Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
IRODALOM 'fttíwétnsei ÉPMŰVELÉS Íz újkor nyitánya . - FALUSI KÉPEK 1. zá, milyp--' szép lenne; mennyivel zon nem lehet ám semmire rájobban boldogulna a falu. ha kényszeríteni, mert én veterán Az észak-tolnai dombvonulat e^V r.a"v közös gazdaságba le- vagyok, apró falvai, a világ zajától távol, hetne összefogni minden erőt. — Ejnye, de ki akarja magát a maguk együgyű egyszerűségé-^Mégis félt ettől az úi világtól, valamire is rákényszeríteni, ben éltek évszázadok óta. Hegyes r jobban mint a tűztől. A második — Ez más beszéd, ha eljössz. szögű háromszög jelzi ennek a vidéknek határait, amelyet nyugat felől a Kapós, északról és keletről pedig a Sió folyócska fog közre. A háromszög északi csúcsában áll Simon tornya, a messze környék egyetlen nagyiparral rendelkező községe. Erdők és dombok, meredek és lan- kás oldalú völgyek, parányi fennsíkok, vékony erű patakok világa ez. Rossz kövesutak, vízmosta földesütak kötik össze a haránt- irányú völgyekben lapuló emberi településeket. Az egymástól alig négy-öt kilométer távolságban levő községeket tíz-tizenöt kilométeres kerülőkkel lehet megközelíteni. öt esztendővel ezelőtt történt. hogy a dombsor utolsó községe is megismerkedhetett a villanyfénnyel. A kanyargó hegyi- útakon Berva-mopedek. Panni ' robogók és Pannónia motorok pöfögnek. A hegyi legelőkön gulyák számos sokasága hersegteti a füvet. A traktor mellett alig egy esztendeje még ott szántoga- tott a jái’omba fogott tehenekkel vontatott eke is. A vasút a' folyóvölgyekben halad és messzire elkerüli ezeket a falukat. Az önmagába zárkózó világ, mozdulatlannak hitte önmagát és amikor egy esztendővel ezelőtt váratlanul kommunista agitátorok jöttek a falvakba, a csendes küszködésben éldegélő hegyi-paraszt nép azt hitte, be* . következett a világ vége. Egy. másfél éve történt mindez, s aki nem ismerte őket a váratlanul rájuk szakadó vihar napjaiban, csak ma látja először, azt hihetné. ezek az emberek a szoci?Hzmust már az anyatejjel szívták magukba. Hiszen ki hinné el arról az idősebb középparasztról, aki még tavaly nyáron se gondolt a szomszédjával. hogy most. ha a határba megy. mindig friss vízzel teli fonottüvege-t cipel biciklijén; gondolva társaira, akiknek délidőre már megmelegedett odakint a vize. Ki hinné, hogy ez az ember esztendeje még kaszát fogott a traktorosra, aki barázda nélkül, közösbe szántotta a határt. Ki hinné el, hogy tavaly egy őszhaíú pálfai szép szál paraszt- gazda. bicskával fenyegette azt. alti alá meri írni a szövetkezetbe szóló belépési nyilatkozatot és az idén, amikor augusztus 19-én viharos erejű ciklon csapott váratlanul rájuk, a közösbe gyűjtött széna- és szalmakazlak tetejére vezényelte brigádját, és vasvillát fogott arra az egyre, aki nem akarta s?” át testével védeni a vihartól a közös munka eredményét. Nehezen születik az új világ, és egy év múltán milyen kevesen emlékeznek már arra, meny* nyi gyötrődés, szívettépő önkínzás eredményeként változnak meg az emberek. 2. Pista bácsinak tíz hold földje volt és sehogy sem tudta elképzelni az életet másmilyennek, mint amilyen az volt születése óta. A faluban kora ősszel kezdődött a szocialista szervezés. Üzemi munkások, falusi kommunisták és járási vezető emberek jártak házról-házra. Az öreg meghallgatta az első népnevelő párt. Bólogatott is hoz* látogatókat is meghallgatta. A harmadik pár elől azonban el akart bújni. Két tehene alá almozott éppen, amikor a kutyaugatás arra riasztotta, hogy ismét vendégei jönnek. Kettőt se gondolt és ahogy volt, trágyás csizmával befutott a házba, ott is a legbelső szobába. Ruhástól, csizmástól búit a tollal degeszre tömött dunna alá , és nyakig betakarózott. Felesége meg riadt, könnyes arccal fogadta a vendégeket. — Jó egészséget — köszöntek azok. — Jaj .arany gyerekeim, az kéne. mert bizony az én öregem tán a hajnalt sem éri meg. — Ejnye, hát mi a baja? — Hektikás szegény vénember. — Akkor előbb szólunk az orvosnak ... — Jaj, csak azt ne — szeppen meg Zsuzsi néni. — No bizony, csak megnézzük a gazdát, az elvtársam szanitéc volt a katonáéknál, hátha segíthetünk rajta. A szobában a félig betámasztott ablakok homályában, ott feküdt, nyögött az öreg. — Adjon Isten . .. — A kéne — nyöszörgött az öreg —, ha az a jó istenke egy kis egészséget adna. Fülledt meleg szorult a falak közé. — Szegény Pista bácsi megfullad itt. A verejték is veri már a homlokát, mégis szólunk az orvosnak. A háziak sebes szóval tiltakoztak, majd a mama, miután látta, hogy a vendégek nem mozdulnak, hellyel kínálta őket. Jó félórája beszélgetnek már, amikor az öreg váratlanul nagyot kiált: — Úgyse lépek be, hiába akarnak rákényszeríteni. — Mire? — kérdezték a vendégek. — Tudják azt maguk jól, hát nem azért jöttek hozzám, hogy bekényszerítsenek a téeszcsébe? — De Pista-bácsi, szóltunk mi a szövetkezetről egy szót is? — Iszen épp ez a baj, hogy nem. de tudom, addig nem mennek el innét, míg alá nem írtam. — Ha kidob bennünket, mi máris megyünk — és kászolódni kezdtek. Az öreg erre dühösen elkárom- kodja magát, asszonyát szidva; — De az istenit neki, akkor már én se izzadok tovább — és kibújt az ágyból nagycsizmával, derékig érő, szakadtas házi télikabátjában. A népnevelők meg, mintha nem láttak volna semmit, az asztalra tettek egy belépési nyilatkozatot és elköszöntek az öregtől. 3. Jobban bácsi tizenkét holdon gazdálkodott. Legénykorában a szolnoki hídfőnél harcolt a vörösök oldalán, de ez olyan rég volt. hogy ha a járási tanácselnök fel nem emlegeti neki a régi szép időket, talán eszébe se jut. — Én; öcsém, már akkor harcoltam az új világért, amikor neked még zacskóba tojtak — mondta az elnöknek, aki nagyot nevetett ezen. — Hát ha úgy volt, most eljött mindaz, amiért maga akkor harcolt. — Nono. Engem itt a tanáesháöcsém a lakásomra, talán megegyezünk, mert igaz, megöregedtem, de nem felejtettem ám el a forradalmat. Este meglátogatta az öreget az elnök és a gépállomás vezetője. — Megjöttünk — mondták, amint a feles-osztású konyhába léptek. — Üljetek le — mutatott az öreg a fal melletti falócára. Az agitátorok le is ültek és mondták: — Azért jöttünk, amiben megállapodtunk . . . Az öreg ijedten tette szája elé mutatóujját: — Pszt, fiam, csak halkan, mert meghallja a család — és suttogva folytatta: — tudjá,- tok, most titokban lépek be. Erre az elnök is, az igazgató is elkezdett suttogva beszélni. Az igazgató, aki maga is 19-es veterán, felemlegette a rég múlt időket és az öreg is nagy mesébe kezdett: — Tudjátok, amikor mi kifüstöltük Szolnokról a fehéreket, kaptunk egy vagon lőszert, de milyet? Csupa vaktöltény volt... Ekkor belépett a konyhába az öreg veje. — No — gondolták a vendégek —, oda a mai este. A fiatalember nem állt meg a konyhában, hanem bement a jobbról nyíló szobába. Az öreg újból pisszegett, s ha lehet, még halkabban beszélt. Mielőtt a történetet folytatta, az elnök felkelt és az ajtó elé állt, hogy a bentiek elől takarja az öreget, aki elé az igazgató odatette a belépési nyilatkozatot. Az öreg körülpislogott, s mikor alkalmasnak vélte a pillanatot, nagy sebesen alákanyarintotta a nevét. Alig tette el az igazgató a nyilatkozatot, amikor az öreg hangosat rikkantott: — Hiába is agitáltok engem, úgyse lépek be! Erre a vendégek is hangosan szóltak: — Márpedig akármit beszél, maga se maradhat ki, mert ez a falu többségének az elhatározása és így a helyes. — Énvelem ti csak ne erőszakoskodjatok. — Mi nem erőszakoskodunk. — ... Akkor igyunk — mondta az öreg. Bort hozott be és vele együtt visszajött a lánya, meg a felesége. Az öregasszony rátámadt a vendégekre: — Ugye. maguk azért gyüttek, hogy ezt a büdös vénembert beagitálják a kolhozba, de akkor én úgyis elválok tüle. — Ugyan már, Jobban néni — magyarázkodtak azok —, a maga férje nem hagyja magát meggyőzni. — No, erre igyunk — mondta az öreg. Megitták a kancsó bort és bé- j kességben búcsúztak egymástól. Két nap múlva találkozik az el- j nők az öreggel: — Mi újság, bátyám? — Az istenüket maguknak, amikor eljöttek, olyan háborúság lett, mert a vejem csak kileste a maga háta mögül, amikor aláírtam. — Ne mondja! És ki győzött? — Mit gondol, ki az úr az én I házamnál? Nincs nekem még j komtyra kötve a fejem. A suta üti őket, azt hiszik, éhen kell dögleni : a közösben, de most már mindegy, ha én egyszer kimondjam a szót, j az úgy lesz. Elvégre fóradalmár | voltam én is a vörösöknél. Szamos Rudolf r()aiárnapi jegyzet Manapság — éppen az oktatási reform kapcsán — sok szó esik arról, hogy újfajta műveltséget kell adni a fiataloknak, a tananyag helyesebb elosztásával, a tantervi reform megvalósításával egyrészt rendezettebbé kell tenni a megvitatandó ismeretanyagot, másrészt a gyakorlati tudás a gyakorlati ismeretek adásával napjaink és elkövetkező napjaink emberévé kell formálni fiatalságunkat. A gyakorlati munka, a fizikai munka ismerete és gyakorlása a legtöbbször szóbakerülő kérdés és az a kérdés, amelyben a legkevesebb a vita hiszen a szülők, pedagógusok, kívülállók, szóval a társadalom túlnyomó többsége megegyezik a fizikai munka hasznosságában, mind a gyakorlati életre való nevelés, mind az ifjúság úi tímis" erirn’csi prcu1-- tának kimunkálása szempontjából. Már több vita van abban a kérdésben, hogy mi az a tananyag, amit el lehet hagyni, anélkül, hogy az úgynevezett „általános műveltség”-et csorbítatlanul megkapja az ifiú, ne maradjon „műveletlen". Egy legutóbbi értekezleten egy „gyakorló apa", aki emellett az oktatási reform- bizottság tagja is, tehát így is. úgy is érdekelt az iskolareformban, saját. illetve gyermeke példájával illusztráld, hogy van mit elhagyni és kell is mit elhasvni egyes ma még megtanulandók- ból. Mert egy negyedik osztályos általános iskolásnak Budapestről tanulva nem feltétlenül szükséges tudnia azt, hogy ha már az Aquincum név kelta eredetű, akkor az milyen kelta szavakból származik, helyesebben tevődött össze, a népvándorlás korában milyen népek és törzsek fordultak meg ezen a tájon, hogyan hívtak minden egyes török, tatár vezért, basát, béget, agát, aki megjelenésével boldogította annak ideié" elődeinké*. Olvassa a könyvből, hogy hány mecsetet és minaretet építettek a törökök, akkor, amikor fogalma sincs arról, hogy mi az a mecset és minaret. S az évszámok, garmadával követik egymást a tankönyv alig két oldalán. Csodagyerek az tízesztendős, aki mindezt meg tudja tanulni. Szükség van erre? Aligha. Vagy egy másik példa. Barátom, a szakmában kollégám, panaszkodik a minap. Kisleánya — általános iskolás — az ókor történelmét tanulja az iskolai tananyag szerint. Ezenközben kénytelen megismerkedni többek között a sumírokkal, azok történetével is. Semmi lalkiismeretfurcta- lást nem érzek. ha kijelentem: szilárd meggyőződésem; hogy egy általános iskolásnak semmi szüksége sincs arra, hogy részleteket tudjon a sumírok politikai és gazdasági . társadalmi berendezkedéséről, sőt talán még az sem baj, ha nem tudja, kik voltak ez a furcsnevű népség. S ezzel eljutottunk ahhoz a kérdéshez is, kit tekintsünk általánosan művelt embernek. A kérdésnek az ütközőpontja éppen itt, a sumírok táján van valahol. Itt ütközik a modern, korszerű felfogás egyesek, közlük nem egy pedagógus felfogásával is. Még közelebbről: sokan hajlamosak az általános műveltség fogalmán a humán műveltséget érteni és csak azt érteni, amihez a többi tudás és tudnivaló, csak „technikai'’ ismeretként még csak nem is tartozik, hanem hozzá adódik. Az általános műveltség fogalma koronként változott és minden bizonnval a jövőben is változni fog. Ma azt ismerjük, tudjuk általános műveltséggel bíró embernek, aki korunk, a 30. század és a szocializmus viszonyai szempontjából művelt. Legyen tájékozott a történelem, az irodalom. a filozófia, a művészetek. a különböző tudományágak alapvető kérdéseiben (nem arról van szó, hp.°v tudósa legven mindezeknek, de az alapvető kérdéseket ismerje): Amit többen nem látnak szükségesnek, vagy nem érzik szükségességét, tudjon eligazodni korunk kérdéseiben. Ismerje korunk technikai eredményeit és eszközeit, ne álljon tudatlanul; ha technikai kérdésekről hall. És ami elengedhetetlenül fontos, tudjon eligazodni, legyen jártas a politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekben. Szerezzen filozófiai, közgazdasági, politikaitörténelmi ismere*«ket. Ne csak az eseményeket, évszámokat ismerje. hanem a különböző felvetett és felvetendő kérdésekben tudjon eligazodni. Sajátítsa el a marxizmus—leninizmus megcáfolhatatlan és az élet által igazolt tanításainak alapjait. Az elméletben tanultakat tudja a gyakorlatra alkalmazni. Az itt elmondottak természetesen csak vázlatosak, de hiszen nem is akart több lenni, mint hozzászólás az oktatási reform vitájához. Bizonyosan sokat, még sokkal többet lehet mondani erről a kérdésről és el is fogják még mondani a vita során. LETENYEI GYÖRGY Ősz és zene Füttyel csipkézi a csöndet a dombon egy nyurga legény és tele tüdővel próbálom én is a dalt, de csak ügy magamban, szemérmesen ízlelve a hangok bugyogó erjedését. Most ősz van, köszöntenem kéne a víg szüretre-menőket s belekóstolni a lányok fürtös mosolyába — de félre húzódom, nem jön számra a szó, csak zenét érzek, titkos hangjegyek pöttyözik szívemet. Ősz van s csak zene van; s hangokká alakulva én is, futok ugrálva a nyurga legény őzlábú füttye után, és violin kulccsá görbül bennem a vágy teu tánad, ki szertelen életemnek bohém karmestere lettél. ____________ ____________ Ténagy Sándor H ulló csillagok A fák lombjában elültek álmodozón a pajkos kis madarak s a csillagaink, alusznak már, de ha szél jön, s éjjeli nes bujkál a fák sudarában lomb levelén a fészekből kitekint ijedten a hűs homályba lassan a csillag és a madár: de már csak óra zenél olykor valahol s a sarki lámpa inog sötét pocsolyán; az asszonyom szemein ma látom e fényt, ha ablakon bovetődik most a sugár s egy fészekalja pihés csillag-gyereket ígérek egy mosolyért az éj közepén és ő nevet, amikor szoknyája iehuil puhán a földre előttem csintalanul. Busás Huba
