Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

1960. június 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Letenyei György: A tegnapból a holnapba 3. S lehet-e innen kiszakadni, van-e kivezető út? Mert ez, mint az elmondottak szemléle­tesen bizonyítják, a legjobb esetben is csak egyhelyben to- pogást jelent. A legtökéletesebb zsákutcát. Nincs tovább, nincs feljebb. Még annak a valószí­nűsége is kevés, hogy ebben a konzervált állapotban sikerül megtartani a birtokviszonyo­kat: a nagyobb valószínűsége annak van, hogy lassan mégis csak kialakulnak a kulákbirto- kok, a falu egy vékony rétege mérhetetlenül meggazdagszik, a nagy többség pedig elszegé­nyedik. Mert ezt a folyamatot nem állítja meg érdekházasság, sem egyke, sem szorgalom, semmi. Eddig is csak az állami törvények szabtad neki gátat. S közben fejlődik a világ, nem maradhat meg ilyennek — csakúgy, mint a többi köz­ség — ez nyilvánvaló volt nem­csak előttünk, hanem a falu lakói előtt is. Ezért nem érte furcsán őket, amikor megjelentünk a község­ben, hogy segítsük az átalaku­lást. Innen indult el a falu. Elég mélyről, a kilátástalanság mé­lyéről. De már megtette az el­ső lépést a felemelkedés felé. Az első lépést, amit a közgyű­lés jelentett, s ami véleményem szerint a legfontosabb volt. Ezért volt zsákutca az az élet, amit a gerjeniek is éltek hosszú évtizedeken keresztül. Ki kellett nyitni a zsákutcát, le kellett rombolni az utca vé­gén ágaskodó és mindennemű fejlődésnek, haladásnak ellen­álló, gátat szabó korlátokat. A korlátokat a régi, a kisparaszti gazdálkodási forma jelentette, ezt kellett tehát megszüntetni, átalakítani, hogy kitáruljon a felemelkedést jelentő, annyi jót ígérő jövő. Minden azt bizonyít­ja, hogy az új forma csak egyet­len lehet, a termelőszövetkezet. Ezért léptek a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára a gerjeniek is, csakúgy, mint Tolna megye többi községének parasztjai. Sokan írtak már az újságírás úgyszólván minden műfajában a mezőgazdaság átszervezéséről, egy-egy község átalakulásáról. Én most nem mint újságíró, hanem mint agitátor szeret­ném bemutatni az átalakulást. A hangulat, amikor megér­keztünk a községbe, nem volt rossz. A lakosság többsége tisz­tán látta, egyetlen járható út van a parasztság számára, a szövetkezés. S hiszem, vallom — ma sokkal inkább, mint ak­kor —, nem is nagyon bánták, hogy máris sor került Gerjen átszervezésére. Hogy miben je­lentkezett ez? Hát inkább érez­ni lehetett, mint hallani. De hallani is. Mert ugyan mi mást jelent, amikor a község egy tekintélyes gazdája azt mond­ja a népnevelőknek: — Aztán idehallgassanak! Ha egyszer már hozzákezdtek, ab­ba ne hagyják, amíg minden­ki alá nem írja a nyilatkozatot. — De hát akkor kezdje ma­ga, ha egyszer akarja. — Azt már nem. Nem leszek én első a nagyúristennek se. De utolsó sem. — Valakinek csak el kell kezdeni. — Nono. Csak nem én leszek az. Ha kishitűek lettünk volna, azt mondjuk: Most aztán meg­állt a tudomány, se előre, se hátra. De ugyan mi indokolta volna a kishitűséget? Mert mit mutatnak ennek az embernek a szavai? Mindenekelőtt azt, hogy van az emberekben vala­miféle csömör addigi életük iránt. Azzal mindenki tisztá­ban volt, ha marad minden a régiben, a jövő kilátástalan, s egyre nagyobb lesz a szakadék kultúráltságuk és a kisparaszti gazdálkodási mód között. Az országos és megyei hely­zet ismert volt a gerjeniek előtt. Mindennek ellenére azért azt is meg kell mondani, hogy nem várt bennünket diadalka­pu. Nem lelkesültek különöseb­ben jöttünkön. Hogy nem örül­tek — értsük meg őket —, na-* gyón élt még az emberekben a* régihez való ragaszkodás, fél- * tek a régi megszokottat felese-* rélni a szokatlan újra. Viszont* nem is nagyon bánták, hiszen < a hosszú vívódás, bizonytalan-^ ság kezdett már az idegeikre ■* menni. * Szóval ilyen körülmények kö- * zött érkeztünk. Ez volt az adott* helyzet, amelyből ki kellett in- 5 dúlnunk, hogy türelmes, szív- a hez szóló, okos szóval segítsünk 3 minden gerjeninek szakítani a < múlttal és bátran belevágni azí újba. A falu népét, ha nem is egyenként, de együttesen, úgy érzem sikerült bemutatnom az eddigiek során, most szabadjon néhány szót szólni a népneve-3 lökről is. Igazán csak néhány 3 szót, hiszen ők nem igénylik a í népszerűsítést, a dicséretet. ^ Nem azért tették, amit tettek. 3 Foglalkozásra nézve sokfajta 3 ember alkotta ezt a kis együt- 5 test, állami gazdasági dolgozó- i tói a pártmunkásig, termelőszö- a vetkezeti tagtól a népbolt dől-" gozóig, postástól az újságíróig. Vérmérsékletre, egyéniségre 3 meg ahány annyiféle. De egy- i ben egységes kollektíva: mező-* gazdasági, termelőszövetkezeti ^ kérdésekben jól tájékozott, szi- * lárdan, megingathatatlanul a ^ párt politikáját támogató és 5 magáénak valló. * Az eddig elmondottakban * benne van, hogy fogadtak ben-* nünket, hogyan vette a falu * népe megjelenésünket. Most * A rózsák szerelmese — Egy hét múlva kellett vol­na, hogy jöjjenek. Akkor már minden rózsa nyílik. Ez a rossz TO'„ ,r 1. _ 2 mintáin lUisa uj iiixv. izjí. a ruooí. már az volt a nagy kérdés, be-^ iaőiárás kedvezőtlen volt ráiuk le tudunk-e illeszkedni a falu 3 időjárás kedvezőtlen volt rajuk. életébe, megszeretnek-e ben- * nünket a gerjeniek, barátokká * tudunk-e válni? Persze, nem * akármilyen barátságra gondol-* tunk már az első pillanatban * sem, hiszen az igazság sokszor * kellemetlen, de ez a kellemet- * lenség még egyáltalán nem in- * dók arra, hogy az igazságot cl- * hallgassuk. Nem barátság az * olyan, amelynek érdekében el- * állunk attól, hogy olyasmit bi- * zonyítsunk be az embereknek, 5 ami pillanatnyilag ugyancsak a nem kellemes, ha bebizonyító- a dik. Nemcsak szükséges rosszak < vannak az életben, hanem a „kellemetlen” jók is. A kelle- 3 — Most még csak ez a néhány nyílik. Nézzék csak ezt a három színűt. Rózsaszín, sárga és vö­rös. Ha teljesen kinyílott, meg­változik a színe. — És ezek a bimbók! Az úgy­nevezett floribunda fajta. Ha teljesen kinyílott, 12—15 centi a virág átmérője. — Saját kreáció mindegyik, úgynevezett teahibrid. Sajnos nem tudom megmutatni az egyik legérdekesebb rózsát — később nyílik — , a „Róza negra”-t. Belga rózsafajta, a szirmok szé­le egy ujjnyi szélesen, szinte teljesen fekete. metlenség persze itt csak lát-3 szat, esetleges és nagyon rövi'd 4 életű, de pillanatnyilag hat és 4 ezzel nem számolni, enyhén 3 szólva, rövidlátás. 3 ■4 (Folytatjuk.) Jóssá néni Tanító néni... Haja már őszbe- csavarodott, fehér mint a hó. Egy­szerű fekete ruhában jár majd’ mindig, s az egész falu úgy isme­ri: Józsa néni. Csillogó szemüve­gén keresztül érdeklődve vigyáz­za a gyerekek léptét, első betűveté­sét... Józsa néni maga a kurdi tör­ténelem... Ezerkilencszáztizennyolcban, mi kor első óráját adta fiatalos lel­kesedéssel, emlék és történelem is már itt a kurdi pedagógusok kö­rében. Négy tanítványa, négy gyereke segít most már neki a fiatal nemzedék nevelésében. Né­gyen azok közül, kiknek szüleit is ő tanította betűvetésre... Nyolc nő és két férfi pedagógus társával nevelgeti a kurdi cse­metéket emberré. S amikor e ri­port felvételén jártam a patinás, öreg iskolában, és a pedagógusok problémáiról, a hivatásról, és a szakmáról beszéltünk, valahogy furcsán elszóltam magamat... ügy mint amikor Józsa néni egyik gyereke valami rosszat mond, úgy emelkedett most is fel mutató ujja: — Szakma? Már hogy’ mondhat ilyent? Hivatás ez! Nagyszerű hi­vatás. Mit gondol, ha nem hiva­tásnak tekinteném a nevelést, itt maradtam volna negyvenkét évig?... Bocsánatfélét sem tudok mon­dani botlásom enyhítésére, de Józsa néni már folytatja: — Látja. Itt a munkám gyü­mölcse, eredménye. Ez a négy gyerek... most velem tanítanak... Meg kint a faluban a sok-sok em­ber, akik nálam tanulták a betű­vetést. És nemcsak a betűvetést ta­nulták a kurdiak Józsa néninél. A becsületességet, az emberszerete- tet is. És volt tanítványai, még most is tanácsot kérnek tőle. Ta­nácsot kérnek nagy elhatározá­sokkor, amikor pályát választa­nak, amikor házat építenek, s Józsa nénit kérdezik meg ha ke­resztelőre különleges tortát akar­nak sütni: hogyan kell készíteni. És Józsa néni ad tanácsot har­minc-negyven évvel ezelőtti ta­nítványának, hogy mit kell a tyúk lábával csinálni, ha sánta, hogyan kell gyógyítani... Józsa nénit Váry Gusztávnét, szeretik, becsülik a faluban... És gyerekei is. Harmincnyolc máso­dikos csintalan gyerek válik em­berré tanítása nyomán, és lelkiis­meretességet tanulnak tőle tanít­ványai, pedagógus társai. Negyvenkét év a katedrán. — Negyvenkét év alatt hány meg hány gyerek vált emberré a ko­pott padokból Józsa néni jóságos szavai, figyelmeztetése, intése nyomán... És még mennyi gyerek lesz emberré, mennyien tanulnak mén emberséget a hatvan éves ta­nító nénitől? Nem tudni; Józsa néni még tanít. Tanítani fog még nagyon sokáig, nyugdíjba sem megy, mert akkor üres lenne az élete... Gyerekzsivajban, iskolai életben vált hófehérré haja, gyön­gült meg látása, vált fájóssá lába; és Józsa néni még tovább tanít, hogy tanuljanak tőle, gyerekek és felnőttek. Tanítók és parasztok... ÁCS JENŐ Kulturális hírek MEGKEZDŐDÖTT A BERGENI FESZTIVÁL A norvégiai Bergenben május 27-én megnyitották az első idei európai művészeti fesztivált. A fesztiválra több mint ötszáz művész érkezett Svédországból, Dániából, Finnországból, Angliá­ból, Franciaországból, Ausztriá­ból, Jugoszláviából, a Szovjet­unióból, az USÁ-ból és Norvégia minden részéből. A 17 napig tar­tó ünnepségeken zenei, színházi és népművészeti előadások lesz­nek. A legtöbb hangversenyt 13 ország rádiója közvetíti. A május 27-i megnyitó hang­versenyen Igor Ojsztrah szovjet hegedűművész és Erling Boendal Bengtsson gordonkaművész lépett fel a bergeni szimfonikus zene­kar kíséretével. GIULINI A JÖVENDŐ TOSCANINI? A milánói Carno Maria Giulini karmestert egyre többen emlege­tik Toscanini hivatott utódaként. A 46 éves dirigens jelenleg a londoni Covent Garden opera­házban vendégszerepei, ahol ha­talmas sikerrel vezényelte Rossi­ni „Sevillai borbély”-át. A hanglemezgyártó cégek ver­sengenek Giulini kegyeiért, aki­ről úgy mondják, nemsokára Ka- rajannal, Bruno Walterral, vagy Klempererrel kerül egy rangsor­ba. Csakugyan, mintha kissé ko­rán jöttünk volna. A talán két­száz ölnyi kertben csupán a már hasadó bimbók formájáról, szí­néről ítéljük meg, hogy ritka szép rózsakertben járunk. Alig lehet több kétszáz négyszögölnél. A gazda is már idős ember, amint mondja, hetvenöt éves. A rózsák szerelmese. Bonyhádon él, háza is, kis kertje is szeré­nyen húzódik meg egy mellék­utcában. egészen lent, a faluvé­gen. Tőkéssy Jenőnek hívják az idős bácsit, akinek a rózsane­mesítés a szenvedélye, amint mondja, közel 30 év óta. — A különlegességeket szere­tem. A brüsszeli világkiállítás­ról is sikerült szereznem négy tövet. Baráti alapon... Az egyik három színben nyílik. Nem mondom, elég drága volt, de megérte. — Itt van például az egyik, ha virágzik, a sziromlevél belső része fehér, a külső piros. Ez itt, mellette az úgynevezett Better Times fajta. Névről, színről ismeri vala­mennyi rózsáját. — öt fajta van, 27 féle szín-- változatban, részben tea, rész­ben tea-hibrid. A hibrideket jórészt magam állítom elő. Az egyik virág virágporát ecsettel átviszem a másik virág bibéjére; — Itt van például ez a piros futórózsa, teljesen tearózsa ala­kú virága van, 3, 5—4 méterre nő fel. Három évig kísérletez­tem vele. A Dunántúlon nincs még egy ilyen rózsafajta. Eset-; leg csak Budapesten. Még ez­után akarom törzskönyveztetni; Az az érdekessége ennek a futó­rózsának, hogy ilyenkor elkezd nyílani és nyílik, amíg a hó le nem esik. — A további tervek? — Még szeretném előállítani a kék rózsát, a fehér, a rózsa­szín és a lila keresztezésével. A bácsi hozzáértését dicséri a kis kert, teljes szívét, amellyel rózsáival foglalkozik. Bonyhádi Gül Baba. Hozzáértését nemcsak a ró­zsák dicsérik, hanem a kerti utat szegélyező egresbokrok is. Rajtuk egy-egy szem szinte hü- vejknyi nagyságú. Itt ezekben a parcellákban nyolcszáz tő van — magyarázza az öreg. — Ezekből lesz a jövő évi alany a szemzésekhez. Milyen csodálatosan szép is lehet ez a kis rózsakert, amikor nyáron teljes pompájában dísz­ük! A gazda, az öreg Tőkéssy valóban a rózsák szerelmese. B. I; Nyolcadikosok terve: Négyen tovább tanulnak, négyen ipari tanulónak mennek, tízen a földműves szakmát választották Kurdon, az általános iskola A kiránduláson tájékozódási nyolcadik osztályát az idén tizen- terepismereti gyakorlatokat is tar- nyolc növendék végzi el. Az iskola tottak. majd pedig számháborús- pedagógusainak segítségével négy dit játszottak a diákok A kirándu- diák szakmát tanul. Egy fiú a tsz- lás jól sikerült, s mintegy élőké­ben tanulja a kovácsmesterséget, szítője volt a július tizediki nagy kettő a kertészeti technikumba táborozásnak, amikor is előrelát- megy szakmát tanulni, egy fiú pe- hatólag negyven úttörő a nevelői dig Szögedre megy, hogy a marós vei együtt, egyhetes táborozásra szakmát tanulja ki. A tizennyolc vonul a Mucsi melletti Papd vá­most végző diák közül tíz marad dett területre. a faluban, folytatják szüleik te­vékenységét, földműveléssel fog­lalkoznak. KÉTSZÁZHÜSZ GYEREK VOLT KIRÁNDULNI Az úttörők nyári táborozását sátrakban rendezik, a gyerekek kiszállítását a földművesszövet­kezet jármüvei végzik. A táboro- zás költségeit részben a szülői Tegnap — a tan terv szerint — munkaközösség viseli A kurdi egésznapos kirándulásra ment a termelőszövetkezet a táborozó út- kurdi általános iskola kétszázhúsz törők konyhájához zöldségféléket gyereke és tíz pedagógusa, ad,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom