Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

fmiMMteutlittttft. ü. 1960. július 31. TOLNA MEGTE1 NÉPÚJSÁG Az Álsópéli Állami Gazdaságból 100 dolgozó készül a pécsi mezőgazdasági kiállításra Egyre növekszik az érdeklődés a Déldunántúli Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár iránt. Megyénk bői is több termelőszövetkezet és állami gazdaság állítja ki termé­keit és állatait Pécsett. Az Álsópéli Állami Gazdaság dolgozói közül mintegy Százan készülnek a pécsi mezőgazdasági kiállításra. Az alsópélieket két autóbusz viszi majd Pécsre. Halezer hold bevetéséhez elegendő, nagy termoképességü külföldi búzavetőmagot kapnak megyénk tsz-ei A szovjet és olasz búzafajták termesztése az eddigi kísérletek eredményeként jól bevált ha­zánkban is. Az idén megyénk ter­melőszövetkezetei mintegy 6000 hold bevetéséhez elegendő szov­jet és olasz búzavetőmagot kap­nak. Az új búzafajtákból megfelelő agrotechnika alkalmazásával a hazai viszonyok között könnyen elérhető a 24—25 mázsás holdan- kénti átlagtermés. A vetőmag szeptember elején ér ide me­gyénkbe, jelenleg még korlátlan mértékben igényelhetnek belőle a termelőszövetkezetek. Az ér­deklődést mutatja, hogy eddig már 2500 hold vetéshez szükséges vetőmagot igényelték termelőszö­vetkezeteink a szovjet és olasz búzafajtákból. Idén ősszel kísérleti parcellá­kon egyéb őszi kalászos vetőma­gokkal is kísérleteket kezd a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya. A kísérletek termelési ta­pasztalatait a jövő években újabb kalászos fajták meghonosításával gyümölcsöztetik. A nőmozgalom erősítéséért a városi nőtanács terveiből „Alapul vettük a Magyar Nők Országos Tanácsának azt az út­mutatását, amely feladatul tűzi ki, hogy fejlesszük a nők politi­kai öntudatát, szélesítsük látókö­rüket, s növeljük igényeiket a mű­velődés és a kulturáltabb élet után — olvasható a nőtanács váró sí bizottságának második féléves rhu rvkatervében. Ennek szellemében rögzíti a terv, hogy milyen módon akarják ezt elérni. A mozgalom szélesítését célozza például az, hogy létre­hozzák a területi nőtanácsok^t a városban. Lesz tehát nőtanács a város különböző területein, mind az alsó- és felsővárosban, Csatá­ron, a Béke-telepen stb. A peda­gógiai, majd a háziasszonyok bi­zottságának létrehozása is ezt se­gíti. Az eredményesebb munkát szol­gálja az is, hogy egy-egy nagyobb feladat előtt, mint most is az SZMK választások, vagy a Nők Akadémiája megszerevezésében kibővített aktívahálózattal készí­tik elő a munkát. Tovább javít­ják a különböző társadalmi szer­vekkel az együttműködést. A felvilágosítás igen hasznos eszköze lesz a könyvtárral közö­sen rendezett könyvankétok ren­dezése is. A családvédelmi bizott­ság, a SZOT riőbizóttsággai közö­sen megvizsgálja a sokgyermekes és egyedülálló nők helyzetét. A tapasztalatokat és javaslatokat továbbítják az illetékesekhez. Bizonyára nagy érdeklődésre tarthatnak számot a beindításra kerülő különböző szakkörök, tan­folyamok és a havonta megrende­zendő előadások, amelyeken a nő­ket érdeklő legfontosabb kérdések ről lesz szó. És nem utolsósorban nagy szerep jut a tervben a ter­melőszövetkezeti mozgalom meg­szilárdításának, továbbfejlesztésé­nek segítésében is. Ipartelepítésünk helyzete és várható fejlődése A termelőerők területi elhe­lyezkedésének igen nagy jelentő­sége van egy ország gazdasági életében. Az ésszerűtlen, a gazda­ságosság követelményeinek nem megfelelő elhelyezés pazarlást okoz a társadalom termelőerőinél, eredményezi a termelő kapacitá­sok nem megfelelő kihasználását, sok felesleges szállítást, népgaz­dasági szinten akadályozza a ter­melékenység növekedését, drágít­ja a termelést. Kapitalista terme­lési viszonyok között nem lehet megvalósítani a termelés gazda­ságilag leghatékonyabb földrajzi elhelyezését, mert az beleütközik az egyes tőkések érdekeibe. Ezt csak a szocialista termelési vi­szonyok teszik lehetővé. A szocialista ipartelepítés elméleti alapelveit a marxizmus—leninizmus meg­alapítói dolgozták ki, a konkrét módszereket a Szovjetunió Kom­munista Pártja. A Szovjetunió tapasztalatait használják fel a szocializmust építő országok. A szocialista ipar telepítésénél szá­mos tényezőt kell figyelembe ven­ni. Egyrészt szoros értelemben vett gazdasági tényezők ezek, mint az ipar egyenletes telepíté­se, hogy az ország összes anyagi erőforrásai és munkaerő tartalé­kai bevonhatók legyenek a terme­lés fejlesztésébe, az ipar köze­lebb hozása a nyersanyagforrá­sokhoz és a készterméket felhasz­náló körzetekhez, az ipar komplex fejlesztése a főbb gazdasági kör­zetekben, a tervszerű munka- megosztás az ország különböző gazdasági körzetei között stb. Le­nin már 1918-ban utat mutatott az ipartelepítés feladatainál: »Oroszország iparát ésszerűbben kell elhelyezni a nyersanyag kö­zelsége szempontjából és abból a szempontból, hogy minél keve­sebb munka vesszen kárba a nyersanyagmegmunkálástól a fél­kész gyártmányok megmunkálá­sának valamennyi későbbi, egé­szen a készáru elkészítéséig ter­jedő szakaszára való áttérés so­rán«. A szocialista ipar telepíté­sénél azonban kellő mértékben kell érvényesülni számos egyéb Szempontnak is, mint például az ország védelmének erősítése, a lakosság életkörülményeinek, kulturális színvonalának emelése az ország korábban elmaradott területein is. Hazánk nemcsak gyengén fej­lett ipart örökölt a múlt rend­szertől, hanem e gyengén fejlett iparnak a települése is aránytalan volt A gyáripari munkásság 62,3 szá­zaléka tömörült a fővárosban, a termelésnek pedig háromnegye­de. Ezt pedig nem indokolta sem a nyersanyagforrások, sem a fel­használó, fogyasztó körzetek kö­zelsége. Ugyanakkor az ország egyes területei jóformán egyál­talán nem rendelkeztek iparral. A textilipar például Budapesten kívül az ország nyugati részében helyezkedett el. Az ésszerűtlen település felesleges, gazdaságtalan szállítások tömegét eredményez­te, ugyanakkor kihasználatlanul maradtak az elmaradott vidékek anyagi erőforrásai, parlagon he­vert sok tízezer munkáskéz. A felszabadulás után már az első hároméves terv idő­szakában kezdtünk változtatni ezen a helyzeten. Az első ötéves tervben pedig jelentős lépéseket tettünk előre az ipar területi el­helyezkedésének javításában. — Több nagy villamoserőművet épí V. Májusban Tugutt miniszterel­nökhelyettes beadta lemondását. („Nem akarok olyan kormány tag ja lenni, amely csaknem hivatalo­san alkalmazza a provokáció esz­közét.”) Mert Cechnowski nincs dűl. Az ő és a hozzá hasonlók felada ta nemcsak a fülelés, meg a bcsú L Wanda Wasileivska: HAJSZA 1 merik az öltönyét, meg a cipőjét, Most kiderült, ki volt ez a „párt­egye- messziről megismerik. De ez nem tag”. A rendőrség embere. A ve- elég. Pontosan ki kell deríteni, le való szembesítés eldöntötte a mikor, merre jár. S vigyázni kell letartóztatott sorsát. A bíróság arra, nehogy megsejtsen valamit előtt tett vallomásai hosszú bör- gás, hanem igyekezniük kell fel is és nehogy magukra vonjak a rend tönéveket jelentettek a vádlottak őrség és az utcákon csellengő sok számára. Most felhasználta mind­azt, amit a pártban évek alatt si- Ez tulajdonképpen nem is ne- került kifürkésznie. Azelőtt óva- héz. Éppen elég munkanélküli tén tosan, körültekintően cselekedett, fereg tétlenül, lődörög rongyos ci- most már nyíltan. Az információ pőben a varsói aszfalton. értékes forrásává lett, minden ta­Nemcsak erről az emberről van núvallomása cáfolhatatlan bizo- szó. Az is fontos, mikor mi tör- nyitók, az áldozatok százait köve- ténik az utcán. Mikor több, mikor telő képtelen vádak hiteles ígazo­kutatni azt, ami idővel veszélyez­tetheti az állam biztonságát. Meg titkos ügynök figyelmét, munkások kö kell keresniük a zött a legforrófejűbbeket. Su- gallniuk kell egy ötletet, egy ve­szélyes tervet, amelyre mint lep­ke a fényre, rászáll az elővigyá­zatlan: úgy kell dolgozniuk, hogy az, aki még csak suttogva juttat­ja kifejezésre elégedetlenségét, kevesebb a járókelő. Hol posztói- lása. hangosan mondja ki a lazító sza­vakat. Ez nem egyenruhás rendőr, aki nyíltan teljesíti szolgálatát. Nem is titkos ügynök, aki szimatol, hallgatózik, állandóan nyomon követ, mint tulajdon árnyékod. A provokátor behatol a mun- kászservezetekbe, bomlasztja őket, megmérgezi, megbénítja a harc minden lehetőségét. Cechnowski sokat tud. Behatolt, ahova kellett, be tudott férkőzni az emberek bizalmába. Arcok, ne­vek, fedőnevek, címek tucatjait jegyezte meg. S most árnyékként követik azok ketten, akikre az ítélet végrehajtá­sát bízták. Már ismerik a járását, tudják, hogyan gyújt rá a cigarettára* Is= nak a rendőrök. Hol leselkednek Tudja, hogy a lába alatt ég a a titkos ügynökök. Alaposan tanul talaj, hogy azok akiket elárult, mányozni kell az utcák, mellékút- sohasem bocsátanak meg neki. A cák, átjáróházak helyrajzát. kommunisták nem gyilkolják a A provokátor felbukkan és el- rendőrtisztviselőket, nem folya­tűnik, ravaszkodik és eltünteti módnak az egyéni terror eszközé- maga mögött a nyomokat. Hiszen hez az elnyomó gépezettel szem- már felégette maga mögött a hi- ben, hanem más harci módszere- dat. két alkalmaznak. De a provoká­Amíg lehetett csöndben, titok-’ tort le kell ütni, mint a veszett ban tevékenykedett. De most ki- kutyát. tudódott, hogy ő adta ki a rend­őrségnek Baginskit meg Weczor- kiewiczet, a két kommunista tisz­Cechnowski emlékezik, hogy nemrég rálőttek egy Luczak nevű provokátorra. Engl életével fize­tet, hogy miatta zárult be bosszú tett érte, de Luczak nem támadt évekre sok ember mögött a bőr- fel. Emlékszik a Hajczyk és Pi­ton kapuja. Érthetővé váltak a larczyk ügyre. Tudja: a párt úgy hirtelen lebukások, a váratlan le- határozott, hogy halállal bünteti tartóztatások, amelyeket eddig a provokátorokat, senki sem tudott magának meg­magyarázni, (Folytatjuk^ tettünk közvetlenül az energia- hordozók lelőhelyeinél, fejlesztet­tük bányáinkat, olajvidékeinket. Létrehoztuk Sztálinvárost és a Dunai Vasművet, amelynek elhe­lyezése minden szempontból ked­vezőnek mondható. A vasércet ol­csó víziúton szállíthatjuk a,.Szov­jetunióból, közel van a komlói kokszolható szén is, a vizet pedig — a kohászat igen vízigényés — gyakorlatilag kimeríthetetlen for-* rásból, a Dunából nyeri a Vasmű. E szempontból — de a többi .té­nyezőnél is — a Dunai Vasmű el­helyezése legkedvezőbb összes kohászati üzemeink között. Emel­lett a vasműnek és Sztálinváros- nak az iparral egyáltalán nem rendelkező vidékre való telepí­tésével megváltoztak a körzetnek szociális, kulturális viszonyai. Mezőgazdasági gépgyárakat tele­pítettünk a felhasználó Körzetek­be. az Alföldre, vegyipart Bor­sodba és a Tisza vidékére — a műtrágyafogyasztás egyik közr pontjába —, textil . és., ruházati ipart Szegedre, Kaposvárra, Bé­késcsabára, Zalaegerszegre. ■ Az ipari munkások száma Pest és Bács megyében négy és félszere­sére, Szolnok és Fejér megyében háromszorosára növekedett, Haj- du-Bihar, Heves és Komárom me­gyében pedig megduplázódott né­hány esztendő alatt. A szocialista ipartelepítés alapelveit nem al­kalmaztuk mindig következete­sen az első ötéves terv időszaka alatt, néhány gyár telepítése nem megfelelő helyen történt, de en­nek ellenére nagy lépéseket tet­tünk előre. Nem sikerült enyhíteni a főváros túlzsúfoltságát Az ország gyáripari munkásságá­nak 45 százaléka még mindig Bu­dapesten dolgozik, a főváros ad­ja az ország gyáripari termelé­sének mintegy felét. Az ipartele­pítésnél az elmúlt években még mindig sok esetben indokolatla­nul előnyben részesítette több mi­nisztérium a fővárost azzal az in­dokkal, hogy itt olcsóbban lehet fejleszteni az ipart, kevesebb já­rulékos beruházásra van szükség, hiszen Budapesten nem kell új utakat, közműveket építeni, mint egy új vidéki nagyüzem építésé­nél. A tény ezzel szemben az, hogy még ma is havonta több ezer vidéki kopogtat a pesti is­merősöknél, rokonoknál, kér szál­lást és elhelyezkedik a fővárosi üzemekben, ahol bőven van mun­kaalkalom, nagy a munkaerő- hiány. Pár hónap múlva aztán ezek az új munkások már lakást igényelnek. Mindenképpen növe­lik a főváros túlzsúfoltságát, a közlekedés, a víz- és gázművek, energiahálózat túlterheltségét. — Ezek az igények nem a beruházó szervnél jelentkeznek, ezért ol­csóbb, gazdaságosabb látszólag a budapesti ipartelepítés. Az Or­szágos Tervhivatalban nemrég számításokat végeztek és kide­rült, hogy budapesti üzemépítés* bővítés esetén a beruházás alap­összegéhez minden újonnan mun- kábaállított dolgozó után 130 ezer forint többletköltséggel kell szá­molni, amit az állam közművesí­tésre, lakásépítésre fordít. Pedig sokan éppen azért mennek Bu­dapestre dolgozni, mert lakóhe­lyükön, vagy annak közelében —• bár szívesebben dolgoznának ott — nem találnak megfelelő mun­kaalkalmat. A második ötéves terv irányelvei és az ipartelepítésről hozott köz­ponti bizottsági határozat szerint a fővárosban nem új üzemeket kell építeni, hanem a meglévőket bővíteni olyan mértékben, hogy a természetes szaporodásból “redő munkaerőtöbblet foglalkoztatott­ságát lehessen , biztosítani. Az öt­éves terv ipari beruházásainak több, mint négyötödét a vidék kapja. Gazdaságilag igen előnyösek a meglévő nagyipari gócok: Pécs, Szeged, Debrecen, Győr és Mis­kolc fejlesztése két-háromszáz- ezer lakosú ipari központokká. — Emellett fejleszteni kell az ipar­ban elmaradott vidékeket is, kü­lönös tekintettel a mezőgazdaság szocialista átszervezése következ­tében az elkövetkezendő évek­ben jelentkező munkaerőfelesleg foglalkoztatási lehetőségeinek biztosítására. A második ötéves tervben teljes mértékben érvé­nyesítjük a szocialista ipartelepí­tés alapelveit. Az egyik legna­gyobb beruházás, a Dunai Mész- és Cementmű Vácott épül, a Na­szály hegységben több száz évre biztosítva van az egymillió tonna kapacitású cementgyár mészkő- és márga-szükséglete. Kedvezőek a készáru szállítási lehetőségei, amit víziúton lehet elszállítani a továbbfeldolgozó üzemekbe, a Duna mentén települt épületelem- gyárakba, , Az ipartelepítésnél nem­csak kizárólag gazdasági szenv pontok érvényesülnek. A szek­szárdi mérőműszergyárat első­sorban azért építik fel a megye* székhelyen, hogy biztosítsa a murikaefőfelesleg — elsősorban a középiskolákból kikerülő fiata­lok foglalkoztatását, emelje á város és környéke lakosságának anyagi- és kulturális színvonalát, Hasonló a helyzet a bőrfeldolgozó üzemnél is. A határozat megvalósításában jelentős szerep vár a helyi párt­ós tanácsi szervekre, érvényesíte­ni kell az ipartelepítési elveket a tanácsi ipar elhelyezésénél, fej­lesztésénél, megfelelő javaslato­kat kell tenni a minisztériumi ipar megfelelő telepítésére, elhe­lyez--'“? is, gondoskodni a fővá­ré ' "vobb ipari gócpontok­be' lő szakemberek — ezei kis hányadát teszik ki az épíier-dő üzemek összlétszámá- nak — részére megfelelő életkö­rülményekről. A második ötéves tervben gyö­keres változás nem várható az or­szág iparának területi elhelyezke­désében, ehhez egy-két évtized kell. De már az elkövetkezendő években is jelentős lépéseket te­szünk előre. (J-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom