Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
IRODALOM /hiüv44)iet ÉPMŰVELÉS netzet N * Sándor a nyakkendőjével bíbelődött. Kétszer-háromszor is újra áthúzta a hurkot, de sehogyan sem akart sikerülni. A selyemsima nylon elcsúszott minduntalan, s nem akart szabályos lenni a háromszög. Megszokta már a pedánsságot. Úgy öltözködött mindennap, mintha fogadásra indult volna. Ma meg különösen sokat akart adni magára. A meghívó ott hasalt az asztal sarkán és ahogy állt a tükör előtt) minduntalan a szemébe villant. A címzés betűi fura alakot nyertek a tükörben. De így is ki tudta olvasni a címet: Baráth Sándor főmérnök elvtársnak. Igen, így volt írva: ...főmérnök elvtársnak, Helyben. Megbizsergette szívét a büszkeség. Aztán az jutott eszébe, hogy micsoda társaság lesz majd a bálon. Jogászbál. Nem akárkiket hívnak meg oda. Az intelligencia találkozója lesz ez a bál. A város előkelőségei: orvosok, mérnökök, tanárok és igazgatók találkoznak, az ügyvédekről nem is beszélve. Mind-mind csupa előkelőség. És ezek közé tartozik mór ő is: Baráth Sándor, a hídépítők főmérnöke. Újra próbálkozott a kötéssel. Hövidebbre fogta a nyakkendő elkeskenyedő szárát. Inge gallérja, mint két fura szarv, ágaskodott fel simára borotvált áliáig. Olyan volt, mintha egy múlt századbeli kép ' elevenedett volna meg a tükörben. Mint egy arisztokrata, aki az alispánhoz indul látogatóba. Egyszer csal* megállt a keze. Nézte a tükörképet és hümmögött magában. Tetszett neki a saját képmása. Erős. vállas ember volt. Széles arccsontjain kifényesült a bőr, és vastag szemöldök-bokrai árnyékot vetettek a szeme alá. Szájszéle elkeskenyesült a mosolytól. — Szép vagy — hallatszott a felesége hangja a másik szobából, és egy pillanatra kidugta fejét az ajtón. —Figyeltelek. Már éppen egy órája állsz a tükör előtt. Hangjában játékos gúnyolódás volt, de egyáltalán nem sértő. — Tán újra felfedeztél? — viccelődött tovább Sándor, és kötö- getni kezdte a nyakkendőt. — Nem tudom, mi van ezzel a vacakkal, nem akar sikerülni. — Ha vársz egy kicsit, segítek — turbékolt az asszony hangja már újból a szobából. Menyasz- szonykorában is ő szokta megkötni Sándor nyakkendőjét. Bentről szoknyasuhogás hallatszott. A fiatal feleség most vette magára a ruháját. Az előbb még egy szál kombinéban állt az ajtóban. És egy perc sem telt el, ott termett felöltözve a tükör előtt. Arca hamvaspiros volt. Nem használt púdert, rúzst is csak keveset. Olyan kívánatos volt így is, hogy elhalványodtak mellette a legjobban maszkírozott dámák is. Odaállt az ura elé. Szemük ösz- szevillant. Sándornak megmelegedett a vére. S amikor az asszony megérintette puha ujjaival a nyakát, hirtelen áramlani kezdett benne valami. Eszébe jutott az a pillanat, amikor először álltak így szemtől szemben egymással. Judit szeméből kibomlott egy fényes sugár és Sándornak igenigen melege lett tőle. Micsoda lány volt ez az asszony! Még most is felveszi a versenyt akárkivel. — Juj, ne úgy — húzta be a nyakát vállai közé Sándor. — Ne csiklandozz, mert nem bírom. Az asszonynak eszébe jutott: Sándort azzal tudta leginkább leszerelni, ha csiklandozta. Csak hozzá kellett érnie egy kicsit, máris kiugrott a f őréből. Olyankor könyörögni szokott: »Juditkám. Jutkám, az égre kérlek, mindent tehetsz velem, csak ezt ne. ..« — Te akkor is csiklandsz, ha öregember leszel? — kérdezte az asszony, s megpaskolta az ura arcát. A kötés elkészült. Mintha ezüstből öntötték volna a szép szürke nyakkendő háromszögét. Sándor megcsókolta az asszonyt. Álltak a tükör előtt és hirtelen nem gondoltak. semmire. Tetszettek maguknak — és egymásnak is. Az asszony ocsúdott előbb. — Elkésünk — csicseregte és kibontakozott az ölelésből. A lila bársonyruhát elsimította magán és a. haját kezdte rendezgetni. Sándor az asztalhoz lépett. Kezébe vette a meghívót és belelapozott. A védnökök névsorát böngészte. Csupa előkelő nevek: dr. Ménfői Elek, dr. Konkoly Tibor ... Aztán észrevette az asztalon a kis Piriké bizonyítványát. Tegnap hozta haza az iskolából a félévi bizonyítványt. A kis elsős jól kezdte az (Folytatás a 6. oldalon.) MI IS AZ A GICCS? (Vaiárnafii faggzei Az iskolareform vitájában hang zott el a kérdés, amely valószínűleg több szülő problémája is, s valóban olyan fontos, hogy megérdemli részletesen foglalkozni vele. Több dunaföldvári szülő aggályának adott kifejezést az iskolareform irányelveinek azon kitételei miatt, amelyek szerint az egyetemi, főiskolai felvételnél előnyben kell részesíteni azokat az érettségizetteket, akik legalább egy év gyakorlati, fizikai munkát végeztek valamely ipari, vagy mezőgazdasági üzemben. Sőt a cél az, hogy a későbbiekben kötelező legyen a középiskola és az egyetem, főiskola között a gyakorlati munka. Emiatt aggályoskodnak többen a dunaföldvári szülők közül. Valószínűleg a fizikai munkától való idegenkedés is közrejátszik ellenérzésükben. de azzal kapcsolatban már számtalan beszéd hangzott el, cikk látott napvilágot, s a későbbiekben még biztosan sok szó esik róla. Inkább most a dolog érdemi részéről beszéljünk. vagyis arról, valóban hosszabb lesz-e a tanulmányi idő. mint eddig volt. valóban kiesést jelent-e az egyéves másirányú munka a diák tudásában, anyagismeretében ? Hogy jobban megértsük az iskolareform célját és helyességét, vessünk néhány pillantást arra, hogyan tanult régen a diák? Tegyük fel. hogy elvégezte az általános iskolát, utána középiskolába íratták szülei. Mire leérettségizett, 18 éves lett. Ezután végezte el az egyetemet, s ekkorra — ötéves tanulmányi időt figyelembe véve — 23 éves lett. Ke zébe kapta a diplomát, de ne gondoljuk, hogy ezzel már „kész ember” lett, ezzel már meg is teremtette egzisztenciáját. A diploma a kezében volt, elsajátította a középiskola és az egyetem elméleti ismeretanyagát, az életben azonban tájékozatlanul állt. minden élettapasztalat nélkül. Számára idegen volt az a környezet, az a munka, amelyre az iskolában felkészítették. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy eddig nem adtak jó képzést középiskoláink, egyetemeink. Nem erről van szó. hanem arról, hogy az iskolareform nyomán kialakuló új oktatási rendszerünk még jobb, még ma- gasabbrendű lesz. Igaz. hogy a középiskola és az egyetem, főiskola közti kötelező egyéves gyakorlati munka egy évvel meghosszabítja a tanulmányi időt. Egy évvel később lesz „kész” a diák. Egy évvel később kapja kézhez a diplomát. Egy évvel később válik keresőképes tagjává a családnak. Ha így vesz- sziik. „veszít” egy évet, de most nézzük meg mit nyer egy év alatt? A gyakorlati munkát ki-ki olyan területen végzi, amely lényegében amellett, hogy fizikai tevékenységet jelent, kapcsolódik választott hivatásához. S ezen túlmenően a középiskolai politechnikai oktatás, majd az egyetemen az eddiginél sűrűbb szakmai gyakorlat a tananyag jobb, alaposabb elsajátítását, gyakorlati alkalmazására való felkészítést segít,i elő. Eddig az egyetem után egy-két évig tartott, míg új munkahelyén begyakorolta magát a végzett diplomás. Ezután erre nem lesz szüksége, hiszen ez a gyakorlati foglalkozásokon már a tanulmányi idő alatt megtörtént. A gyakorlati munkával való szoros kapcsolat elmélyíti a fizikai munka — minden érték teremtője — megbecsülését, szere- tetét. A gyakorlati munka a diák tudásának elmélyedését eredményezi. Az eddigi helytelen gyakorlat az volt, hogy azt nézték, mennyit képes a diák visszaadni a tanultakból. Ezt mindinkább fel kell váltani azzal, hogy azt nézzék, milyen cselekvőképes az a tudás, amit a diák magába szedett, érzi-e. érti-e. amit elméletben megtanult és azt alkalmazni tudja-e a gyakorlatban? Mert az elmélet értelmét, mint azt a legutóbbi ankét is hangoztatta, a gyakorlat, a gyakorlati alkalmazás adja. A tanulmányi idő egy évvel való meghosszabbítása tehát lényegében nem jelent meghosszabbítást. Ugyanannyi idő alatt sokkal alaposabb, sokkal elmélyültebb tudást szerez a diák, akár a középiskolában, akár az egyetemen és ezzel a tudással már bizton, erre a tudásra mór nyugodtan alapozhatja egyész életére szóló egzisztenciáját. A dunaföldvári szülők aggálya tehát — noha érhető — nem indokolt, s ha mindezeket figyelembe veszik még inkább helyeselni fogják oktatási rendszerünk reformját. I.ETENYEI GYÖRGY OIAJVIRAG Olajvlrág nyílt ki a kövön, okos gépek és ügyes szerszámok között; vagy csak én láttam virágnak az olajtócsát, a munkásnak öltözött parasztgyerek? Más talán nem is vette észre, a műhely megtelt mezövei, éggel, madárral, fűvel, és füttyömet nem is érthették sokan, amint a gépek közt táncolt fodrosán, azt hitték: presszóba megyek este — pedig csak a vidék tücskölte emlékeit. Olajvirág! Köszönöm, hogy észrevettél és ajándékba adtad a gyárat; azt látom benne, mit a földben nagyapáin; kettőnk szerelméhez nem kell magyarázat. Olajvirág, ha egyszer, hitemben megcsalatván csak tócsának látlak és ezzel megtagadlak: versem se lehet többé világra-nyíió műhelyablak. TSNAGYSÁNDOR Középkori ezüstpénz-lelet Závodon Harcolunk a giccs ellen, újságcikkek. előadások figyelmeztetik az embereket, hogy ne vásároljanak giccset. ne olvassanak giccses regényt. Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy mi is az a giccs. mi az. ami ellen harcolnunk kell? Polgári lakásokban még ma is látni olyan festményt a falon, amely két. esetleg három macskát ábrázol, amint egy gombolyag pamuttal játszik. Az ilyenfajta képeket ezrével árultok a házalók a két háború közötti években, épp úgy. mint a Pierrot'!: és Pierettek képét. Nos, a cicákkal beléptünk a giccs birodalmába, időzzünk el itt egy kicsit. Ha valaki közelebbről szenv ü“vre vesz egy macskát és ösz- szehrsonlítja azzal, amit ezeken a futószalagokon gyártóit képeken lát. az első pillanatban megállapíthatta. hogy a giccsfestő nem ismeri az anatómiát, az ő macskáia csak hasonlít a macskára. de nem az. hanem valami elfuserált torzszülemény. Baj van a színekkel is. mert a giccsfestő nem ismeri az árnyalatokat, goromba színekkel dolgozik, s főle“ gyorson, mert az a céiia. hopv minél több képet gyártson. Aztán baj van magával a témával is. Ezek a macskák békés játékukkal azt szeretnek né'dázn:. hogy a világ dolgai is ilyen szelíden folynak, nem kell komolyan venni semmit. — tehát a hazudik. Rossz eszközökkel, tehetségtelen, sablon-s megoldássá' hazugságot terjeszt. ÉS tulajdonképpen itt jutunk el mindenfajta giccs lényegéhez: nem ismeri fel a valóságot, hazudik, szándékosan, vagy merő tehetetlenségből félre akar vezetni. Az irodalomban még szem- beötlőbb mindez. Ki ne emlékeznék a Horthy-korszak szirupos, émelygős íróira? Ezek a regények rendszerint egy kaptafára készültek s az volt szinte valamennyinek a végkicsengése, hogy a szegény lányt elveszi a gróf. vagy a grófnő a cigányprímás felesége lesz. Még ha ilyesmi meg is történt az életben, kirívó esetnek számított s nem volt jellemzője a valóságnak. Csupa fél- reveztő hazugságból épültek fel ezek a regények, amelyekben kiegyenlítődnek az élet nagy ellentétei. s mindenki boldog volt. A regényíró hazudott, vagy azért, mert nem ismerte fel a valóságot, vagy azért, mert tudatosan elferdítette. Gondoliunk Herezeg Ferenc, Zsigary Julianna, Bókay János. Kosáryné regényeire, hogy csak néhányat említsünk, s itt vagyunk a giccs kellős közepém Persze van azért különbség ezek között. Herczeg kitűnő író volt. vagy pontosabban lehetett volna, ha nem torzítja el a valóságot, ha az élet bonyolultságából nem emeli ki és próbálja tipikussá tenni a Gurkovics lányok és fiúk bárgyúságait. Pedig volt kompozíciós készsége, volt tehetsége a cselekmény hatásos bonyolításához, aminek bizonyságául elég a Bizáncra vagy Az élet kapuja című kisregényére gondolni. Herczeg politikai megfontolásokból torzította el a valóságot, a legtöbb selejtes író azonban egyszerűen azért, mert tehetségtelen. mert hiányzik belőle az az összefoglaló erő, az a kifejező készség, amivel a valóságot hiánytalanul tudná ábrázolni. Az olcsó megoldás mindig könnyebb is. Az imént azt mondtuk, a giccs mindig hazudik. Joggal vethetné bárki szemünkre, hogy például a Pegazus örök jelképe is hazugság. mert szárnyas lovat senki sem látott. Más azonban a jel- kéo és más a reális ábrázolás. A Pegazus a magasságba szárnyalás szimbóluma, ahogy Don Quijote, Hamlet vagy Faust is szimbóluma egy embertípusnak. A Pegazus a vágyat testesíti meg. a magasabbra törekvést szimbolizálja. Hamlet a tett és kétség között vívódó ember típusa. Faust a legnagyobb kérdésekkel viaskodik. s az elemeket akarja megfékezni. Típusok, emberi vágyakat. indulatokat jelképeznek, még akkor is valóságosak, ha egyetlen emberben rendszerint nem szokott összezsúfolódni ilyen intenzíven egy-egy tulajdonság. A kérdés részletes taglalása messze vezetne, nem is feladatunk. A remekmű és a giccs között azonban olyan nagy a különbség, hogy az avatatlan is azonnal észreveszi. Ezért mondták az ókorban egy-egy remekmű láttán: r.umen adest. azaz az istenség van jelen. Mert minden remekmű az élmény legmagasabb fokát váltja ki. s az ókori szemlélő méltán érezhette, hogy egy remekműből az istenség szavát véli hallani. (cs) Tolna megye földjéből ez év folyamán már a második jelentős magyar középkori ezüstpénz-lelet került elő. A bátaszéki, XVI. század eleji pénzeket a mohácsi vész idején rejtették el. A závodi, közel 700 darabból 1 álló ezüst dénárkésZletben főleg II. Mátyás, Bethlen Gábor és Rudolf pénzei szerepelnek, a XVII. század elejéről. Az értékes éremleletet Palkó Imre és Sebestyén Sándor závodL nyolcadik általános iskolás tanulók találták, agyag bögrébe rejtve, a Megértés Tsz szántásában. Lónav Sándor általános iskolai igazgatónak köszönhető, hogy a súlyos trónviszályok idejéből keltezett, magyár vonatkozású ezüsl- pénz-lelet méltó helyére, a szekszárdi múzeumba került.. A szerencsés felfedezők pénzjutalomban részesültek Dr. Mészáros Gyula múzeum-igazgató I
