Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

1960. november I. TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG € Tízéves a postai hírlapterjesztés A madocsai Igazság Tsz pártszervezete az őszi munkák mielőbbi befejezését tartja legfőbb feladatának A 6500 holdon gazdálkodó ma­docsai Igazság Tsz a paksi járás legnagyobb közös gazdasága. Ten­gernyi munka van most ebben a szövetkezetben is. Mintegy 1500 holdról kell betakarítani a ka­pásnövények termését és kereken 2000 holdat kell bevetni kenyér- gabonával. Ezek elvégzésével egy időben meg kell oldani mint­egy 200 szarvasjószág, illetve ló, téli elhelyezését és 50 vagon ku­korica téli tárolását AZ ŐSZI MUNKÁKAT JÓL SZERVEZTÉK MEG Szinte éjjel-nappal népes a ma­docsai határ. A közös gazdaság tíz szántótraktorát éjjel-nappal üzemeltetik. Ezzel magyarázható, hogy az eső okozta egyhónapi munkakiesést már többé-kevésbé pótolták. Hiszen a 70 hold bur­gonyatermés már fedél alatt van, a kukoricának pedig több mint felét letörték, s teljes lendülettel folyik a vetés, valamint a még kintlévő cukorrépa betakarítása. Mivel a traktorokat lefoglalja a talajelőkészítés, az őszi mélyszán­tás, 10 lófogattal is vetnek. Ezek mellett pedig négy nagyteljesít­ményű traktorvontatású vetőgép szórja a magot. Meg is van az eredmény. Mivel a legutóbbi va­sárnap is vetettek a tsz-ben, már alig 500 hold hiányzik a szövet­kezet vetéstervének teljesítéséből. Ezt — amint a szövetkezet főag- ronómusa mondotta — november 7-re teljesítik. Erre az időre — ha eső nem lesz — a betakarí­tást is elvégzik a madocsai Igaz­ság Tsz tagjai; A szóbanforgó termelőszövetke- « zet ez év tavaszán alakult. Az egész tagság dicséretére legyen mondva, hogy a közös állatte­nyésztést alig nyolc hónap alatt kialakították. Ha mindent össze­vetünk, az állatok száma a ta­vasz óta tízszeresére emelkedett. Istálló és gazdasági épület viszont kevés van. Elég ezt azzal bizo­nyítani, hogy 103 növendékmarha feje fölött nincs tető és a lovak többsége szanaszét van. Ez történt és történik ma, az őszi munkák idején. A TSZ PARTSZERVEZETE politikai munkájával támasztja alá a gazdaságvezetést. A párt- szervezet, bár kislétszámú, erejé­hez és adottságaihoz mérten jól dolgozik. Politikai munkával mozgósít a termelési feladatok végrehajtására. Eredményesen harcol a még itt-ott jelentkező helytelen nézetek ellen. A pártszervezet és a gazdaság- vezetés között jó az összhang. A pártonkívüli tsz-elnök, Rada An­tal a gazdasági munka eredmé­nyesebbé tételére igényli a párt- szervezet segítségét és elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket a pártszervezet indítványoz a munka jobbá tételére. A mozgal­mi munkában tapasztalt és harc­edzett párttagokat tömöríti ma­gába az Igazság Tsz pártszerve­zete. Kemény József elvtárs párttitkár a felszabadulás óta tag­ja a pártnak. És mint vezető is többéves gyakorlati tapasztalat­tal rendelkezik. A termelőszövetkezet vezetősé­gében hat kommunistával képvi­selteti magát a pártszervezet. Va­lamennyien olyan munkaterülete­ken dolgoznak, ahol közvetlen kapcsolatban vannak a tsz-tagok- kal. Kemény József elvtárs, a tsz elnökével együtt gyakran részt vesz a munka menetének helyszí­ni ellenőrzésében. Scheidl Lajos, állattenyésztő brigádvezető, aki fiatalember, nagy igyekezettel lát­ja el feladatát. Csapó János bri­gádvezetőre is mindenkor lehet számítani. Besenszki János trak­toros, pedig, ha a közösség érde­ke úgy kívánja, képes arra, hogy éjt nappallá téve dolgozzék. Párt­taghoz méltóan veszi ki részét a közös munkából Törjék Ferenc- né, aki az asszonyokat képviseli a vezetőségben, s EREDMÉNYESEN MOZGÓSÍT körükben a közös munkában va­ló részvételre. Tuba András me­zőőr a közös tulajdon védelmé­re neveli a tagságot. A pártszervezet azt tartja szem előtt és magyarázza is a tsz-ta­goknak, hogy a mezőgazdasági termelés növelése nemcsak orszá­gos érdek, hanem elsősorban a szövetkezeti tagság egyéni érde­ke, mert a jövedelem növekedé­se a tsz-tagok jólétét növeli. A pártszervezet politikai munkájá­nak központjában most az őszi munkák menetének gyorsítása áll. Erről beszéltek a pártvezető­ségi ülésen, majd a taggyűlésen is. A faluban mindenütt a ku­korica és a még kintlevő kapá­sok betakarításával és a vetéssel foglalkoznak a párttagok. Az a hangulat uralja a községet: min­dent el kell követni, hogy a jö­vő évi kenyér biztosítva legyen. És nemcsak beszélnek, hanem dolgoznak is kora reggeltől, késő estig. A termelőszövetkezetnek, amint erről fentebb már szó volt, ke­vés a közös gazdálkodáshoz szük­séges gazdasági épülete, istállója. Ez igen komoly gondot okoz a vezetőségnek és a tsz tagságá­nak. A legutóbbi párttaggyűlésen amelyen hat pártonkívüli aktíva is részt vett, a zárszámadási elő­készületekről, az 1961 év tervei­ről, az őszi munkák meggyorsí­tásáról volt szó. Ezek mellett fog­lalkoztak AZ ALLATÄLLOMANY atte- LELTETÉSÉNEK LEHETŐSÉ­GEIVEL. A helyi erőforrások kihasználó sával ideiglenes megoldásként a nyári szarvasmarha- és sertés szállásokat téliesítik. A gazdasá­gi vezetés éppúgy, mint a javas­latot tevő párttagok, világosan látják, hogy ez nem száz száza­lékos megoldás. Mindenesetre di­csérendő az, hogy erőfeszítése­ket tesznek a nehézségek leküz­désére. A madocsai Igazság Tsz párt­szervezete politikai munkájával eredményesen segíti a gazdasági vezetést, a termelést, a munka- fegyelem megszilárdítását, a kö­zösségi élet formálását. Segíti a szövetkezet tagjainak szocialista emberekké formálását. Pozsonyiné — Molnárné Tíz évvel ezelőtt, 1950. novem­ber 1-én reggel nagy izgalom uralkodott Tolna megye postás köreiben. Megérkezett a hivata­lokhoz a hírlap, amellyel most már a postahivatalok dolgozói­nak nem úgy kellett foglalkozni, mint előtte, --ddig az volt a fel­adatuk, hogy a címszalag alatt érkező lapokat kézbesítsék az elő­fizetőknek. Most már a hivata­loknak kellett gondoskodni az előfizetők nyilvántartásáról, új előfizetők felvételéről, a hírlap- díjak beszedéséről, elszámolásá­ról, a hírlapok árusításáról, arról, hogy a községek, városok meg­felelő lapmennyiséget kapjanak. Uj és nagy feladatot kapott pár­tunktól a posta. Nem csoda, hogy izgalommal töltötte el e komoly munkának megindulása hivatalaink dolgozóit, különösen a kézbesítőket, a hírlapfelelősö­ket és a vezetőket, mert ők kap­csolódtak be közvetlenül a hír­lapterjesztéssel járó sokrétű fel­adatok végrehajtásába, irányítá­sába. A tiz év leforgása alatt bebi­zonyosodott, hogy a párt helye­sen cselekedett, amikor a postát jelölte ki a szocialista sajtó ter­jesztésére. A posta szervezetileg kiterjed a legkisebb telepü'cn’e is, de közvetlen kapcsolatban van a dolgozók minden rétegével, társadalmunk minden tagjával, ennél fogva alkalmas arra, hogy a hírlapot eljuttassa min­den dolgozó lakására vagy mun­kahelyére. Mint ahogy egész népgazdasá­gunk területén komoly fejlődés történt a tíz év alatt, úgy az egyes emberek gondolkodása, műveltsége is sokat fejlődött ez idő alatt. S az ilyen fejlődő, mű­velődő emberek száma mérhető a hírlapok olvasóinak számán ke­resztül is. 1950. novemberében 16 280-am fizettek elő hírlapokra, ma 62 181-en fizetnek elő. 1950- ben egy hónap alatt 400 215 hír­lap példány érkezett megyénk­be, most 1 124 100 példány érke­zik. Akkor havonta 191743 fo­rintot költöttek hírlapra az em­berek, most 882 273 forintot köl­tenek. így, a fenti számokat nézve megnyugtatónak látszik ilyen irányú fejlődési ütemünk. Ha az olvasottság százalékos arányát vizsgáljuk a lakossághoz viszo­nyítva, akkor azt látjuk, hogy na­gyon sokat kell még azért ten­nünk, hogy az emberek még sakkal nagyobb számmal olvas­sanak újságot. Például a dombó­vári járás olvasottsága 5,1 szá­zalékos, a paksié 3 százalékos. Szekszárdi 6,7 százalékos, míg Paks községé 3,6 százalékos. — Egész megyére vonatkoztatva 4 százalékos az olvasottság. Tehát gyorsabb ütemre lenne szükség. A gyorsabb ütemet pedig csak úgy tudjuk biztosítani, ha a sajtó fontosságára a vezető elvtársak jobban felhívják dolgozóik fi­gyelmét. Gondoljanak arra, hogy éppen most van a legnagyobb szükség a politikailag és népgaz­daságunk helyzetéről jól tájéko­zott emberekre. Népgazdaságunk most már szocialista alapon áll mind az iparban, mind a mező- gazdaságban, azonban az embe­rek nagy része gondolkodásban még a múltban, a kapitalizmus­ban él. A sajtó formálja az em­berek gondolkodását, magyaráz­za pártunk és kormányunk intéz­kedéseit és mozgósít a soronlévő feladatok végrehajtására. Egy ve­zető sakkal jobban tudja ellátni feladatát, ha dolgozói ismerik a társadalmunkban betöltött szere­püket, annak célját. Ezért ne saj­nálják az időt és találjanak mó­dot arra, hogy dolgozóink rászok­janak a sajtó olvasására. Tekint­sék úgy, hogy ez a feladat is, mint minden más, ami az egész társadalmat érdeklő, egyben tár­sadalmi feladat is. A posta ez­után is kifejti minden erejét a sajtóterjesztés érdekében, de van­nak esetek, amikor a vezető elv- társak segítése elengedhetetlen feltétel a siker tekintetében. — Ilyen együttműködéssel kezdjük a második tíz évet, hogy ered­ményeink még sokkal nagyob­bak legyenek, hogy a szocializ­mus építésének ütemét ezzel is meggyorsítsuk, segítsük. Bencze Mihály postafelügyelő / SASS ERVIN: / lálh&Lyqá □ Hasonlóan nagy gond a termé­nyek téli tárolása is. ötven vagon kukoricát például góré hiányá­ban a határban kukoricaszárral letakarva tárolnak a télen. Ez a kisebb baj. Ám a jószágok téli elszállásolását mindenképpen meg kell oldani. Ez ügyben is, mint általában, a vezetőség elsősorban a szövetkezet kommunistáinak se­gítségét kéri. Közös összefogással biztosan találnak is megoldást Hiszen Madocsán manapság az a gyakorlat, hogy egy-egy nagy fel­adat megoldása érdekében felso­rakozik a pártszervezet minden tagja, mozgósítják a tsz-'tagságot. Divatbemutató Ozorán és Tamásiban A MÉSZÖV Kereskedelmi Fő­osztálya és az ozorai földműves- szövetkezet október 29-én jól si­került divatbemutatói rendezett Ozorán a községi művelődési házban. A divatbemutatón a szövetke­zeti kereskedelem legdivatosabb ruhadarabjait sorakoztatták fel az ügyes manekenek. A bemu­tatót kultúrrendezvénnyel kö­tötték össze. A sióagárdi íöldmű- veszövetkezet népi tánccsoportja régi sióagárdi táncokat mutatott be. Kedves Erzsébet, a kultúrcso- port fiatal tagja, Petőfi: Szeget szeggel című költeményét sza­valta nagy rátermettséggel. Tamásiban október 30-án ren­dezett hasonló divatbemutatót a MÉSZÖV Kereskedelmi Főosz­tálya és a tamási földművesszö­vetkezet. Tamásiban a bonyhádi földművesszövetkezet kuV ' - portja működött közre egy á jelenettel és két szavalattal. (2) A megérkezés után Sztepán Groncsevics és Kovács Pista he­likopterbe szállt, és öt perc múl­va az Űrkutató Központ 150 eme­letes palotájának tetőrepülőterén landoltak, másik öt perc múlva pedig Alexandr Batalov rázott kezet Sztepán G rom csevi ccsel és Kovács Pistával, a központ pa­zarul berendezett elnöki fogadó­szobájában. — Nos, fiatal barátom, minden rendben? — kérdezte szinte atyáskodva Batalov. — Remélem jól utazott, és mindketten meg leszünk elégedve egymással... Kovács Pista zavarban volt egy kicsit, de ezen a zavarán Ba­talov könnyedén átsegítette. — Szóval minden rendben, igaz? Akkor ma este tíz órára várom a nagy tanácskozó terem­be, ahol megismerkedik az expe­díció többi tagjával és közös megbeszélést tartunk. Az egész nem tart tovább egy óránál, az­tán — Batalov mosolyogva fel­emelte a kezét — pihenés, pihe­nés és újra csak pihenés. Szte­pán Groncsevics, kérem, vegye pártfogásába fiatal barátunkat. Az 58. emeleten jelöltük ki a lak­osztályát. Batalov íróasztalán apró csen­getéssel hívást jelzett a rádió- telefon. — Bocsánat — mondotta, mi­közben újból barátságosan kezet- ráztak — a sajtófőnököm hív. Tehát tíz órakor — fordult újra Pista felé, aki még mindig szót­lanul tekintgetett jobbra-baira a .„-■',-yörű fogadószobában, mely­-syik falát hatalmas televí- -.'.clítővászon uralta, j A rádiótelefon türelmetlenül csengetett. Batalov a készülékhez lépett, elfordította az egyik kap­csolót. — Tessék, itt Batalov, ön az, Igor Kuzmics?... Igen, megérke­zett... Sajtótájékoztatót? Tizen­egykor?... Helyes. Tartsa meg. Amikor Batalov, az Űrkutató Központ elnöke és Igor Kuzmics, a sajtófőnök befejezték beszélge­tésüket, Sztepán Groncsevics és Kovács Pista már az 58. emele­ten léptek ki a gyorslLftből és benyitottak az 589-es számú aj­tón, Kovács Pista lakosztályába. — Nos, fiam, pihenj és tiz óra­kor megbeszélés, el ne felejtsd az időpontot... Szervusz, öreg ba­rátod is hazaruccan még öregebb feleségéhez... Szervusz! Holnap találkozunk. — Viszontlátásra, Sztepán Groncsevics, viszontlátásra! Halk kattanással csukódott be az ajtó Sztepán Groncsevics mö­gött Kovács Pista az órájára pillantott: 9 óra. Egy óra múlva kezdődik a megbeszélés... A fehér csipkefüggöny mögött rejtőző ablak színes fényeket villantott a szobában, hosszú csi­kóikat húzva a világos2őld meny- nyezelen. Lenn, a szédületes mély ségben Moszkva szíve lüktetett, a gigászi épületkolosszusban pe­dig emberek, különleges mecha­nizmusok, elektronikus automa­ták, hírközlő, hírgyűjtő osztályok a nagy expedíció előkészítésén dolgoztak. Kovács Pista gondolatai a múltban kalandoztak. Nem is olyan régen, néhány évvel ez­előtt, amikor a Földön egyre erő­teljesebben győzedelmeskedő új társadalmi rend országainak tu­dósai összefogtak, egymás után váltak valósággá az űrhajózás csodálatos távlatai. Több ezer szovjet, magyar, lengyel, német csehszlovák és sok más ország tudósának közös munkája alapoz­ta meg ezt a nagy Mars-expe­díciót is. Kimondhatatlan izgalom vib­rált a fiatal magyar geológus szí­vében. Pjotr Zsukovról sokat hallott már, öreg űrhajósnak szá­mít a »szakmában«, ahogy hu­morosan mondják barátai, isme­rősei — ő lesz a parancsnok. Mi­hail Remizov, a központ tervező főmérnöke — a parancsnok he­lyettes — már 50 éves. ö tervez­te a Kozmoszplánt, a Mars-expe­díció űrhajóját. — Biztosan bogaras ember — mosolygóit magában Pista — a tervezők mind ilyenek. Egy ki­csit bogarasak, egy kicsit fantasz­ták... Nem ismerte személyesen Mihail Remizovot, de annál job­ban Grigorij Danszkovot, az Űr­kutató Központ televíziós osztá­lyának tudományos munkatársát. Valamikor — valamikor? — há­rom esztendeje, itt a fővárosban ismerkedtek meg egy tudomá­nyos ankéton. Később is talál­koztak, összebarátkoztak. Leg­utóbb Karlovy-Varyban a tudo­mányos filmek fesztiválján töl­töttek együtt egy szép hetet, és már akkor sokat beszélgettek a hamarosan megvalósuló Mars­expedícióról, és egyre azt talál­gatták: vajon kiket jelöl ki a központ a nem mindennapi út­ra... Az expedíció negyedik tag­jának csak a nevét ismeri, azt is tudja, hogy fiatal lengyel lány: Elisa Dabrowska, csillagász. Ki­tűnő csillagász: nem véletlen te­hát, hogy reá esett a központ választása ... Pista cigarettára gyújtott és miközben miniatűr elektromos öngyújtóját forgatta a kezében, körülnézett a pazar kényelem­mel berendezett szobában. Az egész szoba fényárban úszott, de a fényforrások ügyesen rejtve maradtak. Az egyik sarokban zöld színű pamlag hívogatta ven­dégeit, mellette apró asztalkán rádió-telefon, rádiókészülék és az ablak mellett hatalmas tele­vízió. A készülékhez lépett, be­kapcsolta a budapesti csatornát. Egy perc múlva az elsötétített szobában úgy tűnt neki, mintha otthon, édesanyjával együtt néz­nék a műsort, pedig több mint ezer kilometer távolság válasz­totta el őket egymástól. (Folyta tjukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom