Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

1960. május 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ahol a pártszervezet támogatja a szakmai vezetés munkáját — PINCEHELYI TAPASZTALATOK ­Ahogy fokról fokra erősödik a pártszervezet, úgy könnyebbedik, válik egyre zavarmentesebbé a szakmai vezetők munkája. A szak mai vezetést, szövetkezeteinkben sem lehet a politikai munkától különválasztani. A legképzettebb szakember sem végezhet jó mun­kát, ha törekvéseit nem támogat­ja a politikai munka. Hogy ez az állítás mennyire igaz, azt bizonyítja a pincehelyi Vörösmarty Tsz esete is. A ter­melőszövetkezeti pártszervezet gyors fejlődésen ment keresztül az utóbbi hónapokban. Közvetle­nül az alakulás utáni időben fel­vettek három tagjelöltet. A legu­tóbbi taggyűlés is három tagjelölt felvételével foglalkozott, s Vódli György, a párttitkár újabb négy- jelentkezőről beszélt a legutóbbi találkozásunkkor. A párszervezet fejlődésével párhuzamosan meg­szilárdult és könnyebbé lett a szakmai vezetés munkája is. A mórágyiak nagy tervei a megvalósulás stádiumában van­nak. A község határa meglehető­sen kietlen, gabonatermesztésre nem mindenütt alkalmas. A köz­ség orvosa, dr. Bónitz Mátyás, aki szabadidejében nagy előszeretet­tel kertészkedik, indítványozta, hogy hasznosítsák a parkterüle­teket. Szerinte a legjobb haszno­sítási mód a gyümölcsös telepíté­se. Az okos javaslat termékeny talajra talált a falu lakói köré­ben, mert létrejött egy gyümölcs­termesztési szakcsoport a MÉSZÖV támogatásával. A szakcsoport tagjai többnyire olyanok, akiknek a főfoglalkozá­sa" nem a mezőgazdasági munka, de a faluban Iáknak. Iparosok, vállalatoknál dolgozók stb. a szakcsoport tagjai. Mindenkinek kimérték a területét, és úgy oszt­ja be magának az idejét, hogy a gyümölcsösben! teendőket is el tudja látni. A gyümölcsfák között köztest termesztenek. Egyelőre Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke ? KISZ felvérvkicszló taggyűlésen A Bonyhádi Cipőgyár KISZ- szervezete a május 1-i program keretében ünnepi KISZ-gyűlést tartott. A gyűlésen osztották ki az iűság a szocializmusért jelvényt A PÁRTON KÍVÜLI VEZETŐK IS RÉSZT VESZNEK A TAGGYŰLÉSEKEN A Vörösmarty Tsz pártszerve­zetének taggyűléseire meghívják a szövetkezet elnökét, elnökhe­lyettesét és állattenyésztési agro- nómusát. A meghívottak tanácskozási joggal vesznek részt a taggyűlésen és csaknem minden esetben hoz­zászólnak a vitához. Az alapszervezet taggyűlésein a szövetkezeti élettel kapcsolatos problémák kerülnek sorozatosan napirendre. A szövetkezet párton kívüli vezetői hasznos tanácsokat kapnak a taggyűléseken, s ugyan­akkor az ő véleményük is előse­gíti a vita sikerét. A PÁRTTAGOK SEGÍTSÉGE a helyes Álláspont KIALAKÍTÁSÁBAN A szövetkezeti küldött-közgyű­léseken gyakran alakul ki vita a helyes és helytelen nézetek kö­ennek termése jelent hasznot a tagoknak. A szakcsoport 320 holdas terüle­téből eddig 180 holdat telepítettek be gyümölcsíacsemetével (kajszi, mandula, szilva, dió, gesztenye, stb.) A múlt év őszén és az idei év tavaszán 43 hold volt a tele­pítés és az ősszel újabb területe­ket ültetnek be. Az eredeti terv szerint 1962-ig 200 holdat szán­dékoznak betelepíteni, de a mun­kálatok sokkal nagyobb ütemben haladnak a -tervezettnél. Minden remény megvan arra, hogy már az idén teüasítik a tervet. A munkálatokat kizárólag sa­ját erőből végzi a szakcsoport. Csupán a csemeték megvásárlá­sához vesznek igénybe hitelt. Ed­dig mintegy 120 000 forint hitelt vettek igénybe és ez mindenek­előtt azt mutatja, hogy aránylag nagyon kis befektetéssel sikerült ezt a nagy területet gyümölcsfák­kal betelepíteni. Illetékes szak­emberek már a múlt év őszén, 'öbb mint 800 000 forintra becsül­ték fel a gyümölcsös értékét. Nem kétséges, néhány év múl­va nagy hasznot hoz majd a gyü­mölcsös, sokszorosan megtérül a befektetett munka. költség. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy azelőtt hasznosítatlan terület ad­ja a jövedelmet, nyugodtan mond­hatjuk: bőven megérte a fáradsá­got. zött. Legutóbb a süldőállomány fejlesztésével kapcsolatban ütköz­tek meg a vélemények. A téves nézetet vallók a fejlesztés ellen beszéltek. A szakvezetők, akik alaposan felmérték a szövetkezet adottságait, a süldőállomány fej­lesztése mellett szálltak síkra. A helyes és helytelen nézetek összecsapásánál a párttagság a helyes nézetet védelmező gazda­sági vezetés mellett foglalt egysé­gesen állást. Miért volt egységes a párttag­ság? Azért, mert mielőtt a kérdést a közgyűlésen vitára bocsájtották volna, párttaggyűlésen a kommu­nisták megvitatták, s egységes álláspontra helyezkedtek vele kap csolatban. A nincehelyi Vörösmarty Tsz-en belül helyesen látják, hogy^ha egy. a szövetkezeti életet előre­segítő javaslatból közgyűlési ha­tározatot akarnak létrehozni, ak­kor a javaslattal kancsolatban elsősorban is egységes álláspontot kell kialakítani a szövetkezet ve­zetőségén és pártszervezetén be­lül. A MUNKAFEGYELEM MEGSZI­LÁRDÍTÁS ÁNAK TAPASZTA­LATAI É.S TERVEI A pártszervezet tagjai szemé­lyes példamutatásukkal igyekez­nek hatni a körülöttük dolgozó szövetkezeti tagokra. Hogy a sze­mélyes példám i tatás biztosítva legyen, a pártszervezet a szövet­kezet. legjobban dolgozó tagjai közül válogatja ki a tagjelölteket, Személyes példamutatásával kü Ionosképpen kitűnik a nemrégi­ben tagjelö’tre'- felvett Kuvik La­jos. aki rme”";t. hegv Gyánt- pusztán a növénytermelési brigád vezető teendőit el’étjn, barkácso­ló műhelyt á’UioR fel, s fúró-fa­ragó ezermester lévén, ha a bri­gádvezetői munV-tyal végez, a szerszámokat veszi kézbe. New része van abban, hogy a Vörös­marty Tsz ü7^m-'^vsé"ei közül Gyánt-ousztán a legjobb a mun­kafegyelem. Ä jövőben a pártszervezet to­vábbi erősödése lehetővé teszi ■"•'íd, hogy minden brigádon be­lül legyen kommunista. A pártta­gok feladata lesz hogv a brigád legrosszabb munkát végző embe­rével foglalkozzanak, s a gyengé­ket is legalább az átlagos munka- teljesítményű tagok színvonalára emeljék. Ezt a feladatot az alap­szervezet pártmegbiznhásként ad­ja tagiainak. s rendszeresen be­számoltatja őket pártmegbizatá- sitk eredményeiről. Megvalósulnak a mórágy! tervek Érettségi előtt Több érettségi előtt álló diákkal beszélgettem a közelmúlt ban, s közülük most kettőnek terveiről szeretnék szólni részle­tesebben. Mindketten a duna- földvári gimnázium tanulói. Egyikük úgy tervezi, hogy az érettségi után szakmát tanul, a másik pedig tanár, pedagógus szeretne lenni. Szalafai Sándor a negyedik B. osztály tanulója, az érettségi után a sztálínvárosi MTH iskolá­ban szeretne tovább tanulni, hogy ott szakmát szerezzen, s a jövő­ben, mint munkás dolgozhasson Sztálinváros ban. — Mi adta az elhatározást, hogy szakmunkát tanul? — kérdezem tőle. — Már több egymást követő szünidőben a gyárban dolgoztam. Megszerettem azt a munkát, amit ott végeztem, s már korábban el­határoztam, hogy az érettségi után szakmát tanulok és a gyár­ban fogok dolgozni. — És milyen pályát választ életcélul? — Elektroműszerész szeretnék lenni. Nem életcélom, hogy iro­dában. íróasztal mellett dolgoz­zam. Jobban szeretem a munka- padot, mint az íróasztalt. — Az iskolában volt-e lehető­sége arra, hogy életcáljáyak meg­felelően képezze magát? — A rádiós szakkörben tevé­kenykedtem. Az itt tanultak azt hiszem, hasznomra válnak majd az életben is... Jó szakmunkás szeretnék lenni és Sztálinváros- ban dolgozni. Szeretem azt a vá­rost, majdhogynem ott nőttem föl vele, szép házaival, tágas út­jaival együtt. A másik diák, akivel beszélget­tem, egy leány, Elek Magdolna, a negyedik n-ból. Mosolygó arcáról, csillogó sze­mében az életkedv tükröződik. S még mielőtt őt kérdezném, felte­szem magamnak a kérdést, vajon milyen pályán látja élethivatá­sát? Orvosra tippelek. De amikor már kérdésemre válaszol, rájö­vök, rosszul tippeltem. — A szegedi egyetemre adtam be a felvételi kérelmemet. Bio­lógia, földrajz szakos tanárnő sze­retnék lenni — mondja. — Miért? — teszem föl a kér­dést, amelyre lehetne úgy is vá­laszolni, hogy csak, de úgy is, ahogy ő válaszolt. — Szeretem ezt a két tárgyat és szeretem a gyerekeket is, s a hivatást, hogy tanítsak, valóban hivatásnak, nem pedig foglalko­zásnak tekintem. — Hogyan képzeli el az első órát, amit majd tartani fog? Kérdésemre elmondja, hogy vezetett már órát. A magyar ta­nárnőjük megengedte, hogy a jobb tanulók órát vezessenek, éppen úgy, mintha igazi tanárók lennének. Osztályoztak, feleltet­lek magyarázták az anyagot. — Akkor szerette meg a tanári pályát? — Talán még korábban. Nem is tudnám megmondani pontosan, hogy mikor. Úgy érzem, mindig pedagógus szerettem volna lenni. Amint ezt kimondja, közbeszól az iskola igazgatója: — Tó gát fÖKerjesztettük társadalmi ösz­töndíjra... Magda meghatottan próbálja megköszönni az örvendetes hírt, de másodpercekig nem találja a szavakat, s azzal fejezi be a mon­datot, hogy — Szeretnék nagyon jó tanár lenni, megérteni a diá­kokat, közel kerülni lelkiviláguk­hoz és nemcsak tanítani őket, ha­nem közeli ismerősükké is válni... Talán úgy, ahogy Oszoli tanár úr foglalkozik velünk. BUNI GÉ^A azoknak a fiataloknak, akik a jelvényszerzés követelményeinek becsülettel eleget tettek. A cipőgyáriak KISZ-gy ülésén részt vett és felszólalt Vass Ist­vánná, az országgyűlés alelnöke. Tolna megye' képviselője. Be­szédében köszönetét mondott a gyűlésen részt vevő idős elvtársak nak, veteránoknak azért a segít­ségért, amelyet az ifjúság neve­lésében adtak. A gyűlésen felszólalt Tatár La­jos elvtárs, a megyei KISZ bi­zottság titkára, aki további jó munkára buzdította a fiatalokat. Kisipari szövetkezeti vezetők kitüntetése Az OKISZ vezetősége a szö­vetkezeti mozgalom terén vég­zett jó munkájuk elismerésekép­pen a »Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója« jelvénnyel tüntette ki Takács Györgyöt, a Regölyi Ve­gyes Ktsz elnökét, Kiss Ferencet, a Paksi Építőipari Ktsz műszaki vezetőjét és Szarvassy Istvánt, a Bonyhádi Ruházati Ktsz főköny­velőjét. A Találmányi Hivatal az OKISZ elnökével egyetértésben a "Kiváló újító« jelvény ezüst fokozatát adományozta Holmár Józsefnek, a Dunaföldvári Cipész Ktsz műszaki vezetőjének és Győr'- es Györgynek, a Dunaföld­vári C'nész Ktsz részlegvezetőjé­nek. Arra ébredt, hogy az éjjeliőr lépett a szobába. A kezében vi­harlámpát lóbált, s az ajtó mel­letti ágyon fekvő tehenészt éb- resztgette. — Ellik a Bimbó! Gyere! — dörmögte félhangosan az öreg, s amikor a hatalmas, vékonycsontú ember feltápászkodott az ágyról, nagyot krákogva kicsoszogott a szobából. A brigádszállás többi lakója nem ébredt fel a zajra. A bal sa­rokban lévő ágy megnyikordult. Aztán megint hallani lehetett az egyenletes, mély szuszogást, ame­lyet időnként horkoló orrhang kí­sért nyomon. Horváth Jóska nem tudott el­aludni. Csendben feküdt a há­tán, és a sötétbe bámult. Amikor egy végtelenül hosszú­nak tűnő óra lepergett, s a fosz- foreszkáló számlapon a kettesre ért a kismutató, léptek hallatszot­tak a folyosón. Valaki megnyitot­ta a szomszédos mosdóhelyiség csapját. Aztán az ajtót óvatosan nyitva, megjelent a tehenész. — Nem feküdt le. Az ablakhoz állt és kibámult az éjszakába. A nyi­tott ablakon beáradó májusi szel­lő zenefoszlányokat hozott magá­val a távolból. — Miért nem fekszik le? — sut­togta a fiú. A tehenész összerezzent, s a holdfényben olyan volt az arca, mint egy tettenért gyermeknek. A néhány másodpercig tartó meg­lepetésből felocsúdva, ő kérdezett vissza fojtott hangon. — És te miért nem alszol? Horváth megkereste a papucsát és az ablakhoz állt a tehenész mellé. Egy darabig hallgattak. A ze­ne tisztábban, érthetőbben csapó­dott fülükhöz. — Mondja csak, maga miért nem lett zenész? Az apja is az! A két öccse is. Talán magának nincs hallása? — érdeklődött a fiú. a sötét arcon fájdalmas mosoly jelent meg. A tehenész tekintete a tompa fényben csillogó Holdat fürkészte, majd az ablakpárkány ra ült, s halkan, hogy a szavai fel ne riaszák a többieket, be­szélgetni kezdett. — Muzsikusok voltunk a szom­széd faluban! Én voltam az első fiú a családban. Nyolcéves ko­romban már minden Dankó-nótát ismertem. Az apám büszke volt rám. ö csak nagybőgős volt a bandában. Nem volt tehetsége a zenéhez, de belőlem prímást akart nevelni. Még a banda prí­mása is, aki egyébként ritka irigytermészetű ember volt, elis­merően h"-’”-. bontakozó tehet­ségemről A Imíában rc'i voll üresedés. A cimbalmos, akinek halálát évekig vártuk, meggyó­gyult. Városba mentem. Min­denhol elutasítottak. Szóba sem álltak velem. Toprongyos vol­tam. Akkoriban sok volt a mun­kanélküli, kóbor-zenész. Akin rossz ruhát láttak, abból tehet­séget sem nézett ki senki. Ki sem próbáltak, csak az ajtót mutatták. Gyalogosan és végtelenül elcsüg­gedve indultam haza. A puszta mellett vitt el az utam. Már ak­kor is tangazdaság volt. Éppen akkor fejtek. A friss tej illata odacsalt az istállóhoz. Az egyik öreg tehenész megkínált tejjel. A fejősajtárból ittam. A nyakam közé is ment belőle. Nagyot ne­vettek rajtam. Eljátszottam ko­pott hegedűmön az öreg tehenész nótáját. Sírvafakadt, aztán rábe­szélt, hogy amíg össze nem jön a pénzem ruhára, maradjak kö­zöttük. A tangazdaság már akkor is pénzzel fizetett. Nagyon nehe­zemre esett a szokatlan munka. Sok tehén jutott egy emberre. A karjaim fájtak az első hónapok­ban és elnehezültek. Hajnalban keltem és késő este feküdtem le. Sokat kérleltek, hogy játsszak va­lami szépet a kedvükért, de ne­kem zsibbadt karjaimmal semmi kedvem nem volt a hegedűhöz nyúlni. Egy egész esztendő kel­lett ahhoz, hogy összejöjjön a pénz a ruhára. Na^jyop elegáns, készíttettem. A habfehér selyeminghez csokor­nyakkendőt kötöttem. Lábaimon lakkcipők csillogtak. A falumbeli prímástól kölcsönkért csaknem új hegedűvel, s maradék néhány pengőmmel beállítottam a me­gyeszékhely kaszinójába. Udva­riasan fogadtak, s mindjárt ki is próbálták tehetségemet. Fejésben elnehezült ujjaim között reszke­tett a vonó. Az urak fintorogtak. Kétségbeesetten mentegetőztem, de ők csak szánakozva mosolyog­tak rajtam. Éreztem, hogy meg­buktam. A ruha miatt feláldoz­tam régi, könnyű játékos uj­jaimat. Nem mertem az apám eioxt se mutatkozni. A falumbeli prímásnak úgy küldtem el a köl­csönkért hegedűt. Visszajöttem a tehenészek közé. Azóta itt élek a pusztán. Most ahogy ez a mesz- sziről ideszűrődő cigányzene meg­ütötte a fülemet, arra gondoltam, hogy megint meg kellene nekem is próbálnom, öt év óta géppel fejünk, nagyon sokat pihentek a karjaim, szívem és hallásom lenne a hegedűhöz. Horváth, aki egyébként a tan­gazdaság KISZ titkára, másnap reggel mielőtt kapálni int' ;’: vol­na, rövid jegyzetet írt füzetébe a megható történetről, amellyel az éjszakai beszélgetés során gazda- S >tt. YiTPÁL TIBOR Szívem és hallásom lenne a hegedűhöz. fekete öltönyt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom