Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. július 31. A „fiússá immé&Eelm** smbcr Idős, őszülő hajú, hatvanhárom éves bácsi ül mellettem az asztal előtt:. Holczmann István elvtárs Báta községi veterán. — Most örülök már, mert látom megvaló­sulni, amiért régen oly sokan harcoltunk — mondja s ezzel mintegy bevezetésként egy hosz- szú, küzdelmes életút elbeszélése veszi kezdetét. Mintha látnám, s hallanám... Sűrű, sötét az éj, esik az eső, fúj a Szél. A falu oly kihalt, mint­ha legalábbis minden lakója el­költözött volna. 1919 háborús idők vannak. Nem messze a de­markációs vonal, de azon túl egy más világ. Szekszárdon már vége az urak hatalmaskodásának — hallatszott a hír — a Vörös Had­sereg, a szegények patrónusa az úr. De az elsötétített ablakok mö­gött nem egy helyen olyan vita hangzik el, mint itt a faluvégi kis házban. — Apám — szól útra ké­szülődve Pista gyerek — elin­dulok én Szekszárdra. Beállók a Vörös Hadseregbe. — Hova mennél fiam? — kérdi az öreg. — S minek? Nem értesz te a politikához. — Az lehet, hogy nem értek, . hangiak a válasz — de azt tudom, hogy ott túl a vonalon, — lendül a keze — már nem urak az urak, s ez nekem már elég. Meg aztán — teszi hozzá ifjúi hévvel — nem is kell ahhoz ér­teni apám, csak ne az urak le­gyenek felül. — Micsoda furcsa természet ju­tott neked? — szólt az öreg, s ez volt egyben a búcsúztató is. Az éj sötét leple oltalmába fogadta a fiút, s eljutott a szabadság, az uraknélküli világ katonáihoz. — Az a néhány hónap örökszép emlék az életemben — mondja. — De annál szomorúbb volt utána. A fehérek elől Bécsbe kellett szöknöm, s csak sokára kerültem haza, Bátára. De itthon sem volt fenékig tejföl az élet. A csendőrök úgy üldöztek, mint egy megbélyegzettet. Utána 1929-ig a bányában dol­gozott Pécsvasason. Hányszor megkapta: te ilyen, olyan kom­munista... — Nem sokat tudtam én akkor a kommunistákról, de egyre kíváncsibb lettem, hogy kik azok, miért üldözik annyira őket — mondja. Egy sztrájk al­kalmával aztán, amelyben mint összekötő vett részt, elbocsátot­ták. Ekkor került ki Belgiumba. — Amire aztán itthon nemigen volt alkalma, ott megismerte: a kom­munistákat. 1932-ben fel is vet­ték ott a pártba, sőt egy sejt ve­zetését is rábízták. Az ottani te­vékenységét sem nézték jó szem­mel a népellenes hatóságok, utasították. Ki­— Bár itthon nem szóltam egy szót sem, a nemzetközi rendőr­ségen keresztül megtaláltak. Kez­dődött újra a kálvária. Sőt a há­ború végén még a fasiszták is el akartak hurcolni. Az volt a sze­rencsém — emlékezik vissza jól­eső érzéssel —, hogy volt közöt­tük becsületes, rendes, a munká­sokkal érző ember. Volt közöttük négy elzászi, s ezek megsúgták: menekülj! így bújdostam aztán, míg el nem menekültek. így érte a felszabadulás, az öröm, hogy most már szabadon beszélhet, tehet elveinek szelle­mében. S azóta sem szűnt meg a megkezdett úton haladni. Ennek egyik látható jeleként őrzi féltve munkája, küzdelmes élete elisme­réseként a legutóbb kapott 1919-es jelvényt és oklevelet. (sz) Sokan jelentkeznek esti iskolába a tamási járásban Két évvel ezelőtt csak Tamási­ban jártak a dolgozók esti iskolá­ba. Az idei tanévben már a járás területén kilenc község iskolai padjaiban ülnek esténként a dol­gozók. Az idén — amint ezt Új­vári Jenő, járási tanulmányi fel­ügyelő elmondotta — már a járás minden községében megszervezik az esti oktatást. Ezen túlmenően, nemcsak minden egyes község­ben, hanem minden nagyobb ál­lami gazdaságban és termelőszö­vetkezetben is működni fognak Lesz kölcsönző vállalat Szekszárdon — csak helyiséget kell biztosítani Lapunk július 19-i számában Kálmán J.-né sérelmezte, hogy Szekszárdon nincs kölcsönző vál­lalat, amely a dolgozó nő segítsé­gére lehetne. Ebben az ügyben nyilatkozott a belkereskedelmi kölcsönző vállalat illetékes veze­tője, aki elmondotta, hogy a Bel­kereskedelmi Minisztérium kollé­giumi határozatot hozott arról, hogy minden megyeszékhelyen létre kell hozni kölcsönző vállala­tot. A belkeresekedelmi kölcsönző vállalat, minden tekintetben fel­készült erre a feladatra és jelen­leg már hat megyeszékhelyen, va­lamint Budapesten 14 kerületben működik ilyen kölcsönző. Szek­szárdon a kölcsönző bolt létreho­zásának egyetlen feltétele az, hogy megfelelő bolthelyiség álljon ren­delkezésre. A tervek szerint a leendő boltban háztartási gépe­ket, különböző kultúrcikkeket, gyermekjátékokat, sporteszközö­ket és egyéb használati tárgyakat lehet majd kölcsönkérni. Várjuk a városi tanács intéz­kedését, a bolthelyiség kiutalásá­ra. őszre az esti iskolák. Erre bizto­síték elsősorban a dolgozók ta­nulni akarása, a pedagógusok ál­dozatkészsége és nem utolsósorban az, hogy a járás vezetői szívügyük nek tekintik az esti oktatást. Ozorán például tavaly nem volt esti oktatás, az idei oktatásra mintegy 25-en jelentkeztek. Azért is vonzó ez az oktatási forma a járásban, mert a legkiválóbb pe dagógusok tanítanak, legtöbbször önkéntes jelentkezés alapján. Pél­dául a Fornádi Állami Gazdaság­ban és a Kecsege pusztai munká­sok is szeretnének iskolába jár ni, azonban a pedagógusok közle­kedése télen igen nehéz. Egy ta­nító viszont nem tudja magára vállalni az összes munkát, ezért Lakosi László és Dobján Ferenc vállalták, hogy együtt fogják ta­nítani á tanulni vágyó dolgozó­kat. Erről íh beszélni kell Új művelődési ház épül Németkéren A nehézségek ellenére is jól halad Németkér községben is a községfejlesztés. Ebben az évben befejeződött a közel 1 millióba kerülő villamosítási program megvalósítása. A községhez csa­tolt hardi-részen mintegy 2 kilo­méter hosszú magasfeszültségű, és 3 kilométer utcai hálózatot épí­tettek. Nehézségeket említettünk. Az van is, mert a további munkát — a betonjárda építését — anyag­hiány akadályozza. Nem sikerül ez évben a járda? Hozzáfognak egy új művelődési ház építéséhez. A tetőszerkezet jó részét helyi erőből tudják biz­tosítani, számítani lehet nagyará­nyú társadalmi munkára is az alapok kiásásánál, a szállítások­nál. A beton helyett pedig ez év­ben az alapokhoz szükséges ter­mésköveket vásárolják meg és a téglát. Az új létesítményben az igé­nyeknek megfelelő helyre kerül a mozi, lesz benne cukrászda, öl­tözők, egyszóval a régi kicsi ro­zoga mozi és kultúrház helyett igazi modem kultúrközpont léte­sül a községben. A piros zsindelye« házak Az úton általában kétféle em­ber közlekedik. Az egyik csak az utat nézi maga előtt, s ebbe a nézelődésbe belefárad, a szürke beton valósággal megszédíti, a másik pedig azt nézi, ami az út mellett van kétoldalt. Ebbe ne­fiaztatóra, s épít is. De ebben az esetben az teszi megkapóvá a dol­got, hogy a sertésfiaztatót régi uradalmi cselédházakból építik, jobban mondva ezeket alakítják át sertésfiaztatóvá... Beszédben és írásban hányszor körvonalazott héz elfáradni, mert mindig új és dolog már, hogy nyomorúságos új dolgok hívják magukra a fi- helyzete volt a múlt rendszerben gyeimet, s a nézelődőt lekötik azok a látnivalók, amelyeket látni akar... S még örülni is tud a né­zelődés közben... Mert örömet je- lept látni például azokat a szép piros zsindelyes házakat, melyek még magukon viselik az építke­a cselédeknek, akik közös kony­hán, szűk, egészségtelen szobák­ban éltek. Ismertem egy családot, ahol tizenegy gyereket szült az asszony, ilyen egészségtelen, ned­ves, dohos, penészszagú lakásban, s a tizenegy gyerekből hét nem zés friss nyomait — némelyik va- érte meg az ötéves kort, s a má- kolatlan, másiknak még üvege- gik négy ugyan felnőtt, de örökké zetlen az ablaka. És sorolhatnám magán hordja a nyomát annak tovább. a lakásnak, ahol megszületett. Nak mellett, Nosztány-pusztán Beteg, gyönge szervezete még ma az új házak egész hosszú sort al- sem tudta kiheverni a gyermek- kotnak, némelyiknek piros zsinde- kor szljkös, egészségtelen körül- lyes, a másiknak szürke pala te- ményeiben szerzett bajt. teje van. öröm végignézni ezen a soron. De legutóbb hallottam valamit, amit így külső látszatra nem lehet tapasztalni. Egy ki­csit a dolgok mögé kell nézni, ha bővebbet akar róla megtudni az érdeklődő. S azok, akik ezekben a cseléd­lakásokban laktak, ma tágas, pa­latetős házakban élnek, összeha­sonlíthatatlanul emberibb körül­mények között>. mint a múlt rend­szerben. S aki az úton haladva ezt A történet röviden annyi, hogy észreveszi, meglátja, annak ez a az itteni termelőszövetkezet ser­tésfiaztatót épít. Ez nem külö­nös, mert a legtöbb termelőszö­vetkezetnek szüksége van sertés­tény többet mond és hatásosab­ban beszél, meggyőzőbben agitálj mint két agitátor... —8—' Tudnivalók a gyermek-szépségversenyről Értesítjük olvasóinkat, hogy a szerkesztőség augusztus 6-án déli 12 óráig fogad el fényképeket a gyermek-szépségversenyre, közlés végett. A később érkező fényképeket nem fogadjuk el, azokat visszaküldjük. * A fényképek negatívját (klisét) mindenki megvásárolhat­ja, darabonként 10 forintos árban, az igényt személyesen, vagy írásban közöljék a szerkesztőséggel. ♦ Figyelem! Közöljük a verseny első eredményét. A bekül­dött szavazatok alapján a gyermek-szépségverseny jelenlegi állása: 1. Sághy Margit, Bonyhád 31 szavazattal 2. Borsos Gyöngyike, Udvari 30 szavazattal 3. Fehér testvérek, Bonyhád 29 szavazattal 4. Somogyvári Marika, Döbrököz 27 szavazattal 5. Halmosi Zoltán, Dombóvár 23 szavazattal Egyben közöljük azt is, hogy a verseny sát a vasárnapi számokban közöljük. eredményváltozá­TTIVrVrrTVVVTWVTVTVTVVVVTfVVTT'rfWTTVTVTTVVVTWTTTVTVVTTWTTVTTTWWVTTVTTVTTVTTTTTTrVVVV'rrTVWVTTVTTVTVTVVVTVTTTVVVVVTVTWVTTTrVWTTTTVVTVrTyTrVVVTTyWTVTTVTTTVTVTTTTm ek-szép sécj ne rs etuj 1960. A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére, Vati Ferenc Őri Józsika és Gyurika Bütös János Dombóvár Szedres Tolna Meksz Zoltán Fadd Bognár Ernőké Szekszárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom