Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

Éljen a kommunizmust építi Szovjetunó, a szocializmus és a béke leyilbb támasza SZEKSZÁRD 1945. május 1. NYUGATON még dörögtek az ágyúk. Berlin körül még heves harcok dúltak, de számunkra már befejeződött a háború. Magyarország felszabadult. A földreform a Budapestről le­küldött munkások segítségével nagyjából lezajlott. A szekszár­di parasztság is birtokába vette a földet, ahogy tudta elvetette. A természet is mintha velünk örült volna. Veröfényes, napsü­tés aranyozott be mindent. Az emberek arcáról a felszabadult- ság sugárzott, eltűntek a há­ború okozta nyomás érzései. Az alsó, a felső és az újváros felől vezető utcákon tarka tö­meg hullámzott, öregek, fiata­lok, nők, férfiak vegyesen. Elő­kerültek a háború után meg­maradt legjobb ruhák. Szek- szárd város a felszabadulás utá­ni első szabad május 1-ét ün­nepelte. Különösebb szervezke­dés, készülődés nem volt. Az ünneplő tömeget — a különbö­ző foglalkozású emberek soka­ságát — az együvétartozás ér­zése hozta össze. VAROSUNK ipari munkássá­gát a Molnár Nyomda dolgozói és a kisiparosok segédei alkot­ták. Közösen, az 1919-es harco­sokkal együtt, a szervezett mun­kásokhoz méltóan, csoportosan, rendezett sorokban vonultak fel. A földhöz juttatott paraszt­ság, a földigénylő bizottság tag­jai, és a Nemzeti Paraszt Párt köré csoportosult. Az arcokon a jól végzett munka érzése ragyo­gott. Az értelmiségiek, akiket szintén magával ragadott a lel­kesedés, a tömegbe vegyülve beszélgettek. Sokan közülük ta­lán még nem is értették meg a munka ünnepének jelentőségét. Azok pedig, akik nem kíván­koztak ki az ünneplő utcákra, a lefüggönyözött ablakok mö­gül nézték az örömmámorban úszó emberek sokaságát. A TÉRRE IGYEKEZTÜNK ahol a szovjet emlékművet ál­lítottuk fel a vá os lakosságá­nak összefogásával. Akkor na­gyon büszkék voltunk, és na­gyon szépnek láttuk az emlék­művet, hisz városunk az elsők között állított emléket a szov­jet hősöknek. És amikor le­hullott a lepel, a tömeg lelke­sen éljenzett, éltette május 1-ét, a munkásosztály nagy ünnepét, éltettük a felszabadító szovjet népet. Mozgalmi dalokat még nem énekeltünk, nem is tud­tunk. Később tanultuk meg azokat a gyönyörű dalokat, amelyek lelkesítettek bennün­ket akkor, amikor a csüggedés vett erőt rajtunk. De amikor az avató ünnepség befejezéseként az internacionálét, a munkás- osztály hitvallását énekeltük, ki hogy tudta, velünk mondta, énekelt az egész tömeg. DÉLUTÁN majális volt a Csörge-tónál. Ki-ki elemózsiát hozott magával. Megettük, s utána vizet ittunk. A nőszövet­ség, amely egy-két hónappal azelőtt alakult meg, kakaóval és kiflivel vendégelte meg a gyerekeket, a hozzávalót gyűj­tés útján szedtük össze. Nagy volt az öröm és a boldogság. A mezítlábas gyerekek közül nem egy tálán akkor ismerkedett először a kakaó ízével. Azóta az ünnepségek külső­ségeikben szebbek lettek, de számunkra mégis felejthetetlen marad a felszabadulás utáni első szekszárdi május 1. P.-rté Iskolai névadó ünnepség Simontornyán Májusi. ünnepének eredete Május hónap nevét a rómaiak Maja istennőről nevezték el. Maja a szaporodásnak, a sar- jadozó tenyészetnek az istenasz- szonya. Felesége Volcanusnak, aki viszont megtermékenyítő is­tenség, melynek lényedéből a földnek melege, é'ste indul ki és sugárzik szerteszéjjel. való megünneplése régi helyi szokásunkként jelentkezik. íme Kossuth Pesti Hírlapjának május l-i tudósítása így hangzik az 1841. évről a Fővárosi Újdon­ságok között: »Múlt szombaton — szól a riport — gyönyörű nap és május elsője volt. E napon u. n. névünnep van, azaz: a mes­teremberek és legények szegre akasztván munkáikat, a hegyek közé sietnek...« Igaz. május 1. története visszanyúlik 1531-re, amikor is Lucca városának olasz selyemmunkásai a kérdéses év május 1-én tüntettek követelé­seik mellett. Jelentőséget azon­ban május l-ének az 1889. július 20-i párizsi kongresszus adott, a francia forradalom kitörésének 100. évfordulóján. Ekkor avatta a munkásság nemzetközi ünnepé­vé s felszólította minden ország munkásságát, hogy a 8 órás mun. __- . kanap törvény beiktatására tűnte- szünetet és a szervezetekben ün­hajnalán a házkapuk tövebe, leg- f^sejíet, fölvonulásokat rendezzen népéit. 1930-ban háromórás néma oláhh Mnc mint maw n e napon felvonulással tüntetett a fővárosi A következő év, vagyis 1890. munkásság május 1-én. 1940-ben május elsejei első munkásmájus- pedig a fasisztaellenes gondolat ról ezt jegyzi fel a Pesti Hírlap: jegyében háborúellenes béketiin- »A Városliget területét átenged- tetéssé vált a május elseje. Erre ték a munkásoknak, de a zeneszó a több mint háromtizedes lefoj- és zászlóval való kivonulást Május hónapban tartották a híres Ambravaliát, a mezei isten­ségek főünnepét, amely három napig tartott. Tánccal egybekö­tött énekkel kérték az isten ál­dását a termő ta’ajra. A vid'm Ludi Majalesböl lett a majális neve és szokása. A magyar nép előtt soha sem volt idegen a májusi ünneD. Egyik legszebb népszokásunk, hogy májusfát (fiatal nyírfát! — mint a tavasz jejkéoét — állíta­nak május elsejének virradó tatásügyi Népbiztosság akkor »Vörös május, 1919« címmel fü­zetbe foglalta mozzanatait. Kép­zőművészeink tervezték a fő­város feldíszítését. Vörös lobo­gók, leplek, füzérek borították a középületeket, a falakon Somlyó Zoltán falragaszon megjelent Má_ jusi kalapács c. verse. A Lánchíd előtt Marx ötméte­res szobra. Az országház előtt vörös oszlopon földgömb és a munka szobra. Az alagút előtt a Vörös Katona szobra, a Vérme­zőn Martinovics emlékműve. A Margit-sziget bejáratát az anya­ság jelképes szobra ékítette; a diadalkapu felirata: »Gyerekek, tietek a jövő!« Az ellenforradalom uralomra jutása után május elsejének a megünneplése Magyarországon tilos volt. Ám a munkások na­gyobb része megtartotta a munka­alább olyan idős, mint maga a magyarság a Duna-medencében. Május első napját a magyar falu már régóta úgv ünnepelte, mint az újrazsendülő anyaföld boldo­gító nagy nyitányát. Ez a tavaszi ünnepség főváro­sunkban is dívott. Az 1865 évi Családi Kör-ben ezt olvashatjuk: »Május elsejét sok helyen meg­ülték. A külvárosi utcákon majd minden kapuban, a Belvárosban csak a mészáros boltok előtt, igen szép májusfák díszlettek. Pompás mulatság volt!« Érdekes megtudni azt is, hogy május elsejének munkaszünettel Simontomya lakossága nagy lelkesedéssel készült május 1-re, a munkásosztály nagy ünnepének méltó megünneplésére. nyai általános iskola május 1-én Vak Bottyán nevét veszi fel. Az iskola ezzel is emléket állít a kuruc harcok nagy alakjának, Az ünnepség programjából is aki seregével felszabadította Si- kiemelkedik az általános iskola montomyát a labancok uralma névadóünnepségre. A simontor- alól. I dunaföldvári fiatalok nyári táborozása A dunaföldvári gimnázium ta­nulói közül több diák tölti szün­idejének egy részét táborban. A fiúk egy csoportja a bogyiszlói gátépítő táborban fog dolgozni, a lányok pedig az alsóleperdi leánytábofban, egy másik részük pedig a Balaton melletti leány- táborban dolgozik majd. Az iskola két tanulója Len- gyeioen vesz részt 2—3 hetes méhésztanfohamon. A politech­nikai oktatásban részt vevő osz­tály tanulói pedig a helybeli és lakóhelyük szerinti termelőszö­vetkezetben végeznek nyári gya­korlatot. Májusi tragédia KALAIN PÉTER a vékonyszárú fokosra támaszkodva hosszasan szemlélte az iroda előtti térségről a nyárfaerdöt, amely mindössze két holdnyi területen húzódott. A puszta urának fenyegetőzése megijesztette. Ha éjszaka sikerül valakinek májusfát lopni, akkor neki le is út, fel is út. De miből fog akkor megélni? Beteg tüdeje miatt képtelen a nehéz munkára. Alkonyodott. Az erdő fái egy­beforrtak. az egyre sűrűsödő ho­mályban. Megindult az erdő felé. A FIATAL NYÁRFÁK hajla­doztak a szélben. Az egyik tisz­táson leteritette a kabátját, és ráült. Megvárta, amíg teljesen besötétedett, aztán járni kezdte az erdőt. Éjfél tájt már nagyon fáradtnak érezte magát. Köhö­gött. A tüdeje félelmetesen sí­polt lélegzetvételkor. Váratlan nesz rezzentette fel egykedvű mélázásából. Balta csat­togott a keresztfa dűlő felőli ré­szen. Zajtalanul lopakodott a nesz irányába. Hirtelen elhalt a csat­togás. Surranó léptek közeledtek. Fekete árny alak tűnt fel. Vál­lán cipelte c kivágott fát. Gya­nútlanul jött. Amikor a közelébe Árt, rákiáltott. — Állj! Egy lépést se tovább! A fekete árny alak arcát most megvilágította néhány másod­percre a felhő mögül előbukkanó hold. Úgy tűnt, mintha nevetett volna. Majd futni kezdett. A fát húzta maga után. A TOLVAJ UTÁN VETETTE MAGÁT. Alig futott tíz métert, érezte, hogy elhagyja az ereje. A tüdeje úgy dolgozott, mint egy repedt fújtató. Végső erejét meg­feszítve, sikerült elérnie a fát, amit a tolvaj maga után von­szolt. Rálépett a végére. A fiú visszanézett. Megint látta az ar­cát. Nevetett. Végtelen harag árasztotta el, s anélkül, hogy gon­dolkodott volna, előrelendült ke­zében a fokos. A fiú félfordulatot tett még, s hang nélkül dőlt el, akár egy ce­mentes zsák. Kétségbeesve hajította el a fo­kost, s a fiú mellé térdelt. A sely­mes, szőke haj odaragadt a ha­lántékot elöntő, gőzölgő vérhez. Betántorgott a pusztára. Ami­kor az éjjeli őr meglátta, véres, remegő kezét, fellármázta a cse­lédházakat. Mire az emberek a tett szín­helyére értek, a fiú már halott volt. AZ EGYIK, tizenhét év körü­li, fekete hajú lány, aki később érkezett, mint a többiek, felsi- koltott és a holttestre borult. A puszta ura a kábultan álló Kalainhoz lépett, s a vállára tet­te a kezét. — Ne félj semmit! Ha reggel kijönnek a csendőrök, mondd meg nekik, hogy önvédelemből tetted! Érted? önvédelemből! A kocsi, amely a holttestért jött, hozta az édesanyát is. Már messziről hallatszott jajveszékelé­se. Kalain Péter még egy utolsó pillantást vetett a halottra, s a széttaposott májusfára és végte­lenül megundorodott az élettől. HAJNALBAN, amikor a csend­őrök faggatni akarták Kalain Pé­tert, a bikaistálló fakormányos kamrájában találtak rá. Kötőfék­kel akasztotta fel magát a ke­resztgerendára. Az őrmester gyűrött papírlap­ra figyelt fel. A papírt rajzszög­gel tűzték a gerendatartó oszlop­ra. Fennhangon olvasta a tinta­ceruzával írt ákom-bákom szö­veget. »Az úr hajszolt a gyilkosság­ba, mert nem akart pirosszalagos májusfát látni*. HAYPÁL TIBOR val nem! Török rendőrfőkapitány an_ nak a nézetének ad kifejezést, hogy idegen elemek bujtoeatják a munkásokat.« A Pesti Hírlap — mint a polgárok lapja — ve­zércikkében azt is konstatálta, hogy nem történt semmi különö­sebb esemény, mert a szociális forradalom nincs nálunk napiren­den, ellenben felhívta a figyel­met arra, hogy a 60 000 főnyi tűn tető tömeg közt sok a külföldről ideszakadt munkás, akik Lassale vagy éppen Marx tanait alaposan ismerik. Az egyház is a tőkések segítsé­gére siet. Schlauch Lőrinc nagy­váradi püspök szerint a nyolc­órás munkanap egyenesen a »rab szolgaság új formája«, mert »a törekvő munkás nem dolgoz­hat ezáltal többet a lustánál.« Igv szolgálta már akkor is az egyhá­zi reakció a kizsákmányolókat. Ködös magyarázatokkal, értel­metlen népbutítással vezették fél­re a dolgozó százezreket. Az 1905-ös orosz forradalom nagy ösztönző hatással volt a ma. gyár munkásmozgalomra, május elsejének tüntető felvonulásai is ettől kezdve általánosultak szer­te az országban. A szocializmus eszméjének világító lángja felé fordultak íróink és művészeink is. 1912-ben már a kor legna- gyobbhírű költője, a jövendő for­radalom új Petőfije: Ady Endre írt verset május 1-re, a munká­sok lapjába, a Népszavá-ba A tűz csiholója címmel: tott időre vall Juhász Gyulának, az Ady-generációnak egyik első és értékes képviselőjének, a ma­gyar táj, a magyar lélek egyik legtisztább megszólalta tójának 1926-ban megírt vatesszerű költe­ménye Május ünnepe címen: Hangzik ekként: A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne [zengjen, Csak robotoljon csöndben a re [mény! És jött a május. Ezer orgonának Lila virágja búgott a napon. Minden bokor virágba öltözött [föl És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzelmi zászló, égbe [lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszke­séggel, Hogy itt a május és a diadal! A nap bíborban hunyt el, a [vizekben Millió élet nászdalt remegett, Míg a világ világ, még soha [senki Nem készített ennél szebb ün- [nepet!. »Csak akkor születtek nagy [dolgok. Ha bátrak voltak akik mer­itek S ha százszor tudtak bátrak [lenni. Százszor bátrak és viharver­tek .,.« Az egyre ünnepélyesebb Az első szabad május a felsza­badulással köszöntött be. Milyen volt a többi, az utána következő? Megnőtt a kicsi mag, megváltoz­tak az erőviszonyok a dolgozó társadalmak javára. Ha félszá­zaddal ezelőtt is együtt indulhat­tak volna a gyárak és a bányák meg a mezők és az íróasztalok és dolgozói, bizonyára hamarabb is mind nagyobb hatású tüntetések célba ér a májusi harcos sereg; De a letűnt uralkodórendszerek érdeke az volt, hogy a dolgozók, a gyártelepek munkásai, a szántó­földek röghözkőtöttjei, robotosai, a haladó, alkotó értelmiség — a divide et impera elve alapján — lehetőleg ellenségként acsárkod- va nézzenek egymásra. Ez a test. véri kézfogás a közös célban adja meg a magyarázatát a dolgozók ama nagy, lelkes állásfoglalásá­nak, amely az ember legnagyobb értékei: a munka, a szabadság, a fejlődés mellett mutat. így aVa- kult át a május elsejei ünnepség, régi harcos múltú munkásünnep­ből az egész dolgozó nép nemzetig nemzetközi ünnepévé. A tőkés államokban még ma is küzdeniük kell a dolgozóknak május 1 valódi megünnepléséért Emléklapjai-t legkiválóbb képző­művészeink rajzolták, tervezték. 1914-ben ismét Ady-vers köszönti az ünnepet: A május szabad! »...Május beszél és nekünk most amit mond. Rendőrileg, ím, meg nem [tiltható...« Utána itt az első világháború! 1915! Ebben az évben nem ünne­pelhették meg a munkások má­jus elsejét, de este az egész or­szágban összejöveteleket tartottak a szervezetekben. 1917-ben azon­ban dacosan és merészen mozdul a munkások tiltakozása és »hat nagygyűlés volt a Liget kertjei­ben«, 1918 pedig már az arcvo- és ez a küzdelem egybefonódik nalak felbomlásának, a forradal- azzal a nagy harccal, amelyet a mi mozgalmaknak esztendeje... Szovjetunió vezet a világ felsza­Soha addig olyan nagyarányú badulásáért és a béke megvédé- munkásünnep nem volt május séért. elsején, mint 1919-ben; A Közok- Varga Ádám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom