Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
4 TOLNA MEGYEI VÉPŰJSAG 1960. május 1, A györei tsz-tagok továbbra is számítanak a gépállomás segítségére A györei Petőfi Tsz tagjai 1200 hold földön gazdálkodnak. Ebben a közös gazdaságban sajátos helyzet van. A nyilvántartott szövetkezeti parasztok 30 százaléka idős férfi, akikre a szántás-vetésben nemigen lehet számítani. S mivel Győré közel van Nagymá- nyokhoz, Komlóhoz — a fiatal fér fiák többsége már évek óta az itteni bányákban dolgozik. A földeket jobbára a nők művelték meg eddig is. E tekintetben változás most sincs, mert a szövetkezet tagjainak 70 százaléka nő. Azaz, hogy van változás, mégpedig alapvető. Az asszonyoknak — most, hogy megalakult a szövetkezet— nem kell már lóval szántani, vetőgéppel vetni. Nem, mert ezt az idén elvégzik helyettük a traktorosok, akiknek munkájára nagyon is számítanak a közös gazdaságban. Kovács Jánostól, a szövetkezet elnökétől tudtuk meg, hogy — mivel tavaly még egyéni gazdaságok voltak a faluban — a nagytáblákat ez ideig nem tudták kialakítani. Jelenleg mindössze egyetlen 24 holdas tábla van, a többi egy-két hold, vagy még ennél is kisebb parcella. Ettől függetlenül a gépállomási traktorosok végezték el már az idén a tavaszi szántás-vetés jelentős részét. — Az év elején három traktort kértünk és kaptunk a bonyhádi gépállomástól. A 300 hold szántást traktorosok végezték el. Bevetettek szövetkezetünknek 150 holdat lucerna, illetőleg vöröshere maggal. De segítettek, a traktorosok a napraforgó, valamint a répavetésnél is, most meg a kukoricát vetik kifogástalanul. Tudjuk, hogy a traktorosok szívesebben szántanának, vetnének ösz- szefüggő nagytáblákban, mert nem kellene nekik annyit húzatKösaégfejlesztési alapbóls Ostornyeles világítás van Dunaföldvár főterén — Megoldódott a Duna-utcaiak vízellátása Dunaföldvár főterén éjjel-nappal nagy a forgalom. Huszonnégy óra alatt pontosan 105 autóbusz halad itt át. Ezen kívül sok tehergépkocsi, lovaskocsi. Indokolt volt tehát több tanácstagnak az a javaslata, hogy korszerű ostornyeles világítás legyen a főtéren. A tanácsülés elfogadta a javaslatot és községfejlesztési alapból 105 ezer forintot szavazlak meg erre a célra. A tanács végrehajtó bizottsága pedig intézkedett. Bíró József, vb. elnök felvette a kapcsolatot a Szekszárdi Városi Tanács elnökével, aki segített a szükséges anyagok beszerzésében. A villanyszerelési munkálatokat is szekszárdi szakemberek végezték el, akik legutóbb vasárnap is dolgoztak. A munkával határidőre elkészültek, így május elsejének előestéjén megyénkben — Szekszárd után másodiknak — Dunaföldvár főterén is nappali világosságot szolgáltatnak a fénycsövek. * Még 1958-ban törpevízmű épült Dunaföldváron, ami 600 000 forintba került. Akkor azonban csak a Petőfi és a Templom utcaiak vízellátása oldódott meg. A keretből sajnos arra már nem futotta, hogy a Duna-utcában is kiépítsék a vízvezetékhálózatot. Az itteni lakók továbbra is a másfél kilométerre lévő hajóállomásról hordták az ivóvizet. Érthető öröm mel fogadták tehát, amikor községfejlesztési alapból 120 ezer forintot biztosított a tanács, hogy megoldódjék a Du na utcaiak vízellátása is. Négy utcai vízcsapot építettek a Pest megyei Vízműépítő Vállalat munkásai. A villanyszerelőkhöz hasonlóan, ők is határidőre végeztek a munkával. Ma, május 1- én az avató ünnepségen együtt örülnek ők is a Duna-utcaiakkal. ni, meg a teljesítményük is nagyobb lenne, mint így. De ha ez a helyzet, mit tegyünk? — mondja az elnök, majd hozzáteszi: — Hálásak is vagyunk a traktorosok nak, mert segítségük nélkül nem állnánk ilyen jól a tavaszi munkákkal. — Mi a szövetkezet terve a későbbiekre vonatkozóan? — kérdez tűk. — Az alapvető talajmun.mkat, az aratást és cséplást ezután is a gépállomással végeztetjük el. Ugyancsak gépállomási gépeket veszünk igénybe a szállítások lebonyolításához. Saját erőnkből egyelőre nem veszünk gépet, mert — mivel szövetkezetünk új — a gépállomás kedvezményesen dolgozik. Sokkal olcsóbban jövünk ki, ha velük végeztetjük el a mun kát, mintha saját gépeinkkel, vagy akár lófogatainkkal szántanánk, vetnénk. Erre vonatkozóan csak egy példát mondok el. Nemrégiben 120 mázsa műtrágyát kellett hazaszállítani a bonyhádi vasútállomásról. A gépállomás 200 forintért bonyolította le a fuvart. Ha lófogattal szállítjuk haza a műtrágyát, akkor 2500 forintba került volna. Hasonló példát tudnék mondani a szántásról, a vetésről is. Hiszen mindenki tudja, hogy a fiatal szövetkezetnek a 3004-es rendelet értelmében kedvezményesen dolgozik a gépállomás. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a bonyhádi traktorosok minőségileg is kifogástalan munkát végeznek — akkor azt hiszem mindenki számára érthető, hogy mi számítunk, számíthatunk is a traktorosok munkájára, termelési terveink teljesítésében; Cső ni nőtt a szívében... A szívről manapság is — mint mindig — igen sok szó esik a hé.közncpj. éleiben. Beszélnek róla az orvosok, és a betegek, a megbántottak és a boldogok, a könyörületesek és úgynevezett »szívtelenek«, őn alán legtöbbet a szerelmesei:, merthogy a szerelem látszólag valahol a szív tájékán keletkezik és ott is játszódik le... Furcsa dolog a szív. Annyi sok mindent rá lehet fogni, s a szerencsétlen nem tud védekezni sem — bármivel is vádolják, csak dobon.. dobog, hajtja a vért a test legparányibb, legtávolabbi részecskéibe is, a láthatatlan erek szövevényein... Állítólag kitaláltak már műszivet is, de gondolom ennek egy nagy baja van, hogy naayon kemény és nem tud szeretni. No, de ez esetenkint fölösleges bajoktól is megkíméli az embert. Fájni sem tud... Én felfedeztem a napokban a paksi Béke Étteremben egy újfajta szívet. Ilyet még nem láttam... Úgy történt, hogy megéheztünk és kollégáimmal közös megegyezés alapján itt kívántuk oltani éhségünket... Vesepörkölt nem lévén (csak az étlapon, bár előttünk senki nem ebédezett meg) szívpörköltet rendeltünk. Amikor elém tették a kis tálacska ételt, benne- a burgonyával, ízlésesen körített szívdarabokat, az az érzésem támadt, hogy szívet nem illenék enni. Nem tudom miért, de ez valahogy olyan visszatetsző volt nekem. A szív ugyanis előttem több a test egyéb részeinél, talán azért, mert sok bajom van a szivemmel és szívem támasztotta gondjaimmal... Mindegy, szóval megborsozott a hátam, de éhes is voltam, s míg Jelentősen emelkedett az építőipari üzemekben az újítások száma Tolna megye területén az építőipari üzemek dolgozói közül mind többen kapcsolódtak az újító mozgalomba. 1958-ban az építőipari üzemekben az újítások bevezetésével 1 millió háromszáz- ezer forintot takarítottak meg. 1959-ben hárommillió forintos megtakarítást értek el az újítások alkalmazásával. Jelentős újítás a tanácsi építőipari vállalatnál született. A Garam- völgyi—Tantos lemezhajlító gép üzembeállításval jelentősen csökkentették a költségeket. A dombóvári cementüzemben felállított H elemgyártó gép az építőelem gyártás meggyorsítását tette lehetővé így vívódtam gondolataimmal, egy-két szívdarabot már el is fogyasztottam: — Megmondom őszintén — jó étvággyal. Már az utolsó villa körítést '•meltem a számhoz, s készültem villára szúrni a szépen tálalt szív utolsó darabját, amikor a tekintetem megakadt valamin, ami a szívdarabból állt ki. Gondoltam, talán valamelyik billentyű, amely a vérkeringést hivatott szabályozni és bekaptam. Bele is haraptam, legnagyobb csodálkozásomra azonban ez a »billentyű« túlságosan kemény volt. Illik, nem illik — gondoltam, és kivettem, hogy szemmel is meggyőződjek róla, mely része a szívnek az, amelyik ilyen kemény... Egy csont volt... Inakkal hozzánőve a húshoz... Sajnálni kezdtem a szerencsétlen állatot, amelynek halála okát abban próbáltam keresni, hogy ez a csont »belenőtt a szivébe«... — Biztos neki is olyan sok baja volt a szívével, mint nekem. Talán azért is hagyta el a kedvese, mert ez a csont ott nőtt, ahol nem kellett volna. Vajon hányszor mondták neki a marhák világában, hogy keményszívű?! (buni) Ünnepélyesen zárult a vöröskeresztesek elsősegélynyújtó tanfolyama A Magyar Vöröskereszt szekszárdi járási titkársága hat héttel ezelőtt elsősegélynyújtó tanfolyamot szervezett Bátaszéken. A hat hétig tartó tanfolyamon negyven- nyolc dolgozó vett részt rendszeresen, s vizsgáztatásukra szerdán került sor. Dr. Szentlőrinczi Géza vizsgáztata a tanfolyam hallgatóit., kérdés-felelet, majd gyakorlat formájában. Ezután tizenkét úttörő, »Ifjú egészségőr« mutatta be az iskolában tanult elsősegély- nyújtó módszereket. A tanfolyam első előadássorozatát az ősszel újabb hathetes előadás követi, amikor a most vizsgázott hallgatók anatómiát tanulnak, majd a tanfolyam befejező előadássorozatában a köz- egészségügyről hallgatnak előadásokat. A vöröskereszt szervezetnek Bátaszéken az elmúlt hetekben csaknem megkétszereződött a taglétszáma. «4^ utóidA uí ícA-ataíáít (A történet, amit elmondok igaz — megyénkben jegyeztem fel. A község nevét elhallgatom, a főszereplők nevét pedig megváltoztatom.) Tél volt, 1959-et írtunk. A kocsmában, a borbélynál, az utcán, a jól fűtött szobákban — mindenütt arról beszéltek, vitatkoztak az emberek, hogy mit hoz a jövő. A közös gazdálkodás adta a témát. A falu 334 egyéni gazdája a kitavaszodásra, sok álmatlan éjszaka és meg nem számolt sok kisgyűlés után úgy döntött, hogy összeszántják a kisparcellákat. Juhász Pál nem volt köztük, — Engem aztán ugyan nem tudnak beagitáini abba a kolhozba, — ismételte el kismilliószor, amikor Varga Sebestyén az egyik utcabeli gazdatársa hívta. — Ha nem, hát nem! Majd jön 6 még kalapolni, hogy vegyük fel, dehát csak jöjjön... Felőlem gazdálkodhat egyénileg a kilenc holdon akár ítéletnapig is. Majd meglátjuk, hogy melyikünk viszi többre — jegyezte meg nem sokkal az alakuló ülés után Varga Sebestyén, akinek nem volt tisztsége, de szavának mégis nagy volt a súlya a négyezer holdas gazdaságban. A faluban úgy peregtek akkor az események, mint a filmkockák a vásznon. Végül is kialakult minden. Közmegelégedésre elengedték az állami gazdaságból Miklós Imrét elnöknek, aki a faluban született és nagy megbecsülésnek örvend a gazdák között, s kiváló szakember hírében áll az egész megyében. Annak rendje szerint elvetették a tavasziakat, megkezdték az építkezést, kialakították a közös jószágállományt, telepítettek gyümölcsöst, egyszóval: alakítgatták a nagyüzemet. A történelmet formáló szövetkezeti parasztok mindennapi munkájának Juhász Pál amolyan csendes szemlélője volt. Tudomásul vette, hogy megváltozott körülötte minden és kész. Neki sem ment rosszabbul a gazdaságban mint azelőtt, hiszen a földje helyett — ami beleesett a tagosításba — még jobb minőségűt kapott a szigetben. Mégis... Három héttel ezelőtt megszólította Varga Sebestyént, aki időközben munkacsapat-vezető lett. — Azt gondoltuk, hogy mégis csak beáll a család a csoportba — mondta megfontoltan. — Gyere el pajtás vasárnap délután a közgyűlésre. A másik harminc jelentkező mellett döntünk majd a te ügyedben is. Ne félj nem harapják le ott az orrát senkinek. Végtére is csak nem akarsz megmaradni, mint muzeális emlék egyéni gazdának — válaszolta a munkacsapat-vezető szándékos csipkelődéssel. Másnap a beszélgetésről tájékoztatta az elnököt is. A közgyűlést megtartották, de ez bizony Juhász Pál részvétele nélkül zajlott le. A mi munkacsapat-vezetőnk erre nagy méregbe gurult. Négyszemközti kihallgatást kért az elnöktől. — Ha ennek a Juhász Palinak még ezt is megbocsájtjuk, akkor dűljön össze az egész világ. Azt hiszi ez, hogy velünk így lehet kukoricázni?... Nagyon jól megvagyunk mi nélküle is. Hirdessük ki a faluban, elnök elvtárs, hogy őt már bizony be nem vesszük a csoportba az atyaúristennek se. Ha mindenáron tsz-tag akar lenni, menjen el egy másik faluba, próbáljon szerencsét ott — rukkolt elő. Az elnök erre elmosolyodott és egy pillanatra zavarba jött. Nem tudta, hogy mit is mondjon ennek a talpig becsületes Varga Sebestyénnek. Megsérteni a világért sem akarta azzal, hogy kerek-perec megmondja, nincs igaza, jgy inkább az érzelmeire próbált hatni. — igaz, mi hívtuk, amire ő azt mondta: — nem! — Legutóbb ő kérdezte, hogy közénk állbat-e. mi azt ji’-: — igen! De az élet nem csak igenből, meg nemből áll. Ennél sokkal bonyolultabb... Én amondó vagyok, hogy mi háromszázhat- vannégyen előbb meg tudjuk érte ni őt, mint ő minket. Nem szabad bosszúállónak lenni. Meg aztán tudja, a szövetkezet kapujára nem lehet kiírni, hogy a létszám betelt, felvétel nincs. Ha saját elhatározásából jelentkezik, én javaslom a tagságnak, hogy vegyük fel. Még örülök is neki, ha hozzánktalál, a nagy családhoz — így az elnök. Varga Sebestyén végighallgatta amit az elnök mondott, kezet nyújtott és szó nélkül távozott... Szokásához híven, április 21-én reggel is pontosan megjelent a magtár előtt, a munkaelosztáson. Mikor meglátta itt Juhász Pált, úgy istenigazából elcsodálkozott, de azért tetetett egykedvűséggel kérdezte: — Hát te, Pali, mi járatban vagy itt nálunk? — Tudod, vasárnap nem tudtam elmenni arra a gyűlésre, bántott nagyon a dolog, de hát mit tehettem... Egy évben egyszer jön csak haza a fiam, és pont ezen a vasárnapon volt itthon. Az esti vonattal már utazott is, ki kellett kísérnem az állomásra, így aztán csak tegnap tudtam beszélni az elnökkel. Éppen együtt volt az egész vezetőség. Mondták, hogy a szabályzat szerint csak a közgyűlés vehetne fel, de ha annyira akarok, már holnap jöhetek dolgozni. Majd legközelebb megszavazzátok, hogy szövetkezeti tag lehetek-e. Én akartam jönni, hát most itt vagyok. A két ember egymással szemben, szó nélkül állt jó darabig; Juhász Pálon látszott, hogy mondani akar még valami lényegeset, de ugyancsak kerülgette a szót. — Aztán hogyan képzeled el a közös munkát? — fordult hozzá Varga Sebestyén. — Tulajdonképpen azért jöttem ilyen korán, hogy megkérdezzelek, bevennél-e a munkacsapatodba? — Hát miért ne vennélek be; Azt már csak megbocsájthatom neked, hogy te voltál az utolsó; Mindenki első se lehet, nem igaz?... — De a munkában még lehetek első, az is akarok lenni. — Nono... Az már nehezebb lesz, mert sokan vagyunk ám, akik a munkában is elsők szeretnénk lenni. De majd meglátjuk, mindenesetre becsülöm benned, hogy szeretsz dolgozni. Különben krumplit ültet ma a csapat, Látom, már ezt is tudod, mert vödröt is hoztál. Jön már a magtáros, készítsük elő a magot, míg a többiek megérkeznek — tett pontot a beszélgetésre Varga Sebestyén. Munkához láttak. Dorogi Erzsébet
