Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

t i - I ? 4 • í • ; i 5 S' l a j 4 l í fi i H * 4 : % tA < i f ?' I ; * _ • f' / ? -■ TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG I960. április 22. Apuka későn jön hasa — Köz i hétmillió forint érté­kű árut értékesít az idei évben a dombóvári Alkotmány Termelő- szövetkezet tagsága. A járási ta­nács által javasolt árutermelési tervmutatókat, több mint 1 millió forinttal túltervezték. — Nagytermetű hosszú szipókás méhek. Andarnyik Kotogjan, ne­ves örmény méhész olyan nagy­termetű, hosszú szipókás méheket tenyésztett, amelyek magas hoza­mokkal tűnnek ki. Szipókájuk hossza 7.2 milliméter, ezáltal job­ban beporozzák a növényeket. Az újonnan kitenyésztett méhek lá­bán a virágpor-kosárkák is na­gyobbak a szokottnál, s ennélfogva jóval több virágport szednek ösz- sze. A nagytermetű, hosszú .szipó­kás méhek mézgyomrába átlagban 10—15 milligrammal több nektár fér. — A Uözségfejlcsztési tervek végrehajtásához Tolna megye la­kossága mintegy négymillió forint- - tál nagyobb összeggel járul hozzá az idei évben, mint tavaly. Ez mindenekelőtt annak tudható be, hogy a termelőszövetkezeti tagság nagymértékben kiveszi részét anyagi hozzájárulásával a község­fejlesztési tervek teljesítéséből. Ezen kívül a lakosság több mint hárommillió forint értékű társa­dalmi munkát is végez az idén. — A fokozottabb együttműködés érdekében közös megbeszélést tartott a közelmúltban a kocsolai Vörös Csillag és a Kossuth Ter­melőszövetkezet vezetősége. Több, mind a két termelőszövetkezetet érintő problémát vitattak meg. — A szekszárdi művelődési ház­ba szerda estére hirdetett elő­adás elmaradt. Legközelebb, va­sárnap este lesz műsor a műve­lődési otthonban. A szerdai elő­adásra váltott jegyek vasárnap es­te érvényesek. — Megfilmesítik „a partraszál­lás napját”. Raoul Levy francia filmproducer megvásárolta Cor­nelius Ryas angol szerző „A leg­hosszabb nap” című könyvét, amely a jszövetséges csapatok európai partraszállásáról szól. A forgatást jövő nyáron kezdik meg az angol és francia tengerparton. A filmnek negyven amerikai, an­gol, francia és német nemzetiségű főszereplője lesz. — Tolna megye általános isko­láiba jelenleg közel 36 ezer gyer­mek jár. A különféle ifjúsági in­tézményekben összesen mintegy 43 ezer 3—16 éves gyermek nyert elhelyezését az idei évben. — Csehszlovák—albán kopro­dukció. A prágai Dokumentációs Filmstúdió és az „Uj Albánia” íilmvállalat színes, szélesvásznú dokumentációs filmet készít „Sa­sok országa” címmel. A film, Al­bánia múltjával és jelenével fog­lalkozik, részleteket mutat be az ország történelméből, megismer­teti a nézőt Albánia szépségeivel és népművészetével. — Bőrdíszmű-áruból Tolna me­gye kereskedelmi szervei 1960. III. negyedévben jelentősen javítják az ellátást. Női táskából 28 száza­lékkal, s egyéb úgynevezett be­vásárló táskából pedig 83 száza­lékkal hoznak többet forgalomba, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Azt kérdi tőlem a minap az egyik barátom a Kispipában: — Mondd, kérlek, mit szoktál te otthon mondani, amikor ké­sőn mégy haza? Én egy méla visszapillantás­sal házaséletem elmúlt idejére, így jeleltem: — Semmit édes cimborám. Becsületemre, sem­mit. Mert akármit mondok, az teljesen mindegy, a feleségem úgy sem hiszi el. Ha azt mon­dom, hogy értekezlet volt a szemembe nevet. Ha azt mon­dom, hogy a barátom feleségét kisértem haza, aki kint lakik a város végén, (feleségeket so­hasem szoktam hazakísérni), felhahotázik, ha azt mondom, hogy inspekciós voltam, akkor pedig egyenesen méregbe gu­rul sőt megtoldja még azzal is, hogy ismerjük már ezeket a trükköket, jómadár. Én pedig nem szólhatok egy szót sem, mert ha vitatkozom vele, akkor nekem ki kell nyitnom a szá­mat és akkor pedig menthetet­lenül megérzi rajtam a spric- cerillatot. — Minden asszony egyforma! — sóhajtott barátom és össze­koccintván poharainkat, így folytattam: — Idestova már 5 esztendeig tartott ez a lealázó állapot, míg végül is elhatároztam hogy ez így nem mehet tovább. Én igenis odaállok anyuka elé és ha megkérdezi, hol voltam, megmondom neki az igazat. El­végre még problémának is ér­dekes, hogy ha nem hitte cl az értekezletet, nem hitte el a ba­rátom feleségének a hazakíséré­sét, nem hitte el az inspekciót, mit fog mondani anyuka, ha odaállok elébe és minden szo­rongás, minden félelem, min­den kertelés és hazudozás nél­kül ttevallom neki a meztelen igazságot: ittam anyukám! — Hát erre már én is kí­váncsi vagyok! kiáltott bará­tom a Kispipában s magasra emelve poharát, annak tartal­mát fenékig lenyelte. — Teljes joggal vagy kíván­csi, — folytattam, mert elte­kintve attól, hogy még problé­mának is érdekes, el vagyok rá Szerteszéjjel különböző állapo­tú lószerszám, s köztük válogat a mester, Schárer Bálint, a bátai November 7. Tsz szíjgyártója. — Itt van a nagy munka a nyakun­kon — mondja —, igyekezni kell, hogy a szerszámok rendben le­gyenek. — Közben szakavatott kézzel szed széjjel egy hámot, próbál az avult rész helyére egy megfelelőt. Bizakodó, jó lehet a hangulata, mert dúdol, fütyörész munka közben, míg keze alól a régi, meghibásodott szerszámok szinte megújulva kerülnek ki. — Elke­seredésre nincs is ok — mondja —, ha az ember dolgozik, akkor várhat is. Ezt szoktam én mon­dani mindenkinek, mert sokan járnak ám ide be. Az már igaz, hogy nem árt a buzdító szó itt sem, hiszen az egész község néhány hónapja lé­pett együttesen a közös, új útra. Ö is ugyancsak a tavasz óta tag­ja ennek a tsz-nek, de tapaszta­lata azért van. — A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben dolgoztam még tavaly — mondja —, de mi­készülve, hoou anyuka jobb­ról, balról nyakonüt én... Itt bambán egymásra néz­tünk. Hogyhogy? — kérdezte bará­tom. — Hát még nem álltái oda anyuka elé és nem mondtad meg neki, hogy ... — Már három hete készülök rá! — szárítottam fel homloko­mat. De ma, — hány óra? 12? Pincér, fizetek! — becsületúr­istenemre megmondom neki. lrleg én! így is történt! Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy minden szorongás nélkül érkeztem haza. De vé­gül is ott voltam az előszobá­ban, ahol a dermedt falak bal­jóslatú hangulata és vészterhes csönd fogadott. Csak anyuka, Laci, Bandi és Kati egyenletes légzését hallottam a torkomban és a fiilemben kalapáló szíve­men kívül. Levetettem a cipőmet, aztán két harisnyám két hegyén meg­indultam az ágyam felé. Ámde abban a pillanatban, amikor el — Ide figyeljen lelkem, hát maga az az új tanácselnök? Gon­doltam otthon magamban, eljö­vök már és megnézem magát. Asszony a tanácselnök? Ilyen még nem volt itt Nagykónyiban sohasem. « Ezekkel a szavakkal fogadta egy idős nénike ezelőtt három esz. tendővel Takács Erzsébetet Nagy­kónyiban. Azóta tanácselnök. — Eleinte bizony furcsa volt — mondja, majd mosolyogva teszi hozzá — és voltak, akik el akar­tak ijeszteni ettől a munkától. — Bizonyára azok, akiknek még most is az a véleményük, az as/.- szony 'maradjon a főzőkanálnál. Az igaz, hogy a felszabadulás előtt nem átallották még tudomá­nyosan is alátámasztani ezt a né­zetet. A minap olvastam, hogy báró Eötvös József ezt mondta egy nőküldöttségnek: »A női agy már szerkezeténél fogva sent ké­vel ott már fejlettebb fokon áll a gépesítés, a lovak egy részét el­adták, elég egy szíjgyártó is. Itt viszont hiány volt, a Búzakalász­tól kettőnk közül én jöttem ide. Egyébként is szokva van a nagyüzemhez, hiszen a közeli ál­lami gazdaságban is dolgozott jó két esztendeig — S hogy érzi itt magát? — kérdem. — Óh, ne gondolja, hogy idege­nek közé jöttem. Ismerem én az idevalósiakat is. Tudja, egy évig maszekoskodtam és akkor dolgoz­tam a bátai gazdáknak is. Ebben az időben érlelődött meg benne a gondolat, jobb lesz a kö­zösben. S hogy miért? — Nézze, haladni kell a korral — mondja. — És látja, ha várok, egyedül maradtam volna. A gazdák be­léptek a közösbe, én, aki nekik dolgozom, hát én sem maradhat­tam kívül. De nem bántam meg, könnyebb így az élet, 3 munka is. — Itt megbecsülnek. Előleget is kapok a munkaegységeimre rendszeresen. Egyelőre Bátaszé- ken lakom, a vezetőség úgy hatá­rozott, hogy a háztáji földemet közel Bátaszékhez kapom meg. Van tehenem, tavaly is három hízót neveltem, s már az ideinek való malacok is megvannak. A nekik való kukorica a háztájin Is meglesz* a tsz-től kapott majd jó lesz másra. — Mondja, mi kell még a gond, tálán — már a maszek-gondokat értem — élethez. Csak a munka — teszi hozzá —, az meg van itt éppen elég — mutat széjjel a szer­számok tömkelegén. Búcsúzóul még annyit mond: — Ha nem dolgozik az ember, nem is követelhet, de ha mindnyájan összefogunk, nem lesz itt semmi hiba. (*—e) , akartam somfordálni anyuka ágya mellett, egyet dobott ma­gán, felcsavarta a villanyt és rámkiáltott: — »Hol voltál?k Én zsenge szédüléssel, amely oly sokszor velejárója a tavasz beköszöntésének és remegő inakkal megfogództam az éj­jeliszekrényben, behunytam a szememet, teleszíttam a tüdő­met levegővel és elszántan odavágtam neki: — Ittam, anyukám!... — ügy? — felelt ő gúnyo­san. Tetőtől talpig végigmért, majd így folytatta: — Ne hidd azt, hogy nem hal­lottam már arról a feltűnően csinos, nyúlánk nőről, akiről te a novelláidat írod. Most leg­alább tudom! — szólt, újból dobott egyet magán, befordult és reggelig sóhajtozott, miköz­ben egyre azt hajtogatta, hogy miért is utaltatta be magát Párádra. Ah, ti férj-, pálya- és baj­társaim! Hát érdemes éjfél után igazat mondani? tanácselnöknő pes semmi nagyot létrehozni.. A folytatásban, úgy gondolom, már a gúny mögött egy kis féle­lem is megbúvik: »a nők ne akar. ják a tengert kanállal kimer­ni ...« Ezen aztán jót nevettünk mind. ketten. — Itt ilyen nézetről ma már nem beszélhetünk — mond­ja. — Sőt 1958-ban úgy volt, hogy más helyre kerülök, de választó­im azt mondták, nem engednek el. Mi a titka ennek? — Először is, bízni kell az em­berekben. Különösen könnyű ez, hiszen olyan jó emberek élnek itt. Természetesen tudni kell, hogy kivel hogyan kell bánni. — Nézetem szerint — és az ed­digi tapasztalatok is azt bizonyít­ják —, a legfontosabb az őszin­teség és a törvények szigorú be­tartása. Csak ezután lehet a tör­vények betartását is hatásosan ellenőrizni. — Eközben, igaz, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, de az igazságot még a sérelmezők is elismerik. — Igen, az embersé­ges, meggyőző szó sok-sok buk- kanón átsegít az ilyen vitás dol­gokban. Három év nem nagy idő, mégis ilyen munka mellett, az aprósá­gok egy egésszé tevődnek össze, amely egy szóval így fejezhető ki: bizalom. És ez megmutatko­zik nemcsak gazdasági téren, ha­nem mindenütt. Mások mondják el, hogy a termelőszövetkezeti fej. lesztés napjaiban sokan a tsz-iro- dából még hozzá is bemente’". Megkérdezték, hogy látja a dol­got, jól választottak? Azóta eggyé, a közösbe olvadt a falu, s az első nagy közös össze­fogásnál csak az asszonyok köré­ből közel kétszázan szorgoskodtak kint a határban. — A tanácselnöki poszton nő — ilyen még nem volt — mondta az idős nénike három évvel ez­előtt. De miért lehetett ez a soha nem várt tény valóság? Itt van előttünk a példa, a női egyenjo­gúságot és anna : biztosítását csak az egész nép felszabadulása, csak a társadalom forradalmi át­alakulása útján lehet kivívni. S ez történt nálunk. (Sz) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tonács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Laokiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd. Mártírok tere 15—17, Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 4ó. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél _ Előfizetési díj egr hónapra jl El Négyszemközt a közönséggel A sióagárdi művelődési ott» honban este fél tizenegykor ért véget a Déryné Színház elő­adása. Azt hihetnék, hogy né­hány perc múlva mindenki otthon alszik, hiszen a szántó­vető embernek korán kell kel­nie. Más történik azonban. A könyvtárban székek, asztalok és kedvderítő bor vár. Nem so­káig. Bemennek vagy ötvenen, s a többiek már csak az ablak alatt kapnak helyet. Színészek és közönség »négyszemközt« akarnak beszélgetni a színház­ról, az előadásról: a művészet­ről. Szívet pezsdítő már a gon­dolat is, hogy ok is formálni akarják a színházat. Tudni a színészek gondjait, ismerni éle­tüket, emberi kapcsolatba ke­rülni velük — ez a gondolat hozta össze most a sióagárdi közönséget. — Az előadás nagyon jó volt, Higyjék el, hogy a falusi kö­zönség igen szívesen tapsol — mondja Pál Mihály —, ha az amit lát őszinte, nem olcsó bo­hóckodás. Az utolsó tizenöt év rajtunk is meglátszik. S mégis akadnak olyan budapesti cso­portok, amelyek ezt nem ve­szik tudomásul és becsapnak bennünket. Ezért örülünk őszintén, hogy a Déryné Szín­ház visszatért megyénkbe és községünkbe. Jöjjenek mindig ilyen jó előadásokkal. Nagy Andorné, a művelődési otthon igazgatójának felesége, eleinte attól félt, hogy öt sze­replős darabhoz nem jön a kö­zönség. A félelem nem is volt egészen alaptalan. Akik azon­ban eljöttek remekül szóra­koztak. — Én is vörösre tapsoltam a tenyeremet — mondja. — Aki nem jött el, nagyon sajnálja majd, mert elmondjuk, hogy milyen nagyszerű volt az elő­adás. Azt kérném, hogy hozzák el az »Ilyen nagy szerelem«, »Nebáncsvirág« és a »Két úr szolgája« című darabokat is. Valaki azt kéri, hogy Csak vidám darabokat hozzunk. Egy másik lelkesen bizonygatja, hogy nem baj, ha nem vidám a darab, csak az a fontos, hogy jó legyen. Ne csapják be a szí­nészek soha a közönséget. If­júsági előadást is kérnek, a gye­rekek számára. Erre is van mód s hamarosan meg is való­sul. Közben teleöntik a poharakat és a jó gazda szívességével kí­nálják a vendégeket, akiket im­már nemcsak a színpadról is­mernek, hanem beszélgetnek velük, bíráljál^, vagy dicsérik őket s ez feltétlenül hasznára válik közönségnek, színháznak és színésznek egyaránt. HOLLAY BERTALAN Vasárnap Dunaföldvár helyett Szekszárdon mutatja be a Déryné Színház a »Balatoni csetepaté« című vígjátékot. Apróhirdetések Gondnoki munkakörbe, beruhá­zásban is jártas munkaerőt keres a Faszért Vállalat. (88) A Harci Legeltetési Bizottság 1800 kéve nádat elad. Megegye­zés a helyszínen. (99) Eladó másfél lóerős vízhajtó villanymotor féláron. Vajda Dom­bóvár, Szabadság u. 8/a. (101) Eladó Szekszárdon, Damjanich u. 24 á. számú ház. Azonnal be­költözhető. (92) 22 család méh kaptárral, eladó; Érdeklődni a Nagydorogi Állami Malomnál. (100) Vennék egy csehszlovák gyárt­mányú Pionír 48 köbcentiméteres motort, keveset használtat. Cím: 1 Darázsdi Sándor, Nak, (9gj 0 ® szakmunkásokat és betanított munkásokat budapesti és vi­U déki munkára HCDBOBCDBCDBCDlCDBCDBCDBCZIBCDBCDBCDBOBOBCm w ■ 0 Festő, mázoló, burkoló, parkettás ■ ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 (86) ■ LC3JOJLP.B.P.B. 0 azonnal felveszünk Q Munkásszállást, étkezést, biztosítunk n Jelentkezés: EM. ALTALANOS SZAKIPARI VÁLLALAT M Budapest, V., Vadász u. 29, Q Munkaerőgazdálkodás. O. I. Bízni keli az emberekben — — mondja a nagykónyi Mester a termelőszövetkezetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom