Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
tolna megyei népújság 1960. november 1. falu már sok van“ Ifjú kommunista esküvő Az ifjú pár az anyakönyvvezető előtt „Ilyen LEKÉSTÜK a Fácánkert felé induló autóbuszt és mivel csak délután tudtunk volna vonattal odajutni Tolnáról, gyalog vágtunk neki az öt kilométeres útnak. A sorsközösség összehozza az embereket és az idős néni, aki szintén lemaradt és nem akart várni a vonat indulásáig, mellém szegődött. Alig mentünk vagy háromszáz métert, amikor a néni — aki már jól túl lehetett a hatvan éven — panaszkodni kezdett, hogy neki bizony fájnak a lábai, s arról beszélt, hogy »felsőbbség« — így mondta — igazán elintézhetné, hogy Fácánkert is rendszeres autóbusz-járatot kapjon. Szerinte a heti két járat — a keddi és a pénteki — már kevésnek bizonyul. — Mi, falusiak sem szívesen gyalogolunk. Pedig valamikor nem is tudtuk elképzelni, hogy autóbuszon utazzunk. Én magam is, talán három-négy évvel ezelőtt ültem először autóbuszon — mondotta. Elmaradott volt a falusi nép, de elmaradott volt a falu is. Kezdem azzal, hogy Fácánkerten 1952-ben vezették be a villanyt. Aztán a bolt is milyen volt? Nem mondom, sót, élesztőt, cukrot, gyertyát és még néhány apróságot lehetett kapni, de ha ruhát, vagy cipőt akartunk venni. Tolnára mentünk — gyalog. Sötétségben éltünk mi, mert még rendes iskolánk sem volt. Az uradalmi iskolába, ahol egy tanteremben, egy tanító tanított, hét kilométeres körzetből jártunk, amikor felcseperedtünk, betöltöttük a tizenkét évet, negyed kommencióra, cselédnek szerződtünk az uradalomba. A KISEMBEREKNEK, ha volt is két-három hold földjük, voltak hozzá öten-hatan. A fiatalok. — így az ő fiatalsága is — az istállók végénél és a harangláb körül zajlott le, amelyet azért állíttatott fel az uraság, hogy kora reggel munkába szólítsa a cselédséget. Abban az időben, a nyári vasárnap délutánokon a harangláb körül hancúrozott a fiatalság. Itt volt a »játszó«. A téli estéken a szűk cselédházakban szoron- kodtak. Az öregek történeteket meséltek el, a szép juhásznéról, akit elszeretett az uraság. — Ilyen volt a pusztai emberek élete és ha ma a fiataloknak ezekről mesélünk, el sem akarják hinni, hogy ez igaz volt — emlékezik vissza az anyóka. Beszélgetés közben gyorsan múlott az idő, fogytak a kilométerek. Észre sem vettük, hogy már közel járunk a faluhoz. Elbúcsúztunk. Idős utitársnőm az újtelep felé vette útját, én pedig betértem az új iskolába, ahol négy gyönyörű, tágas teremben tanulnak a hajdani cselédek unokái. — Fácánkertet a felszabadulás után csak képletesen lehetett községnek nevezni — mondja Szijjártó Sándor elvtárs, az általános iskola igazgatója. — És ha a fejlődésről beszélünk, a felszabadulás óta megtett útról, összehasonlítjuk a múltat a jelennel, azt mondhatjuk, mérföldes utat tettünk meg. NYOLC ÉVVEL EZELŐTT. 1952-ben villanyt kaptunk. Ma már nemcsak a községet, hanem a környező pusztákat is jó részben villamosították. Azt mondani sem kell, hogy a villamosítással egy időben megindult a rádió, a villanyvasaló, majd később a mosógépek vásárlása. Nem sok olyan ház van, ahol rádió ne szólna, nem beszélve arról, hogy már öt televíziós készülékünk is van. 1954-ben nyílt meg a földművesszövetkezeti bolt, ahol a cipő- és textiláruktól kezdve minden divatos holmit megvásárolhatnak a falusiak. 1956-ban óvoda létesült, 1959-ben avattuk az iskolánkat, amelyre közel kétmillió forintot kaptunk. És ha az építkezésekről, létesítményekről, a fejlődésről beszélünk, szólni kell az újtelepről, ahol a tsz-tagok hetven szép, sátortetős családi házat építettek. Azelőtt ötven évre visszatekintve évenként esetleg egy-két fiatal tanult tovább. Évenként tizenkét, tizenöt falusi fiatal tanul tovább a középiskolákban, nem beszélve az ipari tanulók sokaságáról. A községben és a környező pusztákon hetenként kétszer tartanak mozielőadásokat, amelyek iránt nagy az érdeklődés. Igényli a kultúrát a falu népe. Amióta községünk termelőszövetkezeti községgé alakult át, gyorsult a fejlődés. Többek között bekötő út épült a falu és a puszta között. Néhány dátum és néhány nagyobb számadat a község iejlőnikum tanulói három évvel ezelőtt alapították meg a Bezerédj Iskolaszövetkezetét. Ez év tavaszán pedig patronálása alatt megalakult a Braun Éva Ifjúsági Szövetkezet. A szövetkezet igen erőteljes fejlődéséről számolt be Kubik Albert ügyvezető elnök a legutóbbi ülésen, Győrfi József főkönyvelő pedig részletes mérlegbeszámolóját tartotta meg. Szemenkey Mária, a felügyelő bizottság jelentését ismertette. Ekkor következett Tóth József beszámolója, a nyári lengyeli FISZ-táborban szer zett, az ifjúsági szövetkezet jövendő működésében felhasználható tapasztalatairól. A 10 napos táborban a kisállattenyésztés, a kertészet, a méhészet elméletét és gyakorlatát ismerhették meg, amelyek zöme a Braun Éva Ifjúdéséről: A termelőszövetkezet irodájában a jövő év terveiről beszélgetünk Loboda István tsz- elnökkel és Pozsonyi Mihály elvtárssal, a tsz párttitkárával. — FÄCÄNKERT fejlődését csak azok tudják igazán felmérni, akik itt éltek és ismerték a fel- szabadulás előtti helyzetet. Sokan elégedetlenkednek és azt mondják: »Fácánkerten még ma is laknak tsz-tagok régi cselédházakban«. Ez igaz, s igaz az is, hogy van a községben tizenegy olyan újonnan épült ház, ahova még nem vezették be a villanyt. Mi tudjuk azt, hogy nem telik bele sok idő és ezek is megoldást nyernek. Legalább nyolcvanra tehető az olyan családok száma, akik szép takarékbetét-állomány- nyal rendelkeznek és úgy tervezik, hamarosan hozzákezdenek a házépítéshez. Az így felszabaduló régi cselédházakat pedig istállóknak, gazdasági épületeknek alakítják át. A község fejlesztési tervében az óvoda korszerűsítése, járdák és kutak építése szerepel. Később pedig sor kerül egy négyszáz személyt befogadó művelődési ház építésére, mert a meglévő kisebb- méretű kultúrtermek már nem elégítik ki az igényeket — mondotta Loboda elvtárs. Egy volt uradalmi ialu, Fácánkert múltja, jelene és jövője dióhéjban. A fejlődés — ahogy Szijjártó Sándor iskolaigazgató is mondta — mérföldes léptekkel halad előre és ez a nagyarányú fejlődés nemcsak Fácánkerten, hanem az ország, a megye bármelyik részén megtalálható, mert ilyen falu már sok van. sági Szövetkezetben is megvalósítható. Sok hozzászólás következett ezután. A tagság elismerte a szép eredményt. a 148 9 százalékos tervteljesítést, a 11.2 napos forgási sebességei, a 3,63 százalékos költségszintet, amely a tervezettnél 0,47 százalékkal kisebb mértékű. A csökkentés üteme tehát 11,4 százalék, úgyszintén az 5,7 százalékos nyereségszint, amely 9,030 forint az év első kilenc hónapjában Tizenegy tanuló hozzászólása után az ügyvezető igazgató megnyugtató választ adott, majd dr. Bársony Róbert, az iskola igazgatója és az iskolaszövetkezet vezető tanára, dr. Kovács Győző szólt a közgyűlés hallgatóságához, mindketten értékelték az elhangzottakat és útmutatást adtak a továbbiakhoz. Egy hatvan éves bácsi azt mondta: »Ilyen esküvőről még álmodni sem mert húsz évvel ezelőtt egy magunkfajta ember lfigéniában«. A bácsinak igaza van. A meg nem álmodott álmok is valóra váltak. Gyönyörű a puszta első kiszista esküvője, s az emberek talán még soha nem voltak ebben a kis, alig harminchat családot számláló pusztács- kában ilyen egyöntetűen vidám hangulatban. A szedrest tanácsház eskető terméből hat hintán hazarobogó ifjú párt és kíséretét virágszőnyeg fogadja. A KISZ helyiséghez vezető utat vastagon teleszórták tűzpiros virágszirmokkal s az út két oldalán kisfiúk, kislányok állnak és dália szirmokat szórnak a menyasszony és a vőlegény elé. A KISZ-helyiségben ismerGumiipari szaktanfolyam lesz a Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben Százhatvan dolgozóval működik a Dunaföldvári Cipész Ktsz gumicsizma részlege. Az idén több mint százezer pár bányászcsizmát készítenek a szövetkezetben. A gumirészleg dolgozóinak régi kívánsága, hogy — miután már többéves gyakorlatra tettek szert a gumicsizma-gyártásban — megszerezzék a szükséges szakmai, elméleti ismereteket is. A szövetkezet munkája, termékei iránt támasztott egyre nagyobb követelmények is szükségessé teszik a szakképzés javítását. A szövetkezetben most készülnek az első gumiipari szakmai tanfolyam beindítására. Mintegy nyolcvan dolgozó jelentkezett már a háromhónaposra tervezett tanfolyamra, amely előreláthatólag még ebben az évben beindul. kedtek meg és szövődött a szerelem, amelyből családalapítás lett, s most a KISZ-helyiség fogadja be az örömünnepet ülő násznépet is. A menyasszony és vőlegény asztala mögött a falon az alapszervezet vörös zászlója látható, és a zászló fölött virágból készített felirat: »Legyetek boldogok!« Gazdag lakodalom! Minden van, amit csak szem-száj megkíván. Az egyik néni »úri lakodalomnak« nevezte. A gazdag nép, amely úr a hazájában, ma már fogalomból valóság lett. Az örömapa. Szulimán bácsi a meghatódottságtól elpárá$o- dott szemmel áll mögöttem, nézi a fiatalokat, majd váratlanul felém fordul s feltörnek belőle az emlékek. — Tudja-e, én hogyan esküdtem? __ — Jöjjön, majd elmondom! Egy sarokba húzódunk a boroshordók mellé. Mellettünk mindéiv. öt percben megtöltenek egy üveget borral. Szuli- mán bácsi egy darabig csendben nézi a földet, rendezgeti gondolatait majd beszélni kezd: — Ezerkilencszázhuszonnégy- ben esküdtem. Kopott posztó- ruha volt rajtam és agyonfoltozott bakancs. Gyalog mentünk be a faluba a paphoz. — Megáldott bennünket a pénzünkért, de abban az áldásban semmi köszönet nem volt. Néhányon mellénk állnak, s amikor a múltat hallják emlegetni, legyintenek. Hagyjuk most a múltat, ne legyünk un- neprontók, gyerünk inni! Ösz- szecsendülnek a poharak, a vendégsereg nagy része fiatal. »Most az én nótámat húzzátok:« — hangzik egy kiáltás, tíz forintosokkal púpozódik a zenészek tányérja. (J. J.—H. T.) Pozsonyiné A Bezerédj Iskolaszövetkezet közgyűlése A szekszárdi közgazdasági tech fiuei£m£k-izépAéaaeiii£viy, 1960. Harmat Péterke Fadd Szigeti Ágota Nagydorog Varga Jánoska Czeller Lajcsika Simontomya Döbrököz Újvári Gizella Kisvejke A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavasait hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság urnáig
