Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

I960, március 18. TOLNA MEGYEI VEPÜJSÄG 3 A kislétszámú pártszervezet is leltet a termelés hajtóereje Az ősz folyamán számos köz­ség termelőszövetkezeti községgé alakult át. Az új életforma, a kö­zösségi gondolat megértésre ta­lált. A közös gazdasági alap meg­teremtése után, amely a kommu­nisták aktív részvételével ment végbe, megalakultak a termelő- szövetkezetek pártszervezetei, amelyek ha helyenként kislét- számúak is, betöltik feladatukat. Ez pedig nem más, mint a poli­tikai munka fellendítése, a terme­lőszövetkezetek megszilárdítása. Az alábbiakban három újonnan alakult termelőszövetkezeti köz­ség pártszervezetének munkájá­ról számolunk be. A pártszervezet javaslatára A pincehelyi Vörösmarty Tsz- ben néhány héttel ezelőtt alakult meg a 14 tagú pártszervezet, amely e rövid idő alatt is bebi­zonyította életképességét, mert helyes irányban politizál a tsz- tagok között. A pártszervezet tagjai — bár létszámuk nem nagy — kezde­ményezők voltak. Javaslatukra két héttel ezelőtt a kedvező idő­járás kihasználásával hozzáfog­tak a földek letakarításához, a ve­téshez. Elvetették 20 holdon a cukorborsót, 15 holdon a zabot, megkezdték az őszi kalászosok fej trágyázását. A tsz nőtagjainak javaslatára baromfifarmot létesítenek, amely­nek alapját a tagok által beadott egy-egy tyúk képezz. így kezdet­nek 800 tojótyúkjuk lesz, ezen kívül saját erőből ezer darab előnevelt csirkét vásárolnak. Már az idei évben jelentős területen — 145 holdon kertészkednek —, amelyből 20 hold öntözéses ker­tészet lesz. Ahogy a gyánti és a Károly-majori istállókat rendbe­hozzák, összehordják a szarvas- marhákat is. A pártszervezet min­denben segíti és hathatósan tá­mogatja a gazdaságvezetés mun­káját. A párttitkár brigádvezető Györkönyben a szövetkezeti község párttitkárát, Seres András elvtársat brigádvezetőnek válasz­tották meg a Szabadság Tsz-ben a legutóbbi taggyűlésen. Azóta fel­lendült a munka, s a tagok kö­zül azok is, akik korábban vona­kodtak és nem vettek részt a munkában, most mór rendszere­sen dolgoznak. A párttitkár brigádvezető ahogy mondani szokták »nyughatatlan« ember. És ha nem elég egyszer- kétszer, cikkor többször is meg­látogatja azokat a tsz-tagokat, akik nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy dolgozzanak. A beszél­getések során sok minden tisztá­zódik, s napról napra szaporodik azoknak a száma, akik rendsze­resen dolgoznak. Jelenleg a ta­vaszi munkák végzése mellett építkeznek: egy 26 férőhelyes ser- tésfiaztatón, egy 2500-as baromfi- nevelőn és egy 50 férőhelyes is­tállón folyik az építkezés. A sza­badság Tsz-ben ugyanis szépen fejlődik az állatállomány és az Készülnek a moszkvai világkiállításra a Decsi Háziipari Szövetkezetben A múlt évben 260 ügyeskezű asszony szorgoskodott a Decsi Há­ziipari Szövetkezetben. Ezek az asszonyok, lányok nem kizárólag decsiek, hanem a Sárköz külön­böző községekből tevődnek össze. Csütörtökön délután került sor a szövetkezet évvégi mérlegének is­mertetésére. Közgyűlésre jött ösz- sze a sok asszony, leány, s ott voltak a szövetkezet felettes szer­veinek képviselői is. Vincze Jó- zsefné. ä szövetkezet elnöke mon­dott beszámolót, majd pedig dr. Lipovszky Imre főkönyvelő is­mertette az évvégi mérleget. Sor került a nyereségrészesedés kiosztására is. Ugyanis a szövet­kezet alapszabálya szerint a tagok végzett munkájuk után havonta megkapják a munkadíjat, de év végén az elszámolás után nyere­ségrészesedést is fizetnek. Volt olyan tag, aki ezer forinton felül részesedett a nyereségből. A szövetkezet tagjai úgyneve­zett bedolgozók. Hazaviszik az anyagot és az otthoni munkájuk mellett szövik a világhírű sárközi mintás térítőkét, párnákat, ken­dőket. A múlt évben 3 millió fo­rint volt a tiszta termelési érték s az idei évben 4 millió forint ér­tékű áru termelését tervezik. A szövetkezet munkája a hagyomá­nyos sárközi népművészeten alap szik, a szövőnők a különböző mo­tívumokat az idősebb korosztály­béli asszonyoktól vették át. Né­melyik motívum eredetét több év­százados múltra tudják vissza ve­zetni. Természetesen sok tekin­tetben tovább fejlesztették az ősi sárközi szövést. Az a céljuk, hogy olyan szőtteseket készítsenek, amelyek még jobban kiemelik, vonzóbbá, barátságosabbá teszik a modem bútorokat. Harmincöt igazolvánnyal ren­delkező népi iparművésze van a szövetkezetnek s a szövetkezet tagjai közül hárman rendelkez­nek a »Népművészet mestere- címmel. Ezek a végzett munká­juk után megkapják az előírás szerinti munkadíjat, de kerese­tüktől függetlenül még 150—200 forint alkotói díjat is kapnak. Ezek a számok azonban nem tük­rözik eléggé a szövetkezet egész tagságának ügyességét, szorgal­mát. Ugyanis több hozzáértő szakember tett már olyan nyilat­kozatot, hogy megérdemelné az egész szövetkezeti tagság a nép­művésszé nyilvánítást. A Népi Iparművészeti Tanács és a Háziipari Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége pályázatot hirde­tett felszabadulásunk 15. évfor­dulójára. A pályázat eredményeit elbírálták. A Decsi Háziipari Szö­vetkezet tagjai közül is többen küldtek be pályamunkát. Az or­szágban 11 szövetkezetben végez­nek hasonló iparművészeti mun­kát, így a pályadíjakon is ezek­nek a szövetkezeteknek a tagjai osztoztak. A 22 pályadíjból nyol­cat a Decsi Háziipari Szövetkezet tagjai nyertek el. A Decsi Háziipari Szövetkezel készítményei »utaznak« a világ minden tájára. Nagyon gyakran fordulnak meg Decsen külföldi üzletemberek, vendégek, akik nagy előszeretettel vásárolnak a híres szőttesekből. A nagy meg­rendelő természetesen az illetékes külkereskedelmi vállalat s rajta keresztül jut el az áru külföldre. A decsi — sárközi — szőttesek­ből már szállítottak Ceylonba, Franciaországba, Nyugat-Német- országba, Burmába, az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliá­ba, Finnországba, Csehszlovákiá­ba és még egy sor más országba. Az idén világkiállítás lesz Moszk­vában. A magyar ipar. különböző termékei között kiállítják a sár­közi szőtteseket is. Úgy értesül­tek a decsi szövetkezet vezetői, hogy külön vitrint kapnak majd a magyar pavilonban s most egye­bek között arra készülnek, hogy merrfelelő árukat tudjanak majd ’ i 'dítani s tovább öregbítsék a ' r'.cözi szőttesek világhírnevét. B. F. őszre már elérik azt, hogy min­den négy holdra meglesz az egy számosállat. Jó egyetértésben Petőfi, vagy Uj Élet legyen a tsz neve — tanakodtak a pálfaiak akkor, amikor egyesült a két ter­melőszövetkezet és Pálfa termelő­szövetkezeti községgé alakult át Miután nem tudtak megegyezni, úgy döntöttek, ne legyen sem az egyik, sem a másik, hanem egy harmadik. így vették fel az Egyet­értés nevet. Nevükhöz méltóan valóban megvan az egyetértés a pálfai tsz- ben. Legalábbis ezt igazolják azok a példák, amelyeket Lakos Gyula elvtárs, a pártszervezet titkára el­mondott. — Az őszi kalászosok fejtrágyá­zását, amely 750 hold, már jórész­ben elvégeztük. Ka csak erről be­szélünk, már ez s igen jelentős, de emellett elvetettük a borsót és a napraforgót is, amely több mint 90 holdat tesz ki. A tsz tagsága lelkesen és szorgalmasan dolgo­zik. Utcánként alakítottuk ki a brigádokat, s így elértük azt, hogy adott esetben gyorsan tudunk egy-egy utcában a munkára moz­gósítani. Meghatároztuk azt is, hogy minden férfi tagunknak legalább 180, a nőknek pedig 120 munkaegységet kell ledolgozniok a közösben, — mondotta. A termelőszövetkezetben igen előrelátóan megteremtették a le­hetőségét is annak, hogy a nők, az asszonyok, rendszeresen dolgoz­hassanak. A községfejlesztési hoz­zájárulásból 60 000 forinttal 60 személyesre bővítik a jelenleg 25 férőhelyes napközi otthont. A községben általában jó a hangu­lat, s egyértelműen azon a véle­ményen vannak, azt szeretnék ha a pálfai Egyetértés Termelőszö­vetkezetet a legjobbak között em­legetnék megyei viszonylatban. Néhány szemelvény három ter­melőszövetkezet- életéből, ame­lyek azt bizonyítják, hogy nap­jainkban nem kis felelősség hárul a termelőszövetkezetek pártszer­vezeteire, a falusi kommunisták­ra, akik át is érzik a felelősséget és igyekeznek megoldani felada­taikat. P-né Erről is beszélni kell A tízperces mozgalom Valamennyien emlékezünk még a tízperces mozgalomra. Néhány évvel ezelőtt nem volt olyan hi­vatal, gyár, üzem, ahol ne vezet­ték volna be. A mozgalom ered­ményes volt, a késések száma je­lentősen csökkent és olyan han­gulat volt, hogy a munkából el­késett dolgozót többször nem kel­lett társainak figyelmeztetni. A tízperces mozgalom jutott eszembe a napokban, amikor több gyár jelentését olvastam. A jelen­tések a nyereségrészesedés felosz­tásáról, a csökkentő és növelő té­nyezőkről szóltak. Számos mun­kást a saját hanyagsága miatt kár ért. Az üzemekben rendszeresen feljegyzik a későn jövő dolgozó­kat, figyelmeztetik, majd pedig ha a szép szó sem használ, az üzemi tanács határoz, ami szerint csökkentik a nyereségrészesedé­sét a dolgozónak. Tehát anyagi kár éri a dolgozót, jogosan von­nak le részesedéséből, amit más, szorgalmas dolgozónak juttatnak. Hasonló intézkedés bizonyára a Simontornyai Bőrgyárban is hoz­zájárulna a késések számának csökkentéséhez. Havonta hatvan­nyolcvan dolgozó késik el a mun­kából, A késések többsége 5—10 perces, de nem ritka a 25 perces késés sem. Március 15-ig csak nyolc dolgozó késett közel egy órát. 1958 hasonló időszakában tíz dolgozó több mint nyolcvan per­cet késett. A késések többségét a notórius későnjárók teszik ki. Ács Miklós például január tizenötödi­kéig négyszer késett, összesen 23 percet... , Havonta — nemcsak Simontor- nyán — több száz órát késnek, becslések szerint megyénkben a gyárakból, hivatalokból a dolgo­zók. Több száz óra esik ki a ter­melésből, kár éri a dolgozót, a gyárat is és a munkatársakat is. A későn járó dolgozó miatt mű­szakkezdéskor akadozva indul a munka, a késő dolgozó helyett társai végzik a munkát. A tízperces mozgalom felújítá­sa tehát indokolt. Tudják ezt a gyárakban is. Adminisztratív in­tézkedésekkel — ez könnyebb — hatnak a későn jövőkre, e helyett — igaz több munkát kíván —■ hasznosabb volna, ha a bizal­miak, a munkások nevelnék tár­saikat, a későnjövőket pontos, szorgalmas munkásokká. A tíz­perces mozgalom felújítása, a ké­sések számának csökkenését ered­ményezné, és ennek hatása a ter­melésben, a dolgozó fizetésében is jelentkezne. Jól sikerült gyermekműsor Szekszárdon Tegnapelőtt ismét iskolások — vidám, örvendező gyermekse­reg — voltak főhősei a Városi Művelődési Háznak Szekszárdon. A Garay téri I. számú Általános Iskola tanulói tartottak itt jólsi­került műsort, a pedagógusok és szülők munkaközössége rendezé­sében. Az első részben Tavasz a művé­szetben, a második részben a Krajcáros királyfi címmel adtak műsort. A termet megtöltő,., ér­deklődők tapsai egyaránt szóltak a kedvesen ügyes gyermekszerep­lőknek és az őket betanító peda­gógusoknak. A szép siker követeli meg, hogy az egyes műsorokat betanító pe­dagógusok neveit is megemlítsük. Rendezték László Istvánná és dr. Wallr.cher Laiosné. A táncokat Tancz Józsefné és Kovács Antal- né, a színdarabokat pedig Botos Jánosné és Kertai Józsefné taní­tották be. Munka után a férj — dolgozzék ! Dr. Paul Dudley White, Eisen­hower elnök egyik háziorvosa szerint a feleségek jól tennék, ha a. munkából hazatérő férjeik szá­mára minőig gondoskodnának fi­zikai munkáról. Szerinte az olyan asszony, aki hosszú és egészséges életet akar biztosítani férjének, ne engedje, hogy esténként fotel­ban pihenve a televíziót nézze, hanem küldje ki a ház elé havat lapátolni, füvet nyírni, fát vágni, vagy hasonló munkát végezni. PUTLITZ: Nem etországból ZD C Németországba (63) Áthajóztam Kréta-szigetére, megnéztem Minos király palotá­jának feltárt romjait, az állítóla­gos labirintust, melyben Thé- seus csak Ariadné fonalával tu­dott eligazodni; megálltam Theba falai előtt, és emlékezetembe idéztem iskolai éveimből Sophok- lés »Antigoné«-jának feledhetet­len szavait: »Sok hatalmas do­log van a világon de nincs ha­talmasabb az embernél...« Még egy mai mérnököt is ámulatba ejthetnek azok a roppant nagy, faragott kőkockák, melyeket a homérosi hősök Mykénei archai­kus várában egymásra raktak. — Láttam ott azt a régi fürdőme­dencét is, amelyben Agamemnónt a hagyomány szerint meggyilkol­ták, és azt a kaput, amelyen át az Erinnysektől üldözött Orestés elmenekült atyái házából. A legmélyebb benyomást azon­ban egy jelentéktelen kis falu kö­rül elterülő pusztaság gyakorolta rám, s aggodalommal eltelve gon­doltam a jövőre, mely a hatalom jelenlegi birtokosainak tevékeny­sége folytán német hazánkra vár­hat. A kis falu neve ma is Spárta. De hol ”an már a nyoma is an­nak az eeykor rettegett államnak, mely a legnagyobb és egyedüli erénynek csakis a katonai fegyel­met, a katonai erőt. ismerte el; amely a gyenge testalkatú csecse­mőket ledobatta a magas Tayge- tos szikláról, hogy ott halálra zú­zódjanak; s amelyben az emberi mivoltukból kivetkőzött anyák legnemesebb földi célúknak azt tartották, hogy fiaik a csatatéren essenek el förtelmes hazájukért. Egyetlen kulturális értéket sem hagyoit Spárta az utókorra, egyet­len kő nem mutatja ma, hol és merre feküdt valaha. Spárta emberhez, nem méltó kultúrálatlanságát senki nyoma­tékosabban nem tárta az emberi­ség elé, mint a mi Friedrich Scnillerünk. A Spárta fölött emel­kedő hegyekben fekszik a ma már kihalt bizánci császári székhely, Mistra. Mistra városkapuja előtt egy —s kávéház teraszán, ahon­nan az egész lakedaimoni síksá­got át lehet tekinteni, elejétől végig elolvastam Schiller »Lykur- gos törvényhozása Spártában« cí­mű művét. Teljesen hatalmukba kerítettek a schilleri gondolatok, melyek csaknem szóról szóra a Harma­dik Birodalom kultúrát romboló állapotára is ráillettek volna. Már éppen menni készülődtem, ami­kor elém tették a vendégkönyvet, hogy írjak bele valamit. Semmi­vel nem tudatosodhatott volna bennem jobban ennek az ősrégi emberi problémának az aktualitá­sa. mint azzal, hogy a kávés büszkén mutatott a vendégkönyv egyix oldalára, melyen dr. Jo­seph Goebbels aláírása vigyorgott rám. Előző évi látogatása alkal­mával állítólag Goebbels is ugyanannál az asztalnál ült1 Misi­nában, mint én most. Nem örökí­tettem meg nevemet a vendég­könyvben. Pontosan, ahogy megállapod­tunk, Willi autóval várt rám a schipholi repülőtéren, ö is teljes mértékben kiélvezte utolsó béke vakációját. UTOLSÓ TALÁLKOZÁSOK Az európai háborús veszély fo­kozódó kiéleződésével egyidejűleg a Harmadik Birodalom vezető boncai különös előszeretetet tanúsí tottak külföldi utazások iránt. A Németországgal szomszédos Hol­landiát 1939 nyarán több ízben is szerencséltették látogatásukkal. Némi izgalmat keltett júliusban az a jelentés, hogy vastag Her­mann, aki »Karin II« nevű luxus­jachtján a Rajnán kószált, kis ki­ruccanást szándékozik tenni a hollandiai határvizekre. Ponto­sabb adatokat terveiről senkivel sem közölt. Még a berlini külügy­minisztériummal szemben is hall­gatásba burkolódzott, pedig annak kellett volna elintéznie a holland hatóságokkal a szükséges alaki­ságokat. Attól kellett tartani — és joggal —, hogy nehézségek me­rülnének fel, ha a dagadt várat­lanul felbukkanna hajójával a határon és'fennhéjázó modorával átbocsátást követelne a holland tisztviselőktől. Ezért megbízták a hágai követséget, hogy lépjen vele összeköttetésbe. Könnyebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom