Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-04 / 131. szám
f 1960. június 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Cseréljük ki tapasztalatainkat ! Á szálastakarmányok betakarításában részt vevőknek is prémiumot adnak a tamási Vörös Szikra és a dombóvári Alkotmány Tsz-ben Erről is beszélni kell A vizsgák előtt A szálastakarmányok — elsősorban a pillangósfélék — időbeni betakarításának megszervezése évek óta nagy gond elé állítja a termelőszövetkezetek vezetőit. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a szénafélék betakarításának ideje egybeesik a növényápolási munkák dandárjával, másrészt mert a szénagyűjtésért, behordásért viszonylag kevés munkaegységet írnak jóvá. S végül az, hogy a pillangósokat csak kora hajnalban és késő este lehet gyűjteni, mert különben veszendőbe megy a takarmány értékes levele. Ezekből kiindulva megvizsgáltuk: hogyan szervezték meg a pillangósfélék első termésének betakarítását a dombóvári Alkotmány és a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetben. Elöljáróban elmondják, hogy e két közös gazdaságban egyazon módszert alkalmaznak. Ennek lényege: a munkaegység jóváírásán felül természetbeni prémiumot adnak a szálastakarmányok betakarításában részt vevő tagoknak. De nézzük előbb a dombóváriak szálastakarmány betakarítási prémium rendszerét. A területet — több ezer holdas gazdaságról lévén szó — brigádokra osztotta szét a vezetőség. A takarmányok betakarításából minden brigádnak jut. A kaszálást a brigádvezető bevonásával a közösség agronómusa, elnöke intézi, vagyis a gépállomással kaszáltatnak. A gyűjtés és a széna kazalba hordása ellenben a A hét elején nagy létszámú bizottság gyűlt össze Bonyhádon, hogy értékeljék a zománcgyárak versenyét. A bizottság munkáját csak dicsérni lehet, és elismerés illeti a szakemberek fáradozását, hogy alapos körültekintéssel, néha éles viták segítségével állapították meg egy-egy versenypontban az elsőséget. A dicséret, s elismerés azonban az egész értékelésre nem vonatkozik. Ugyanis többek között a hat zománcgyár versenyét — mely már több éve kiemelkedő eredményeket hozott — különböző mutatók teljesítése, avagy nem teljesítése alapján értékelik s így állapítják meg a sorrendet, amely az év végén aztán az erkölcsi sikeren felül, jelentős anyagi hasznot is hoz a gyár legjobb dolgozóinak: pénzjutalom formájában. A versenyt tehát Bonyhádon is értékelték. Egy pont értéEgyik nagy gyárunk területét bővítették. Lebontották kétszáz méter hosszúságban a téglakerítést és az építő vállalat megkezdte tevékenységét: új üzemházak építését, A gyárterület egyik oldala így teljesen nyitott, az útról belátni a mű telyekhez, és nemcsak belátni, de be is lehet menni köny- nyűszerrel. Csak egy fél méter széles árkocskát kell a gyárba igyekvőnek átlépni és máris ott van a nagyértékű szerszámok, nyersanyagok között. És azt tehet zsákjába, amit akar, különösen éjjel. Még a kutya sem ugatja meg... A gyár vezetői — Zsolnai elv- társ igazgató különösképpen — többször felkeresték a vezérigazgatóságot: Adjanak státuszt egy éjjeliőrre, mert veszélyben a népvagyoni brigádra vár, ezt a brigádvezetőnek kell megszervezni. Dombóváron a brigádvezető este kihirdette, hogy hajnalban gyűjtés lesz, aki akar, jelentkezzék. A névsort összeírta és másnap kezdődött a munka. S nem is akárhogyan vették ki részüket itt a tagok. Az idén először ott voltak a szénagyűjtésnél a fogatosok, az állat- tenyésztők és a növénytermelés függetlenített irányítói is. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a betakarításban teljesített minden munkaegység után 15 kiló szálastakarmányt adnak prémium címén a tagoknak. De — s ez nagyon lényeges — a közösből munkaegységre szálastakarmányt ezen felül nem osztanak ki. E módszer Dombóváron jónak bizonyult. A pillangóstakarmányokat egy hét alatt mennyiségi veszteség nélkül, kifogástalan minőségben betakarították. Ezzel egyidőben pedig folyamatos volt a kapálás és egyéb más munka is. A tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet szálastakarmány betakarítási prémiumrendszere némileg különbözik a dombóváriakétól. Itt 10, illetve 15 százalékát kapja az össztermésnek az a tag, aki részt vett a munkában. De nézzük ezt is részletesebben: Mivel a közös gazdaságban a pillangósok és rétek jelentős részét kézzel kell lekaszálni, ezt a munkát külön premizálják. Vagyis, aki a kaszálásban és a gyűjtésben, valamint összehorkelése azonban elmaradt. Ez a tény — csak ez a tény — nem érdemel dicséretet a különben alapos értékelésből. Ugyanis a gyárak versenyének kezdetén helyezési pontként határozták meg azt is, hogy milyen a tisztaság, az üzemi rend, mit javult egy-egy gyárban a rend és a fegyelem egy-egy negyedév alatt. A Bonyhádi Zománcgyárban, joggal tartják hibának, hogy elmaradt e pont értékelése (gyáruk a legtisztább, a legnagyobb gondot fordítják az anyagok szakszerű tárolására stb.) azzal az indokkal, hogy a vezérigazgatóság képviselői nem tud*ák meglátogatni a gyárakat (!), nem tudták értékelni ennek hiányában a verseny e pontját... S ez a tény tíz plusz pontot jelentett a bonyhádiaknak, s talán azt is, hogy az értékelés e pontjának nem figyelembe vétele az első helytől fosztotta meg őket! Kerekes elvtárs, az éjjeliőrök és egyéb munkahelyek státuszának intézője válaszolt: — Nem adunk éjjeliőrt! Minek oda, hisz únv sem tudnak annyi értékű anyagot, szerszámot ellopni, hogy értéke meghaladja az éjjeliőr fizetését! Furcsa indokolás, de tény, hogy éjjeliőrt a gyár kiszabadított oldalára nem kaptak. És most, törik a fejüket a gyárban, hogy mivel hassanak a vezérigazgatóságra? Ellopjanak egy nagyértékű gépet, és úgy kérjék a státuszt, s majd ha megkapták visszavigyék a gépet? Bűn ez is, meg bűn az is, hogy akadnak még bürokraták, akik így kézlegyintéssel, kurtafurcsa indokkal adnak teret, lehetőséget a népvagyon herdálóinak; alkalmat szülnek a tolvajnak! dósban is részt vett, az a termés 15 százalékát kapja természetben. Aki csak a gyűjtésben és összehordásban vett részt, az a 10 százalékát. A közös munkára való ösztönzésnek ez a módja is jó. Bizonyítja ezt, hogy a szövetkezet valamennyi tagja — aki háztáji szarvasmarhát tart — részt vett a szálastakarmányok betakarításában. Az elnök, a helyettesei, a brigádvezetők, a fogatosok, a sertésgondozók és az állattenyésztők — valamennyien. így a tamási Vörös Szikrában is kazlakban van 14 vagonra való pillangóstakarmány. Ez a közösé, ebből munkaegységre már nem osztanak ki. A tagok pedig prémium címén mintegy másfél vagonra valót vittek el. Jól járt tehát a közösség is, meg külön-külön az egyén is. Biztosítva van a közös jószágok szálastakarmányának egy része is, meg a háztáji szarvas marhák takarmányának jelentős része. És éppen mert e módszer jó, alkalmazzák a lucernafélék második és harmadik kaszálásánál is. Igen kedves és szép ünnepség színhelye volt az elmúlt napokban a dalmandi tanácsháza. Vörösegyháza pusztáról ifj. Keszthelyi Lajos és Herman Erzsébet Varsádról esküdtek egymásnak örök hűséget. Dalmandon ennek az új és ma még kissé szokatlan esküvőnek sok nézője volt. Az ifjú pár ugyanis hátat fordított a vallási ceremóniáknak. Az esküvőre nagyszámú vendégsereg kísérte az ifjú párt és egyébként igen sok nem hivatalos néző is volt. Az anyakönyvi hivatalban vörösnyakkendős úttörők zászlókkal és virágokkal fogadták őket. A vörös drapériával díszített asztalnál eskette meg őket Radnai János vb.-titkár KIMONDHATATLANUL nagy öröm számomra, hogy részt vehettem a Hazafias Népfront II. kongresszusán, amely örökké az emlékemben marad. Talán nem is azért, mert először voltam kongresszuson és először láttam parlamenti fogadást, hanem azért, mert éppen e kongresz- szus küldötteinek fegyelmezettsége, őszinte hozzászólásaik megmutatták az egész ország rendjét. Megmutatta, hogy a népfront küldöttei, amelyek képviselték az országunkban élő minden dolgozó réteget, mennyire szeretik és tisztelik pártunkat, helyeslik pártunk irányítását. A mi küldöttségünk az erkélyen foglalt helyet, így jól láttuk az egész kongresszusi termet. Mindenki figyelmesen hallgatta a kongresszusi beszámolót, a hozzászólásokat, és amikor Kádár elvtárs a szónoki emelvényre lépett, lelkes, ütemes tapssal köszöntötte a kongresszus valamennyi részvevője. Örömmel és lelkesedéssel mondogattuk egymásnak, menynyire örülünk mi annak a nagy megtiszteltetésnek, hogy részt vehetünk a kongresszuson és ha hazamegyünk, a kongresszus szellemében, útmutatásai alapján, fáradtságot nem ismerve fogunk dolgozni. A kongresszusról, annak mindkét napi munkájáról fényképes riportokat közölt a sajtó. A rádió is közölt részleteket. Éppen most hallgattam az egyik küldöttünk Béldi Imréné, naki asszony hangját a rádióban, aki beszámolt arról, hogy milyen jó''"* " ->r a vonatról kiléptünk és a pályaEsténkénti szokásos sétám alkalmával a parkban módomban volt és van megfigyelni, hogy a diákok hogyan és mivel töltik szabad idejüket hetekkel, napokkal a vizsgák előtt. Korábban csak elvétve láttam egyet-egyet a padokon a tankönyvek fölé hajolni, később új diákarcok jelentek meg, s ma már a legtöbb pádon — délelőtt és délután egyaránt — diákok is ülnek. Legutóbb ellestem annyit, hogy a mélyen elgondolkozva tanuló kislány a matematikában mélyedt el olyannyira, hogy észre sem vette, amikor néhány jókedvű fiatalember, elhaladva előtte megjegyzést tett szorgalmára és megkapó csinosságára... A diákok szorgalmas tanulásának láttán más' is eszembe jutott. Talán sablonnak tűnik, de mégsem az. Megszokott dolog már arról beszélni, hogy kikezek a fiúk, lányok, akik most tanulnak a középiskolákban: munkások, parasztok, értelmiségiek gyermekei... S ez így kimondva már sokat jelent, ha ezzel párhuzamosan eszünkbe jut az is, hogy másfél-két évtizeddel ezelőtt milyenek voltak a tanulási lehetőségek. Nem szándékozom számadatokat felsorolni annak bizonyítáI anyakönyvvezető. Az eskü meg- I történte után Radnai elvtárs köszöntötte az ifjú párt. Buzdító és oktató szavai igen komoly és igaz útravalóul szolgálhattak az új párnak. A vb. nevében Schilfer József vb.-elnök, a Vörösegy- ház-pusztai pártszervezet nevében Pap Imre elvtárs köszöntötte őket, az úttörők pedig szép verssel és virágcsokorral kedveskedtek. Végül a végrehajtó bizottság két értékes könyvet ajándékozott az ifjú párnak. Az esküvő után a mintegy 250 főnyi vendég kitűnő hangulatban, bőséges enni és innivaló, valamint jó zene mellett mulatott világos reggelig. udvaron a hangosan beszélő üdvözölte küldöttségünket is. A budapesti elvtársak vártak bennünket és meleg szavakkal fogadva és köszöntve egy gyönyörű szekfűcsokrot nyújtottak át küldöttségünknek. MEG KELL MÉG EMLÍTENEM, hogy az a nagy figyelmesség, amelyet a Hazafias Népfront Országos Központja tanúsított irántunk, jólesett. Minden percet jól kihasználtak, hogy a fővárost kevésbé ismerő küldötteket elvigyék a főváros nevezetesebb helyeire. Láttuk a fővárosnak azt a részét, ahol az ellenfqrradalom a legjobban dühöngött és e helyen ma már nyoma sincs az ellenforradalom pusztításainak. Szép új házakat, a gyönyörű Budapestet láttuk. Nagyon szép volt a Margit-szi- geten, a japán kert és egyszóval minden. Megemlítem még, amit már előbb kellett volna említenem, a parlamenti fogadást, örökké emlékezetemben marad az, hogy mikor Kádár elvtárs a pohárköszöntő után közénk jött, mindenki beszélni akart vele. Mindenki közelről akarta látni. Emlékszem jól, hogy az egyik asszonyküldött áttörte magát a tömegen és kérte Kádár elvtársat, hogy a kezét hadd szorítsa meg, hogy elmondhassa a fiának, megfoghatta a kezét egy olyan embernek, aki oly sok jót tett az ország népe jólétének érdekében. Kádár elvtárs szívesen tett eleget a kérésnek és szívesen elbeszélgetett a küldöttel. — ÉN NEM VAGYOK ÍRÖ. talán nem is t'"1v,úm '"írni azt a sok szépet éis jót, amiben a kongsára, hogy a megye középiskoláiban hány parasztszülő, hány mun káscsalád gyermeke tanul, csupán azokról a lehetőségekről szeretnék néhány gondolatot elmondani, amelyek a fiatalok előtt állnak. Beszéltem néhány érettségi előtt álló diákkal a közelmúltban Pakson, Dunaföldvárott, Szek- szárdon... Nagy terveik vannak. S ami új — számomra legalább is annak tetsző — az életre készülnek. Nagy, megtisztelő feladatnak érzik, hogy a hétköznapok munkája vár rájuk. Még a továbbtanulást is annak tekintik. S ez jó... Nem úgy mennek az egyetemre, vagy főiskolára, hogy majd csak elmúlik az a néhány év, és ráérek akkor törődni életem további sorsával, hanem már itt a középiskolában azért tesznek mindent, hogy annak az életben, napi munkájuk során vegyék majd hasznát... Közülük az egyik úgy döntött, hogy nem tanul tovább. Dolgozni megy... S amikor a terveiről beszélt, úgy említette a műhelyt, ahol néhány hónap múlva már a munkapad mellett áll, mintha otthoni szobájáról beszélne, a magáéról, amiért eddig is dolgozott. Persze nemcsak az érettségizők vizsgáznak, vizsgáznak azok is, akik jövőre ugyanabban az iskolában, egy osztállyal följebb tanulnak tovább, s majd csak egy, vagy két év múlva kapják kezükbe az érettségi bizonyítványt... A vizsgára való készülődés rajtuk is látszik. Legtöbbjük átérzi jelentőségét az évi munka lemé- résének, számadásának... Mindenütt van számadás, a végzett munka eredményességének vizsgálata. Minden munka eredményességét egyszer lemérik. A diákokét éppen most, az elkövetkező hetekben. S most dől el, hogy kiből milyen mérnök, orvos, pedagógus, agronómus, technikus vagy szakmunkás lesz néhány év múlva. S ha beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor jó munkát végeztek ők is, és azok a pedagógusok is, akik nevelték őket. (buni) resszus ideje alatt részünk volt. Most az a feladatunk, — mint ahogy Kállai elvtárs a zárószavában mondotta, — a kongresz- szusnak vége, de nincs vége a munkának. A kongresszus szellemében mindenki dolgozzon tovább. Én elfogadtam Kállai elv- társ tanácsát, hazatérve folytatom a munkát, és úgy fogok dolgozni, tevékenykedni, hogy jobb legyen mindannyiónk élete. Van feladatunk bőven; legfőbb feladatomnak látom a tsz-ek megszilárdítását. A Hazafias Népfront igen sokat tud segíteni abban, hogy most a tavaszi nagy munkák idején ösz- szefegjon a tsz-község minden lakója. Azon fogunk fáradozni, hogy a népfront politikai munkájában olyan légkört teremtsünk, amelynek nyomán az előttünk álló mezőgaz.In “ági munkákat időben és jól elvégezzük. ARRA IS GONDOLOK, olyan nevelő munkát kell végeznünk, hogy ma már minden becsületes ember megértse, egy nagy családhoz tartozunk és ez a nagy család, nagy tervek és feladatok végrehajtására képes, ha összefog. A kongresszus- ilyen útmutatásával indulok a munkába és úgy is fogok dolgozni, hogy abban és a munka eredményeiben visszatükröződjék pártunk által vezetett Hazafias Népfront élő és az emberi szívekbe hatoló népfront) politika jó munkája. Szabó Ferencné a Hazafias Népfront Országos Tahác“.' ”rk tagja, Diósberény GYÁRI FURCSASÁGOK Nem értékeltek egy versenypontot Az éjjeliőr státusza, meg a társadalmi tulajdon Ünnepélyes esküvő Dalmandon Kongresszusi élményeim
