma, hogy amíg az asz- szonyok dolgoznak, a gyermekekre a bölcsődében vigyáznak. Abban az időben, 1927-ben a bölcsőde még teljesen ismeretlen fogalom volt. Arra voltam kényszerülve, — ahol megengedték, — oda magammal vittem a legkisebbiket. Igaz, hogy ezért egy pengővel kevesebb napszámot fizettek, de a nyomorúság erre is rákényszerített. így történt, hogy Lacika igen megtetszett a jószívű, családta- lan házaspárnak és örökbe kérték. Semmiképpen sem akartam megválni tőle, de addig-addig beszéltek a telkemre, — hogy nekünk is, a kicsinek is jobb lesz, — amíg rászántam magam és beleegyeztem. Legkisebbik fiam más házához került. A házaspár azonnal nevére irattá és a biztonság kedvéért egy nyilatkozatot is aláírattak velem, amely szerint örökbeadott gyermekemről teljesen lemondok és még elyan igényeket sem támasztok, hogy időközönként meglátogassam. Azt mondták, teljesen a sajátjuknak akarják tekinteni és maguknak akarják nevelni. Közben a férfit, — aki hivatalban dolgozott — elhelyezték s úgy költöztek el, hogy velem nem is tudatták címüket. Teljesült a vágyuk, bármennyire is vágyódtam kisfiam után, azóta nem láthattam — meséli könnyes szemekkel az anya. — Már középiskolás voltam, amikor édesapámnak hitt nevelőapám betegágyához hú:ott és elmondta, hogy én nevelt fia vagyok. Édesanyám és két testvérem valahol Tolna megyében lakik. Mielőtt meghalt, megigértet- te velem és a szavamat vette, hogy hűségesen nevelőanyám mellett maradok. Amióta nevelőapám meghalt, anyám attól kezdve szinte féltékenyen őrizte minden lépésemet, s vigyázott arra, hogy még csak véletlenül se jusson eszembe édesanyám, testvéreim felkutatása. Közben megnősültem, két gyermekünk született. Egy évvel ezelőtt nevelőanyám is elköltözött az élők sorából. Ekkor már nem kötött az ígéret, s elhatároztam, hogy felkeresem anyámat és testvéreimet. A gyámhatóságot kerestem fel levelemmel, ahonnan kérésemre pontos és kimerítő választ kaptam. Nagy lelkiismeretességgel foglalkoztak az üggyel, s így jutott tudomásomra, hogy édesanyám él. Megtaláltam 33 éves koromban az én édesanyámat. Sajnos, két testvéremet nem ismerhettem meg. Nővérem a nyomorúságtól és a nélkülözéstől tüdőbajt kapott, s abban pusztult el serdülő korban, Bátyám a háború áldozata lett, azt sem tudjuk, hogy hol van a sírja — beszélt elcsukló hangon az anyjára talált fiú. A két ember, az anya és fia a gyámhatóság közbenjárásával egymásra talált. Az özvegy, aki annvi szenvedésen és megpróbáltatáson ment keresztül, újból tartozik valakihez. Boldogan dédelgeti legfiatalabb fia gyermekeit, a két kis unokát. Boldog, mert ahogy mondja, a nagyobbik, a fiú szakasztott a nagyapja. POZSONYI IGNÁCNÉ Készen a karácsony előtti forgalomra A családi nevelés című cikksorozatunkban legutóbb a gyermeknevelés hibáival, ezen belül az agyonnevelésről írtunk. Mai írásunkban a gyermek elkényeztetésének káros hatásával foglalkozunk. A CSALÁDI NEVELÉS harmadik hibája a gyermek rendszeres elkényeztetése. Az elkényeztető nevelés különösen a jobbmódú családokban figyelhető meg. Az ilyen családokban a szülők abban látják kötelességüket. gyermekeik iránt, hogy azokat minél több élvezetben részesítsék: szeretetüket állandó becézgetésben. kényeztetésben, csókolgatásban, dicsérge- tésben, játékszerrel való elhal- mozásban nyilvánítják. A gyermeket óvják még a szellőtől is, télen össze-vissza bugyolálják, naphosszat nem engedik ki az utcára, mert az égbolt a szülők szerint nem elég derült, vagy az időjárás nem elég enyhe. A szülők keze minduntalan a gyermek homlokán van, hőmérőt dugnak hóna alá, aggódó kérdésekkel ostromolják, nem fáj-e Valamije. Az étkezéseknél feAachenben egy kereskedő majd elájult, amikor elébe tették az egy havi telefonszámlát, amely 2880 D-márkára szólt. Azonnal vizsgálatot tartott irodájában és megállapította, hogy 19 éves titkárnője a főnök távollétében állandóan telefonon érintkezett Hamburgban lakó vőlegényével. Naponta kilencszer is felhívta a szült figyelemmel kísérnek minden falatot, amit szájába vesz, minden kanál levest, amit lenyel. HOGY MINÉL TÖBB ÉLVEZETET szerezzenek a gyermeknek, hetenként többször magukkal cipelik, hol vendégségbe, hol moziba. Nem nehéz elképzelni. milyen óriási kárt okoz a gyermek egész egyéniségének fejlődésében az ilyen elkényeztető nevelés, a gyermek minden szeszélyének és kívánságának teljesítése. Meggyengíti a gyermek testi és szellemi erőit elhiteti vele. hogy körülötte forog az egész család élete, ezért önhittséget, túlságos kö- vetelődzést, önzést fejleszt ki benne. Minél bőkezűbbek a szülők a kényeztetésben, a becézgetésben, az ajándékozásban és dicséretekben, annál érzéketlenebbé válik a gyermek ezekkel szemben és annál inkább nőnek követelései. Lehet-e csodálkoznunk azon, hogy az ilyen gyermekek gyakran a család zsarnokává válnak és később, felnőtt korukban rendkívüli hálátlanságukkal szomorítfák még szüleiket. A szülők épp úgy nem szolgálnak rá erre a hálátlanságra, mint ahogy annak idején hamburgi Rómeót és gyakran két óra hosszat társalgott vele. Az aacheni bíróság a szerelmes titkárnőt négyhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre és természetesen a számla kiegyenlítésére ítélte. Mindennek a tetejéSe még a hamburgi vőlegény is felbontotta az eljegyzést. a gyermekek sem érdemelték meg a szülők pazarló szeretetét. AZ ELKÉNYEZTETŐ NEVELÉS káros következményeinek leggyakoribb áldozata az egyke. A családban elfoglalt helyzeténél fogva szüleinek ő az egyetlen kincse, kedvéért meghoznak minden áldozatot, hajlandók minden szeszélyét teljesíteni. Az egykének nincsenek gyermektársai a családban, holott a normális fejlődés szempontjából nemcsak a felnőttekkel való állandó kapcsolat a fontos, hanem az is, hogy olyan gyermekek között éljen, akik éppen annyi szeretetten és figyelmességben részesülnek, mint ő. Az egyke nevelésének feladata részben megoldódik azáltal, hogy óvodában helyezik el, de ez a módszer is nehézségeket rejt magában, mert igen éles ellentét van az óvodában megvalósuló életfeltételek és a családi környezet között, melyben különös jogokat, élvez és ahol minden körülötte forog. Édesanya! Nagylányod van! A bakfisszoknya és térdharisnya már rég elvonult a szekrénybe, hogy majd a kishúg szolgálatába álljon. Á lányka dolgozó nővé serkent. Havonta friss, ropogós százasok vándorolnak pénztárcájába. Haját már nem varkocsba köti, hanem daueroltan, felnöttesen viseli. S már a fiúk is kerülgetik. Csak egy valaki nem látja őt. Nem tudja úgy látni, ahogy van, amivé lett, felnőttnek. Mert vannak ilyen édesanyák. Ismerek egy asszonyt, egy szív-lélek édesanyát, aki a szeretettől nem látja lányát, ap már felnőtté serkent. Még most is a rövidszoknyás, vékonyhangú, állandó kézenfo- gást igénylő leánykát látja gyermekében. Nem engedi sehová egyedül. Sem moziba, se társaságba, még a KISZ-bc sem. Örökös nagy hiba marad ez az édesanyák életében. Lássák meg a határt, az emberré, felnőtté válás határát. Ezen határon túl már valami más a gyermek elképzelése, s nem egyszer az ö elgondolása helyes. § a kedves szülőnek ezt kell elbírálnia és segíteni a helyes vélemény kialakulásában. Mindenesetre ez nem azt jelenti, hogy az édesanya, vagy édesapa ezen határ után, ezen határon túl ne törődjék gyermekével és szabad kezet adjon minden felett. Meg kell jegyeznünk azt, hogy mint a bimbóból kifeslett rózsa több vizet és napfényt követel, ugyanúgy a gyermekből kipattant felnőtt már fokozottabb önállóságot igényel. És ennél is inkább kell foglalkozni a szülőknek gyermekeikkel. Csakhogy már más vonatkozásban, más meglátásokkal, a függetlenségi érzet megsértését figyelembe véve, a fel- nőttes szemlélet irányvonalának megtartásával. Mert kedves szülők, ki kell oktatni az élet összes rejtelmeiről. Erkölcsi útravalót kell adniok. A szülők és gyermekeik között a valódi tisztelet, barátság kapcsolata kell, hogy irányadó legyen. Mert azokat a szülőket, akik elvonják gyermekeiktől a lelki tápot, tapasztalatot, kioktatást és segítséget és a lányok ösztönszerűen sodródnak az élet forgatagába, keserű csalódások érik. A szocialista nevelés ma már más irányt mutat. Az igazi, a ködösítéstől mentes, az élet realitását bemutató nevelés. [BALÁS) Korszerű, szép a Dombóvári Földművesszövetkezet ruházati áruháza. Nagy a forgalom, piaci nap lévén, vidékről is sokan jöttek bevásárolni. Lám, az egyik sarokban jókora derékbéli bőséggel rendelkező, pufók, fiatal szőke lány próbál műbőrkabátot. Ugyancsak nagy a választék belőlük, de nem talál magára megfelelőt. Nyúlánk, karcsú barátnője annál inkább. Kedélyes, pocakos bácsi jön a feleségével, szürke öltönyt kér öt- vennyolcas számban. Az eladó rövid ideig válogat az öltönyök között — azokból is van bőven — és átnyújt egyet.. A bácsi fel próbál ja, nézi magát a tükörben, forgolódik. — Éppen eltaláltuk — állapítja meg az eladó. — Igen, mert még ezután lesznek a disznóölések — jegyzi meg a bácsi tréfásan. — Utána már legalább hatvanas kellene ... — Strapára szeretnék egy télikabátot — szól az eladónak egy vidékies külsejű fiatalember. Néhány perc múlva már csomagolják is a kabátot. — Ma elég nagy a forgalmunk — állapítja meg elégedetten Nagy József, a konfekcióosztály vezetője. — Ma már — déli tizenkét óra — tíz műbőrkabátot adtunk el. Számban és színben is elég nagy a választék, télikabátokból és öltönyökből is. Eddig nem volt túlságosan nagy a forgalom, nálunk is meglátszik, hogy az embereket még elfoglalja a mezei munkaj nem érnek rá a vásárlásra. — Most, november második felétől már növekszik a forgalom, kezdődnek a karácsony előtti bevásárlások — ad felvilágosítást Halasi József, az áruház vezetője. — A forgalomra egyébként már felkészültünk, teljes árukészletünk 3 millió forinton felül van. Ezzel le tudjuk bonyolítani a várható forgalmat, természetesen ál- landóan feltöltjük újabb árukkal. Budapestre utaztak tapasztalatcserére megyénk nőküldöttei Még a tavasszal a megyei nőtanács meghívására a budapesti XI. kerületi nőtanács küldöttsége látogatott el megyénkbe. A tapasztalatcsere jellegű látogatás jól sikerült. A munkásasszonyok termelőszövetkezetet, üzemeket látogattak meg. Most sor kerül a viszontlátoga- tásra is. Szerda délután már el is indultak a Tolna megyei nőküldöttek — mintegy 10-en — Budapestre. A küldöttek között vann munkásnők, tsz-asszonyok. Programjukban szerepel EMAG-gyár meglátogatása megnéznek más üzemet is. Tál; koznak ezenkívül a háziassá nyokkal is. Erre az alkalom ugyanis a XI. kerületi nőtaná a háziaszonyok klubjában ossz jövetelt szervez. A Tolna megyei asszonyok k naj>ot töltenek Budapastea. Divattudósítás Legnehezebben öltöztethetők a fiúgyermekek, főleg 10 éves kortól. Lényeges szempont az, hogy ne úgy öltöztessük őket, mint a férfiakat. A 10 éves fiú ne legyen miniatűr férfi. A zakó mindig egyenes szabású és lazaesésű, miután a test arányai ezt teszik szükségessé — a rövid derék] és kissé hasas' testtartás miatt nem viselhet derékba szabott zakót. Mindennapi viseletre igen csinos a gallér nélküli »blazer«. Min den anyagféleségre alkalmas. Kockásból ferde pántozással, vagy tweedből készítve elütő színű szövet vagy bőr paszpo- lozással. Pulóverrel vagy inggel viselhető. A kabát szintén ne legyen felnőttes. Bevarrott ujj, ragián vagy japán szabá-/ó^/ sú egyaránt diva- ,tos. Lehet egészen egyenes esésű, vagy lefelé bővülő, de minden esetben meglehetősen rövid. Szép, kényelmes és modern a derékban lazán megkötött öv. Nagyon szép és jól kihasználható formája a kabátnak, különösen kiskamaszoknál a rövid, egyenes esésű teveszőr kabát kapucnival. A bőrgombos záródás, vagy a kétsoros kabátoknál a szövetből készült tűzéssel díszített pánt-záródás igen alkalmas. A tíz év körüli fiúk öltözékeinél bátran használjunk élénk színhatású szövetféleségeket különböző mintázatokban. 1. rajz: ragián szabású, kétsoros teveszőr kabát. Tűzés díszítéssel. 2. rajz: színes noppos tweed anyagra tervezett sportos jellegű öltöny. Rómeó, Júlia és a telefon
