Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
3 960. május 1. TOLNA MEGYEI NEPtJSÄG 5 Mesél a hatos műút... Nemzetközi kapcsolatok levelek ú tjén Országútjaink, mint ahogy az erek az emberi szervezetet, úgy futják keresztül, kasul hazánkat. Hosszú, kemény nagy munka volt, hogy ennyit elértünk. S azok a gyönyörű Ikarus társaskocsik, Pannónia és Danu- via, Csepel motorkerékpárok, amelyek benépesítik az ország- . utakat, mind-mind munkánk eredményei, az életszínvonal emelkedésének kézzelfogható . bizonyítékai. Kiment a »divatból« a gyaloglás. Aki gyalogol, arra az emberek úgy néznek, mint egy különös lényre. Pedig ezelőtt jónéhány évvel bizony az utakon egymást érték a gya- ■ logolók, s jobbik esetben a sze- ; kerek. Emlékszem még vásárok idején, szinte úgy festett a , dolog, mintha búcsújárni men- . nének az emberek csoportokba verődve, gyalog indultak I-Iő- gyészről a bátaszéki vásárra és vissza. Ma bezzeg mindenki buszon utazik s esetleg méltatlankodik s rossznéven veszi, ha nem maradt ülőhely számára. A parasztnénikék fejéről lekerült a nehéz piaci kosár, amely velük együtt utazik az autóbusz poggyásztartóján. És mégis gyalogoltam. Hidasról szerettem volna Bonyhádra érni, de valamilyen oknál fogva elkéstem. Gondoltam egyet s nekiindultam a négy kilométeres útnak. Nem bántam meg a gyalogtúrát. Sok olyat láttam, amit az autóbusz belsejéből az utazó nem méltat különösebb figyelemre. Pedig pezseg az élet az országúton, s az országút mellett. Hogy kiépült a hidasi bánya! S mennyi az új pirostetős bányászház! Őszintén szólva sokalltam megszámolni. Igen, a ma bányászai már saját, tiszta, egészsége^ házaikban laknak, s »talán már nem -is gondolnak a iru'ftt régi lakásainak nyirkos- ' ságára, dohos' szagára. De nini, szorgos kezek,... úgy.. „nyolc-tíz méterre egymástól, tölgyfákat ültettek. Milyen szép is lesz évek muüán a sok szép tölgyfa. S közben motorkerékpárok, A szövetkezet megalakulása után, ahogyan az ilyenkor történni szokott, összeírták és felértékelték azokat az állatokat, amelyeket felajánlottak a szövetkezetnek megvételre. Vagyis felértékelték a háztájin felüli állatállományt. Ahhoz, hogy a vételár kifizetése megkezdődhessen, mindenekelőtt össze kellett szedni a járlatleveleket. különben nem kaphattak volna hitelt a kifizetéshez. Amikor szóba kerültek a járlatlevelek, egy-két tag »meggondolta« magát: ő bizony nem adja át a jár- latlevelet, majd csak ha kifizették a jószág árát, mert az a vásárban is így szokás. A szövetkezet, nehogy vita, félreértés legyen, a járlatlevél átvételéről elismervényt adott, de ez a néhány tag ezzel sem törődött. Az egyik tag, S Gy. sem adta be a járlatleveleket. A véletlen úgy hozta, hogy az egyik ökre ‘otthon, az istállóban megbetegedett. Minden jel arra muta- ■tott, hogy vagy kényszervágásra kerül sor, vagy elhullik az állat. Mindenesetre, akár kényszervágás, akár elhullás a következmény, a tulajdonosnak mindenhogyan nagy a kára. — Felvetődött a kérdés, hogy most tulajdonképpen a szövetkeze, ökre betegedett-e meg, vagy a tagé, aki a felértékelés és káré- ellenére sem adta át a járlat- levelet. A tag kétségbeesett és bánta cselekedetét. Most nem fenyegetné ilyen nagy veszély, szebbnél-szebb személyautók, kerékpárok suhannak el mellettem. Lám, azt a Jáwát két munkás nyergeik Úgy látszik munkából jönnek, s nagyon siethetnek, mert még rajtuk van a munkaközben viselt olaj- foltokkal tarkított overáljuk. És az országút tovább mesél... A keskeny sávon az út mellett és beljebb a'réten egy tsz tehenei legelnek. Szép állomány. Lehetett vagy negyven marha, vöröstarkák. Csak egy dolgon botránkoztam meg. Nem volt őrzőjük! S figyelmesebb szemlélődés után vettem csak észre, hogy az állatok vigyá- zója egy erőstörzsű fának támaszkodva könyvbe mélyed. Na, ugyancsak elcsodálkozna Eszterházy úr, ha meglátna a könyvvel a kezedben — gondoltam magamban. Mert az urak világa csak azt tartotta, hogy elég a parasztnak annyit tudnia, hogy »álljon az eresz alá, ha esik az eső«. Az élet lüktet tovább az úton... Valamelyik iskolának a növendékei kacskaringóznak hosszú kerékpár-sorban. Munkás-paraszt fiatalok. ízlelik s már nem is tudnak mást elképzelni, mint ezt a szabad, értük lüktető életet... így van ez jól... A két dombölelésből bontakozik ki a brikettgyár. Néhány évvel ezelőtt még semmi sem volt ott. És ma? Gyár áll ott, ahol azelőtt, még kőhalom sem állt. Gyár, a szocialista termelő élet eredménye. És az országúton, a hatos , műúton tovább lüktet az élet. Skoda Szparta- kokkal, Moszkvicsokkal, motorkerékpárokkal, külön buszokkal mennek az emberek a hétvégi kirándulásaikra. Ezt mind-az országút mesélte... Itt találkozott bennem a múlt és jelen. Az a múlt, amely már csak rossz emlék, a jelen, amely erősebb és sz,ebb, mint százezer múlt. mert mi lesz, ha elpusztul a jószág. A szövetkezet végül úgy,.döntött, hogy át kell venni S. Gy.- től a beteg ökröt, mert ha el is pusztul, a szövetkezeti közösség jóformán észre sem veszi a kárt. Miért ne segítsenek egy tagon, ha lehet. S. Gy.-1 nagyon meghatotta a szövetkezet emberiessége és örömteli elégedettséggel vitte a szövetkezetbe mindkét ökör járlat- levelét. Azóta is rendszeresen jár dolgozni ^ mintegy viszonozva a szövetkezet intézkedését. Ez volt az az eset, ami ha nem is a szövetkezet szilárd meggyőződésű, de dolgozó tagjává tette. Úgy érzi, hogy mind ezek után ha többel nern, legalább tisztességes munkával tartozik a tsz-nek. Úgy kezdte mint aki gátolni kívánja a szövetkezetét, végül szorgalmasan dolgozó tagja lett. Meglátogattam Szőke Sán- rlorékat a lakásukon. A családfő rendszeresen jár dolgozni Megkérdeztem tőle, hogy miért lépett be a szövetkezetbe. Egy szót sem szólt arról, hogy azért, mert a nagyüzemi gazdálkodás, ban nagyobb jövőt lát, mint a régi, elavultban. Nem is merném állítani, hogy erről meggyőződött, noha már a szövetkezetben van. »Kedves Szlávik! Bonyhádon lakom, Tolna megyében,.. Eddig kitűnő tanuló voltam, most is szeretnék az lenni. Nagyon szeretek pingpongozni és futballozni. Csendes szenvedélyem a gyufacím- ke-gyűjtés. 642 címkém van, itt küldök egy néhány darabot...« Ezt a levelet írja Farkas Feri, ötödik osztályos bonyhádi úttörő egy — még csak levélből ismert — úttörőnek. Mesz- sze megy a levél, a Szovjetunió északi tengerparti városa, az Archangelszk melletti Pervo- majszkij községbe, Szlávik Ak- szenovszkij címére. Farkas Feri magyarul megírta a levelet, Hágen Mátyás, a fiatal orosz szakos tanár lefordítja. Feri lemásolja a fordítást és azt küldi el a szovjet pionírnak, Szláviknak. Jönnek, mennek a levelek. A bonyhádi postásoknak nem agyszer elég kisilabizálni a címzettet a cirill-betűs írásból. — Rendszerint egyszerűen oldják meg a dolgot: a levelet odaviszik az iskolába. Már tudják, másnak nemigen jön levél a Szovjetunióból, mint valamelyik úttörőnek. Hatvannál több úttörő tart így kapcsolatot külföldi pajtásokkal. A VII. A. ősz tály tanulói a nemzetközi kapcsolatok legjobb ápolói; harminckettőjük közül huszonegyen leveleznek külföldi pajtásokkal. A VIII. B.-ből is tízen... és van, aki már önállóan. Szovjet, csehszlovák pajtásokkal. A nyolcadikos Szundi Mária egy csehszlovák kislánnyal levelez. A nyáron rokonlátogatóba készül Csehszlovákiába, egyúttal kis barátnőjét is fel akarja keresni, hogy személyesen is megismerkedhessenek. A »nemzetközi kapcsolat« úgy kezdődött, hogy egy hetedikes kislány Hideg Edit levelet írt a Komszomolszkaja Pravdának; szeretne szovjet úttörőkkel levelezni. A lap Edit címét elküldte egy voronyezsi iskolának. Egy kislány írt Editnek és elküldte huszonöt iskolatársának címét is. A címe— Nem bírtam magam úgy, ahogyan kellett volna. E szavakkal foglalta össze belépésének okát. Elég nagy terhet jelentett neki az adófizetés — nem tartozott a tehetősebb egyéni gazdák közé — ezenkívül pedig örököltek. De az örök- ségi átiratások, előtte pedig a temetés elég nagy kiadással járt, ami ugyancsak súlyosbította a család anyagi helyzetét. A korábbi gondokat tetézte a feleség egészségügyi állapota: a veséjével volt baj. Amikor náluk jártam, az asszony már visszaérkezett a kórházból, megoperálták és lábadozott. — Három év óta különösen sokat szenvedtem vele — panaszkodott a feleség'. — De már tizenhárom éve gyógyíttatnod kellett volna magadat — toldotta meg a férj. Az egyéb kiadások, gondok mellett amennyire csak »lehetett« az orvost, a gyógyítást hanyagolták. Most, a szövetkezeti élet első hónapjaiban a gyógyításra sor kerülhetett, a feleség SZTK alapon mehetett a kórházba. Hálásak mindezért a szövetkezetnek: ha nem is foglalják nagy szavakba a tsz előnyeit, de beléptek és azóta egyre jobban megtalálják benne a számításukat s ami ugyancsak lényeges, dolgoznak is a közösért. két valósággal szétkapkodták a bonyhádi úttörők... Jöttek, mentek a levelekben az újabb címek, így emelkedett a levelező úttörők száma hatvan fölé. Galina Nyikulina ötödikes kislány levele a kalinyini területi Nyelidovó Bányász-kultúrháza Nemzetközi Barátsági Klubjának címével jött. Ezt írja többek között: »Régóta szeretnénk veletek levelezni. Mi most Lenin elvtárs születésének 90. évfordulójára készülünk. Ebből az alkalomból 10 nap alatt összegyűjtöttünk két tonna papír-, és két nap alatt öt tonna fémhulladékot. írjátok meg, Ti mivel foglalkoztok, mit akartok tudni a mi nagy hazánkról. Gyerünk, barátkozzunk!« — ezzel fejezte be levelét. Nagy Ágnes az úttörőéletről számol be levelében. »Sok szakkörünk van: foto-, barkácsoló, bábjátszó, sakk-, énekkari, zene-, torna- és dik megyénkben. A szakszervezeti bizottságok tevékenysége, különösen az utóbbi három évben sokat javult. Segítették a gazdasági feladatok végrehajtását, mozgósí tolták a dolgozókat, ezzel egy időben a szakszervezeti munka fő jellemvonása a dolgozókról való gondoskodás volt. Megyénk területén a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók szakszervezetének van a legtöbb tagja, több mint nyolcezer. Legkevesebb szakszervezeti tag — bár egyedül álló ipar megyénkben — a Szekszárdi Nyomdában van, itt minden dolgozó tagja a szakszervezetnek. 208 üzemi, hivatali, vállalati és intézményi szakszervezeti bizottság működik megyénkben. A dolgozók 89,62 százaléka tagja a Tanácsolták, hogy keressem fel ifjú Fazekas Józsefet, Magyar Imrét, ifjú Berek Mihályt, ifjú Baranya Pétert, Kádár Károlyt — ők is ugyancsak szorgalmas dolgozói a szövetkezetnek. Tovább is sorolták a neveket, de hát nincs szándékom egész listát közölni. Végigjártam a határ egy részét, láttam, hogy mindenütt milyen szorgalmas munka folyik. Dolgoznak a tagok: nincsenek elmaradva semmiféle tavaszi munkával. Ez pedig csak úgy volt elérhető, hogy nemcsak azok szorgoskodnak, akik meggyőző- déses, töretlen hívei a szövetkezetnek, de azok is, akik kétkedéseik ellenére is tudják, hogy a szövetkezetben sem lehet megélni munka nélkül. Az S. Gy.- hez. Szőke Sándorhoz hasonló emberek sokan vannak, jóllehet nem elemi csapás, vagy betegség vitte őket közelebb a szövetkezethez. És lám, nem is olyan nagy a különbség az első két jellem- vonású emberek közölt. Ezek is szorgalmasan dolgoznak, azok is. Ha ma még nem is tartanak ott, de közel állnak ahhoz, hogy olyan meggyőződéssel, szorgalommal dolgozzanak, mint azok, akik a szövetkezet magváboz, gerincéhez tartoznak. így tehát máris eljutottunk addig, hogy a szövetkezet bizton számíthat a tagság túlnyomó többségére. Márpedig ez arra enged következtetni, hogy virágzó szövetkezet lesz a bölcskei. (Folytatjuk.) Bodri Ferenc nyelvszakkor. Én a varró és énekkari szakkörbe járok. Valja barátnőd címét már odaadtam egy osztálytársamnak«. Amióta a levelezés így fellendült, az orosz szakos tanárnak, Hágen Mátyásnak minden estére van elfoglaltsága — a jövő-menő levelek fordítása. A bonyhádi úttörők nemzetközi kapcsolata egyre kiterjedtebb lesz. Német pajtásokkal is kezdenek levelezni, Lipcséből, Kari Marx-Stadtból is kaptak már leveleket. »Levelezhetünk orosz nyelven is — írják a német pajtások, — mert mi is tanuljuk az orosz nyelvet.« Jönnek-mennek a levelek kibélelve bélyegekkel, gyufa- címkékkel, szalvétákkal, színészek, színésznők képeivel. Az egyik szovjet kislány egy tíz kopekes pénzdarabot küldött ajándékba, bonyhádi levelező pajtásának. így ápolják a nemzetközi szakszervezetnek. A MEDOSZ tagjainak 20,61 százaléka, a Nyomdász Szakszervezet tagjainak 57,5 százaléka a nő. A szakszervezeti bizottságok munkáját, a dolgozók ügyének in tézését 5521 aktivista, bizalmi segíti. 1769 nő vesz részt szakszervezeti bizalmi és aktivista munká ban. Megyénkben csaknem 1200 nyugdíjas van. A nyugdíjasok közül azonban csak 831 tagja valamelyik szakszervezetnek. 78 művészeti csoport működik a különböző üzemekben, hivatalokban 895 taggal. Két szakszervezeti énekkar mű. ködik a megyében. A bátaszéki Vasutasok kórusa országos hírű. Fél év alatt több mint 500 előadást tartottak a szakszervezeti bizottságok. Az előadások többsége ismeretterjesztő vodt. számsze- rint 347, a résztvevők száma több mint 12 000 fő volt. Tavaly, a második félévben 349 dolgozó végzett szakmunkásképző tanfolyamot és 13 szakszervezeti tagot küldtek társadalmi ösztöndíjjal egyetemre, főiskolára, öt üzemi általános iskola működik megyénk területén, amelyeket a szakszervezetek hoztak létre. 385 dolgozó jár esti iskolába, 321 fő tanul középiskolában, technikumban, felsőoktatásban 292 fő vesz részt. Két nyelvtanfolyam működik a megyében 50 fővel a rész<- vevők közül 34 nő. A szakszervezetek kezelésében 143 könyvtár van, 47 068 kötet könyvvel és több mint: 7000 rendszeres olvasója van a könyvtáraknak. Ünnepélyes K JSZ-taggyűlés Az értényi KISZ alapszervezetben április 27-én este 8 órai kezdettel megtartott ünnepélyes taggyűlésen osztották ki az Ifjúság a szocializmusért jelvényeket és a velejáró okleveleket annak a 11 KISZ-tagnak, akik eleget lettek a jelvény megszerzéséért kiírt követelményeknek. Ezen a taggyűlésen jelen volt Csamangó László is, a tamási Vö_ rös Szikra Termelőszövetkezet KISZ titkára, aki rövid beszédben elmondotta tapasztalatait és ígéretet tett, hogy mindenben segítségükre lesz a további munkájukban. A taggyűlés után a fiatalok együtt maradtak, táncoltak. Hortobágyi Klára levelező (b) III. ioicmili IÁVÁ Lépésről lépésre közelebb... utöro-baratsagot. (Bognár István) Üéiiánv érdekes oda! Tolna megye szakszervezeti tnozgaimárdl Közei tíz iparág-szakma műkő-
