Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG AGYMANYOK — A háromezer év előtti település — Az igazi honfoglalás Moszkvics gépkocsi, magnetofon, perzsaszőnyeg a bányászok Miközben Nagymányok zegzugos utcáit járom, ismerkedem a község múltjával és jelenével. A múltról az emberek visszaemlékezései mellett, értékes, régi papírok, beszélnek. Az emberek csak a »közelmúltra«, harminc-negyven évre, a nyomorúságra, sztrájkra, csendőrterrorra emlékeznek, a papírok és a nemrég lezajlott ásatások azonban régebbi időkről is számot adnak. Az ásatások kiderítették, hogy Nagymányok területén már 3000 évvel ezelőtt is emberek éltek. A háromezer év előtti »falu« egy kilométer hosz- szan húzódott. Vesszöfonatos, sárral tapasztott lakások, földbe süllyesztett kemencék, ősi kézi'malmok és bronzékszerek kerültek elő a megbolygatott föld alól. A község a legrégibb magyar települések közé tartozik. — 115S-ban »Manek-puszta« néven említik. 1292-ben már ön— Te hülye, hogyan passzolsz?! Aztán: Durrü! Megint: Durrü És harmadszor is egész délután; Futballbeccset játszanak a gyerekek. De ugyan miért éppen a plébánián? Nem lenne sokkal alkalmasabb a sportpálya? Dehogynem. Viszont, akkor mivel szórakoznék üres perceiben Máté Tibor tisztelendő úr? S amikor éppen szünetel a labdarúgás, amikor csend honol a kertben? Szórakozásról akkor is gondoskodik Máté tisztelendő úr. Ezt tanúsítják a kiszűrődő hangok: — Negyvenszáz ultimó! — Pirosból? — Nem, csak simán; — Kontra! — Rekontra! álló község, papja és temploma van. Nagymányok néven 1437- ben szerepel először az elsárgult papírok szerint. Az egyik török hódoltság korabeli adókönyv városnak nevezi. A bánya feltárása az 1800-as évek elején kezdődik. Egy 1819-es irat már említést tesz a »szenes legényekről«. A község sokáig a pécsváradi apátság, majd a pécsi káptalani prépost tulajdona volt. Kevés község dicsekedhet hasonló ősi múlttal. Amikor az egyik idős bányásztól, aki még visszaemlékezik az 1900-as évek elejére, az akkori állapotok felől érdeklődtem, legyintett és azt mondta: »Itt kérem csak a jelenről érdemes írni és beszélni, a mi honfoglalásunkról, amelyik 1945-ben kezdődött...« Hogyan is néz ki az új »proletár honfoglalás« utáni Nagymányok? Az »új honfoglalásról« az egyre emelkedő életszínvonal bedálkoznak majd, ha gyerekükről kiderül, hogy sokkal jobban tud futballozni és jártasabb az ulti. a 21-ezés és a snapszli tudományában, mint — tegyük azt — a földrajzban; Nem merjük azt ajánlani a pedagógusoknak, hogy történelem- órán, ha a gyerek semmit sem tud Hunyadi Mátyásról, hát tegye nek fel neki kisegítő kérdéseket abból a tárgykörből, hogyan lehet megjátszani a piros betlit, ha hiányzik a sorból a kilences Azt ellenben melegen ajánljuk, fogjanak össze a szülőkkel és alaposan nézzenek utána, mivel foglalkoznak a Máté Tibor gondjaira bízott gyerekek LETENYEI GYÖRGY tulajdonában — szél leghangosabban. Televíziós antennák regélnek róla. Kör- nyékszerte itt látható a legtöbb televíziós antenna a családi házakon. A községben több a motorkerékpár, mint a »bicikli«. Az utóbbi években két bányász Moszkvicsot, egy pedig Skoda Szpartakot vásárolt. A háromezer lakosú községben az utóbbi három év alatt 78-an építtettek családi házat és az állam 150 lakásos vízvezetékkel ellátott bányász lakótelepet építtetett. Két nagy üzlete van a községnek. A népbolt üzlet a nagyobbik, amely az Újtelepen működik. Én a kisebb forgalmú földművesszövetkezeti vegyesbolt vezetőjével beszélgettem, aki húsz év óta kereskedő itt a bányavidéken. Kiderült, hogy az üzletben havonta 3000—4000 forint értékű porcelán szobrocskát vásárolnak ajándéktárgyként. Nemrég vett öt bányász család »Erkel« magnetofont. Ez a fajta a legdrágább magnetofonok közé tartozik, 6500 forintba kerül. A perzsaszőnyeg métere 2500—2800 forint, évente 15—20 fogy el belőle. A keresletet nem tudják kielégíteni, hűtőszekrényből, mosógépből, villanytűzhelyből... A tavalyi bányásznapra 3 vagon bútort rendeltek, az idén hat vagonnal hozatnak. — Tudja mi a legérdekesebb? — kérdi tőlem a nagy tapasztalatokkal bíró kereskedő. _ — Az kérem, hogy régebben 1000—1200 befőttes üveget adtam el a bányász asszonyoknak, most pedig a befőzési szezon idején alig visznek el egyet-kettőt. — A rakodón sorakozó sokféle befőttre mutat, — Készen vásárolják kérem a mai bányász asszonyok a befőttet. Nem éri meg nekik a befőzéssel pancsolni. H. T. One ász, negyvenszáz ultimó, futballmeccs a paksi plébánián c/ls. i zún ij fi íh é(f VIL Ez félreérthetetlenül azt mutatja, kártyáznak. Ultiznak. Hát, istenem, ez is egy fajtája a szórakozásnak. De nézzük csak meg, kik kártyáznak? Mert ugyebár, ha felnőttek forgatják az ördög bibliáját, az sem épületes látvány, s a dicséretet ebben az esetben is mellőzi a közvélemény. Hát ahhoz mit szól a közvélemény és különösen mit szólnak a paksiak, hogy éppen gyerekek ultiznak a plébánián, Máté Tibor káplán társaságában, felügyeletével és tanítványaiként? Mennyi szórakozást ki lehet találni és mennyit találhatnak maguknak a gyerekek is. Ott van például a kultúrotthon társasjátékaival, a könyvtár, könyveivel. Igaz, kártyázni ott nem lehet és kü lönösen nem lehet gyerekeknek. De ha ezek a gyerekek a kultúrott- honnak, a könyvtárnak, a sportpályának lennének látogatói, akkor ugyan mivel szórakoznék Máté tisztelendő úr? Hogy a kártyán és futballon kívül még mik történnek a plébánián és annak udvarán, arról ismereteink hiányosak, de a fentiek alapján feltételezhetjük több hasonló, épületesnek egyáltalán nem nevezhető elfoglaltságról és „szórakozásról” is gondoskodik a gyerekek számára a gondos lelkiatya. Az apát úr már panaszkodott néhányszor amiatt, hogy a gyerekek leeszik a kert gyümölcséit, de ugyebár nyilvánvaló: azért a pár szem gyümölcsért csak nem mond le Máté tisztelendő úr a gyerékek „neveléséről” és „épületes” szórakoztatásáról. S végül szabadjon még egy kérdést: Mit szólnak azok a paksi szülők, akik — abban a hitben, hogy ott csak jót tanulhat a gyerek — rábízzák nevelésüket Máté Tiborra? Bizonyosan nem is tudnak arról, hogy mi folyik a plébánián. Akkor viszont joggal csór Csöpike ismét levelet kapott — ugyancsak Zolitól. Hirtelen arra gondolt, hogy mit tegyen vele. A tartalmát az előző levelek után már sejtette. Szívesen tűzbe dobta volna olvasatiadul, de hát úgy vélte, hogy’ illem Tcérdése egy levelet felbontátlanul tűzbe dobni. Arra is gondolt, hogy ezt már megmutatja férjének az előző két levéllel együtt és az ő tudtával válaszol a fiúnak egy olyat, hogy azt bizonyára nem teszi majd a kirakatba. De végül is úgy döntött, hogy akármi van a levélben, nem mutatja meg. Kár lenne felzaklatni a nyugalmát, hiszen ezt könnyen félreérthetné. Majd egyszer később elmeséli neki az esetet. Feltépte a levelet és olvasni kezdte: „Édes Csöpikém!” — Milyen jogon szólít ez engem így? Mikor adtam erre neki okot? Pimasz fráter, hogy merte ezt leírni? „Talán meglepődsz, amiért immár a harmadik levelemmel kereslek fel. Mindjárt megérted. Tudom, hogy életed boldogtalan, szépségedet, bájosságodat megemészti a sok munka. Fiatal vagy még és egy rabságom élet áll előtted. Féltelek, mert szeretlek. Amikor még leánykorodban elváltunk, azt hittem, hogy valóban vége mindennek és feledni tudlak. Az érzések, a vágyak azóta egy pillanatra sem hagytak nyugton. Szeretlek! Érted? Szeretlek! Boldoggá akarlak tenni — mindkettőnket. Ha elválnál... Ha szakítanál a férjeddel... Meglásd, a tenyeremen hordanálak. Nem, nem is feleségem lennél, hanem tündér a * kis házunkban. Tudod, milyen jövő várna ránk? Tudod, milyen boldogok lehetnénk.” Mészárosné lerogyott a székre ámulatában. Pityeregni kezdett. Az arca betüzesedett, elvörösödött, pedig nem volt senki sem körülötte. Sőt, még a házban sem volt senki sem-rajta kívül. -Nem tudta, mire vélni .a levelet. Kiesett a kezéből. Ujjal valósággal elernyedtek és nem volt erő bennük. Egyszer csak kitört belőle: — Gazember! Mit képzel ez felőlem? Azt 1 'szí, hogy kaland miatt mentem férjhez és elhagyom a férjem, amikor bajba kerül? Aztán pedig: — Ezt nem tűrhetem! Papirost és tollat vett elő. írni kezdett, de reszketett kezében az írószerszám. A máskor szép, szabályos betűk jobbra-balra düle- deztek. A so- ok sem voltak olyan szabályosak, mint máskor. Minden megszólítás nélkül mindössze néhány sort írt: „Szégyellő magad, amiért ilyen ajánlat egyáltalán, eszedbe jutott. Mit képzelsz felőlem? Jellemte- len vagy! Azt hiszed, hogy akárkinek a két szeméért szakítok a férjemmel, mert béna lett? Jobban szeretem, mint valaha.” Az aláírás is elmaradt. Még le sem tudta zárni a borítékot, mert észrevette az ablakon keresztül a férjét, amint jött hazafelé. A levelet gyorsan bedugta a szekrénybe a fehérneműk közé. Az ebédnél a szokásosnál is jobban válogatta a falatokat férje számára. Próbált vidám, jókedvű lenni, hiszen tudta, hogy férjének az a legnagyobb boldogsága. ha őt jókedvűnek látja. Egy héttel a tanítási év meg1960. július 10. FIGYELEM 1 A Tolna megyei Népújság közkívánatra az idén is megrendezi gyermek-szépségversenyét amelyet július 24-én indít. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek (fiúk, lányok) lehetőlég levelezőlap nagyságú fényképeivel. A fénykép hátoldalán kérjük feltüntetni a gyermek nevét, korát és lakhelyét. Valamennyi közlésre alkalmas fénykép a Népújságban megjelenik és az olvasók szavazás útján döntik el, ki lesz a gyermek-szépség-* verseny első helyezettje. A Tolna megyei Népújság értékes díjakkal jutalmazza a legtöbb szavazatot elérőket. Az I. díj egy 520 forintos gyermek kerékpár lesz, de lehet nyerni babakocsit, babát, diavetítőt, játékszoba berendezést, összesen tízféle különböző szép és értékes díjat. Ezenkívül a 11—15. helyezettek oklevél díjazásban részesülnek. A versenyzők fényképét már most küldjék be! (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermekszépségverseny jeligére.) Egy strandolni vágyó siralmai »Ijjajjj úgy élvezem én a strandot«... Nincs is nagyobb gyönyörűség, mint az embernek megmeríteni magát a kellemesen simogató, langyos vízben, utána kifeküdni a Csörge puha fovenyékezdése előtt Mészáros Kálmán így szólt a feleségéhez: — Gyere szivecském, mutatok valamit! A férj az iskola felé rohant, a feleség alig tudott utána menni. — Mondtam én neked mindig, hogy nem kell kétségbeesni. A feleség úgy tett, mintha nem sejtene semmit, pedig tudta, hogy hova hívja és miért. Hiszen mindennap elment az iskolába és látta az eredményt. 7— Képzeld, megtanultam írni . ... Talán megengedik, hogy tovább taníthassak* ■—» Mit., w Mit mondasz? Nem értem ... — Húzd csak fel ezt a gumit az ujjamra. Légy szíves, feszítsd alá ja ezt a krétát... Úgy ... Légy szíves, fordítsd egy kicsit balra. Ha nem hiszed, hát figyelj! A táblához lépett. Tekintete komor, határozott volt, de egy kis izgalom is tükröződött belőle. A nagy felfedezők szoktak ilyen tekintettel a közönség elé lépni, amikor bemutatják találmányukat. A béna kar már egész tűrhetően engedelmeskedett. Pár pillanat múlva ott volt a táblán egy név: Mészáros Kálmán. Amíg írta, a lélegzetét is visszafojtotta. Az utolsó betű után nagyot sóhajtott és az előbb még komor arc most sugárzott a boldogságtól. Hol a feleségére nézett, hol a betűkre. Ellágyult és úgy érezte magát, mint amikor ő is elsős elemista volt. Az első betűk önálló leírása után ezernyi izgalommal vitte haza ,a füzetet és olyan elégedetten mutogatta szüleinek, mintha az lett volna a világ legnagyobb dolga. — Na, ugye? Mondtam én ... A feleség a nyakába ugrott, szótlanul nézték egymást. Csak tekintetük beszélt. (Folytatjuk.) Boda Ferenc re és élvezni a nap sugarait. És esetenként egy-egy pohár hideg, habzó sörrel csillapítani a szomjúságot... Ajjajj... csak szeretném élvezni a strandot. Mert hivatalosan június 21. óta itt a nyár, ez ideig még sajnos, kevésszer találkoztunk vele. A múlt hét eleje ragyogó napsütéssel köszöntött be. Na, végre itt a nyár, a gabonát érlelő, derűs, verőfényes nyár, mehetek strandolni. S milyen hamar szertefoszlott reményem. Másnap már rá sem lehetett ismerni a nyárra, július elején valósággal októberi ősz volt. Az előző napon a nagy melegtől izzadó, verejtékező emberek másnap már valósággal dideregtek. Aztán esmég kegyeskedett derűsebbre fordulni az időnek. Gyerünk a télikabáttal vissza a naf- talinba... De még mindig, nagy jóakarattal is kora tavaszinak nevezhettük az időt. Rövid néhány nap alatt annyira lehűlt a víz, hogy még a halak is dideregnek benne. Egyelőre tehát lemondtam a fürdésről, de még a napozásról is. Hol napozzon az ember, amikor esik az eső? No, talán most... az elmúlt hét már sejtetett valamit. Pénteken már csakugyan úgy sütött a nap, mintha a kánikula kezdetét jelezné. »Megjött a kánikula!« — írták tegnap az újságok. »Amíg a korábbi melegrekordok — május 18-án és június 4-én — a harminc fokot sem érték .el, pénteken azonban az ország legtöbb helyén, így Budapesten is jóval 30 fokon felül volt a napi maximum«. Az újságot olvasó ember kitekintett az ablakon, és mit látott? A kánikulának se hírét, se hamvát, a pénteki nagy meleg után hűvös, borult időt. Mihez fogjon ilyenkor a magamfajta strandolást szerető ember? Húzzon jager-alsót a fürdőruha fölé? Legfeljebb azt állapíthatja meg: Némely köpönyegforgató ember tehetségtelen kezdő a mostani időjáráshoz képest. B. I. s
