Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

tűr halasztást és sürgetően kopogtat az ajtón! fl leszerelés (Folytatás az 1. oldalról.) inennyi állam biztonságának hát­rányára használhatná fel — mon­dotta Hruscsov. Hruscsov ezután közölte, hogy a szovjet javaslatok részletesen ismertetik az ellenőrzésre vonat­kozó rendelkezéseket. Előirányoz­zák, hogy már a leszerelés első szaka­szában az ENSZ keretei kö­zött nemzetközi ellenőrző szer­vezet létesüljön. Ez a szervezet a helyszínen el­lenőrizné a rakétafegyverek, a katonai repülőgépek és az egyéb olyan eszközök megsemmisítését, amelyeket atom- és hidrogénfegy­verek szállítására lehet felhasz­nálni. A szervezet felügyelete mellett történnék a rakétakilövő támaszpontok megsemmisítése is. A soron következő szakaszok­ban — folytatta Hruscsov — ki­bővülne az ellenőrző szervezet funkciója. A nukleáris fegyverek eltil­tása és megsemmisítése, a hadseregek feloszlatása, stb. szigorú ellenőrzéssel történ­nék. Hruscsov kijelentette, a Szov­jetunió kormánya figyelmesen ta­nulmányozta a nyugati hatalmak­nak azt az indítványát, hogy ál­lítsanak fel nemzetközi haderőt. Hruscsov válaszai Moszkva: (MTI) Amikor a szov­jet kormányfő befejezte nyilatko­zatát, válaszolt a sajtótudósítók kérdéseire. Az UPI amerikai hírügynökség moszkvai tudósítója Shapiro meg­kérdezte, hogy mi a szovjet kor­mányfő véleménye Malinovszkij marsallnak arról a beszédéről, amelyben kijelentette: Parancsot adott a rakétafegyvernem főpa­rancsnokának, hogy határsértés esetén mérjen csapást a határsér­tő repülőgép támaszpontjára. — Ezt a nyilatkozatot szó sze­rint úgy kell értelmeznie, aho­gyan Malinovszkij marsall mon­dotta — jelentette ki Hruscsov. Hogy miért adtunk ki ilyen pa­rancsot? Mert Amerika még min dig jogot formál rá, hogy — úgy­mond — »az Egyesült Államok és szövetségeseinek« tehát csatlósai­nak »védelmére kémrepüléseket hajtson végre területünk felett. Mi a Biztonsági Tanácshoz for­dultunk, az azonban nem ítélte el az agressziót, mert többsége az Amerikai Egyesült Államok szö­vetségese, s éppolyan haramia módra érez, mint az USA. így nem maradt más hátra, mint az, hogy saját erőnkre támaszkod­junk, saját magunk bíráskodjunk ebben a kérdésben. ítéletünk pe­dig szigorú lesz. — Ebből a nyilatkozatból mindenkinek komoly következte­téseket kell levonnia. Mindenek­előtt persze azoknak az országok­nak, amelyek szomszédosak a Szovjetunióval, s amelyeknek te­rületén amerikai katonai támasz­pontok vannak. — Ha nem adtunk volna ki ilyen parancsot, ez azt jelentette volna, hogy hallgatólagosan bele­egyezünk abba a haramia-politi­kába, amelyet az Amerikai Egye­sült Államok velünk és szövetsé­geseinkkel a szocialista országok­kal szemben folytat. Az ilyen politikába mi nem egyezhetünk bele. Van erőnk rá, hogy ne engedjük meg, sőt visszaverjük az agressziót. Ezután az Izvesztyija tudósító­ja utalt Lincoln White-nak, az amerikai külügyminisztérium képviselőjének nyilatkozatára, amely szerint Amerika az adott esetben »teljesíti kötelezettsé­geit« szövetségeseivel szemben. A tudósító megkérdezte Hrus- cSovtól, mi a véleménye erről a kijelentésről. — Ismerem ezt a nyilatkozatot, s meg kell mondanom, nem tar­tom okosnak, sőt ostobának vé­lem — jelentette ki a szovjet kor­mányfő. Eszerint az Egyesült Államok ismét megmutatja: a régi álláspontra helyezkedik, nem ismeri el, hogy a kémrepü­lés agressziós cselekedet volt. — Ez lényegében azt jelenti, hogy az Egyesült Államok így problémája nem Ebben a kérdésben — mondot­ta a szovjet miniszterelnök — arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenlegi adottságok mel­lett az az egyetlen reális lehető­ség, ha a népek békéjének bizto­sítására az ENSZ alapokmányá­nak megfelelően szükség esetén rendőri (milícia) egységeket bo­csátanak a Biztonsági Tanács rendelkezésére azokból a rendőri erőkből, amelyekkel az általános és teljes leszerelés megvalósítása után az államok rendelkezni fog­nak. Az ilyen rendőri (milícia) alakulatokat csakis a népek bé­kéjének biztosítására, nem pedig a függetlenségért és a szocilális haladásért küzdő népek elnyomá­sára, belügyeikbe való beavatko­zásra szabad felhasználni. A leszerelési intézkedések meg­valósítása után beköszöntő kor­szakról szólva Hruscsov kijelen­tette, hogy akkor Eisenhower, Herter, Dillon és társaik, külö­nösen Nixon majd átrepülhetnek minden olyan szovjet terület fö­lött, ahol csak akarnak. Mi pedig a földről üdvözölni fogjuk őket. Akkor az ilyen repülések nem ve­szélyeztetik már a Szovjetunió biztonságát. A nyilatkozat felolvasása után Hruscsov felszólította a jelenlévő tudósítókat, hogy tegyenek fel kérdéseket. a sajtóértekezleten szól szövetségeseihez: »Ne ijed­jetek meg, ha a Szovjetunió ra­kétáival megsemmisít benneteket, ne féljetek! Jelen leszünk a teme­tésen. Ti csak folytassátok nyu­godtan eddigi politikátokat« — mondotta Hruscsov a jelenlévők hatalmas derültsége közepette. — Remélem, hogy azokban az országokban, amelyekben ame­rikai támaszpontok vannak, akad­nak józan gondolkodású embe­rek, s ezek helyesen értelmezik ezt a nyilatkozatot. Megértik, hogy Lincoln White nyilatkozata csupán a hidegháborút és azt se­gíti elő, hogy a hidegháború melegháborúvá váljék. Ilyen há­borúban az első csapást természe­tesen azokra az országokra mérik, ahol támaszpontok vannak. — Az ilyen kijelentések csak bizonyítják annak a következte­tésünknek a helyességét, hogy a Pentagon agresszív körei és Her­ter, Nixon, Dillon — közbevető- Ieg megemlítem: ez korántsem csökkenti Eisenhower elnök fele­lősségét — arra számítanak, hogy egy új háború esetén első­sorban a szövetségesek vére foly­na. A Szovjetunióval szomszédos országok szenvednék a csapáso­kat. — Szeretném, ha a népek tu­datában lennének, hogy mi nem akarunk háborút, de mindent megteszünk hazánk szuverénitásának biztosításá­ra. Hruscsov példának hozta fel Törökország helyzetét. Az ameri­kai támaszpontok létesítését Men- deresz miniszterelnök engedte meg, Menderesz viszont most már börtönben ül. Az új török kor­mány vezetője Gürsel tábornok többször is kijelentette, hogy visszatér Atatürk politikájához. Ez a politika annakidején lehe­tővé tette a két ország együttmű­ködését. — Mi barátságot akarunk Tö­rökországgal, barátságban aka­runk élni más országokkal, így Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal is, ahol a legfon­tosabb amerikai támaszpontok vannak. Én ugyan most pontosan nem tudom e támaszpontok el­helyezkedését, de van vezérka­runk, s vezérkarunk térképein eze két a támaszpontokat minden bi­zonnyal feltüntetik. Ezután az NBC amerikai rádió tudósítója megkérdezte: mivel az ENSZ alapokmánya vétójogot biztosít a nagyhatalmaknak, fenn kívánja-e tartani a Szovjetunió ezt a jogot a leszerelést ellenőrző szervre, illetve az ENSZ-en belül működő rendőralakulatokra vo­natkozóan is? A szovjet kormányfő kijelen­tette, a vétójog az ENSZ alapok­mányának bölcsességét, erejét jelenti. A világ ma két táborra oszlik, a helyzet hasonlít a köz­lekedő edények helyzetéhez. Ma pillanatnyilag több ország van a kapitalizmus »edényében«, de ez átmeneti helyzet. A történelem menete azt mu­tatja, hogy a kapitalista or­szágok száma csökken, a szo­cialista országoké nő. Ha ma az Egyesült Nemzetek Szervezetében egyszerű többséggel döntenének, akkor az Egyesült Államok — amelynek sok ország van alárendelve — keresztül tud­ná hajszolni javaslatait, még há­borús javaslatait is. — Az a tény, hogy az alapok­mány vétójogot biztosít, teljes­séggel indokolt, mert arra ösztö­nöz, hogy ne csupán egyszerű többséggel hozott határozatokra törekedjenek, hanem olyanokra, amelyek mindkét fél számára el­fogadhatóak. A nemzetközi kér­désekben nincs is más megoldás, hiszen más megoldás háborút je­lentene. Hruscsov hangsúlyozta: A vétójog még az elhamarko­dottan gondolkodó embere­ket is arra készteti, hogy olyan megoldásokat keresse­nek, amelyek nem bonyolít­ják a nemzetközi helyzetet, hanem ellenkezőleg: enyhítik a feszültséget. A Pravda tudósítója megkér­dezte a szovjet kormányfőtől mi a véleménye azokról a nyugati hí­rekről, hogy a csúcstalálkozóra esetleg hat-nyolc hónap múlva sem kerülhet sor. Hruscsov hangsúlyozta: a csúcs- találkozóra nem csupán a Szov­jetuniónak, hanem minden or­szágnak szüksége van, s ha erre nem kerülhet sor hat-nyolc hó­nap múlva, ez kétségkívül elke­seríti a népeket. Hruscsov utalt arra, hogy egyes nyugati hírek szerint a csúcstalál­kozó elmaradása lehetővé tenné a legfontosabb nemzetközi kér­dések megoldásának elodázását, így például időben kitolhatná a német békeszerződés megkötését és Berlin helyzetének rendezését. — A határidő eljön, s ha azt látjuk, hogy a nyugati hatalmak részéről nem mutatkozik tár­gyalókészség, összeülünk szövet­ségeseinkkel, kidolgozzuk a béke- szerződés feltételeit, felhívást in­tézünk mindenkihez, hogy csat­lakozzék hozzánk és minden bi­zonnyal aláírjuk a békeszerződést a Német _ Demokratikus Köztársa­sággal —* mondotta. — Ez azt je­lenti, hogy megszűnik a nyugati hatalmak belépési joga Nyugat- Berlin területére. Akkor csak az NDK kormányának lesz joga az ország egész területének ellenőr­zésére. A továbbiakban utalt rá, hogy egyesek, bár nem vallják be, nem tartják érdeküknek Németország egyesítését — Eisenhower elnök maga mondta nekem -— mondotta Hruscsov —, hogy Németország egyesítését nem tekinti célnak, mert tart egy erős, egységes Né­metországtól. Hruscsov ezután hangsúlyozta: Németország egyesítése maguk­nak a németeknek az ügye. , A Monde tudósítója megkérdez­Moszkva (TASZSZ). A péntek délben tartott moszkvai sajtóérte­kezleten a szovjet és külföldi új­ságírók előtt ismertették azokat a javaslatokat, amelyekben a szov­jet kormány az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alap­tételeit fejtette ki. A mintegy négyezer szavas ok­mány bevezető részében rámutat, hogy a szovjet kormány vélemé­nye szerint a leszerelési intézke­dések végrehajtásának az a rend­je, amelyet az 1959. szeptember 18-i szovjet javaslat körvonala­zott, teljes mértékben megfelel az általános és teljes leszerelés gya­korlati megvalósítása céljának. A szovjet kormány azonban igyek­szik minden eszközzel megköny- n.víteni a leszerelési egyezmény mielőbbi létrehozását, ezért kész engedményt tenni a nyugati ha­talmaknak és megállapodni ve­lük a leszerelési intézkedések vég­rehajtásának másfajta rendjében. te, milyen fegyverekkel mérhet csapást a Szovjetunió határsértés esetén a támaszpontokra? Hrus­csov válaszában kijelentté: ez részletkérdés, ami Nyegyelin tü­zérségi főmarsallnak, a rakéta­fegyvernem főparancsnokának ha­táskörébe tartozik. Nyegyelin mar­sallnak bőven van választéka megfelelő fegyverekből. Megtalál­ja, amilyenre van szükség — mondotta mosolyogva Hruscsov, majd komolyra fordítva a szót kijelentette: az ilyen helyzetet azonban minden ország elkerül­heti. Ehhez rendkívül kevés kell. Nem szabad megengedni, hogy az USA a támaszpontokat a Szovjet­unió elleni agresszióra használja fel, sőt a legjobb lenne az ilyen támaszpontokat teljességgel meg­szüntetni. A Welt című nyugatnémet lap tudósítója megkérdezte, mi Hrus­csov véleménye a Biztonsági Ta­nács vitájáról, illetve az ott ho­zott határozatról. Hruscsov kije­lentette: ahelyett, hogy a tanács elítélte volna az amerikai agresz- sziót, egészen mással foglalko­zott. A Biztonsági Tanács határo­zata úgy használ a békének, mint a szódavíz az operációra szoruló betegnek. Az UPI amerikai hírügynökség tudósítója — utalva Hruscsov ki­jelentésére, hogy Nyegyelin mar­sall rendelkezik a rakétafegyve­rek felett, — megkérdezte, azt je­lenti-e ez, hogy a marsall saját döntése alapján nukleáris fegy­vereket alkalmazhat? Azt altarja tudni, hogy a mi or­szágunkban milyen a parancsnok­iás rendje? — kérdezte moso­lyogva Hruscsov. — Ez titok. Az Amerikai Egyesült Államok egyébként régen foglalkozik az ilyen kérdésekkel, hogy úgy mond­jam »ki akarja szimatolni« amit egyébként nem tud. Őszintén szólva, az elnök is kémfeladato­kon töri a fejét. — A mi országunkban rend van. Kormányunk ad parancsot a honvédelmi miniszternek, a mi­niszter pedig a fegyvernemek pa­rancsnokainak és ezek teljesítik azt. — Az amerikai Nation and Guardian című lap tudósítója ki­jelentette: Adenauer volt az egyetlen, aki nyíltan helyeselte az U-2 repülőgép kémtevékenységét. Megkérdezte, mi erről Hruscsov véleménye. — Ez megint csak azt bizonyít­ja, — válaszolta Hruscsov — mi­lyen helyes gyakori nyilatkoza­tunk arról, hogy Adenauer olyan ember, aki aggkori elmegyenge­ségben szenved. Egyetlen józan ember sem akarja a provokációk folytatását az atom- és rakéta­fegyverek korszakában, hiszen tudja, mire vezethet ez. — Adenauer szövetségeseinek fel kellene figyelniök az ilyen nyilatkozatra. Már régen rá kel­lett volna húzni a kényszerzub­bonyt és elszállítani a bolondok házába, hiszen ez az egyetlen megfelelő hely az ilyenek szá­mára. Az Observer tudósítója a Szov­jetunió új leszerelési javaslatai­A szovjet kormány javaslata szerint az általános és teljes le­szerelés folyamatát azzal kellene kezdeni, hogy már az első sza­kaszban nemzetközi ellenőrzés mellett betiltanák és megsemmi­sítenék a nukleáris fegyverek célbaj uttatására szolgáló összes eszközöket, egyidejűleg megszün­tetnék az idegen területeken levő összes katonai támaszpontokat. A szovjet tervezet a leszerelés végrehajtását három szakaszra osztja be, s mindegyik szakaszhoz részletesen kidolgozott, hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert indítványoz. Az első szakaszban egyebek kö­zött kivonják a fegyverzet közül az atomfegyverek szállítására használható összes eszközöket, ezeket megsemmisítik, gyártá­sukat megszüntetik. Az idegen területeken állomásozó csapatokat kivonják, megszüntetik az e lorii- letcken elhelyezett katonai tá­maszpontokat és raktárakat. Ti­val kapcsolatban megkérdezte Hruscsovot, milyen időrendben hajtanák végre az ellenőrző bi­zottságok létrehozását, illetve a leszerelési egyezmény aláírását. — Ha megállapodunk a lesze­relésről, s létrejön az ezzel kap­csolatos megegyezés, akkor ke­rülhet sor az ellenőrzőbizottságok létrehozására — válaszolta Hrus­csov. Ezek a bizottságok termé­szetesen részt vesznek a fegyve­rek megsemmisítésének ellenőr­zésében, máskülönben bizalmat­lanság keletkeznék. A TASZSZ tudósítója felvetet­te: az USA kormánya a »nyílt ég­re« tett javaslatát az ENSZ köz­gyűlése elé akarja terjeszteni. Megkérdezte: mi ezzel kapcsolat­ban Hruscsov véleménye? — Az Egyesült Államok joga, hogy beterjesszen ilyen javasla­tot, a mi jogunk arról dönteni; hogy beleegyezünk-e vagy sem. Az effajta javaslat — kémjavas­lat, amely mit sem ér. Hruscsov elmondta: Eisenho­wer már 1955-ben a genfi értekez­leten beterjesztette ezt a gyer­mekes javaslatot. Kijelentette: az elnök magatartása már akkor is olyan volt, hogy nem lehetett bíz­ni abban, józanul ítéli-e meg a helyzetet vagy sem. »Ha Eisenho­wer elnöksége véget ér, a mi or­szágunkban legfeljebb gyermek- otthont vezethetne. Bizonyos va­gyok abban, hogy jó lenne a gyer­mekek mellé. Állami politikát azonban nem szabad rábízni«. Hruscsov elmondta, hogy 1955- ben a genfi tárgyalásokon is a gyakorlatban nem Eisenhower, hanem Dulles volt az amerikai küldöttség vezetője. Ezt a szere­pet miután Foster Dulles meg­halt — egyik testvére, Allén Dul­les vette át. Igaz; a rokoni kap­csolatok nem lényegesek, hiszen Allén Dulles nyomában ott van­nak Nixon, Herter és mások. Az is jellemző, hogy Eisenhower el­nök olyan felelősségteljes pilla­natban, amikor az Egyesült Álla­mokban például szenátusi vizs­gálat folyik, a párizsi csúcstalál­kozóval kapcsolatban, elutazik golfozni. Ilyen ember nem képes államot vezetni. Hruscsov kijelentette: bízik abban, hogy az amerikai nép helyes következtetésre jut és megfelelő embert választ elnö­kévé. A New Agek című indiai lap tudósítója megkérdezte elkerül­hetetlennek tartja-e Hruscsov a háborút és megváltozott-e ezzel kapcsolatos álláspontja az utóbbi időben. — Erre a kérdésre alaposan vá­laszoltunk a XX. kongresszuson és ma is ez az álláspontunk. Sem­mi olyan nem történt, ami meg­változtatta volna véleményünket. A sajtóértekezlet befejeztével kiosztották az újságíróknak a szovjet kormány javaslatának szövegét az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapo­dás alapjairól, Vcflamint annak a levélnek a másolatát, amelyet e tervezettel kapcsolatban Hrus­csov intézett a világ kormányfői­hez. los fellőni, vagy a kozmikus tér­ségben elhelyezni tömegpusztító fegyverek szállítására alkalmas különleges berendezéseket, továb­bá nem léphetik át a területi vi­zek határát olyan hadihajók és nem léphetik át a légi határokat olyan katonai repülőgépek, ame­lyek tömegpusztító fegyverek szál­lítására alkalmasak. Rakétákat ki­zárólag békés célokra lehet fel­bocsátani. Azok az államok, ame­lyek nukleáris fegyverekkel ren­delkeznek, nem adhatnak át ilyen fegyvereket, vagy az előállításuk­hoz szükséges információkat olyan államoknak, amelyek ilyen fegy­verekkel nem rendelkeznek. Az első szakaszt hozzávetőleg cgy-másfél év alatt be kell fejez­ni. A szovjet kormány kész meg­állapodni a leszerelés végrehajtá­sában a jelenlegi javallatok alap­ján, amelyek az 1950. szeptember 18-án előterio'z'.ott program to­vábbfejlesztését jelentik. Hz általános és teljes leszerelésül szélé szerződés alaptételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom