Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I960, májns 6, Szegényes vidék—gazdag emberek — Bútaapáti — Jártam a megye leggazdagabb falujában... Lehet, hogy csodál­koznak, vagy hitetlenül rázzák a fejüket, de Bátaapátiról van szó. Ezt tartom a megye leggazda­gabb községének és mindjárt be is bizonyítom állításomat. A megyében sehol sincs annyi megtakarított pénze a lakosság­nak, mint itt. Még a csecsemőket is beleszámítva, egy lakosra mintegy ezer forint takarékbetét jut. Az pedig, hogy az emberek­nek ennyi pénzük van, ilyen nagy összeget tudnak takarékba rak­ni. nyilván a gazdagságra vall. Sok pénzük van az emberek­nek és ez engem is egy kissé meglepett. Ugyanis a vidék he- gyes-völgyes, sokkal nehezebb a föld művelése, mint a sík, vagy kevésbé dombos tájakon. A föld közel sem fizet olyan gazdagon, mint mondjuk a Sárközben. A tanácsházán meist nem ta­láltam, mint Cziech János hiva­talvezetőt. Világéletében Báta- apátiban élt, ismeri a falut, így hát tőle is érdeklődtem aziránt, hogy honnan telik az embereknek ilyen sok takarékbetétre. Láthatóan nagyon furcsának találta a kérdésemet. Tekinteté­vel azt kérdezte tőlem, hogy »magának sincs egyéb dolga, mint ilyen után érdeklődni? Hát van és kész. Mit kell ezen prob- lémázni«. Végül is hivatali em­berhez méltóan pontosan megvá­laszolt minden kérdésemre. — Bátaapátit szorgalmas em­berek lakják. Aki pedig szorgal­mas, annak pénze is van. Néz­zen körül a határban, a meredek hegyoldalakat, ahol csak lehet, rendesen megművelik. — Sok állatot nevelnek és ad­nak el. Jók ezek az állami szer­ződések, egy-egy család három­négy hízónakvalót is leköt. Deák Konrád bácsit, a földmű­vesszövetkezeti boltost is megkér­deztem. Ö is nagyon természetes­nek találta, hogy ennyi pénzt tudnak takarékba tenni a báta- apátiak, mert szorgalmasak, dol­goznak. — De vegye figyelembe azt is, hogy mindez mellett jól élnek az emberek. Talán a boltosok tud­ják legjobban, hogy ki hogyan él. Mindent meg tudnak venni és megvesznek, amire csak szükség van egy háztartásban. Jól ruház- kodnak, sok bútort vásárolnak. Tehát azt sem lehet mondani, hogy az emberek lemondanak a ruházkodásról, megelégszenek si­lány étkezéssel csak azért, hogy pénzük legyen. Hosszú időn keresztül beszél­gettünk a posta vezetőjével is, Nyers Józsefnével. Tőle tudtam meg a legtöbbet, mivel a báta- apátiak takarékbetétjeit a posta kezeli. — Itt hagyománya van a szor­galomnak. Mindenből pénzt »csi­nálnak« az emberek. A klumpa­készítéstől a baromfinevelésig mindennel foglalkoznak. Megtudtam, hogy a takarékbe­tétesek listáján éppen úgy ott szerepelnek a telepesek nevei, mint az őslakosoké. Ez pedig na­gyon figyelemre méltó dolog, mert a telepesek egy része meg­lehetősen rossz anyagi körülmé­nyek között került Bátaapátiba. De szorgalmas munkájuk követ­keztében ezek is gyarapodni kezdtek. Ugyancsak Nyers Józsefnétől tudtam meg, hogy nemcsak azok tudnak takarékoskodni, akik vál­lalatnál üzemben dolgoznak, ha­nem a parasztemberek is. Bizo­nyításként hivatkozott több sze­mélyre, akik sohasem jártak el városba, vagy állami gazdaságba dolgozni, hanem világéletükben Bátaapátiban gazdálkodtak. A ta­karékbetétek titkosak, így nem írhatom meg a neveket. Két csa­ládot jegyeztem fel: az egyiknek 45 000, a másiknak 35 000 forint­ja van a takarékban. A betétállomány természete­sen állandóan változik, az egyik kivesz, a másik berak. A tapasz­talatok szerint legtöbben bútor­vásárlásra, házvételre gyűjtöget­nek. Egy bányászcsalád nemrégi­ben vette ki a pénzét a takarék­ból — új és drága konyhabútort vásárolt rajta. Az ellenforradalom után' 18 000 forint volt a betétállomány, mos1 több, mint félmillió. Mint min­denütt, itt is felvetődött, hogy vajon jó helyen lesz-e a pénz a takarékban és érdemes-e gyűjtö­getni. Azt hiszem, nem is kell el­mondani, hogyan foglaltak állást a bátaapátiak, mert a sok betét önmagáért beszél. Bíznak a gaz­dasági és politikai rendszerünk szilárdságában és nyugodtan gyűjtögetik és rakják takarékba a pénzt. Bátaapáti eldugott, mint mon­dani szokták, istenhátamögötti kis falucska. Távol fekszik a váro­soktól, távol esik a főbb közle­kedési vonalaktól. Tehát a föld­rajzi adottságai is meglehetősen kedvezőtlenek számára. Mégis jól élnek, gyarapodnak a lakói. Nyers Józsefné szavait idézve: — Nyugodtan megírhatja, hogy jól élnek az emberek. Ezt én ál­lítom, aki tudom, hogy mennyi készpénzzel rendelkeznek az em­berek. De azt is tudom, hogy mit esznek, mert az asszonyok nem egyszer jönnek hozzám, hogy adjak valami jó torta, vagy süteményreceptet. Arra is telik. Ezeket tapasztaltam Bátaapáti­ban. Namármost lehet, hogy ha legközelebb egy másik falucs- kaoan járok, ott is bizonygatják nekem a tények halmazával, hogy őket is megilletné a leggazdagabb falu meghatározás. Ezért vissza­vonom a »leggazdagabb« jelzőt, helyette ezt mondom: itt is ép­pen úgy jól megy az emberek sora. mint bárhol másutt az or­szágban. Bodo Ferenc Asszonyoknak — lányoknak Hogyan terítsünk ? Az étkezés a mindennapi élet megismétlődő szükségessége. Akár otthon étkezünk, akár barátaink körében, az étkezés minél kelle­mesebb környezetben, minél szebb asztal mellett folyjon le. Az első és a legfőbb követelmény, hogy a hely, ahol étkezünk tiszta, az étel, amelyet tálalunk, ízléses és gusztusos legyen. Ezen kívül az sem közömbös, hogyan terítjük meg az asztalt, amely mellett ét kezünk. A modern ember étkészletében is a praktikus formákat kedveli. A modern edények kevés díszűek, vonaluk egyszerű. Igen kedvelt lett az üvegedény. Kis, úgyneve­zett angol térítőkre terítenek amelyeken az üvegedény is jól érvényesül. Füstszínben, fehér rózsaszínben egyformán kapha­tók üzleteinkben. Ezek után tekintsünk végig a napi étkezéshez használt asztal­neműkön. Reggelihez mindig színes, vagy mintás abroszon terítsünk. Igen mutatós és szép a világossárga, vagy világos rózsaszín abrosz, ame lyen jól érvényesül a fehér, vagy csontszínű porcelán kávéskészlet. Az abrosszal leterített reggeliző asztalon csészealjakat, csészéket, tejes és kávéskancsót és cukortar­tót helyezünk el. Az ebédlő asztalra dámaszt ab­roszt terítünk, amelyet asztalfu­tóval, vagy a tányérok alá külön- külön elhelyezett kis tálcakendő­vel díszítünk. Igen mutatós az asztal közepén alacsony üvegvá­zában elhelyezett virág. A kes­keny aranyszélű tányérok, a fe­hér szálöltéses terítőcskéken igen szépek, szemet gvönyörködtetőek. A terítésnél ügyeljünk arra. hogy a tányér jobb kézhez eső oldalára helyeztük el a kanalat és a kést. A villát a bal kézhez eső oldalra tesszük, a poharat a jobboldalon, a tánvértól kissé az asztalközép irányában helyezzük el. A desz­szert villát pedig a tányér mögé, középre tesszük. Ebéd után leszed jük a tányérokat és a tányér alá elhelyezett kis terítőcskéket, az abrosz gyűrődés és pecsétmentes. Ez azt bizonyítja, hogy olyan em­berek étkeztek az asztal mellett, akik szeretik a szépet és vigyázni is tudnak rá. Manapság nemigen uzsonnáz­nak az emberek. A munkába já­rók ebédideje kitolódott, a vacso­raidő viszont a korábbi órákra te­vődött. De azok, akik odahaza dolgoznak, vagy már nyugdíjban vannak, a déli harangszóval ülnek az asztalhoz, s így hosszúnak tű­nik az idő vacsoráig, délután szíve sen isznak egy kávét, vagy teát uzsonnára. Az uzsonna-asztalon a reggelinél használt kávéskész­letet látjuk viszont, azsúrosszélű, lenvászon abroszon. Jó és aján­latos, hogy állandóan tartsunk készenlétben néhány szem cukor­kát, amelyből, ha esetleg vendég érkezik, néhány szemmel megkí­nálhatjuk. Manapság a kávé ős­hazájában sem isznak annyi feke­tekávét, mint amennyit Budapes­ten fogyasztanak. A kávézásra annyira rászoktunk, mint némely ember a dohányzásra. Szimpla, vagy dupla, szívesen fogyasszuk az eszpresszóban, de szívesen fo­gyasztjuk otthon is, feketekávés csészékben, vagy üvegpoharak­ban. Aki azt hiszi, hogy a fáradt ember nem sokat ad már este a terítésre, az nagyon téved. A ma emberének tulajdonképpen a va­csora a legkomolyabb étkezése, mert ekkor az egész család együtt ül asztalhoz. Az asszo­nyok ne hivatkozzanak arra, hogy ők is dolgoznak, ők is fáradtak, s ezért nem terítenek vacsora-asz­talt. A szép. ízlésesen terített vacsora-asztalnál jobban esik az étel és a vacsora utáni beszélge­tés. Szoktuk meg azt, hogy nemcsak a vendégek számára terítünk; Mennyivel jobban ízlik a falat a szépen terített asztal mellett. Ne sajnáljuk magunktól ezt a kis luxust, mert megéri a fáradságot. Néhány szót a „harmadikról“ Hosszas vívódás után vettem kezembe a tollat, hogy írjak az Asszonyok-lányok rovatnak. Sorsomról annyit: Idestova 25 éve, hogy együtt élek férjemmel. Lányom férjhezment, a maga asz- szonya. A fiam is már nősülhet­ne — ahogy mondani szokták — már benne is van az időben En­nek ellenére nem foglalkozik a nősülés gondolatával éspedig azért, mert rossz példát lát maga előtt, a mi családi életünket. Fér- jem házasságunk harmadik éve óta nők után futkos. Hogy mi­lyen harcot vívtam évek hosszú során keresztül, erről sokat, egy regényt lehetne írni. Erre sokan azt mondhatják, »bizonyára nem ÜZENETEK 1275-en tették le az Ifjúság a szocializmusért próbát Szekszárdon Az elmúlt félév során 1275 szekszárdi fiatal tette le az Ifjú­ság a szocializmusért próbát. A fiatalok közül 355-en KISZ-en kívüliek. A mozgalom eredményeként öt ifjúsági bi'igád működik a város üzemeiben. Az ifjúsági munka­brigádok teljesítménye fokozato­san növekedik. A DÉDÁSZ ifjú­sági brigádja 107 százalékra tel­jesítette első negyedéves tervét. A páskumi városrész és a sport­pálya mellett lévő terület fásítá­sára, valamint a régi fürdőház bontási munkálataira több mint ezer fiatalt mozgósított a városi KISZ bizottság. A felszabadulási kulturális se­regszemlén 300 fiatal vett részt, a József Attila olvasómozgalom­ba több mint 400 fiatal nevezett be. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom mozgósított eddig leg­több fiatalt a városban. A moz­galom eredményeként a KISZ taglétszáma is jelentősen növe­kedett. Tehetetlen szülő jeligére: Fiam jó és szófogadó, de félek, hogy rossz társaságba keveredik. Az utóbbi időben néhányszor későn jött haza, és sajnos apa nélkül nevelődik, nincs aki erélyesen rendre utasítaná, irányítaná — írja levélírónk többek között. Megértjük aggódását, mert nem könnyű egy édesanya számá­ra a serdülő fiú nevelése. Külö­nösen nehéz akkor, ha kényen- kedven nevelték, elkényeztették. A serdülő fiatalokkal nehezebb bánni, mint a gyermekekkel. Tes­ti és szellemi képességük növeke­désével egyidejűleg fejlődik ön- állósságra törekvésük is. A serdü­lőkorban fokozódik az érzékeny­ség, minden erőszakkal és kény­szerrel szemben. Különösen unal­mas számukra a hosszadalmasabb erkölcsi prédikáció. Éppen ezért sokkal hasznosabb, hogy a gyerek a dorgálás mellett világosan lás­sa, hogy viselkedésével keserűsé­get okozott, a szülőnek. A másik, ami igen fontos az, hogy a fiú, ha már nem jár iskolába, rend­szeresen dolgozzék. Erre számta­lan lehetőség van. Az üzemek, vállalatok és a mezőgazdaság vár­ja a fiatalokat. Miből ered a virágok neve ? A tulipán Keletről hozta ma­gával nevét. Ott tülbendnek ne­vezték, ami törökül turbánt je­lent. A kis primula neve onnan ered, hogy az első tavaszi virá­gok közé tartozik, s latinul prima elsőt jelent. A nárcisz nevét egy görög monda szolgáltatta, amely szerint egy csodás szépségű ifjú megpillantotta a vízben saját tü­körképét és beleszeretett, olyany- nyira, hogy belevetette magát a vízbe és meghalt. Azon a helyen kinyílt egy sárga nárcisz. Ugyan­csak görög mondához fűződik a jácint neve is. A monda szerint diszkoszverseny közben Hya- kinthost, Apollo kedvencét halál­ra sebezte egyik ellenfele, aki a nehéz diszkoszkorongot homloká­nak dobta. Apollo az ifjú véréből fakasztott egy csodálatos illatú virágot, amelynek a Hvakinlhos nevet adta. Ennek változata, a magyar jácint. Illik, nem illik jeligére: Szülei­nek igaza van akkor, amikor nem járulnak hozzá ahhoz, hogy udvar lőj a távol lakó szüleihez utazzék látogatóba. Erre egyelő­re semmi szükség nincs. Ugyanis nem egy esetben előfordult mór az, hogy a fiú szülei korainak ta­lálták a lány részéről történő kö­zeledést, sőt hallottunk már olyan eseteket is, amikor a fiú szülei elítélték a lény szüleit azért, ami­ért lányukat kíséret nélkül elen­gedték. Kinek jár árvaellátás jeligére: A meghalt dolgozó, vagy a meg­halt nyugdíjas gyermekének ár­vaellátás jár 16 éves, ha pedig tovább tanul 19 éves koráig, ha a meghalt a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megsze­rezte. Az árvaellátás összege az özvegyi nyugdíj fele, de legalább havi 175 forint. A szülőtlen árvák (akiknek mindkét szülője meghalt) ellátása havi 250 forintnál keve­sebb nem lehet. tudott a férjével bánni«. Ezek­nek csak annyit. A mi esetünk­ben nem. használt a jó szó, a ked­vesség, sőt az erélyesség is csak még jobban mérgesítette a hely­zetet. Ha az egyik nőtől elmaradt férjem, akadt egy másik. A mi házaséletünkben mindig ott volt az az úgynevezett »harmadik«, aki megkeserítette az én és az egész család életét. Hogy mi késztetett arra, hogy 25 évi házasság után most írjak? Az, hogy lányom életében az én sorsomat látom megismétlődni. Az ő családi boldogságukat is ve­szély fenyegeti, szét akarja rom­bolni a gyűlölt »harmadik«. — Azért ragadtam most tollat, hogy a saját életem és a többi meg­csalt asszony érdekében emeljem fel szavamat. Kéréssel fordulok azokhoz, akiket illet. Ne tűrjék meg a munkahelyeken az olyan nőszemélyeket, akik mások békés életét feldúlják csupa passzióból, időtöltésből, vagy heccből. Mert az ő számukra ez csak kaland, a mi számunkra pedig mérhetet­len keserűség és bánat. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek érzelmi kapcsolata magánügy. Nem lehet parancs­szóra szeretni, vagy nem szeret­ni. De tisztában vagyok azzal is, hogyha a társadalom az eddigi­nél jobban elitéli a házasságtörő- két és azokat a könnyűvérű nőcs- kéket, akik tisztes családapák, más asszonyok férjei után fut­kosnak, és tiltott gyönyöröket hajszolnak, kevesebb lesz or há­zasságtörő, de kevesebb lesz a megcsalt, kisemmizett asszonyok száma is. Kevesebb lesz a válás és a boldogtalan családi élet. Lehet, hogy sokan nem érte­nek velem egyet, de az általam elmondottak felett lehet vitat­kozni. K. J.-né Jó, ha tudják a férjek Helytelenül értelmezi a nők egyenjogúságát, aki azt kívánja, hogy az üzemi munka mellett a nők végezzék az otthoni munka oroszlánrészét is. Ennek az ál­datlan helyzetnek a felszámolása egyik legfontosabb állami és tár­sadalmi feladatunk. Az üzemi étkeztetés, a konzervipar, a böl­csődék és napközi otthonok háló­zata, az egyre nagyobb számban készülő háztartási gépek és se­gédeszközök mind azt a célt szol­gálják, hogy megkönnyítsék a háztartás és a gyermeknevelés terheit. Ez azonban még nem elég. Alapvetően kell megváltozni a férfi?., felfogásának, magatartá­sának is. Tudomásul kell ven­niük, hogyha a termelőmunka ne­hézségeiből a nők kiveszik részü­ket, akkor a férfiaknak is meg kell a nőkkel osztani a háztartás terheit. Ha a »teremtés koroná­ja« nem szégyelli, hogy a nő ke­resetével hozzájárul a megélhétés költségeihez, akkor ne restelljen részt venni a háztartás és a gyer­meknevelés feladataiban sem. Józan gondolkodású férj ne csak a megélhetés gondjait, ha­nem az otthoni munka nehézsé­geit is ossza meg feleségével. — Jóleső érzés — és ehhez minden dolgozónak joga van — kicsit elbeszélgetni egy-egy pohár bor mellett a barátokkal, ismerősök­kel, de csak akkor, ha ez nem megy a feleség, a család rovása* neu

Next

/
Oldalképek
Tartalom