Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-14 / 192. szám
1 JV • ív % ' \ \ I960, angvsxfus 14. TOLNA MEGYEI NEPPJSAO Mire vitte egy év alatt a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet? 1959. október. A betakarítások, és őszi vetések ideje e hónap. A több mint 3000 holdas pálfai határban azonban szokatlanul kevés embert látni. Az ekkortájt alakult Egyetértés Termelőszövetkezetben ugyanis nehezen bontakozik ki a közös munka. Az új gazdálkodási formát még nemigen ismerő földművelő parasztok bizalmatlanok ... A gépállomás és egy-két kommunista szövetkezeti tag helytállása következtében mégiscsak idejében földbe kerül a búza, a rozs és az őszi árpa. A tél hamar elmúlott. Az évszakváltozással együtt sok minden más is megváltozott a termelőszövetkezeti faluban. A tavaszi munkák idején már jó volt az embereknek a munkához való viszonya. Csóka István és Tóth István növénytermesztési brigádvezetővel beszélgettünk, amikor a kukoricát vetették a pálfai határban. Mindketten több mint tíz hold földön gazdálkodtak, mielőtt a közös gazdaságba léptek. Elmondták, hogy jól teleltek a gabonák, idejében elvetették a lucernát, a tavaszi kalászosokat és a gyönki járásban elsőnek láttak hozzá a kukoricavetéshez is. Még ősszel gondot jelentett, hogy kik végezzék el a közös munkákat, addig tavasszal a vezetőknek az adott gondot, hogy milyen munkára osszák be a több mint 40 dolgozni akaró szövetkezeti tagot. A munka alól nem húzta ki magát senki Építkeztek a szövetkezeti parasztok és bíztak abban, hogy az első közös évben megtalálják számításukat. A kúkoricavetés óta is eltelt három hónap, végefelé közeledik a nyár. Magtárban van mór az idei gabonatermés, a borsó, pajtában a takarmányok, s most a kukorica is „elárulja’', milyen termést hoz. Hozzávetőlegesen tiszta kép van már arról, hogy mire vitte közel egy év alatt a pálfai Egyetértés Tsz tagsága. Hogy mindezt hírül adhassuk, megnéztük a közös gazdaság határát, betekintettünk a szövetkezet számAratják a kendert a decsi Alkotmány Tsz-ben Megkezdték a rostkender aratását Decsen az Alkotmány Tsz- ben. Rost- és magkendert 25 nol- don termelnek, s most az aratás idején már látják, érdemes volt kenderrel foglalkozni, jó termés ígérkezik. A tervek szerint rostkenderből hatszáz mázsát, magkenderből 20 mázsát adnak el, s ebből 90 000 forint bevételt várnak. Tudnivalók a gyermek- szépségversenyről Értesítjük olvasóinkat, hogy a gyermek-szépségversenyre'' beküldött képek határideje lejárt, így a szerkesztőségünkhöz ezután küldött képek a versenyben már nem vehetnek részt, s azokat visszairányítjuk a feladónak. » A fényképek negatívját (klisét) mindenki megvásárolhatja, darabonként 10 forintos árban, az igényt személyesen; vagy írásban közöljék a szerkesztőséggel. * Figyelem! Közijük a verseny jelenlegi állását. A beküldött szavazatok alapján a gyermek-szépségverseny eredménye a következőképpen alakult: 1. Szabó László Iregszemcse 173, 2. Izsák Györgyike Tolna 148, 3. Teplán testvérek Iregszemcse 138. 4. Fehér testvérek Bonyhád 134, 5. Bütös testvérek Tolna 126 szavazattak adásaiba, beszélgettünk szövetkezeti parasztokkal. Meggyőződtünk arról, hogy ilyen magas gabona- termés, mint az idén, nem volt még a pálfai határban. A búza minden holdja 13.5 mázsát adott, az alig egyesz- tendős közös gazdaságban: 4 mázsával többet a tervezettnél. így aztán jut bőségesen kenyér a pálfai szövetkezeti parasztok asztalára, de a jó termésből jut az államnak is. Méghozzá több, mint valaha. A pálfaiak az idén ugyanis 45 vagon gabonát szállítanak az állam raktáraiba. Az adógabonát, az elmúlt ősszel kölcsönkért vetőmagot és a cséplőgéprészt már leszállították. Szabadon értékesítettek eddig 12 vagonnal, de még eladnak hét vagonra valót, mert ez fölöslegként mutatkozik. Eny- nyi búzát Pálfa község parasztjai mióta a világ világ, az államnak soha nem adtak, A kötelező gabonabeadás éveiben összesen 28—30 vagon kenyérgabona jutott az állam raktáraiba Pálfáról. Ezen felül értékesített a szövetkezet 5 vagon sörárpát és 3 vagon takarmány árpát, összesen tehát 54 és fél vagonra való kenyér- és takarmánygabona jut az állam háztartásába az idén Pálfáról. — Ennek ellenére biztosítva van az évi kenyere a szövetkezeti parasztoknak ? — Ez természetes. Eddig négy kiló búzaelőleget osztottunk a júniusi hónap végéig teljesített mun kaegységekre. De van annyi tartalékgabonánk, hogy ugyanennyit osztunk a december 31-ig összegyűlő munkaegységekre is. Ez a mennyiség a legtöbb szövetkezeti családnak nem is kell. Az előlegből is többen hagytak bent. Pontosan 115 mázsa búzát értékesítettek a tagok a szövetkezeten keresztül a kapott előlegből, — adta meg a magyarázatot Tóth József, az egyik szövetkezeti paraszt. Pálfa határában az immáron kialakított nagytáblákon nemcsak a kalászos gabonák, a többi növények is magasabb termést adnak, mint annak idején az elaprózott kis- parcellák. A kifogástalanul előkészített talajba' ültetett vöröshagyma, a korai, étkezésre termelt burgonya, a borsó, a lucerna, csaknem még egyszer annyi termést hozott, mint amire számított a szövetkezet tagsága. Szálastakarmányból is van annyi a közösben, amennyi még egyetlen esztendőben sem volt az egyéni parasztok portáján. — Na és a kukorica? — Ha elemi csapás nem lesz, községi viszonylatban kukoricából is rekordtermést takarítunk be. A tervezett 22 mázsával szemben 30 mázsa holdankónti átlagtermésre számitűnk — válaszolja Zalavári László főagronómus. Mindezek után Lakos József tsz elnöknek tettük fel a kérdést: — Teljesíti-e az évi árutermelési tervét a szövetkezet, meglesz-e az egy munkaegységre tervezett jövedelem? — Kenyér-^ és takarmánygabonából, zöldségféleségekből már jóval túlteljesítettük egászévi áru- termelési tervünket. Állati termékekből még nem adtunk annyit, amennyit ebben az esztendőben vár tőlünk az állam. De. az előírást e tekintetben is túlteljesítjük. Terven felül vásároltunk, még vásárolunk is szarvasmarhákat és meghizlaljuk valamennyit. A közösből kieső hízottsertéseket pedig a tagok háztáji gazdaságából pótoljuk. Vagyis állattenyésztési üzemágunk is túlteljesíti árutermelési és áruértékcsítési tervét. Hogy meglesz-e a betervezett munkaegység értéke?. Többnek kell lenni, Számításokat ’.végeztünk, a könyvelők kimutatják, hogy mintegy 30 000-él kevesebb munkaegységet használtunk fel, mint amennyit terveztünk. A hozamok pedig magasabbak, mint amire számítottunk, így az egy munkaegységre eső részesedés is mintegy 30 százalékkal lesz több a tervezettnél — kaptuk a választ. Ennyire vitte tehát közel egy év. alatt a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet. Molnár Lászlóné Hz embertelen györkönyi tanító Az vesse rám az első követ, aki gyerekkorában nem követett el csínyt, amiért fenyítést érdemelt és kapott szüleitől, a tanítótól, vagy éppen a szomszéd nénitől. Szóval a gyerekek ma is pajkosak, sőt mondhatni rosszak, ha arra módjuk van a világért sem mulasztják el, hogy olyat tegyenek, amit nem szabad. Ilyen »rossz« gyerekekről, egy óvónőről és egy tanítóról lesz most szó. A GYÖRKÖNYI utcán játszott három gyerek, összesen lehettek harmincöt évesek. Éretlen szilvával dobálóztak. Az egyik gyerek célzása rossznak bizonyult, mert az éppen arra tartó Kántor Györgyné óvónőt találta a »lövedék«. Az óvónő, nagyon helyesen összeteremtette a gyerekeket és irány haza. Hogy az eseményről milyen tájékoztatást adott férjének, azt nem lehet tudni, nem is lényeges. A csínyt elkövető gyerekek hazamenve nagymamájuknak is elmondták az eseményt, aki nem éppen kitörő lelkesedéssel vette tudomásul, hogy unokái rossz fát tettek a tűzre. Ő is összeteremtet- te őket és büntetésül azt szabta ki, hogy menjenek el az óvónénihez bocsánatot kérni. Hogy a gyerekek ezt tették-e, vagy nem, az még nem tisztázódott. De ami ezután következett?... A gyerekek, az óvónő és a nagymama mellett ugyanis színre lépett most már az óvónő férje, nevezetesen Kántor György, a györkönyi iskola igazgatója is. — Kézre kerítette a bocsánatot kérni igyekvő gyerekeket, a lakására »invitálta« őket és a bezárt fürdőszobában »magyarázni« kezdte a nebulóknak, hogyan viselkedjék egy tanuló az utcán. Az ököljoggal alaposan »megnevelt« gyerekek örültek, mikor a fürdőszobából kiszabadultak. Ám a tanítónak még nem volt elegendő, folytatni óhajtotta a »nevelést«, A három gyereket beültette saját Volga autójába és elvitte őket »kirándulni«. Györköny és Nagydo- rog között a kövesútra térdepeltette a rövidnadrágas gyerekeket, és így kellett bocsánatot kérniük. A gyerekek »gyakorolták« a tér- denmászást, a tanító úr pedig úriemberhez illően bevágta magát a Volgába és hazahajtott, A gyerekek este fél 10 órakor elcsigázva, vérző térddel . és természetesen sírva értek haza. AZ IGAZGATÓ, az elégtételt vett ember jó érzésével elfogyasztotta vacsoráját, nyugovóra tért. A példátlan esetnek azonban nincs vége. Az ügy folytatódott másnap és folytatódik ma. Kántor Györgyöt a szülők kérésére behivatták a községi tanácshoz, s itt a tanácselnök közölte vele, hogy a nevelésnek az általa alkalmazott módszerét nemcsak, hogy erkölcsileg ítéli el egész társadalmunk, hanem törvény is tiltja, hogy testileg »fenyítsék« a gyereket. Az igazgató itt se viselkedett éppen ízlésesen. Kijelenp tette ugyanis: — Ezt legalább megemlegetik a gyerekek még huszonöt éves korukban is. Ez biztos, hogy igaz. De az is igaz, hogy illetékesek gondoskodtak: ne csak a gyerekek emlegessék meg az esetet, hanem az embertelenül viselkedő tanító is: Hiába ígért Kántor György pénzt a népi ellenőrzés egyik képviselőjének, hogy simítsa el az ügyet, hiába, »főzte« a szülőket, hogy ne tegyenek feljelentést. A fegyelmi vizsgálatot a megyei tanács művelődési osztálya már megindította, a szülők pedig az ügyészségen tettek feljelentést a tanító ellen. DE Egyre többen üdülnek a Balatonnál kéthetes A Közalkalmazottak Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága szervezésében az idei évben közel kétszáz hivatali dolgozót részesítenek szervezett üdülésben. A dolgozók a Balaton mellett, Zebegényben, Visegrádon, valamint az ország festői vidékein töltenek két hetet. »Mégis szép az élet« írta Gál József hatvanhét éves nyugdíjas, akit lelkesen végzett társadalmi munkájáért részesítettek kéthetes ingyenes üdülésben. A közalkalmazottak szakszervezete a lehetőségekhez mérten nagy súlyt helyez a családok és a gyermekek üdültetésére is. ötven közalkalmazott dolgozó gyermekének szereztek két-három heti üdüléssel felejthetetlenül szép napokat. Szép élményben volt része annak a tíz dolgozónak is, akit jó munkája jutalmául külföldi üdülésben részesítettek. XVI. A Zgoda utca 6. alatti mosoda tulajdonosa az egyik lakóval a kapu előtt állt, Luzniakowa pedig már tizedszer mesélte el, hogyan is történt a dolog. — És azt a titkosrendőrt, aki elkapta őket, ismeri? — kérdezte a mosoda tulajdonosa. Luzniakowa egyenesen sértőnek találta a kérdést. — Mi az, hogy ismerém? Nekünk, házfelügyelőknek éppen elég embert kell ismernünk. i Kivette a zsebéből a két hüvelyt. ............ — Idenézzenek, itt találtam a kapualjban. A mosoda tulajdonosa érdeklődve. hajolt oda, — Pisztolyba valók... — Hát nem is ágyúba. Pisztolyból lőtték. — A betörők? — Ki tudja. Olyan lárma, meg olyan sűrű füst volt, ki a fene tudná megmondani? De az biztos, hogy nem ő maga lőtt önmagára. Nyilván lőttek ezek is, azok is. — Azt beszélik, hogy kettőt csak a Zeliazna utcában fogtak el. A beszélgetőkhöz még két szomszédasszony csatlakozott. — Amikor reggel láttam, meny nyi rendőr kódorog erre, megérez- tem, hogy valami nincs rendben. — Úgy látszik, kelepcébe csalták őket. — Azt mondják, nem betörők voltak. Maguk is kiabálták, hogy nem betörők. Luzniakowa felháborodva tiltakozott. — Szerintem egykutya. Ha vaWanda Wasilewska . HAJSZA laki pisztollyal szaladgál végig a városon és egy tisztességes házban lövöldözni kezd, az csak betörő. Az olyan ember pedig, aki nem hisz istenben, a betörőnél is hitványabb. — Ami igaz, az igaz — bólogatott a szemközti házban lakó vénasszony. — Nem adná nekem ezeket a hüvelyeket? — kérte a mosoda tulajdonosa. — Minek az magának? Valószínűleg le kell adni a rendőrségre. — Csak, érdekel... szeretném megmutatni a feleségemnek. Minek bajlódna még a gél? égy karcolás sem látszik. Még elgondolni is borzasztó, hogy egy hajszál választotta el a haláltól! Kiverte a veríték. Nyikorogva nyílt az ajtó. Anna rontott be sápadtan, rémülten. — Mi történt? Megsebesültél? Istenem, mi történt? Azt beszélték... Ingerülten pillantott felesége remegő, kövér arcába. — Ne ordíts! Nem látod, hogy élek? Mintha vak volna, úgy tapogatta remegő kezével. — Élsz! Élsz! — Inkább adj egy pohár vizet rendőrség- — dörmögte a férfi. Görcs kapta össze a gyomrát. Hányingere No, nem bánom... — állt rá volt. Luzniakowa. Talán csakugyan — Mindjárt, mindjárt. — Az asz jobb lesz így. De nyomban meg- szony sürgölődött-forgolódott, bánta. Most a mosoda tulajdonosa került a figyelem középpontjába. Kimért léptekkel ballagott vissza üzletébe, s nagy hangon magyarázgatott a köréje csoportosuló embereknek, mintha csakugyan tudna valami olyat, amit a többiek nem tudnak. 26. Górcewicz csak most vette észre, hogy zakójára kis kerek lyuk pörkölődött. Zsibbadt ujjaival tapogatni kezdte. Zakóját átlőtték, pénztárcáját átlőtték, szerencsére a sarkán, úgyhogy a pénz sértetten. Kigombolta az ingét, Nem, előbb egy üres dobozt kapott fel, aztán a kis íróasztalon álló csorba szélű poharat. — Ne sápitozz! — szólt rá Górcewicz dühösen, és dühe végül is legyőzte rémületét. De tetszett is neki, hogy a felesége, ez a kövér, lusta Anna így megijedt. neki. S ami a legfontosabb, él, és ő, Górcewicz is él. Sőt, nem is sebesült meg. Pedig megtörténhetett volna, hogy az ostoba golyó megöli, hogy most ott feküdne az utcán kinyúlva, azért; mert beleütötte az orrát, olyasmibe, ami nem tartozik .rá. Mi köze neki a betörőkhöz? Hirtelen felkapta a fejét, mintha csak most értette volna meg azt, amit a menekülők kiabáltak, s ami az utcai zajban nem hatolt a tudatáig. Felvillant benne a gondolat: talán hasznot húzhatna belőle,' hogy részt vett a hajszában, ha megállapítják az adóját, majd alkudozik. Rémülete végleg elpárolgott. Hirtelen fontos személyiségnek érezte magát. — Mondd meg Józeknek. hogy zárja be az üzletet. — Zárja be az üzletet? — Hát egyszer életemben csak bezárhatom az üzletet akkor, amikor akarom! — ordította, s boldoggá tette a tudat, hogy kiabálhat, s van kire rákiabáljon, hogy bezárhatja az üzletet szokatlan időben, hétköznap, hogy ura idejének, testének, életének. Szépen hazamentek a Chmiel- na utca másik végén levő lakásukba. Górcewicznek úgy rémlett, mintha az egészet álmodta Nem kell víz. Ülj le, nyu- volna: a nemrég lezajlott lövöldögodj meg. Minden rendben van. Igaz, hogy Anna rendetlen és buta, mint a sötét éjszaka, de mégiscsak a felesége. És most, ahogy itt ül, gömbölyű karját mellén összefonva, remegő szájjal és a rémülettől kerekre nyílt szemmel, még valahogy kedves is zést, hogy ő ott feküdt az újságosbódé mellett, s birkózott a betörővel. Holnap bizonyára mindent megírnak a lapok, s talán őt is megemlítik. A Chmielna utca elcsöndese- dett. (Folytatjuk.) i
