Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
s IRODALOM 'Thüv.e^ttel NÉPMŰVELÉS * Tolnai utazás Két napig az egyik pécsi leányiskola irodalmi szakkörének voltam vendége egy kiránduláson. Az utazás más volt, mint a tanév végén szokásos iskolai kirándulások; ennek az adott különös célt és értelmet, hogy a résztvevők azokat a déldunántúli helyeket járták be autóbuszon, amelyekhez valami nevezetesebb irodalmi emlék tapad. »Tanuljunk játszva, könnyen irodalmat!« — ezt le-' hetett volna címül adni az utazásnak. S ma, amikor az iskolareform során annyi szó esik iskola és gyakorlat, tanulás és élet kapcsolatának szorosabbá tételéről, különös figyelmet érdemel az efféle vállalkozás. Az Élet és Irodalom hasábjain éppen a minap indított vitát a középiskolai irodalomoktatás kérdéseiről. Ez az irodalmi autóbusz-kirándulás érdekes kísérlet és nagyszerű példa volt a magyar irodalom gyakorlati tanítására. Mert lehet-e élményszerűbben irodalmat tanítani, mint bejárni azt a helyet, ahol a költő élt, s felolvasni a verset éppen ott, ahol a mű született? Látni a házat, ahol Vörösmarty élt és Petőfi tanult, s megcsodálni a tájat, mely az Ozorai példát és a Ha- lálfiait ihlette? De tartsunk rendet! A harminchat órás útnak néhány villanásnyi képét forgassuk vissza. BONYHÁD. A járási székhelyen ma minden Vörösmarty és a Perczel-család emlékét idézi. Nevüket viseli iskola, művelődési ház, utca, szövetkezet. Minden érdemes helyet emléktáblával és szoborral jelölt/ meg a kegyeletes utókor. Az autóbusz közigazgatásilag ma már Bonyhádhoz tartozó Börzsöny főutcáján porzik. A Per- czel-kastélyt keressük. Egy földszintes, barokk ízlésű, hosz- szan elnyúló, kőlábakon álló, tornácos épületet találunk. A ház inkább egy gazdasági épületre, mint kastélyra emlékeztet. Itt született a későbbi legendás 48-as tábornok, Perczel Mór, s itt nevelősködött a fiatal Vörösmarty. Ma a termelő- szövetkezetben dolgozó családok lakják az épületet. Vasárnap van, a férfiak borotválkoznak, a nők vasalnak. Tudják, hogy hajdan Vörösmarty élt a falak között. Mutatják is a házrészt, ahol állítólag a fiatal házitanító lakott. Ma a tsz irodája, újravakolva, festve, akár egy modern, Balaton-parti villának is beillene. — Olyan, mint egy -galamb- búgó — mondja találóan az egyik férfi. Aztán szétmutat a tájon: merre van Széplak, a Völgység s a Két szomszédvár állítólagos és az Etelka-szere- lem valóságos színhelye. A ház falán emléktábla: Itt élt Vörösmarty Mihály... A lá-- nyok mintha csalódtak volna. Hát ez az a »kastély«, amit az irodalomtörténet emleget? Igen, ez volt a hajdani Perczel-család fészke: a 48-as tábornokot adó, Vörösmartyt támogató Perczelek háza. A gyáros-utódok aztán bent a községben valóságos kastélyt is építettek. De ezt mi már nem nézzük meg. * Az országút a Sió völgyéhez simul. BORJÁDON szinte népgyűlés fogad bennünket. A lelkes tanító, Márfay István egész kis Petőfi-ünnepséget hozott össze érkezésünkre. A Sass-udvarház elé kitettek egy asztalt, s valami bájos esetlenséggel erre másznak fel a helybeli lurkók, hogy elszavalják A négyökrös szekeret meg A magyar nemest, azokat a Petőfi-verseket, amelyeknek valami közük van e helyhez. Egy gimnazista lány — közülünk — aztán megmagyarázza a versek keletkezési körülményeit is: — 1845 szeptemberében Petőfi néhány hétig Borjádon vendégeskedett a Sass-családnál... — De mennyire másként hangzik ez most, mint bent az iskolában, órán, feleléskor. Itt semmi diákos póz és modorosság. Egy ábrándos Petőfi-dalba kezdünk, s ezzel véget is. ér a rögtönzött »magyar óra«. Még van idő ebédig szétnézni. A ház alatt, egy kőhajításnyira a fodros Sió folyik. A tanító kalauzol: — Itt a híres méhes. Nemrégiben hoztuk helyre. A fedett részbe régi kaptárakat szeretnénk tenni. Ide, a zárható helyre pedig képeket, emléktárgyakat. Mert a helybeliek nagyon számon tartják ám, hogy haj-, dán oly jól érezte magát itt Petőfi. Egy csintalan anekdotát is emlegetnek a fürdőző Erzsikéről. S megvan az a kosfejet ábrázoló kép is, amely állítólag Petőfinek is tetszett... Bent a házban zene szól. Az egykori Sass-kúriából kultúr- házat alakítottak az utódok. — Ebéd után még táncolunk is. Talán éppen azon a helyen, ahol egvkor Petőfi járta a csárdást Sass Erzsikével. Aztán újra felkerekedünk, s az autóbusz végigrobog velünk a borjád—uzdi országúton, ott, ahol ama nevezetes szüreti nap éjjelén »a négy ökör lassacskán ballagott«. Félszáz lány dalol az autóbuszban. A velem átellenben ülőnek szemében látom elsuhanni a tájat: öreg haranglábat nyárfák nyurga felkiáltó-jeleit és apró, guggoló fűzbokor-pon- tokat, a Sió zöld szalagját, s távolabb, a dombon a présházakat. Minden olyan, mint 115 évvel ezelőtt. Fülünk, mintha a költő szavát is hallaná: »Ne válasszunk magunknak csillagot?« — De a valóság egészen más. Most nyár van és dél. S az aranyfényű napsütést 60 kilométeres sebességgel hasítja az autóbusz. * OZORA. A várdombon ál. lünk, a Scolari Fülöp rakatta komor falak előtt. Az egyik lány magyaráz: — Itt zajlott le 1848-ban az a híres ütközet, amelyről Illyés Gyula Ozorai példa című drámája szól. S a közben előkerült idegen- vezető _körbemutat a tájon: Mindkét angol televíziós hálózat szakértőinek véleménye szerint a rock and roll divatja el- múlóban van. Az állami tulajdonban lévő BBC televíziója máris úgy határozott, hogy a közeljövőre tervezett rock and roll műsorokat beszünteti, mivel nincs már elegendő közönségsikerük. Ugyanerre a — Szemben velünk a Kálvária, melyet tízszer került meg a maroknyi magyar csapat Balra a Tükörcsös, ahol a csata alatt a lányok a gulyást főzték a huszároknak. Valakinél akad egy példány a könyvből, s most a díszlettervet összehasonlítja a valósággal. Más valaki meg a verset kezdi idézni, amelyben Illyés először írta meg a szabadság- harcnak ezt a szép epizódját: »ötven huszár volt akkor a Szabadság...« Bent a múzeumban kőkorszakból származó leleteket, régi fegyvereket, népviseleti tárgyakat nézegetünk. A vendégkönyvben egyszerre valaki ismerős névre bukkan: éppen Illyés Gyuláéra. Néhány hónappal előbb járt itt — mondja vezetőnk — akkor írta be nevét a könyvbe. Ma is élnek itt rokonai, s Rácegres, a szülőhely sincs messze innét. A tavasz- szal, amikor itt járt Illyés a régi puszták megváltozott, új népének életét vizsgálta, kutatta, hogy megírja — úgymond — a Puszták népe folytatását. * Lassan vége a kétnapos csavargásnak. Visszafelé hoz bennünket az autóbusz. Átvágunk a Mezőségen, aztán újra beúsznak az ablak négyszögébe 3 hullámzó dunántúli dombok. SZEKSZÁRD. Az utcára emeletes, az udvarra földszintes szerény, vidéki ház. Meszelt fal, zsalus ablakok. Itt született Babits Mihály. A ház mögött szőlő, magános, tömzsi présházak — tanyák, ahogy erre mondják, — sötét, titokzatos horhosok. Bizonyos izgalmat érez az ember, egy pillanatra behúnyja szemét: mintha Cenci nénit látná az ösvényen közeledni. Itt érteni meg igazán Babits költészetének lényegét, s kiváltképp nagy regényét, a Halálfiait. S míg lehajtott fejjel, elfo- gódottan állnak a többiek, s valaki Babits szép versét, A régi kertet idézi, arra gondolok: — Jó volt ez a kétnapos tanulmány és szemlélődés, régi irodalmi emlékek ébresztése és új élmények gyűjtése. Jó volt nyomóba szegődni a tűnő időnek, megnézni a változó s mégis valami örök hamvasságot és bájt megőrző emlékeket, feltámasztani és végigjárni egy kis magyar irodalomtörténetet. Csokonait még azért kíillebbífették a debreceni kollégiumból, mert tanítványait a természetbe vitte, a Nagyerdőn tanította őket biológiára. Milyen jó ma diáknak lenni: kirándulva tanulni irodalmat! Örülök, hogy hírt adhattam erről a remek vállalkozásról. Tüskés Tibor meggondolásra jutott a konkur- rens magánkézen lévő televízió vállalat is. Mindkét televízió szakemberei kijelentették, hogy ezentúl a könnyű zenei műsorokat nem kizárólag a 20 éven aluliak ízlésének megfelelően állítják össze, miután rájöttek, hogy a fiatalok kezdik már únni, az idősebbek pedig mindig is irtóztak tőle. Az angol televízió szakértői szerinti meghalt a rock and roll (VaLCLMiafil foqyjzet Egy dombóvári jóismerűs mondja: — Bementem a termelőszövetkezeti elnökhöz és azt mondtam neki: Idefigyeljen, adjanak valami munkát ezeknek a gyerekeknek, nem bánom én ha csak tíz forintot is fizetnek nekik egy napra, vagy ha semmit sem, azzal sem törődöm, csak dolgozzanak. Ne lopják otthon az isten áldott napját. Tanulják meg, hogy a fo. rintért becsülettel meg kell dolgozni, tanulják meg, hogy a megélhetés alapja a munka. Egy szekszárdi barátom így dohog: — Képzeld el, otthon vaui a nagy lakli, tizenhétéves fiam és semmit sem csinál. De már beszéltem néhány vállalatvezetővel, meg szövetkezeti elnökkel, adjanak neki, meg a barátainak munkát. Dolgozzanak. Igazán rájuk fér. Tanuljanak meg emberré lenni. Pakson ezt hallottam: — Hogy mi rá lennénk szorulva? Ugyan kérem?! Nem azért van az. De dolgozzon a gyerek. Tanuljon emberséget. Vegye végre tudomásul, hogy azért a tíz forintért, amit minden vasárnap megkap, keményen dolgozik az apja, meg az anyja. Minek folytassam tovább, már az eddigiekből is kiderült, amiről beszélni akarok. Dolgoznak a gyerekek. Közén- iskolások főként, de általános iskolások közül is nagyon sokan. Különböző munkatáborokat szer. vezett az ifjúsági szövetség, ahova háromannyian jelentkeztek mint amennyi fiatalt felvenni lehet; Éppen ezért, egy seregnyien még ma is itthon vannak, élvezik a nyár örömeit, a pihenés boldogságát, strandolnak, kirándulásokat rendeznek, vagy éppen üldögélnek otthon a tornácon, esetleg a sétakertben. Nem mondom, hogy a fiatalok, már azok akik a szervezett munkából kimaradtak, nem akarnak dolgozni. Ezt nem mondom. Talán a munkaalkalom a kevés, vagy nem hozzák »észrevehetően« a tudomásukra, eset. leg kényelmesek is kissé. Elég az hozzá, hogy éppen a szülők körébet. vetődött fel a kívánság, adjanak a nyárra, illetőleg a nyár egy részére munkát a fiataloknak; S hangsúlyozom éppúgy', mint ahogy hangsúlyozták az idézett megkérdezettek, nem anyagi okai vannak ennek. Kortnásem. Egyetlen család sincs ráutalva azokra a forintokra, amit a diákfiú a nyári szünetben keres. De ugyanakkor érvényesül és elhangzik egy nagyon bölcs, egy nagyon megfontolt és egy nagyon helyes kívánság: Tanulják meg a fiatalok, hogy a kenyér és a mellévaló, ami esténként az asztalra kerül, pénzb? kerül. A pénzt pedig nem ingyen, munkáért adják. Ezért segítsék a különböző vállalatok, szövetkezetek is a diákok nyári foglalkoztatottságát. Letenyei György VERSEK HATVANI DÁNIEL: Én mondom nektek én mondom nektek: hangunkat nem tépheti ág mit csattogó szelek imbolygatnak szemünkben a világ óriás fényei rohannak hátunkat nem törheti gúzsba az álmainkon átzúgó kerék eget-átütő oszlopok hitünk gránit-kockáin kigyújtva nyitják a jövő tenyerét én mondom nektek: szavaink nem alvó szikrák de lávaként zengő-suhintó rendek mik a gyárak füstjein fölkúsznak munkánk villogó ritmusában léptünkben vonatok hegyek nagy vizek az isten pára-testén átalzúgnak a tájat mint nagy könyvet átlapozzuk s napok forognak izzó ökleinkben hogy békénk ragyogja proletár-öröm szívünkből emelünk lépcsőket és átlépünk a múlton, mint nagy ködön én mondom nektek: egyszer mégis megnő az ember s tenyerében ünün-magának megmutatja az egymásnak ütött földrészeket majd megsimítja a történelem rázkódásában felborzolt tereket hogy ujjai alatt boldogabb és kacagósabb századok zengjenek s a jövő fia ha reggel felébred és munkába indul lelkét nem fogja százféle himnusz csak egyetlen szót dúdol csöndesen: szocializmus Karcsú ág a szívem egy karcsú ág tán hangod simogatja édes szerelem emléke virág ne bújj a bánat leveléhez jajj kedves, ugye messze vagy némán sikoltok szólítgatiak feledj el, halkítsd el szavad vagy zárj el.örökre magadnak mi voltál, mi vagy nem tudom volt-együttlétünk szirma repdes szép tested átnő álmomon a szemem barlangján bújsz át kedves könnyen áthulló virág örömünkre a feledés les szívemen jajj egy karcsú ág ne bújj a bánat leveléhez
