Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
Thomas Mann emlékezete IVTost lenne 85- éves. Cso- dálkozva kérdezhetjük, van-e valami jelentősége szá- montartanl éveit, amikor műve régen az európai kultúra részévé vált, korszakot zárt s egy új korszakot nyitott meg ez a roppant életmű, amelyet csak Daniéval, vagy Goethével lehet mérni. Benne érte el tetőpontját az európai szemlélet és gondolat, de ugyanakkor ez a mű már sejteti a készülő újat is, a kapitalista rend bukását, s egy emberibb, tisztultabb világ eljövetelét. Thomas Mann életútja, több mint félszázados írói pályája is ezt a fordulót példázza, a leszámolást a múlttal és a felkészülést a jövőre. Északnémet patrícius családból származott, az ősök szorgalmas kereskedők, de a fiatal Mann szakít a családi hagyománnyal, még az érettségi vizsga előtt Rómába megy s 19 esztendős, amikor hozzákezd a pályakezdő nagy műhöz, a saját családja történetét felvázoló Buddenbrock családhoz. Ez a regény még csak sejteti a későbbi Mannt, ízlése elsősorban a franciákon nevelődött, éle amint maga vallja, már ekkor „a nagy mű, a hosszú lélekzet bűvölete” csábította, a beteljesedett epikai ábrázolás, s arról ábrándozott, hogy a „nagy kivitelezőket”, mint Balzac, Tolsztoj, vagy Wagner, utánozza. De a Buddenbrock társadalomkritika is, leszámolás a múlttal, saját polgári múltjával is, hogy megkeresse és megtalálja az újat, a korszerűt, a változó idők és eszmények művészi ábrázolását. A következő állomás a Varázshegy, ez a „sajátságosán német könyv”, de közben nem egy remekbeszabott novella kerül ki műhelyéből, köztük a Halál Velencében. A Varázs- hegy a, németség könyve, a háborús katasztrófa és a lélek válságának nagy regénye, mely — mint Thomas Mann valja — a Halál Velencében humoros ellendarabjának készült eredetileg. A „nagy mű, a hosszú lélekzet bűvölete” soha nem hagyja el, néhány évvel a Varázshegy után megjelenik a Jó- zsef-sorozat első kötete, s 16 kemény esztendőt tölt az emberiség őskultúráját idéző roppant vállalkozással. Már a háború éveiben írja egyik legmo- numentálisabb regényét, a Doktor Faustust, mely a kapitalista viszonyok között élő művész megrendítő tragédiája. A két utolsó regény, a szélhámos Félix Krull története és A kiválasztott lapjain igazi fényében ragyog Thomas Mann derűje és iróniája, ez a csillogó és játékos humor, mely egyik sajátságos értéke. A nagy művek, e valóságok regény-folyamok közben persze most is ragyogó elbészéléseket ír, köztük egyik legszebb írását, a Mario és a varázslót, mely Mussolini Olaszországának könyörtelen leleplezése. Mi a titka? Könyvei igazán nem könnyű olvasmányok, s mégis egyike a legolvasottabb íróknak szerte a világon. Csodálatosképp — vagy talán nagyon is érthető — egyedül Ny,u- gat-Németországban éri mind több támadás, vonják kétségbe emberi és művészi értékét. De ez egyben felelet is: Thomas Mann számára az írás mindig a lelkiismeret szava volt, tisztesség és feladat-vállalás, s rá is illenek azok a szavak, amiket Schiller jellemzésére írt: „Munka az emberiségért, amely nek kölcsönös rágalmazás, elvadult hazugság és köpködő gyűlölet helyett tisztességet és rendet, igazságosságot és békét kíván, ez nem menekülés a valóságból a kényelmesen-szépbe, ez az élet megóvásának szolgálata, gyógyító akarat, amely a lelki felszabadulással igyekszik megszüntetni a félelmet és a gyűlöletet.” Ez a hit, az emberi élet értékének tisztelete, a nyugodt, félelem mentes jövő bátor szolgálata tette harcos antifasisztává s a háború után ezért harcolt a becsület és tisztesség nevében a szebb és boldogabb életért, az emberiség nyugodt és biztos jövőjéért. S talán éppen ezek a nemes tulajdonságai teszik egyre népszerűtlenebbé a mai Nyu- gat-Németország egyes köreiben. Helye a legnagyobbak között van s tisztességgel, emberséggel, becsülettel átszőtt művészetét ez teszi örökre maradandóvá. Balatoni Sándor Változás — Amikor én itt elsőkocsis voltam — mesélte Baczó bácsi —, minden másképpen volt. Nem tanították a sok istente- lenséget, elküldték a szolgálatból azt, aki nem járt templomba. Most? A két lányom olyan istentelen, hogy arra kell gondolnom, jobb volna, ha nem lennének. Mert mi van most? DISZ, KISZ, meg a szemenár- jon, meg csellengés a színdarabokkal. Máma Dorogra, holnap Hencsére. Nem azért neveltem én a két lányt, uram. Én régivágású ember maradtam még a tsz-ben is. Azt pedig máris tudomásul veheti, hogy Kaj- dacsra nem engedem el a Marit. — De ő a főszereplő. Nélküle nem tudunk elmenni. — Hát akkor nem mennek. Bánom is én. Már ott tartok, hogy nem tudok a két lányomnak parancsolni. Csak a futko- sás, a cving! Ez nem megy tovább. Bezzeg az én időmben! Akkor nem ezen járt az eszük. — Hát min? — kérdem én kesernyésen. — A templomon. Délelőtt szép istentisztelet. — Aztán? — Aztán a fiatalok kicsit sétáltak és slussz. — Nofene. — Bizony. A komolyabb réteg, mint én is, másképp szórakoztunk. — Érdekelne, mivel? — Hát specier (így mondja) én elmentem a méltcságos úrral. Sokszor három napig sem jöttünk haza ... Ha elfáradtunk, hát belefeküdtünk valamelyik szépasszony ágyába. — A méltóságos úrral? — Avval hát. Az volt ám csoda hecc. — Hát ez valóban istennek tetsző élet lehetett. — No, nem kell annyira mélyre szívni a dógot. Csak férfi a férfi. — Igaz, igaz, de a Marit azért engedje el Kajdacsra szerepelni. Tudja, hogy ő a legjobb szereplő. (Ez a legjobb érv.) Nélküle el sem indulunk. — Hát szó, ami szó, derék egy ján az én jányom, Illen vót az annya is. — Baczó bácsi, mondjon rá áment. Engedje! — Nem bánom, de semmi cvingelés! — Előadás után otthon legyen a Mari, mert ha reggeli misére nem megy, kitekerem a nyakát! Mindig mondta a méltóságos asszon..; .. .A mélyen szántó gondolatok befejezését nem vártam meg. Az ördög vigye az öreg Baczót! Mennyi baj van. AnyAPRÓ VERSEK Üdülői probléma Mit egyek inkább? A vagy B menüt? Sertéstokányt vagy inkább kacsasültet? Körülöttem még számosán akadtak E költői kérdésben elmerültek. Tavaly még nem vo! t csupán A menü ... Jól választottam?! A kétely kínja rágott. Lám így lopja be lassanként szívünkbe A szocializmus a bizonytalanságot. Kérdés A kocsis jót káromkodott. Az értelmén eltűnödék. Ilyen cifrán káromkodni.. Zz a népi egyszerűség? 2 J Kritika gyanánt Nincs már benne cifra sallang, Rikító szó-tar kaság: Műved már nem bonyolultan, Egyszerűen — marhaság. LELKES MIKLÓS nyit jár a szája, mint a szajkónak. Annyit tudunk róla, hogy első kocsis volt valamikor. Most a sertéseket gondozza. Ez bizony az ő fogalmai szerint bizonyos ledegradálódást jelent. Emiatt neheztelne? A háromnapos dáridókat talán már a kora miatt sem siratja visz- sza. Megbántva érzi mégis magát. A tsz is tart parádés-fogatot. De az ezzel járó parádés- kocsisi tisztséget nem neki adták. Az sem mondható, hogy vallásos volna. Esküvője óta nem volt talán templomban. A megbántott ember mindenbe kapaszkodik, mindenütt gáncsoskodik, vagy mélyen hallgat, ö az előbbit tette. * Egy évvel később a színdarabot már el is felejtettük, pedig végigjártuk vele a környéket. Mária is megtetszett egy szomszéd falubeli fiatalembernek. Rendőr az illető. Most a napokban tartják meg az esküvőt. Vajon, mit szól hozzá az öreg Baczó? Ezt jó volna tudni. Ilyen pálfordulást! Hiszen Kiss Feri (a rendőr) az ő fogalmai szerint istentelen ember ... — Jónapot, Baczó bácsi! — Jónapot, elvtárs! (Hűha!!) Isten hozta, ugye ... így szokták mondani, már csak így, megszokásból. He-he. Ugye? — Hát igen, így szokták mondani. Egyébként gratulálok a Mari eljegyzéséhez (mondom kajánul). Hallom, hamarosan megtartják az esküvőt is... — Nem fél a házasságtól? — Nem! Tudja, a Feri rendes fiú. Karakán gyerek; — De hát rendőr! — No és? — De hát... de hát... — Ugyan kérem! Az csak nem hiba, ha az ember belátja, hogy vénségéig sok szamárságot elhitt és követett. — Nem, az nem baj. — Látja, bekötött szemmel járjam egész életemben. De a lányaim már nyitott szemmel fognak élni... Hiszek az öregnek. Most igazat beszél. Marinak, a jó KISZ- tagnak, a kultúrcsoport csalogányának igen sok boldogságot kívánok. Bati Város a hegyoldalban fölfelé futó házak falai őrzik a formás-lábú lányok lépteit döngicsélnek a patakba forduló fák s riogva röpködnek a csönd madarai táncoló ablakok délutánok zümmögésében kibomlanak a táj nagy tükrei óriás felhők csodálják amint bozontos zöld haját fésüli bennük a tavasz és érzem, hogy esténként elindulnak a parkok holdfényes tájakra kúsznak a fénycsövek forognak korben a padok, rajtuk szerelmesekkel s szikrázó sóhajokat visznek a vadgesztenye-virágok nagy ringlispil a táj hegyről lefutó szelek iramodnak át a főutak forgalmán kocsmák és presszók csendülnek üveg-csillogással kirakatok habzsolják a rohanó lármát a kisváros él s nagy távlatokba pezsdül a hegyekké szökkenő emberi akarat s csúcsain fölfelé futó házak álmodják az élet oszlopai közt feszülő jövőt HATVANI DANIEL PAKSI IDILL A víz a fűzek haját mossa, a lomb a vízre fényt szitál. Parthoz simul a habok sodra és andalítón muzsikál. A szél elhalkul suttogóra és dalra kél a lomb felett. Megkondul fönn a toronyóra, zsibbasztó, édes este lett. Uszály vontató, lomha, füstös, dohog magában, míg zarándokút ján ballag a távol tengerekre, kigyúl az ég és szór ezüstös fény-esőt és lágy, könnyű álmot a vihart vagy a békét termő csendre. CZEIDLI ISTVÁN A bűvös gyűrű A bűvös gyűrű éppen összekattant, S magányom gyorsan záruló körébe Egy villanásnyi résen át beléptél. Gőgös vagy, zavart. Hallgatva bántó. Nem tudod, hogyan kerültél ide, S már visszamenni is reménytelen. En várok. Vívd meg néma harcodat. Állj ki mellém, vagy támadj ellenem — Sorsunk akárhogy a közös magány. Várok, figyellek izzó nyugalommal, Mint azon a baljós nyári estén, Mikor a bűvös gyűrű összekattant S külön magányom záruló körébe Egy villanásnyi résen át beléptél. GYENES ISTVÁN PIACI NAPLEMENTE Úgy érzem, mintha pasztellképet látnék a krétaszínek fényhatása tompa mikor lassan megnyúlik minden árnyék s a piacon bezár a lacikonyha pecsenyeszag után szaglász a szellő a késő délután lépése lomha virít a sárga-piros-kék napernyő akár egy óriás alakú gomba kofák alusznak, jó a csend a fülnek talán azért, hogy álmukat kiköltsék görögdinnye-hegyek mögött csücsülnek hever halomban mellettük a zöldség darazsak dulakodnak dinnye héján barackot majszol szürcsölőn egy asszony a kisgyerek bámész mosollyal néz rám s a háztetők mögül csorog az alkony. van itt, aki szemének sose hinne behorpadt már az ég azúrja tán... Freccsen vörös leve és mint a dinnye olyan a nap a felhők abroszán. BÚZÁS HUBA HARAG Két férfi pöröl az ita tónál. Ebből vihar lesz, erős a harag. Szitkok csattannak. A négy sötét szem nagyot villámlik és felhős marad. Eltűnt a mesgyedúc. Kitörették. Könnyen lehet, hogy egyik sem hibás. Megértem őket, ám nevetséges egy ilyen pör és rút is. Régi láz. Két meglett ember az itatónál egy barázdáért rögtön hajbakap. És mögöttük egy akác virágzik, s felhőt aranyoz főn n a drága nap ... Hegedűs I,ászló
